Különleges ​küldetésem 6 csillagozás

Ügynök csellóval a II. világháborúban
Francis Shelton: Különleges küldetésem

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Hogyan lesz egy pesti jogász-zenészből angol titkos ügynök? Milyen kalandokat él át, milyen politikai kulisszatitkokba kap betekintést – ez a történelem különleges olvasatban, különleges szereplőkkel…

A harmincas évek végének Budapestje – egy fiatalember jogi diplomával és zeneakadémiai tanulmányokkal a zsebében a fenyegető sötét elől beleugrik az ismeretlenbe: leszerződik Teheránba bárzenésznek. Megismerkedik az angol szuperkémekkel: többek közt Basil Davidson kémfőnökkel, illetve az arisztokrata újságíróval, Pálócz-Horváth György angol ügynökkel, aki beszervezi a korszak egyik leghatékonyabb angol kémszervezetébe, a SOE, azaz a Special Operations Executive irreguláris hadseregébe.
Az izgalmakban bővelkedő kémtevékenység számos epizódját több mint hetven év után írta meg a budapesti születésű csellista, a szolgálattól kapott nevén: Francis Shelton.

>!
Scolar, Budapest, 2010
460 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632441719 · Fordította: Jutai Péter

Enciklopédia 15

Szereplők népszerűség szerint

sah

Helyszínek népszerűség szerint

Teherán · Tel-Aviv


Most olvassa 1

Várólistára tette 10

Kívánságlistára tette 2

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
fióka P
Francis Shelton: Különleges küldetésem

Francis Shelton: Különleges küldetésem Ügynök csellóval a II. világháborúban

Sokat vártam ettől a könyvtől. Na jó, többet. Ez egy rendkívül gondosan, hivatalnok-alapossággal megírt, egészen jól megszerkesztett emlékirata egy hivatalnoknak. Unalmas. Az alcím sokat ígér. Izgalmat, zenét, titkot. Hát, van is mindegyikből bőven, de ezt tulajdonosa olyan sikeresen elrejtette a tisztviselő boldogsága mögé, hogy sajnos nem tűnik fel.
Kezdjük az elején (a változatosság kedvéért). Itt van ez a kedves zsidó fiatalember, aki nagyon tehetséges csellista, mégis jogot végez, és úgy érzi, hogy neki a könyve első negyedében mindenképpen meg kell valahogy értetnie azzal a nyavalyás, nehézfejű olvasóval, hogy ő egy asszimilálódott zsidó. És mint ilyen, őt semmilyen atrocitás nem érte magyarországi élete folyamán (a II. vh. előtt vagyunk), de ha mégis, akkor az csupán tévedés lehetett. Szóval: ő asszimilálódott, érti mindenki? Miután ezen az akadályon sikeresen túl vagyunk, elérkezünk oda, ahol írónk hőse, azaz önmaga útra kel, mert azon kevesek közé tartozik, akik – okosan! – idejében felismerték, hogy itt baj lesz. Nagy baj. Kivándorlási lehetőségek után néz s mivel más nem adódik, ezért valahogy, kelletlenül előássa a csellóját, megtanul nagybőgőzni s még két fúvós hangszeren is játszani, majd elindul Perzsiába, mint bárzenész. Hát nem megalázó? Nagyon furcsa a könyvnek a zenét érintő része, mert annak ellenére, hogy úgy lett beharangozva, mintha a szerző nagyon szeretné a hangszerét és a zenélést, ez a könyvből gyakorlatilag nem tűnik ki. Az ellenkezője azonban annál inkább. A lényeg az, hogy keserves és megalázó (folyton ez a szó…) bárzenészi minőségéből sikeresen bekerül az angol titkosszolgálatok egyik speciális csoportjába, amiről máig kevés szó esik. Ez a partizánharcok és a helyi lakosság támogatásával próbálja megnyerni a háborút – ami, mint tudjuk, többé-kevésbé sikerül is nekik. A munkahely abszolút kapóra jön az időközben angol nevet választó Sheltonnak, mert ő gyakorlatilag születésétől fogva anglomán. Szóval minden klappol, boldogan éltek, míg meg nem haltak. Ami még említésre méltó, az a könyvön végigvonuló, igen sok nőt érintő, mindet az „én még olyan tapasztalatlan fiatalember voltam”-frázissal bevezető hódítások sorozata. Nos, mit mondjak, egyesek nehezen tanulnak.
Ami engem rendkívüli módon zavar – a hivatalnokattitűd mellett –, az a kétségbeesett kardoskodás a mindenáron való beolvadás mellett, valamint azoknak megvetése, akik nem így tesznek. Nos, neki sikerült asszimilálódnia: zsidóból magyarrá, majd magyarból angollá lett. Valahol irigylésre méltó, mert ő az a fajta ember, aki másodpercek alatt feltalálja magát, bárhová is kerüljön. Másrészről meg sajnálom, de ez nem annyira fontos.
Ami meggyilkolja a könyvet, az ama örök igazság, miszerint egyáltalán nem kell mindenkinek írnia. Ha elmesélte volna a történetét egy bérírónak, adatokkal alaposan ellátta volna az illetőt, akkor sokkal többet kaptunk volna egy szépen megszerkesztett, adatokkal és nevekkel alaposan megtámogatott év végi jelentésnél, ami a termelést, előrehaladást, ötéves tervet vagy bármi, hasonlóan irodalmi igényű irományt takar.
De hogy mi baja volt a zenéléssel? Még akár a bárzenéléssel is? Hogy lehet ennél jobban élvezni valami íróasztali munkát? Ez engem meghalad.


