Marcelo ​és az igazi világ 26 csillagozás

Francisco X. Stork: Marcelo és az igazi világ

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

„A „kognitív zavar” feltételezi, hogy rosszul gondolkodom, vagy érzékelem a valóságot. Nagyon is jól érzékelem a valóságot. Néha többet érzékelek belőle, mint mások.”
Marcelo Sandoval olyan zenét hall, amit senki más – ez is hozzátartozik ahhoz az autizmusra emlékeztető állapothoz, amelyet egyetlen orvos sem képes azonosítani. Apja azonban sosem hitt teljesen ebben a zenében, sem Marcelo másságában, és rászorítja a fiát, hogy a nyáron dolgozzon az ő ügyvédi irodájának postázójában… illeszkedjen bele az „igazi világba.”
Marcelo itt ismeri meg Jasmine-t, szépséges és különös munkatársát, meg Wendellt, a cég társtulajdonosának fiát. Megismeri a versengést és a féltékenységet, a haragot és a vágyat. Ám amikor egy aktában talál egy képet – egy félarcú lány fényképét –, ez csakugyan hozzáköti az igazi világhoz: a szenvedéshez és az igazságtalansághoz, ami ellen harcolhat.

Eredeti mű: Francisco X. Stork: Marcelo in the Real World

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Ciceró, Budapest, 2010
294 oldal · ISBN: 9789635397235 · Fordította: Sóvágó Katalin

Kedvencelte 3

Várólistára tette 34

Kívánságlistára tette 12

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
ggizi P
Francisco X. Stork: Marcelo és az igazi világ

Ez a könyv főleg a végén tett rám nagy hatást azzal, amilyen bátorsággal és nyitottsággal fordult a 17 éves Marcelo az „igazi világ” felé. Korábban viszonylagos burokban élt az enyhébb autizmusa miatti speciális iskolájában, de miután az apja rákényszerítette, hogy legalább egy nyári munka erejéig lépjen ki ebből a közegből, így merőben új és (jó és rossz értelemben is vett) valós tapasztalatokkal szembesülhetett ebben a számára még bizonytalanabbnak érződő világban. Nagyon tetszett, ahogy a felmerülő problémáit, konfliktusait feldolgozta és kezelte, még ha azokat egy „normális” ember máshogy is intézte volna. Nagyon erős volt a kontraszt Marcelo korábbi zárt világa és az ügyvédi iroda postázója között, amely közeg messze nem az emberségéről és együttérzéséről híres, de pont erre a tapasztalatra volt szüksége Marcelonak, hogy kinyíljon és biztosabban meg tudja tervezni jövőjét. Csodáltam a bátorságát és a határozottságát, ahogyan megtervezte a további életét.

>!
Kiss_Csillag_Mackólány P
Francisco X. Stork: Marcelo és az igazi világ

Egyre jobban belemászok az Aspergeres – autista emberek világába, és ezt egyre jobban élvezem.
Bár valóban nem lehet könnyű velük az élet, de úgy gondolom, hogy az a szem, amivel ők a világot látják, valószínűleg sokkal igazabb, mint ahogyan mi látjuk. Az is lehet, hogy nem ők a „mások”, hanem mi vagyunk túl bonyolultak és kegyetlenek.
Nehezen álltam rá az egyes szám harmadik személyre, az elején gondolkodnom kellett a gondolatok értelmezésén, de aztán belejöttem, sőt, ki is próbáltam a kolléganőmön, akinek Aspergeres fia van. Érdekes, fel sem tűnt neki, hogy máshogy fogalmazok, aztán rákérdeztem, hogy a fia is így beszél-e. Azt mondta, hogy amikor fáradtabb, és nem nagyon van már ereje koncentrálni a beszédre, akkor gyakran előfordul.
Már megint Charlie Gordon járt az eszemben.

>!
Pömpilla
Francisco X. Stork: Marcelo és az igazi világ

Beteg srác egy beteg világban… Imádom, az ő szemszögükből nézni a dolgokat és hogy mennyivel jobban látnak sokmindent. Nagyon kedves kis történet szeretetről,szerelemről,hazugságról, emberi gyarlóságról és az igazságért való küzdelemről…az IGAZ világban.

