A ​tudatlanságról 2 csillagozás

Az irodalmi műveltség sokakat őrületbe kerget, csaknem mindenkit gőgössé tesz, hacsak nem – ami ritkaság – jó és jól nevelt lélekbe hullik vetése.

…azt hiszik, hogy hasznos, ha bárki azt mondhat, amit csak akar. Annyira beléjük ivódott Tiberius császár mondása: „szabad városban a nyelvnek és az elmének is szabadnak kell lennie”. Szabadnak kell lenniük, ám úgy, hogy ez a szabadság ne sértse mások jogait.

A műveltség az embernek külsődleges ékessége, az értelem azonban velünk született, és magának az embernek a része. Nem szégyellem a műveltség hiányát, az értelemét azonban szégyellném.

Vannak dolgok, amelyekben a bővelkedés a legnagyobb szűkölködés, és amelyeket bárki jobban meg tud ítélni, mint éppen az, aki bővelkedik bennük. A csúnyaságot senki sem érzékeli kevésbé mint az, aki maga is csúnya, mivel annyira hozzászokott már, hogy meg sem látja azt, ami egy szép ember szemét bántja. Az összes többi fogyatékosságra is ez jellemző: senki sem ítél helytelenebbül a tudatlanságról, mint az, aki tudatlan. Ezt nem azért mondom, hogy kivonjam magam az ítélkezés alól, hanem hogy szégyenkezzen – ha létezik még szégyen –, aki felkészületlenül ítélkezik.

A tehetség és a tudás legfőbb bizonyítéka ugyanis a világosság. Mert ha valaki világosan felfog valamit, azt világosan el is tudja mondani, és ami megvan a lelkében, azt át tudja plántálni hallgatóságának a lelkébe.

Ám mindenütt sokkal nagyobb az ostobák serege, s így a bölcsek méltatlankodása hiábavaló.

Boldogok – mondom – de nem tudásuk, hanem tévedésük és pöffeszkedő tudatlanságuk miatt azok, akik azt hiszik, hogy birtokukban van az angyali tudomány, jóllehet még az emberi tudáshoz is kétségkívül igen sok hiányzik mindannyiukból, sokukból pedig minden.

Ők pöffeszkedve vonulnak sosem hallott ösvényeken, és leginkább azért elégedettek önmagukkal, mert bár semmit sem tudnak, azt megtanulták, hogy minden dologról hangos szóval véleményt nyilvánítsanak.

Mondom, az igazságos utókor ítél, amit a méltányos ítélkezésben nem akadályoz meg sem az érzelmek zűrzavara, sem a gyűlölet, sem a harag, sem a szeretet, sem az irigység – az igazság ellenségei. Az utókor ítél, ha egyáltalán ismer majd engem; bíráimat azonban biztosan nem fogja ismerni; mert akiket saját koruk sem ismer, aligha ismerheti az utókor.