„Aki nem hisz, az még nem tud eleget.” (Szerelmetesfeleségtársam)
PRIVÁT ÚT
A családom nem volt hívő. Annyira nem, hogy engem meg sem kereszteltek. Nem csupán azért, mert ’67-ben ez nem volt túl divatos cselekedetet, sokkal inkább azért nem, mert nem tulajdonítottak semmi jelentőséget a keresztségnek.
Huszonnégy éves voltam, amikor egy kis protestáns közösségben bemerítkezéses keresztséggel szövetséget kötöttem Istennel. Majd' húsz évig tagja is voltam ennek a közösségnek. Méghozzá meglehetősen aktív tagja: Biblia-köröket, Isten-tiszteleti előadásokat tartottam, folyóiratot szerkesztettem, írtam két könyvet, vénné szenteltek egy helyi gyülekezetben.
Aztán egy magánéleti tornádó nagyon sok mindent felforgatott. Szembe kellett néznem önmagammal, egykori hittestvéreim, barátaim hitének irányomba való megnyilvánulásaival, a közösség hivatalos hozzámállásával, és főleg a hitem bizonyos vetületeivel. Úgy tizenkét éve nem fordultam meg e közösség, de semmilyen más közösség háza táján sem. A hitem nem lett teljes mértékben semmivé. Úgy szoktam mondani, valamiféle posztkeresztény állapotban vagyok.
S úgy vettem észre, nem én vagyok az egyetlen, ebben az állapotban levő ember. Csak a régi hittestvéreim közül való barátaim közül minimimum ketten vannak valami nagyon hasonló hithelyzetben. Nem mondanám magamat vonalas, dogmatikus kereszténynek, de úgy gondolom, nagyon valószínű, hogy van Isten, és az is, hogy a Fia itt járt ezen a Földön. Még afelől sincsen kétségem, hogy a Bibliában a hetedik nap a szombat. És afelől sem, hogy a világnak ez a rendszere véget fog érni, és lesz egy második visszajövetel. Előtte pedig nagyon rossz lesz.
A VALLÁS ÉS A VALLÁSELLENESSÉG
Úgy általában is szekuralizálódik a világ. Vagyis szakadnak el az emberek Istentől, az Egyháztól és az egyházaktól. (Segítség: az Egyház alatt Krisztus általános, minden közösségben meglevő hiveit értem, az egyházak pedig a szervezett, egy-egy adott struktúra alá tartozó keresztényeket.) Isten természetesen nem azonos semelyik egyházzal sem
Itt Európában voltaképpen egy vallás van, amivel szabad akár a hittaposásig is gúnyolódni, tréfálkozni: ez a kereszténység.
Másfelől azonban a vallásnak van egyfajta komoly reneszánsza is. Főleg a rendszerváltás utáni Kelet-Európában, még így harminc év után is. S a vallás alatt most nem csupán a kereszténységet értem, hanem úgy általában az Istenben való bármilyen hitet. Sajnálatos módon a látszat-kereszténység, vagyis a külsőkhöz valamelyest ragaszkodó, de a kereszténység lényegét meg nem élő, vlamint a politikai célú kereszténység is egyre nagyobb teret hódít.
A vallás viszonylagos reneszánsza miatt az agnosztikosuk és az ateisták is újra meg újra felfrissíthetik a munícióikat.
Van egy egykori hittestvérem, ő agnosztikusnak vallja magát, de valójában vérateista, vallásellenes aforizmákat posztol és készített egy blogot, hogy bebizonyítsa, Jézus nem volt történelmi személy.
Az egyik aforizmája Így szólt: „Nem ismerek olyan keresztényt, aki az is maradt, miután kitette magát a jelenleg megismerhető tudományos tényeknek” Nem tudom, le kell-e fordítanom vagy érted, mit is kérdőjelez meg a mondat? Biztos, ami biztos: ha valaki kellő nyitottsággal (értsd: ateista megközelítéssel) vizsgálja mélyen és átfogón a legfontosabb, legmodernebb tudományos eredményeket, egészen biztos, hogy hátat fordít a kereszténységnek. Az e bejegyzés alatti beszélgetésben a reakciómra, miszerint bizony vannak keresztény tudósok, (Werner Gitt, Alister McGrath, Arial A. Roth nevét említettem neki), annyit reagált, hogy: „Sorolhatsz neveket, de ha egy kicsit mélyebben megvizsgáljuk őket, akkor a két vonás közül az egyik érvényesül – vagy nincs átfogó tudományos ismeretük vagy csak látszat-kultúr keresztények – erős érvek szólnak azon személyek esetében is, akiket felsoroltál. Tehát, az állitásom helyes!”
