A ​meztelenség lényege 4 csillagozás

François Jullien: A meztelenség lényege

Csak az ember mezítelen és csakis ő lehet az. Ezáltal még jobban megmutatkozik lényege, csakúgy, mint félelmetes magányossága a Teremtésben.
Az akt az öltözetnél sokkal inkább megtestesíti a civilizációs fordulatot.

Az akt kiemeli az embert a természetből és tudata magányába zárja. A nyugati világ klasszikus tájképfestészetében a meztelen test sohasem olvad egybe a természettel.
Ezzel szemben a kínai festészeti értekezések azt hangsúlyozzák, hogy az embernek és a tájnak egymás felé kell fordulnia.

Színes képmelléklettel.

François Jullien (1951) sinológus és filozófus, az Université Paris 7 Denis Diderot professzora, a Centre Marcel-Granet és az Institut de la Pensée Contemporaine igazgatója, az Institut Universitaire de France tagja.

>!
Atlantisz, 2014
136 oldal · ISBN: 9789639777323 · Fordította: Sujtó László

Most olvassa 1

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

kkata76>!
François Jullien: A meztelenség lényege

A szerző egy negatív tételből indul ki, melyet megfigyeléseire alapoz: a kínai művészetben nincs aktábrázolás. (A szerelem művészetével foglalkozó könyvekkel nem foglalkozik). Ennek a miértjére keresi a választ ez a könyv, összehasonlítva – szembeállítva a kínai művészetet és -kultúrát a nyugatival, ahol már az őskorban is létezett az akt (gondoljunk csak a Willendorfi Vénuszra), és ez az ábrázolásforma végigkíséri a nyugati művészet történetét egészen napjainkig.
Érezhető a könyv olvasása közben, hogy a szerző nemcsak sinológus, hanem filozófus is: nem egyszerűen művészettörténetet illetve -elméletet ír le, de hosszasan taglalja a jelenségek eszmetörténeti-filozófiai hátterét is. Könnyebben befogadhatóvá és érthetőbbé teszi a szöveget, hogy a szerző gondolatait konkrét festmények kapcsán fejti ki, és támasztja alá őket. Ezek az illusztrációk a könyv végén, függelékben meg is tekinthetők. Egyszerűbb így, a képekkel együtt követni az olykor hosszadalmas és bonyolult gondolatmenetet, és a téma annyira érdekes, a képek olyan szépek, hogy megéri végigolvasni a szakaszokat.
A könyv nem oszlik fejezetekre, csak számozott egységek vannak; egy-egy új gondolatmenettel új szakasz kezdődik, ami szintén könnyíti az olvasást. Sok témára kitér az akt kapcsán, melyek először talán nem is tűnnek odaillőnek, de később, ha követi az olvasó a gondolatmenetet, megvilágosodnak az összefüggések. A témák között van például a modell és a póz kérdése, valamint a festőnek a modellhez való viszonya, a tekintet és a jelenlét, a forma (alak), a Szép fogalma, a kínai írás vagy éppen a fenséges.
Átfogó képet kapunk a kínai festészetről kínai művészetelméleti írásokkal alátámasztva, részletesen ír a szerző a kínai festészet témáiról, az emberábrázolás különbségéről a nyugati- és a kínai festészetben, valamint a tájábrázolás szerepéről is. Sokszor elemez olyan kínai kifejezéseket, melyeknek nincsenek megfelelőjük a nyugati kultúrákban és fordítva, több olyan számunkra alapvető művészetelméleti kifejezés sem létezik a kínai nyelvben, melyek nélkül a nyugati gondolkodásmód elképzelhetetlen. Hogyan lesz mégis összevethető egy, e két egymástól ennyire távoleső kultúrának ennyire fontos szelete? Valaminek a hiánya is jelzésértékű lehet. A szerző próbál egymásnak megfeleltethető terminusokkal dolgozni, ha ilyen nincs, akkor az adott kifejezés hiánya az, amiből kiindul, mint ahogyan kiindulópontja is az akt hiánya volt.
Akkor most leírom, hogy mi NEM tetszett a könyvben. A legeslegfontosabb az, hogy bár a könyv elején különbséget tesz a szerző a meztelenség és az akt között, később mégis összemossa a kettőt. Tulajdonképpen már a könyv címe is félrevezető ebből a szempontból, hiszen nem a (szerző által meghatározott) meztelenségről, hanem egyértelműen az akt művészetéről szól.
A másik, hogy néhol úgy éreztem, vitatható tézisből indul ki, és erre épít gondolatmeneteket, meglehetősen ingatag talajon. Sokszor éreztem úgy, hogy túlmagyaráz dolgokat, hogy túl messziről indul, aztán, mikor a gondolatmenet végére értünk, beláttam, hogy valószínűleg szükségem volt a hosszas fejtegetésre ahhoz, hogy megértsem a levont következtetéseket, mégis zavaró volt ez a tömény filozófiai-nyelvészeti háttér.
Mindent összevetve azt mondanám, tetszett, főleg a kínai festészetről hozott nekem újat.

