Mikor ​a sófár zeng… 13 csillagozás

Francine Rivers: Mikor a sófár zeng…

Paul Hudson, a fiatal és ambiciózus lelkipásztor tökéletes választásnak tűnik a Centerville-i Keresztény Gyülekezet vezetésére, Eunice-nál szolgálatkészebb lelkészfeleséget pedig keresve sem lehetne találni. A kaliforniai gyülekezet élére kerülve Paul embert próbáló feladatra vállalkozik, amikor életet akar lehelni a maroknyi közösségbe. Néhány év elteltével úgy tűnik, hogy a férfi gyülekezetépítési terveit valóban hatalmas áldás övezi: zsúfolásig megtelik a templom új tagokkal. Paul azt kívánja, bárcsak Eunice is képes lenne osztozni az örömében. A nő viszont érzi, hogy valami régóta félrecsúszott…

Francine Rivers ismét egy rendkívül égető és aktuális problémát feszeget: a fókusz eltolódásával a legnagyszerűbbnek tűnő szolgálat is öncélúvá válhat.

Eredeti megjelenés éve: 2003

>!
Harmat, Budapest, 2020
536 oldal · ISBN: 9789632885322 · Fordította: Szabadi István
>!
Harmat, Budapest, 2019
536 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632884639 · Fordította: Szabadi István

Most olvassa 2

Várólistára tette 10

Kívánságlistára tette 11


Kiemelt értékelések

fukszia>!
Francine Rivers: Mikor a sófár zeng…

Megrázó könyv arról, miként válhat a hit áruvá és szórakoztató cikké, ha olyan ember kezébe kerül, aki a saját dicsőségét akarja építeni.
Megtévesztő a cím, nem a zsidók vétkeire utal, hanem egy Jézus Krisztust hirdető 21.századi eltévelyedésről.
Nagyon tetszett, mindenképpen olvasásra ajánlom!

PTJulia P>!
Francine Rivers: Mikor a sófár zeng…

Első könyvem az írónőtől. Eredetileg az ószövetségi történetekről írt könyveire figyeltem fel, aztán mégis ehhez jutottam hozzá a könyvtárban. Érdekes történet egy neoprotestánt gyülekezet életéről, kiváltképp a lelkészről és családjáról. Számos tanulsággal bírhat mindnyájunk számára: milyen a mi hitünk, kinek szolgálunk igazán? Valóban Istent szolgáljuk, mennyire vagyunk megalkuvók, önzők, észrevesszük-e, hogy milyen sebeket okozunk a környezetünknek, szeretteinknek?… Egy lelkipásztor főleg nem tehet bármit, de ő is esendő ember, aki kapott sebek alapján tévúton jár…
A nevek többsége beszélő név, érdekes volt így olvasni a történetet; előrevetítették viselőik jellemét: Paul, a főszereplő, akinek rá kell lépnie a maga damaszkuszi útjára. Samuel, az idős próféta, a mentor a történetben, aki élő kapcsolatban áll Istennel, mindig hallja hangját, de mégis meg kell álljon egy határon: a folyton imádkozó, figyelmeztető, de más helyett döntést nem hozható próféta határán. Eunice, a jó győzelem – ő az angyali jóság, már túlontúl idealizált karakter – számomra a viselkedése egy idő után már szintén érthetetlen volt: évtizedekig nem várok és malmozok, főleg, hogy látom a fiam és férjem tönkremenetelét: a hit olykor drasztikus cselekvést követel, egy „eddig és ne tovább”-ot. És ő ezt nagyon későn lépi meg… David, a nagy „király”, a birodalomépítő, aki aztán ugyanúgy nagy hibákat követ el, mint a bibliai Dávid király. És Timtothy, aki végül jó tanítvány lesz… Érdekes volt az is, hogy szerepelt egy Reka is a történetben – vajon a magyar Réka név amerikaiasult változata?…
Érdekes volt továbbá számomra a vállaltan egyházi légkör, ahol a szereplők állandóan imára gyúlnak, és a kisvárosokban mindenki ismer mindenkit, s spontán leszólítják egymást egy random tanúságtételre. Eddig A házasság négy évszaka- sorozat volt ilyen, amit olvastam, mint direkt keresztény regény. Üdítő időnként ilyet olvasni, de komolyan érdekelne, hogy a kisegyházak mentalitása tényleg ilyen, vagy azért ennyire nem sarkított. Egyébként példaértékű ez a nagy Istenrehagyatkozás, ami pl Samuelben és Abbyben megvan, és a Biblia mindennapi forgatása. Azt hiszem, ezt böven eltanulhatjuk tőlük.
S a lényeg a lényeg természetesen: tudok-e úgy keresztény lenni, hogy Jézus Krisztusra irányítsam a figyelmet, s ne soft-kereszténységet toljak? Hogy legyen kiállásom az Igazság mellett, s ne alkudjak meg akkor sem, ha ez olykor fáj (nekem vagy másoknak)? Mert az Igazság melletti kiállás nem jelent intoleranciát: ma meg hányszor ránksütik, hogy intoleránsak vagyunk, holott egy bűn megnevezése korántsem egyenlő a bűnös személyének elítélésével vagy megvetésével… Csak manapság ugy nincs bűn meg kényelmetlen kérdések, ellenben lényeges a „csillámpor az angyalok szárnyán” még akkor is, ha az az angyal amúgy „gyertyaterápiázik és tudja az összes pletykát a környék asszonyairól….” (ld könyv)