Már akkor gondolkodtam rajta, hogy mekkora bátorság kell laikusként mások tudományos ismeretének és hitének a megítéléséhez, de hamarosan érkezett egy újabb, hasonló mémaforizma. Az meg így festett: „Aki azt állítja, hogy az evolúció összeegyeztethető a kereszténség Istenével, az nem tudja, miről beszél.”
Ezekn gondolatok hátterén immár mélyen eltűnődhetünk, Francis S. Collins melyik kukába való: a vacak keresztény, vagy a még vacakabb tudós kukájába?
COLLINS A VALLÁSOS TUDÓS
Mivel személyében az emberi géntérkép-projekt vezetőjét tisztelhetjük (vagy a kereszténysége miatt fikázhatjuk), az, hogy nem eléggé tudós, meglehetősen egyértelmű ostobaság kijelenteni. Minden kétséget kizárón az egyik legtudósabb tudós a világon. A Wikipédiában ezt találtam róla: „Francis S. Collins (Staunton, Virginia, 1950. április 14.) orvos-genetikus, az Amerikai Nemzeti Egészség Intézet igazgatója. Ebben a szerepben ő felügyeli a világ legnagyobb orvosbiológiai kutatásait, legegyszerűbb klinikai kutatástól a legbonyolultabb projektekig. Dr. Collins aki az ő vezetésével zajló nemzetközi Human Genome Project-et mérföldkőnek nevezte betegség gének felfedezésében és amely végül 2003 áprilisában a befejezte az emberi DNS használati utasítás kész sorrendjét. Ő volt az igazgatója, a Nemzeti Humán Genom Kutatóintézetnek, a NIH-nek 1993–2008 között. Mielőtt Dr. Collins a NIH, a Howard Hughes Medical Intézet kutatója lett, tanulmányait a Michigani Egyetemen végezte. Választott tagja a Nemzeti Gyógyszerész Intézetnek és a Nemzeti Tudományos Akadémiának, ahol 2007 novemberében elnyerte az Elnöki Szabadság díjat, 2009-ben a Nemzeti Tudományos díjat.”
Az, hogy mennyire keresztény, azt valószínűleg ő tudja, meg a jó Isten (már, ugye, ha van). Collins ráadásul nem csak a tudományos képzettségével és a kereszténysége megélésvel fut szembe az ismerősőm idézeteivel, hanem azzal is, hogy keresztényként az egyik legfontosabb feladatának azt tekinti, hogy összeegyeztesse, amit az ismerősöm második idézete szerint nem lehet összeegyeztetni: a kereszténységet és az evolúciót.
Szóval az ismerősöm minden bizonnyal csak csóválja most a fejét, hogy mennyire lehetetlen alak ez a Collins. Mindenesetre egy drukkerének az erről a könyvről szóló véleményét megosztotta a saját Facebbok-oldalán: _„Meddig süllyed még az akadémia???” (sic!) Vagyis Collins Isten-érveinek könyvben való kiadása az Akadémia Kiadó mélyrepülésének a része. (Talán, de ezt már csak én mondom, amolyan ha lúd, legyen kövér-alapon, nyilván sokan gondolhatják, az egyértelműen képmutató mód „keresztény” Orbán Viktor nyomásának a hatása, hogy Collins könyve magyarul is megjelent, és az lett a kiadója, amelyik lett; manapság mindenről is, meg az ellenkezőjéről is Orbán Viktor tehet, tehát túl nagyot nem tévedhetek! :-D)
Nos, akkor ebben a hosszú bevezetőben el is mondtam egy csomó mindent. Aminek a lényege, hogy van itt egy nemzetközi hírű, elismert tudós, akit a tudományos munkája nem vezetett el sem az agnoszticizmusra, sem az ateizmusra, sőt, egy hatalmas, méltán világhírűvé lett projekt befejeztével nem restelt egy könyvet írni arról, hogy milyen érvek szólnak Isten léte mellett. Nem egy adott egyház érveit ismétli, hanem a saját véleményét fejti ki. Amely érvek, legalábbis az általánosak, C. S. Lewis okfejtésein alapszanak. Ráadásul, az ismerősöm szerint azt sem tudja, mit beszél, mert simán és nagyon összeegyezteti a kereszténységet és az evolúciót.
