Csak ​kitaláltalak? 7 csillagozás

Francesca Zappia: Csak kitaláltalak?

Történet Alexről, a végzős gimnazistáról, aki skizofréniával küzd, és aki nehezen tudja eldönteni néha, hogy amit lát, az a valóság-e, vagy csak elképzeli. Vicces, provokatív könyv, amelyben néha az olvasó sem tudja, mi a valóság, és mi nem az.

Néha az élet őrültebb dolgokat produkál, mint a képzelet. Ezt Alex is megtapasztalja, aki próbál megbirkózni hallucinációival. Minden vágya, hogy normális diákként leérettségizhessen, de amikor új iskolájában felbukkan gyermekkori – talán csak kitalált – barátja, minden összezavarodik körülötte. Napról napra meg kell küzdenie hallucinációival, s ebben csak bátorságára, egy kopott jósgolyóra és egyetlen szövetségesére, a húgára számíthat. Ahogy telik az idő, Alex barátokat szerez, különböző kalandokba keveredik, a szerelem is rátalál, valamint rábukkan egy szörnyű titokra is, mely több ember életét fenyegetheti – de vajon mindez valóság vagy csak az elméje szüleménye? A lebilincselő történet végére talán kiderül…

Eredeti mű: Francesca Zappia: Made You Up

>!
Kossuth, Budapest, 2017
384 oldal · ISBN: 9786155535840 · Fordította: Cooper Eszter
>!
Ventus Libro, Budapest, 2017
364 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155535758 · Fordította: Cooper Eszter

Enciklopédia 4


Kedvencelte 3

Most olvassa 3

Várólistára tette 130

Kívánságlistára tette 157

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
AniTiger MP
Francesca Zappia: Csak kitaláltalak?

Sokrétű, izgalmas és megdöbbentően érdekes történet egy zavart elméjű lányról, aki igyekszik a skizofréniáját megzabolázva normális életet élni. Ahogy haladunk előre a történetben, úgy lesz egyre durvább az új suliban felbukkanó, szintén furcsa srác, Miles sztorija (- aki számomra olyan volt, mint a BBC Sherlockja (azaz egy szeretetre méltó, ám nagyon morc alak, aki szuper intelligens, ám az érzelmi intelligenciája egy kanáléval vetekszik). Megszakadt érte a szívem…

Minél inkább közelebb kerülünk a fiúhoz, annál inkább ő válik a történet központi figurájává, holott a főszereplő továbbra is Alex (E/1) marad! Érdekes ez a kettősség, nagyon feldobta a cselekményt – és akkor még szóba se került a gimnáziumi rejtély nyomozása körüli hajcihő! Néhol elég erőteljes, néhol nehéz cselekményű a sztori.

Tetszett az írónő stílusa, remélem, várhatunk még tőle könyveket magyarul! *.*

Rajongás ON:
https://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2017/10/francesca-…

>!
Ventus Libro, Budapest, 2017
364 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155535758 · Fordította: Cooper Eszter
>!
K_A_Hikari P
Francesca Zappia: Csak kitaláltalak?

" – Találkoztál érdekes emberekkel?
– Mindenki érdekes, ha elég ideig bámulod őket."

Tapasztaltatok már olyat, amikor egy könyv annyira beszippant, hogy teljesen és totálisan megszűnik a tér és az idő számotokra, és csak a történet van, meg a karakterek?
Én pontosan így jártam a Csak kitaláltalak?-kal.
Elgondolkodtat, megérint, nem ereszt.
Belefészkeli magát a gondolataidba, és már nem csak Alex, de te se tudod, hogy amiről olvasol, az vajon valóság-e, vagy csak az elméd újabb játéka, esetleg egyszerre mindkettő.
Amiben bizonytalan voltál, biztossá válik, amiről sziklaszilárd meggyőződésed volt, meginog.
(…)
Nem is tudom, mikor áradoztam ennyit egy regényről utoljára: csak jöttek és jöttek a gondolataim, és le kellett írnom őket.
Ennek a regénynek nem csak a borítója egy csoda, hanem az is, ami benne van, és az biztos, hogyha valaha ajánlanék egy komolyabb hangvételű könyvet, amit életében egyszer mindenkinek el kellene olvasnia, ez lenne az.
Még nincs vége az évnek, de „2017 legkülönlegesebb regénye” díjat én odaadtam ennek a könyvnek.
Sokáig, nagyon sokáig velem fog még maradni, úgy érzem.