Népszerű idézetek

>!
fióka P

A Városi Színházban alkalmam nyílt meghallgatni egy rendkívüli Tosca-előadást. Az élmény azért is különleges volt, mert az előadás szörnyűre sikerült, azonban rendkívül emlékezetessé tette, hogy a három főszereplő más-más nyelven énekelt: Tosca magyarul, Cavaradossi héberül, Scarpia pedig németül. Cavaradossi éppen buzgón mázolt valamit egy vászonra, amikor észrevette, hogy Tosca közelít hozzá sapkában és bő szárnyú köpenyben, mire hangosan és tisztán köszöntötte: Salom, Tosca!

26. fejezet

Francis Shelton: Különleges küldetésem Ügynök csellóval a II. világháborúban

Kapcsolódó szócikkek: Giacomo Puccini: Tosca · opera · Tel-Aviv
>!
fióka P

Én azelőtt soha nem találkoztam e nyelvvel, kivéve azt a néhány kifejezést, amely átkerült a magyarba. Mindig azt hittem, hogy a jiddis a németnek egy pongyola és eltorzult, romlott változata. Amikor valaki jiddisül beszélt hozzám a menekülttáborban, komoly gondot jelentett, hogy a szavait „rendes” németre fordítsam át. Soha nem tudtam levetkőzni előítéletemet, amelyet azon zsidók iránt éreztem, akikkel még fiatalon, egész későbbi gondolkodásomra kiható éveimben találkoztam. Ők bármilyen nyelven szívesen beszéltek, kivéve azt, amelyet ott beszéltek, ahol megszülettek, ahol felnőttek, vagy ahova menni szándékoztak. Később aztán beszélgettem művelt, magasan iskolázott menekültekkel is, így rá kellett jönnöm, hogy a jiddis – nyelvjárásaival és torzulásaival együtt is – élő, sőt irodalmi nyelv.

41. fejezet

Francis Shelton: Különleges küldetésem Ügynök csellóval a II. világháborúban

1 hozzászólás
>!
Timi_Nagy

Ha az életemre olykor valamilyen sötét árnyék vetült, sokkal könnyebben elviseltem a nehézségeket, hiszen megnyugtatott a tudat, hogy bármikor csatlakozhatom néhány zenészhez, vagy egyszerűen csak játszhatok csellómon a saját gyönyörűségemre – csodás és sokszínű szűrőt ékeltem így önmagam és a valóság közé.

67. oldal

Francis Shelton: Különleges küldetésem Ügynök csellóval a II. világháborúban

Kapcsolódó szócikkek: cselló, gordonka · zene
3 hozzászólás
>!
fióka P

A pályaudvart a sah nagyravágyó terveinek megfelelően hatalmasra építették. Kínosan ügyeltek a tisztaságra, de mi voltunk az egyedüli utasok: a hely teljesen elhagyatottnak tűnt. Mivel innen minden vonat egyetlen úti cél felé tartott, nem kellett kérdezősködnünk, hanem letelepedtünk egy meglehetősen kényelmes és modern kocsiban. Teheránból pontosan indult a szerelvény, és az a furcsa érzésünk támadt, hogy a pályaudvart és a vasutat kizárólag nekünk kettőnknek építették.

24. fejezet

Francis Shelton: Különleges küldetésem Ügynök csellóval a II. világháborúban

Kapcsolódó szócikkek: pályaudvar · sah · Teherán · vonat

Hasonló könyvek címkék alapján

Lőrincz L. László: Az éjszaka doktora
Noah Gordon: Az orvosdoktor
Amin Maalouf: Szamarkand
Nossrat Peseschkian: A tudós meg a tevehajcsár
Xenophón: Kürosz
Anna Vanzan: Perzsia
Vámbéry Ármin: Vándorlásaim és élményeim Perzsiában
John le Carré: Csapda
Chris Cleave: Méhecske
Ben Macintyre: Kém a csapatban