Hector ​a múló idő nyomában (Hector utazása 3.) 19 csillagozás

François Lelord: Hector a múló idő nyomában

Volt ​egyszer egy Hector nevű pszichiáter… Előző utazásai során már rálelt a boldogság kulcsára, később a szerelem titkait is megfejtette, pácienseit azonban továbbra is aggasztja valami: mégpedig az idő múlása.
Egyeseket az nyomaszt, hogy az idő túl gyorsan telik, mások addig halogatják a nagy döntéseket, míg túl késő nem lesz. Vannak, akik mindig sietnek valahova, mintha csak egy óra ketyegne a testükben, és olyanok is, akik mindent megtesznek, hogy örökre fiatalok maradjanak… Hector lelkiismeretes, és ezért szeretne segíteni mindenkin, no de hogyan?
Hát úgy, hogy ismét nekivág az útnak! Az utazások során Hector megérti, hogy viszonyulnak az emberek az időhöz – persze azért az sem árt, hogy híres filozófusok munkáit olvassa a hosszú repülőúton. És ahogy az lenni szokott, megint a legkülönfélébb emberekkel találkozik: egy öreg tibeti szerzetessel, egy régi jóbaráttal, egy inuit sámánnal, de még fiatalkori szerelmét, a bájos kínai Jing Lit is viszontlátja…
(tovább)

Eredeti cím: Hector et le temps

Eredeti megjelenés éve: 2006

>!
Athenaeum, Budapest, 2009
258 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632930152 · Fordította: Sulyok Borbála

Enciklopédia 1


Most olvassa 1

Várólistára tette 10

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

Ginci>!
François Lelord: Hector a múló idő nyomában

Gyönyörű gondolatokkal, és érzésekkel megfűszerezett csodakönyv!

MrBones>!
François Lelord: Hector a múló idő nyomában

Számomra ez volt a leggyengébb Hector kötet , kicsit untam is. Okos gondolatok, gagyogó stílus, az maradt, de valahogy nem mozgott az egész történet, lehet, hogy az idő állt meg közben ? :)

kávésbögre P>!
François Lelord: Hector a múló idő nyomában

Az eddig megszokott listázás, Hector tapasztalatainak pontokba szedése klassz, ezt a korábbi köteteknél is nagyon szerettem, mert átláthatóvá teszi a főbb gondolatokat. Ezen túl: egyszer olvasós élmény, elszórakoztatott, amíg olvastam, de nem volt nagy szám.

pat P>!
François Lelord: Hector a múló idő nyomában

Azt hiszem, ez tetszett legjobban a háromból. Az első kétharmada szívbemarkoló, elszomorító, felemelő, elgondolkodtató, a vége kicsit kevésbé erős, de szórakoztató végig. Olyan igazi párás szemmel mosolygós, utána csöndesen gondolkodós, jó érzéses könyv. Nem elvesztegetett idő!

Anett_>!
François Lelord: Hector a múló idő nyomában

A sorozat harmadik részét közvetlenül az első kettő után olvastam és sajnos ez sem volt az, amit „hűha” érzéssel fejeztem volna be. Talán egy-két általánosság volt benne, amivel egyetértettem, de azok se voltak olyan nagy felismerések, hogy „de jó, ez tényleg így van”. Olyan semmilyen volt nekem. Persze, kerek egész a történet meg olvastatja magát, de kb. ennyi.


Népszerű idézetek

Aquarius >!

Szeretném, ha lelassulna az idő… szeretném, ha lenne időm élvezni az életet.

11. oldal

Aquarius >!

A diákok a felét hallják meg annak, amit a tanár mond, a felét értik meg annak, amit meghallottak, a felét jegyzik meg annak, amit megértettek, és a felét használják annak, amit megjegyeztek, vagyis összességében nem sokat.

41. oldal

Aquarius >!

Gondoljon mindazokra, akikre nem fordít elég figyelmet, mert egy napon, mikor eltűnnek az életéből, túl késő lesz!

26. oldal

Papírtigris>!

Részben a rohanó idő keltett bennük félelmet, márpedig ez elég gyötrelmes félelem, hiszen az idő múlása ellen nemigen lehet mit tenni. Olyan, mint egy vágtató ló, amelyik rá sem bagózik az emberre. Hectornak már volt szerencséje ilyenhez, és csúnyán megijedt.
Részben pedig a túlságosan is lassan vánszorgó idő, ami viszont egy csökönyös szamárhoz hasonlítható, amelyik nem hajlandó haladni. Tegyük hozzá, erre inkább a fiatalok panaszkodtak Hectornak, vagy azok, akik nagyon rosszul voltak, és várták, hogy jobban legyenek – ezért számukra a napok hosszú heteknek tűntek.

20. oldal, Hector lelkiismeretes (Athenaeum, 2009)

Papírtigris>!

Hector olvasott erről kutatásokat: egy bizonyos korig az élet végtelen textilgurigának tűnik, amiből mindenféle ruhát ki lehet szabni. Aztán eljön a pillanat, amikor az ember ráeszmél, hogy a guriga véges, és jól ki kell számítani, hogy egyáltalán kijöjjön belőle egy ruhatár. (Persze kezdettől fogva tudni lehetett, hogy nem végtelen, de itt megint csak meg kell jegyeznünk, nem ugyanaz tudni és érezni, és a kettő közül az utóbbi számít.) Ez a pillanat úgy két és fél-három kutyánál következik el. A pszichiáterek ezt midlife crisisnek, vagyis életközepi válságnak hívják, és jó sok munkát ad nekik.

29. oldal - Hector és a hölgy, aki örökké fiatal akart maradni (Athenaeum, 2009)

Kapcsolódó szócikkek: életközepi válság
6 hozzászólás
Aquarius >!

– Ha most rögtön felnőtt lehetnél, az azt jelentené, hogy már sok évet éltél, és kevesebb van hátra. Ez nem zavarna? […]
– Na jó, ez végül is olyan, mint mikor a számítógépes játékban egy élettel kevesebbje marad az embernek. Egy kicsit idegesítő, de azért még jól lehet szórakozni.

18. oldal

Aquarius >!

A jelen egyszerre az örökkévalóság és a semmi, hiszen létrejötte pillanatában máris nem létezik.

242. oldal

csillagka>!

Egy új ismeretség a legszebb ajándék, amit adhatunk valakinek.

cassiesdream>!

Ha az ember szomorkodik, az azt jelenti, hogy nem igazán sikerült megértenie az életet.

43. oldal - Hector felkeresi az öreg Francois-t (Athenaeum, 2009)

Ginci>!

Az élménygazdag élet a jelenben rövidnek, visszatekintve hosszúnak tűnik.”

66. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Eric-Emmanuel Schmitt: Ibrahim úr és a Korán virágai
Beth Kempton: Wabi Sabi
Demi Lovato: Légy erős!
Muriel Barbery: A sündisznó eleganciája
Eric-Emmanuel Schmitt: Oszkár és Rózsa mami
Valérie Perrin: Másodvirágzás
Valérie Perrin: A vasárnap koldusai
Hankiss Elemér: A befejezetlen ember
Laurent Gounelle: A nap, amikor megtaláltam a boldogságot
Anthony Robbins: Ébreszd fel a benned szunnyadó Óriást!