>!
dianna76 P
Francisco X. Stork: Marcelo és az igazi világ

Szegény Marcelo, keményen megismerhette az igazi világot. Volt itt hazugság, ármány, harag, „sárba tiprás”, féltékenység. Ráadásul meg kell hoznia egy nehéz döntést. Jól belecsöppent!! Azért a rossz dolgok mellett megismerhette az élet szép oldalát is.
Nagyon jól felismerhetőek voltak a tipikus aspergeres/autista jegyek Marceló viselkedésén: a megszokottsághoz való ragaszkodás, a rendszerezés, a szó szerinti beszédértés, a kommunikációs hiányosságok, a szemkontaktus kerülése, az érzelmek meg nem értése. Ezeket mind felsorakoztatta az író főhősünk által, de nem volt nehéz dolga, mert hallgatóként munkát vállalt egy értelmi sérülteket is ellátó otthonban, így saját tapasztalataiból, emlékeiből meríthetett.
Az, hogy Marcelo E/3 megszemélyesítést használt, kicsit zavart eleinte, de hát ez is egy autisztikus jegy, mint a szülők keresztnéven való megszólítása is.
Annyira, de annyira igyekezett szegény úgy viselkedni, ahogy azt az emberek elvárják másoktól, s ez nagyon értékelendő. A munkában is próbálta kihozni a maximumot magából. Aranyos volt, ahogy elgondolkodott egy-egy hallott mondat értelmén, ill. próbálta értelmezni azt. Na persze: nekem aranyos, de milyen kellemetlen, sőt kínos lehet ez egy autistának. Nem megérteni mit is akarnak mások mondani, csak a szavak vannak a fejükben, de nem áll össze értelmes egységgé!!
Az is jól előjött, hogy attól, hogy Marcelo kognitív zavarban szenvedett, még nem volt buta! (Erre egyes szereplők nem gondoltak.) Sőt!! Nagyon jól megmutatkozott az esze, s képes volt józanul, következetesen gondolkodni.
A rabbival való beszélgetéseket, a vallással átitatott részeket nem teljesen tudtam értékelni. Volt ott sok mondani való, de nekem valahogy nem minden jött át belőle.
Az anyában szerettem, hogy tisztelte, és elfogadta fia másságából adódó dolgait. Az apánál nem éreztem ezt!
Jasmine-t nagyon kedveltem, s ezen nem tudott semmi sem rontani. Életrevaló, önzetlen kis csaj!
A könyv legkedvesebb része a vidéken eltöltött idő volt. Szívesen olvastam volna hosszabban ezt a részt.
Egy újabb (érdekes) könyv autizmus témában. S még mindig nem untam meg!

>!
zakkant
Francisco X. Stork: Marcelo és az igazi világ

Mind a szereplők, mind a helyzetek és mind Marcelo válaszai sokat adtak ahhoz, hogy másként álljak az emberekhez és az AS-esekhez. Igaz egyelőre nem ismerek egyet sem, de nem tartom valószínűtlennek, hogy élnek körülöttem és észre sem veszem őket. Francisco X. Storck tanulságos története egy kicsit más szemszögből mutatja be az életet, mint ahogy azt megszokhattuk! Bevallom néhol szomorú voltam a Marcelot ért bántások és elítélő magatartások miatt, de a végére minden a helyére került a világban. Mind Marcelojéban mind az igaziban és egy kicsit az enyémben is.

>!
Doresz
Francisco X. Stork: Marcelo és az igazi világ

Nagyon érdekes volt egy olyan ember szemszögéből nézni a világot, aki sokáig tulajdonképpen védőburokban élt, nem érintkezett közvetlenül azzal a sok kegyetlenséggel és igazságtalansággal, ami „odakint” történik. Élte a maga tökéletes kis életét súlyzózással, kutyasétáltatással, tanulással, vallási kérdésekkel… aztán belecsöppent abba a környezetbe, ahol elveszett. A borítón lévő fülszöveggel egyetértve ezt a könyvet tényleg mindenkinek kötelezővé kéne tenni – bár a vallási témák és egy autista fiú szemszöge talán sokaknak riasztó.

>!
Chris
Francisco X. Stork: Marcelo és az igazi világ

Érdekes könyv, amely képes arra, hogy végig a fotelbe szögezze az olvasót, ugyanakkor egy-két apróbb hibát találtam benne.

http://konyvkritika.freeblog.hu/archives/2011/02/02/Mar…

>!
KleineKatze
Francisco X. Stork: Marcelo és az igazi világ

A Ciceró új könyvsorozatának, az „Ötcsillagos könyvek”-nek kötetét kíváncsian vettem a kezembe. Az ismertető olvasása után sok kérdésem volt, hiszen még ember szájából életem során nem hallottam a Kognitív zavar kifejezését! Ellenben elejétől éreztem miről fog szólni! A szemem, sajnos, gyorsan ért az utolsó laphoz, mert egy rendkívül olvasmányos könyvről van itt szó!
Mi alatt lassan ismertem meg a fiú, Marcelo karakterét, jobban tudtam azonosulni vele, ám még máig is van közöttünk egy vékonyka szakadék, ami egyelőre áthidalhatatlan és egy ideig biztosan az lesz. Hogy mitől van itt szakadék? Úgy, hogy ez a fiú, Marcelo nem teljesen egészséges, ám látszik, hogy mennyire be szeretne illeszkedni a valóéletbe, amitől addig szinte teljesen el volt szigetelve! Érdekes egy történet, s a legfontosabb az, hogy nem mese, és nem ötlet, ami az író agyából pattant ki+ Igen is létező dolog, ami ott van a világon mindenütt. Emberek, akik mások, mint mi és élni akarnak, de sose lesznek teljese olyanok, mint mi. Mások! El kell fogadnunk őket. S lehet, hogy nem olyan kedvesek és ez zavar. Vagy éppen jobban szeretjük őket, mint másokat és ez a zavaró! Embertársaink!
Nagyon örülök, hogy valaki erről is írt könyvet, s még jobban örülnék neki, hogy sikeres, sokak által olvasott könyvé váljon, mert szükségük van a társadalomnak arra, hogy megismerjük azokat, akiktől lehet eddig féltünk, vagy aggódtunk, hogy kárt okozhatunk bennük!


