Szégyen ​nélkül (A kegyelem vonala 2.) 92% 26 csillagozás

Egy újabb asszony a Bibliából: Ráháb, a prostituált. Történet a hitről, és Jerikó pusztulásáról. Mindez érthetően, érdekesen leírva. Tetszett. Folytatom a sorozatom.

Van benne egy kis fantázia, spoiler de egy regényben ez elengedhetetlen. Nagyszerűen bemutatja a jerikóiak rettegését, de a közömbösségét és gúnyolódását is. Meg Ráhábnak a harcát a családjáért. Meg a korábbi két kém tapasztalatátadását a mostani két kém-utódnak.
Nekem tetszett ez a „kibővített Biblia” – bár egyáltalán nem esik bele az „aki ehhez hozzátesz” bűnébe. Ajánlom elolvasásra!

Egyből komoly kontraszttal indít a sorozat, az első kötet vidéki lánya után íme, egy nagyvárosi kéjnő. Izgalmakban sincs hiány, hisz Jerikóban járunk, a falakon túl pedig már ott az izraeli hadsereg a legújabb generációs tömegpusztító szuperfegyvernek is beillő Frigyládával.

A történtek egyik oldalát Ráháb oldaláról ismerhetjük meg, városi intrikák, kémkedés, undorító és kevésbé undorító (de inkább undorító :D) férfiak, akik egymásnak adják a kilincset, a másik részről pedig ott van Salamon, a támadó fél egyik harcosa, akinek az életét mindenféle küldetések, csaták és egy régen várt (!) körülmetélés színesítik.

Érdekes és mozgalmas könyv volt, bár a vándorló izraeli törzsek erőszakos otthonkeresése, meg ez – az Úr nekünk adta mások megművelt földjét, mások állatait, mások terményeit, szóval ti most menjetek innen vagy haljatok meg, mert mi fogunk itt lakni – hozzáállás az én békés lelkemnek valahogy mindig szükségtelenül durvának tűnt. Mondjuk az is igaz, hogy a honfoglaló magyarok leszármazottjaként inkább fogjam is be a szám… :D

Újabb példaértékű asszonyt ismerhettem meg, és valóban, Isten akármilyen szennyből ki tud téged emelni, ha egyszer kiszemelt magának. (Ezt már én is tapasztaltam az életemben.) Ó, ha nekem is ekkora hitem lenne, mint Ráhábnak… :) Nagyon szépek a belső gondolatokat, imákat fogalmaz meg Rivers, felüdülés olvasni őket.

Valahogy nem hozta az előző rész színvonalát, de ettől függetlenül nagyon tetszett! A Bibliában sokkal jobban ki van fejtve ez a történet, illetve a kerettörténet is, így talán itt annyit nem kellett a fantáziára bízni.

Ami engem meglepett, hogy milyen hamar kölcsönös szerelem ébredt spoiler. Ez kicsit érthetetlen volt, de persze ha Isten így rendelte, akkor így rendelte.

Ami üzenetet elviszek ebből, hogy aki az Istent féli, az mekkora jutalomban részesül. Már itt a földön. Nem is számítanak a körülmények, mert Ő mindent tud úgy irányítani, hogy jól jöjjünk ki a dologból. Ráháb hite nekem példa értékű, és persze nem véletlen, hogy kegyelem vonala a sorozat címe, Isten ismét megmutatja, hogy nincs olyan, amiből ne lehetne megtérni, és amit ne lehetne megbocsájtani, ha őszintén megbánjuk.

És még volt egy mondat, ami nagyon megragadott: „Az nem elég, ha az ember életben van, de nem szolgálja Istent, akinek az életét köszönheti.”

Rivers nem egy irodalmi géniusz: nem tud csavaros történetet kitalálni, sőt, ha belegondolunk, az alaptörténetet se ő találja ki a regényeihez, a stílusa gyengécske ponyva, jellemábrázolása alapfokú. A könyvei mégis letehetetlenek, magával ragadóak, aki egyszer belekóstol, fel akarja zabálni az összeset. Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy ő érti, tisztán látja a kapcsolat lényegét.
Ráháb egy jerikói prostituált, aki csak hallott Isten csodálatos tetteiről, de tele volt a szíve vággyal, hogy megismerje és hogy kapcsolata legyen vele. Ügyesen leírja a két izraelita srác és Ráháb kapcsolatát, azt, hogy az egyik beleszeret és hogy a szerelem mennyire vakká tehet, de hogy az idősebbek mindig bölcsebbek és nem feltétlenül akarnak rosszat. Nagyon jó, ahogy Ráháb családjának a hozzáállását leírja – ők a tipikus hitetlenek, akik szerint Ráhábnak kell megköszönni, hogy életben maradtak, holott addig végig kételkedtek benne.
Amit hiányoltam, az Jerikó lerombolásának a leírása volt. Jerikót úgy győzték le, hogy hét napon keresztül körbe-körbe sétáltak, a hetedik napon pedig csak úgy leomlottak a falak, ők meg besétáltak. Erről szinte semmit nem ír: hogy mit gondoltak magukban a jerikóiak, mit gondoltak az izraeliek, sőt, akár egy-egy emberre kihegyezve: Sámuelre és Ráhábra, vagy egyáltalán, hogy mekkora brutális csoda volt ez! Sőt, nekem úgy tűnt, hogy a regény szerint Jerikó igazából attól omlott le, hogy a harcosok körbekerülték és a lábuk trappolása lazította meg a falakat – pedig nem.
Mindezektől eltekintve fantasztikusan jó könyv, az eddigi legjobb Riverstől.

Az elején hihetetlenül nagyon zavart a rengeteg felkiáltójeles mondat. Ember nem gondolkodik szerintem így – ennyire egyértelműen, már-már egysíkúan. Aztán valamiért mégis folytattam, már csak a Megváltó szeretet c. regényre is tekintettel, ami igazán nagyon jó az írónőtől. A vége felé kerek lett a sztori, megértettem a motivációkat, bele tudtam élni magam a szituációba, így a regény elérte a célját.

Másik részt azért nem vennék kezembe ebből a sorozatból sajnos.

Egy újabb bibliai történet feldolgozását olvashatjuk Francine Rivers tollából. Egy pogány prostituált nő a főszereplőnk, név szerint Ráháb. Megtudhatjuk, hogyan is került abba a helyzetbe, amiben van, bepillantást nyerhetünk Ráháb gondolataiba, vágyaiba, láthatjuk, mennyire akar szabadulni „börtönéből” és az Isten népéhez csatlakozni. A bibliai történetet jól ismerhetjük, a könyv mégis valami pluszt hordoz magában. A könyv legnagyobb plusz hatása a gondolatok szintjén történik. Mindenkinek örömmel tudom ajánlani, aki nyitott a bibliai történetek feldolgozására. :)

Nos véleményem szerint ez is egy újabb izgalmas sztori volt, bár néhol vontatottabb, és kevésbé olyan jó, mint az előző… De azért ezt is örömmel olvastam végig, mert az írónőnek jó stílusa van, érdekesen egészíti ki fantáziájával a bibliai szereplők életét ezzel elevenebbé téve azt, és egyébként is szeretem a bibliai témájú könyveket! :)

zseniális, lebilincselő, szuper!!