csucsorka P>!
Francine Rivers: Mikor a sófár zeng…

A kulisszatitok az, hogy a korrektor, a szerkesztő és a fordító is hihetetlen lelkesedéssel dolgozott ezen az könyvön, én pedig – bármennyire bízom is bennük – valahogy szkeptikus voltam.
Hogyan fogja Francine Rivers 540 oldalon át fenntartani a figyelmem egy fiatal, törtető gyülekezetépítő lelkész történetén keresztül?

Aztán jött Eunice, a feleség, akinél tisztább nővel még sosem találkoztam.
Tim, a fiuk, akit egészen kisgyerekkorában ismerünk meg, végignézzük a dacos kamaszéveit és azt, hogyan válik férfivá.
Az imádnivaló Samuel és Abby, az idős házaspár, akik sírig tartó szerelemmel szeretik egymást. Akiknek mindig volt pár bölcs szavuk, ha kérdezték őket, de sosem voltak tolakodó öregemberek.
Stephen, az építész, aki napról napra megküzd az alkoholizmusával, és évről évre szilárdabb hitet szerez. spoiler

De persze ott van még egy rakás bajkeverő, képmutató alak és a főszereplőnk, Paul Hudson, akit talán csak azért nem gyűlöltem, mert az írónő tett róla, hogy a legrosszabb pillanatiban is lássuk benne az embert. Bemutatta világhírű, karizmatikus lelkész apját, aki jócskán rányomja bélyegét fia felnőttkori személyiségére és életútjára. Paul édesanyja pedig olyan példaértékű anyós, amilyenről biztosan sok feleség álmodozik.

Ennek a rengeteg karakternek 540 oldalon keresztül érdekelt az évtizedeken át ívelő sorsa.
Nagyon szerettem ezeket a napokat Centerville-ben tölteni. Egyszerre akartam falni és kicsit tovább megtartani ezeket a lapokat. A fordítás is külön méltatást érdemel. Korántsem lett volna ennyire élvezetes ez az utazás, ha nem egy kifogástalan fordítással kerül a kezembe.

Szóval most már én is lelkesen és jó szívvel ajánlom ezt a regényt minden „valláskárosultnak”, kezdő és fekete öves hívőnek.