SignorFormica>!
François Jullien: A meztelenség lényege

A szerző gondolt egyet, és mivel sinológus, hát kifejti gondolatait a meztelenségről. Az összehasonlító módszer mellett döntött, és valamiféle lényeges belátásra szeretett volna szert tenni, ha megismerteti olvasóját az okkal: miért nem létezik kínában az akt-ábrázolás. Ebből az következik, hogy nagyon kevés eredeti gondolatot képes leírni az európai, vagy bármely aktábrázolás lényegéről (szinte semmi újat), azaz miért létezik, hogyan lehetséges a léte az aktnak, ott ahol… Én végig untam ezt a gondolatmenetet, talán az én hibám, hogy egy művészetfilozófiai szösszenetet vártam az akt létezéséről metafizikai, művészettörténeti szemszögből, ehelyett egy nyelvészeti, morfológiai traktátusba futottam bele, kevés eredeti belátással.

EmmanuelleKant P>!
François Jullien: A meztelenség lényege

Nekem nagyon tetszett a könyv. Csupán egy problémám volt: a szerző szeretett volna párhuzamot vonni a keleti és nyugati aktábrázolás között. Úgy érzem ezt nem kellett volna erőltetni. Zavarosan hatottak a csapongó gondolatok, egyik bekezdésben még Plótinosztól az Enneadeszből idéz, a következőben már egy kínai festészet kritikus szövegét olvassuk, hogyan és mikor ugrottunk ekkorát. Ez a csapongás az egész szöveget végigkíséri és egyszerre, töményen zúdul az emberre a két teljesen eltérő kultúra művészetfilozófiai viszonya. Ettől függetlenül érdekesnek tartom, végig lekötötte a figyelmem, 4,5 csillag.


Népszerű idézetek

kkata76>!

Az Ég és a Föld a házam, ez a szoba pedig a nadrágom. Mondjátok, urak, mi a csodát kerestek a nadrágomban?

12. oldal

kkata76>!

„A végtelen zengésnek hangja nincsen”
– írja Lao-ce. Ha egymás után megszólaltatunk néhány hangot a lanton, akkor máris hallhatóvá válik a csönd, amelyben azok hamarosan elmerülnek.

29. oldal

1 hozzászólás
kkata76>!

Egy nagy akttal találkozva a szemet egy csapásra elárasztja ez az előtte hirtelen megnyíló „minden”, s a védtelen tekintet nem tudja, hova irányuljon.

87. oldal

kkata76>!

… azt gondolnánk, hogy az öltözet mesterségességét lefosztó akt egyöntetűvé teszi az embert a természettel, mintegy visszaadja az embert a természetnek. Ez esetben viszont nem vennénk figyelembe az akthoz vezető rejtett dialektikát: ahogyan az öltözet – vagy inkább az öltözet megjelenése – egyértelműen elválasztja az embert az állatvilágtól, úgy az akt megjelenése a természetességhez való visszatérésként még inkább hangsúlyozza és felerősíti ezt a különbséget. A szintek megkettőződését idézi elő, a tiszta reprezentáció szintjét hívja életre. Csak az ember mezítelen és csakis ő lehet az.

18. oldal

kkata76>!

Póz vagy kontrapóz: tudjuk, hogy az álló akt esetében egy egész művészet jött létre, amely a támaszkodó láb és a pihenő láb közötti, finom egyensúlyhiányt létrehozó különbségre épül, melynek feloldása bizonyos dinamikát kölcsönöz az ábrázolt alaknak. Ám magát a cselekvést és a mozgást hagyományosan az egyik testhelyzetből a másikba való átmenettel adták vissza, s e testhelyzetek mindegyikében a legszigorúbb mozdulatlanságnak kellett érvényesülnie. Ehhez különféle nehézkes kellékekre volt szükség. A beszámolók szerint a klasszicizmus korának akadémiáiban a modellek botokra támaszkodtak, vagy a mennyezetről lelógó hevederek és kötelek tartották meg őket a kívánt testhelyzetben. Ezeket a kimerítő pózokat csak a XIX. század közepén kezdték fölváltani az időről időre változó testtartások. Állítólag Rodin volt az első, aki megengedte a modelljeinek, hogy maguk válasszák meg testhelyzetüket.

35-36. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Bikfalvi Géza: „Mindent Isten nagyobb dicsőségére”
Horváth Iván: A kínai tájképfestészet – európai szemmel
Krasznahorkai László: Rombolás és bánat az Ég alatt
Sz. A. Tokarev (szerk.): Mitológiai enciklopédia I-II.
Tan Twan Eng: Az Esti ködök kertje
Su-La-Ce: Reggeli beszélgetések Lin-csi apát kolostorában
Őszentsége a XIV. Dalai Láma: Út a nyugalomhoz
James Clavell: A Tajpan
Pearl S. Buck: Az édes anyaföld
Terry Pratchett: Érdekes idők