Népszerű idézetek

>!
zakkant

– A dohányzás árt magának – figyelmeztettem.
– Az élet is, mégsem fogom azt mondani neked, hogy hagyd abba.

213. oldal

>!
Julos

Akkora egója van, hogy agysejteknek már nem jut benne hely.

135. oldal

>!
zakkant

Lehajtott fejjel lépkedek, a lábamat nézem, ahogy megteszi egyik lépést a másik után. Sosem esett nehezemre, hogy megállítsam a gondolkodást az agyamban. Az agyam olyan, mint egy vízcsap, amelyet el tudok zárni vagy ki tudok nyitni. De most nem megy az elzárás, ömlik a gondolatok vize.

131. oldal

>!
zakkant

A szavak mindenütt ott vannak. Úgy tűnik, hogy a szavak mindent elborítanak. Szavak vannak az épületeken, a kirakatokon, az autókon, az emberek ruháján. Emberek ülnek a járdán, és ilyesfajta táblát tartanak: JÓZAN VAGYOK ÉS HAJLÉKTALAN. Ha megállok és tudomásul veszek minden szót, amit látok, sosem érek be a bíróságra, ahová szinte naponta elmegyek, hogy iratokat iktassak.

85. oldal

>!
zakkant

Ő pedig így válaszolt: „Néha az ember elindul az egyik irányba, és végül egy másik irányban köt ki, és nem is tudja, hogy történt. Mint mikor az áramlat elragad egy csónakot.” Amikor ezt mondta, tudtam, hogy a saját életéről beszélt, egy döntésről, amelyet meghozott, de amelyben nem biztos. „Evezz vissza” , mondtam neki. „Soha sincs késő.”

183. oldal

>!
zakkant

– Olyan könnyű hibázni. Vagyis olyan könnyű eltévedni. Tudhatod, mit kell tenned az életben és hol kell tenned, aztán bumm, jön valaki, és máris letértél az útról, és rossz irányba mész vagy rossz helyre érkezel. – Halkan beszél, mintha emlékezne valamire.
– Ez a szerelem?
– Nem tudom. Hogy lehetne az, ha boldogtalan vagy a végén?
– Lehetséges, hogy én nem tudok szeretni.

244. oldal

>!
Doresz

– Sajátos szó a szeretni, nem? – Felmutatja a poharát a pincérnek. Az bólint. – Olyan sok mindent jelent ez a szó. Például szeretem a száraz martinit. – Billegeti az üres poharat. – Szeretem az apám jachtját. Ha a „szereteten” azt érted, hogy valamit annyira akarsz, hogy az már fáj, és belepusztulsz, ha nem kapod meg, akkor igen, szeretem Jasmine-t.

119. oldal

>!
zakkant

Valahányszor döntesz, veszítesz valamit, nem számít, hogyan döntesz. Mindig van olyan kérdés, amelynél nem engedheted meg magadnak, hogy veszíts.

162. oldal

>!
cassiesdream

Talán nem érzem azt, amit mások éreznek. Ezt nem tudhatom. De vannak érzéseim. Csak amit én érzek, az nem fakaszt könnyekre. Ha azt érzem, amitől mások sírnak, az egy száraz, üres magány, mintha én maradtam volna az utolsó ember a Földön.

74. oldal

>!
zakkant

Egy ügyvédi iroda nem olyan, mint a Paterson. Egy ügyvédi irodában verseny van. Én például Stephen Holmesszal versenyzek. Igyekszem több üzletet szerezni, mint ő, aki viszont több üzletet akar szerezni, mint én. Az üzlettársak úgy versenyeznek, hogy mindegyik keményebben és jobban akar dolgozni. Ez nem azt jelenti, hogy nem barátságosak egymáshoz. Lehetsz barátságos valakivel, miközben versenyeztek. A verseny minden részvevőjének jót tesz. Minél kényebben dolgozik Stephen, annál keményebben dolgozom én. Minél jobban dolgoznak az üzlettársak, annál jobb az egész cégnek. (…) Ugyanez érvényes rád is is, amikor felvételiztél a főiskolára. Versenyezned kell. De akarnod kell ezt a versengést. Nem félhetsz a versenytől. Remélem, ez lesz az egyik dolog, amit megtanulsz ezen a nyáron.

46-47. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Siobhan Dowd: A londoni óriáskerék rejtélye
R. J. Palacio: Csodácska
Rick Riordan: Az utolsó olimposzi
L. M. Montgomery: Anne otthonra talál
Böszörményi Gyula: Lúzer Rádió, Budapest! II.
J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly
Bálint Ágnes: Szeleburdi család
John Flanagan: A Tölgylevelesek
Fehér Klára: Bezzeg az én időmben
Bogáti Péter: Az ágasvári csata