4 hozzászólás
szibolya>!
Francine Rivers: Mikor a sófár zeng…

Mi az én keresztény életem fokmérője? Sőt, mi az életem sikerességének mércéje? Főleg, ha lelkész vagyok. Miben mérhető, egyáltalán mérhető-e a munkám eredménye? Mária vagyok vagy Márta? Előbb cselekszem és pörgök, azután talán megkérdezem Istent is, hogy mit is kellene? Istenhez igazodom vagy a világhoz? Embereknek akarok tetszeni mindenáron, a népszerűségért feladok dolgokat, az elveimet, vagy hűséges maradok Istenhez? Tudok-e kitartóan imádkozni a körülöttem élőkért, a lelkészemért? Egyáltalán imádkozom-e a lelkészekért, a házastársaikért? El tudom-e fogadni Isten időszámítását? Mihez kezdek a kísértéssel?
A regény nagyon fontos kérdéseket feszeget és tárgyal egy lelkészcsalád történetén keresztül. 15 év eseményeit ismerhetjük meg a lapokon: a fiatal segédlelkészt meghívják egy amerikai kisváros vezető lelkészévé, ahol kissé poros, apró és elöregedő gyülekezetet talál. Aztán beindul az élet, a feladatok, átkerülnek a prioritások, a gyülekezeti tagokra több idő marad, mint a saját családra, a szolgálatok fontosabbak lesznek, a népszerűség, a tömeg, a jó adakozók érdekében változások jönnek. Céltévesztés. Emellé bejönnek még emberi minták, öröklött hibák, a mindenáron meg akarok felelni az apámnak. Kívülről az látszik és azt kommunikálom, hogy Isten a legfontosabb, de belül Isten helyett embereknek, és leginkább az apámnak akarok megfelelni. Mindez persze nem mehet így végig.
Paul története figyelmeztetés a lelkészeknek és a gyülekezet tagoknak is.
Kár, hogy pár formai hiba megakasztja az olvasást. Hiányzik egy szigorú(bb) szerkesztő, aki helyenként meghúzta volna a szöveget (az, hogy milyen készételt és hogyan készít el a mikróban, csak akkor fontos, ha arról az ételről emlékek jutnak eszébe, de a hogyan talán még akkor sem). Az nem jellemábrázolás, ha leírom hogy hívják egy szereplő fiát, és neki milyen típusú és színű autója van. (Lehet az, de alapvetően több információ, ha leírom hogy öreg vagy új az a kocsi.) Főleg, ha ez a fiú csak egyetlen jelenetben szerepel.
A fordításban számomra furcsa volt, hogy az anyóst anyaként emlegették, mert nekem az nem anya, maximum anyuka. De szerepel benne leírva az egyen-egyenként :-)

Nagyon fontos, mondanivaló, olvasmányos, és elgondolkoztató szöveg.

>!
Harmat, Budapest, 2019
536 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632884639 · Fordította: Szabadi István
1 hozzászólás
Ceceg>!
Francine Rivers: Mikor a sófár zeng…

„Mert nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van.” Írja a Biblia az 1.Sám.16: 7.-ben. Ha valaha ez üzenet volt, a fogyasztói társadalomban még inkább az, mert az ember fogékony a látszatra, vonzódik a sikerhez, nehezen tudja elfogadni, hogy a számokon és eredeményeken kívül az áldásnak más fokmérője is van, így hajlamos azok bűvöletébe esni. Sajnos ez alól az egyház se kivétel, mert ott is emberek szolgálnak.
A gyengeségeink megkísértenek, hogy akár kompromisszumok vagy kíméletlen áldozatok árán is felmutassuk az eredményeket. Csak Isten tudja szétválasztani, hogy valamire az iránta való odaszánás vagy saját gyengeségünk, sebeink kompenzálása motivál igazán. Az eltérés eleinte észrevétlen, talán idővel is csak némelyek számára érzékelhető, de végül mindig nyilvánvalóvá válik. Mert ha az életünkben megtűrünk olyan felületeket, melyek az igazsághoz csak hasonlítanak, akkor azok idővel kiszorítják azt. A hazugság pedig kifoszt, megnyomorít. Még egy regénybeli történetben is megrázó szembesülni ezzel. Megrázó és egyben kijózanító.
Ezért a lelkész férjemmel együtt szívből ajánljuk ezt a könyvet mindazoknak, akik ma az egyházban szolgálnak, akik vágynak a növekedésre – arra, ami Istentől jön. Ajánljuk azoknak is, akik fájdalmakat éltek át a gyülekezetben, akik tudtukon vagy akaratukon kívül olyan áldozatokat hoztak, amit nem az Isten kért tőlük. Különösen ajánljuk azoknak, akik most kezdik a szolgálatot. Nekik üzenjük, ez a könyv több, mint egy regény. Egyébként nekünk regényként is tetszett. Olyannyira beszippantott, hogy tekintélyes terjedelme és zsúfolt életünk ellenére öt nap alatt mindketten kiolvastuk.

eper29>!
Francine Rivers: Mikor a sófár zeng…

Igazi keresztyén regény. Bár nem könnyű a téma, de annál fontosabb. Mik a prioritások? Milyen következményei lehetnek a büszkeségnek? Hol a hangsúly Isten szolgálatán vagy a vele való kapcsolaton? Mi mindent tűrjön el egy feleség? Ilyen kérdésekre keresi a választ a mű. Eunice valóban angyali jellem, de neki is meg kell küzdenie a kísértésekkel és a fájdalmakkal. Paul egyre kevésbé volt szimpatikus számomra, ahogy haladt előre a cselekmény. Nehéz volt neki megbocsátani. De a történet arra figyelmeztet, hogy Jézus Krisztus meghalt a bűneinkért, és Isten megbocsát a bűnbánó bűnösöknek. Isten kegyelmes, nekünk is meg kell tanulnunk megbocsátani.