A ZÁRT RENDSZER FOGLYAI
Nincsen olyan elmélet, amelyiknek ne lennének ellenzői, kritikusai, ellenlábasai és nincsen olyan érvelés, amelyik ellen ne lehetne ellenérveket felsorakoztatni. Azt, hogy van-e Isten vagy nincsen, vitákkal egészen bizonyosan nem fogjuk soha eldönteni. Bármelyiket oldal nézeteinek az a maximuma, hogy az érvek alapján csak valószínűsíteni tudja a végeredményt.
Ahogy Ofi barátom szokta mondani: egy zárt rendszerből ne akarjunk már a rendszeren kívüli dolgokról megdönthetetlen ítéletet mondani! Egyik kedvenc könyve Edvin Abbot Síkföld című szösszenetnyi sci-fi-je. Ami valószínűleg hatással volt a Mézga Aladár különös kalandjai című zseniális sorozat első epizódjára, amelyben Aladár egy kétdimenziós bolygón jár, A kétdimenziós bolygólakók a megjelenésének a hatásait érzékelik ugyan, ám mert a harmadik dimenzió számukra felfoghatatlan, megérthetetlen, el nem tudják képzelni, Aladár honnan szól hozzájuk, és mi lehet igazából a zseblámpájának a fénye? Amikor a világegyetemről olvasok, nem tud nem eszembe jutni a Galaktika 27. számában megjelent, számomra kamaszkorom óta meghatározó Kaszás István-novella, A modell. (A blogomon el is olvashatod, a link legalul van.) A novella tudósai egy szobában létrehozzák a Nagy Bumm-ot, végigkövetik az evolúciót, és a mini Föld történelmét. Vagyis a történetben a Világegyetem egy szoba, aminek a falain túl az Intézet van. Matrjoska-világegyetem. Lehet játszani a gondolatokkal, a szavakkal, lehet gyártani az elméleteket… Egy dolog biztosnak tűnik: hatalmas elbizakodottság bizonyítottnak tekinti, hogy van/nincs Isten. Collins könyvében azt olvassuk, hogy vannak érvek amellett, hogy van. (Amire persze a harcos ateista ismerősöm azt mondja, hogy vacak, régen megdöntött érvek, hatalmas csalódás volt számára Collins könyve, egy ekkora tudóstól sokkal többet várt.)
Akkor lássuk az Ábécét!
ISTENÉRVEK
Collins Istennek tulajdonított ábácéje nem kiegyensúlyozott iromány. Ám nem is ez volt a célja. Istennel kapcsolatban nagyon sok kérdést fel lehet tenni. Az általános kérdésekre, ahogy arra mát utaltam, Collins nem sok időt fordít. És ebben a nem sok időben sem túl széles látókörű, ráadásul erőteljesen C. S. Lewis-ra támaszkodik. Ez nam baj, csak tény. A bevezető fejezet gyakorlatilag kedvcsináló Lewis írásaihoz és az alapvető Isten-érvekhez.
A személyes hitéről szóló vallomásából kiderül, hogy számára kardinális kérdés volt az általánosan létező morális törvény megmagyarázatatlansága. Ennek a kérdésnek a vizsgálata során lett ateistából kereszténnyé.
AZ EMBERI GENOM-TÉRKÉP
Collins saját projektjének, illetve elsősorban a projekt történetének a bemutatása. A DNS-t felfedő egyik tudós, Watson után, saját legnagyobb meglepetésére is ő, Collins lett az emberi genom-térkép projektjének a vezetője. Több mint kétezer tudós dolgozott a végül teljessé és sikeressé vált munka érdekében. A céljuk elsősorban orvosi volt: annak a kérdésnek a megválaszolása érdekében dolgoztak, vajon génszinten bele lehet-e avatkozni az emberi szervezet működésébe, lehet-e gyógyítani gyógyíthatatlannak tartott betegségeket?
A projekt során végzett munka, illetve a végeredmény Collins-t megerősítette abban, hogy van Isten. S nem csupán egyfajta deizmusban, teizmusban lett erősebbé, hanem gyakorló kereszténységében. Ennek érdekében írta ezt a könyvet. Illetve elsősorban azért, hogy bemutassa, bebizonyítsa, hogy a vallás és a tudomány nem ellenségei egymásnak, csupán a képviselőik teszik azzé őket. Illetve hogy felhívja arra is a figyelmet, hogy rengeteg-rengeteg tudós hívő keresztény. (Püff neki, fenti kép-mondat!)
Ahogy kivettem Collins számára az egyik legmeggyőzőbb érv az evolúció igazsága mellett és az értékelésem további, érdemi része itt elolvasható:
https://mohabacsi-olvas.blog.hu/2019/05/04/francis_s_co…