Kormica>!
Francine Rivers: Mikor a sófár zeng…

Alapmű! Nagyon sok elgondolkodni való van benne olvasás közben a családról, a házasságról, Istennel való közösségről, Isten szolgálatáról…. Nagyon vastag könyv, de sajnáltam, hogy vége„„


Népszerű idézetek

Ceceg>!

– Imádkozz érte!
– Mondani könnyű.
– Én évek óta csinálom. Fogd fel úgy, hogy Istennek engedelmeskedsz! Egy ideig nem változik semmi, de mondok valamit Stephen: senki sem gyűlöli sokáig azt, akiért imádkozik.

345. oldal

1 hozzászólás
>!

Mindent az Úr elé tárunk imádságban, aztán várunk, fülelünk és figyelünk. Ezzel kezdjük, majd ha választ kaptunk, és az pozitív, akkor tovabblépünk, de addig nem. Olyan nincs, hogy belekezdünk valamibe, aztán imádkozunk, hogy az Úr jöjjön el, és segítsen befejezni.

203. oldal

Ceceg>!

Úgy szolgáljuk Istent, amilyennek hisszük őt. Ez gyakran azt jelenti, hogy nem ütjük bele az orrunkat az ő ügyébe.

390. oldal

Ceceg>!

Óvatosan szóltak, finoman navigálva a múltbeli fájdalmak és kudarcok között. Talán egyszer helyreáll a barátságuk, de semmiképp se egyik napról a másikra. Előbb a romokat kell eltakarítani. A megbocsátás döntés, a bizalomhoz viszont idő kell.

526. oldal

Ceceg>!

Engem is megkísértett mindaz, amivel te éveken át harcoltál. Nem könnyű megértetni az emberekkel, hogy mi is olyanok vagyunk, mint ők, ugyanúgy küzdünk azért, hogy hitben járjunk.
– Ott kezdődik a baj, amikor már nem küzdesz tovább – felelte Paul –, amikor lassan te is elhiszed, hogy tudod mit csinálsz. Úgy gondoltam, hogy minden választ ismerek. Fenyegetésnek vettem, hogy valaki megkérdőjelezte a módszereimet. Édesanyám fogalmazta meg legjobban: nem pásztor voltam, aki vezeti a nyájat, hanem marhahajcsár, aki piacra tereli a gulyát.

522. oldal

Kormica>!

-Mindenkit gyötör a bűn, Stephen, kit ez, kit az. Ez kényszerít térdre minket, hogy az Úrtól várjuk az erőt.

206

szibolya>!

Paul szerette volna, ha félreállnak, és ő zavartalanul kormányozhatja előre a gyülekezet hajóját. Azt szerette volna, ha nem hátráltatják tovább, hanem beállnak mellé a szolgálatba. Azt szerette volna, hogy a Centerville-i Keresztény Gyülekezet világítótoronyként ragyogjon a város közösségében. Lelkipásztorként kijárt volna neki a tisztelet.

112. oldal

szibolya>!

Gyorsan eltüntette az utolsó korty üdítőt is, a dobozt összenyomta, és a sarokban álló szelektív tárolóba lökte. Megette az utolsó falat pizzát, a végét kidobta, kezet mosott, és visszament a dolgozószobába.

197. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Karen Kingsbury: Karácsony Baxteréknél
David Gregory: Egy nap egy tökéletes idegennel
Nicolas Wiseman: Fabiola
Almási Mihály: A nagy kaland
Domokos Sándor: A római százados
Ron Hall – Denver Moore – Lynn Vincent: Ugyanúgy más, mint én
Jodi Picoult: Csodalány
Adrian Plass: Kegyes kétbalkezes visszatér
Sükös Pál: A keskeny úton
Blaskó Mária: Napsugárka