Bővebben: http://irasaimtarhaza.blogspot.hu/2017/11/francesca-zap…

6 hozzászólás
>!
Ashley_Redwood
Francesca Zappia: Csak kitaláltalak?

"Minden regénynek megvan a maga története, a maga mondandója.
Csodálatos módon az írónő képes volt arra, hogy ne csak egy dolgot emeljen előtérbe.
A szavakkal elképesztően bánik (talán ezért is hamar olvasható, szinte falható minden oldala), minden érzelem, legyen akár bánat, düh vagy boldogság teljesen átjön az olvasónak, míg szereplőinkkel is azonosulni bírunk. Na, igen! Ilyen egy nagyszerű regény!
Azon felül, hogy a regény mentális problémákkal foglalkozik, mint a skizofrénia és az azzal együtt járó erős paranoia, képes számunkra kóstolót adni a már jól megszokott iskolai hierarchiából.
(…)
Bátran ki merem jelenti, hogy ez a regény lett számomra az idei évben kiadott egyik leggyönyörűbb, de mégis a legkeményebb olvasmány, amihez szerencsém volt. A borító gyönyörű, de komolyan, ritkán találkozok ennyire csodálatos munkával, a lapok és fejezetek is remekül vannak kialakítva, megtervezve.
Úgyhogy, aki eddig még nem volt biztos abban, hogy A Csak kitaláltalak? érdemes-e egy olvasásra, az remélem mostanra eldöntötte! Nálam biztosan megfordul még egyszer-kétszer kézben. Elképesztő!
Minden kulcs könyv, egy a szívedhez is, ezt garantálom! "
Bővebben:
http://fleurdelivre.blogspot.hu/2017/11/francesca-zappi…

1 hozzászólás
>!
ƨɔɴом
Francesca Zappia: Csak kitaláltalak?

Az egyik legkétesebb könyv, amihez idén szerencsém volt.
Valahol becsapva is érzem magam, mert sajnos a nagy „csattanót” már az elején ellőttem saját magamnak. Voltak olyan árulkodó jelek, amikből simán kiolvasható volt az egész. Vagy csak szimplán túl sok Gyilkos elméket néztem mostanában, így már minden árulkodó jel…
A könyv maga stílusilag igazán jól van megírva, tetszett az a lezserség, ami ezt az egész kuszaságot végig kísérte.
A szereplők közül némelyiket igazán nem értettem, és úgy érzem, hogy tényleg csak töltelékként voltak jelen, ahogy azt a mellékszerepük meg is kívánja.
Talán ezek közül a leghangsúlyosabb Tucker karaktere, akivel első körben barátként ismerkedhetünk meg, majd később kap egy mélyebb és másabb fajta színezetet. Bevallom banális hülyeségnek tartom azt, ami miatt például az Ő és Miles kapcsolata megromlott. Simán rá lehet fogni ezt a kamaszkorra, de ez sajnos inkább egy írói baromság, mint ez.
A történet központjában álló Alexről szeretném azt elmondani, hogy egy remekül megírt karakter, de sajnos vannak bőven hiányosságai. Egyik oldaról ott van a titka, amibe nem tudok belekötni, mert ez a rész remekül volt kivitelezve, másik oldalról pedig ott van a tinilány, aki iskolaváltás miatt „új csaj” szerepében tündököl. Kevesebb hiszti, több határozottság – ha összegeznem kellene, ez lenne a tömör véleményem róla.
És ott van a másik oldal Miles, aki első körben egy igazi ősbunkónak tűnik (ami a hasonló témájú könyvek fiú karaktereiről újabban sorra elmondható), majd ahogy megismerjük úgy jövünk rá, hogy tényleg egy bunkó, de legalább van rá magyarázata. Mondjuk azt a rengeteg baromságot még mindig nem értem, hogy miért kellett sorra megcsinálnia, mert azért az iskolai hierarchia nem lehet ennyire fontos, de na.
Egyébként ha kettejük közül választani kellene, akkor inkább Miles karakteret mondanám jobbnak. És ha már szóba jött kettejük. Nos, a legnagyobb bajom talán a könyvvel az volt, hogy nem éreztem a szereplők között az igazi érzéseket. Mondjuk ez egy furcsa kijelentés figyelmbe véve Alex történetét, de Miles, nos Ő igazi volt, így minden másnak, ami vele kapcsolatos, annak kellett volna lennie.
Összességében elmondhatom, hogy gyorsan lehet haladni a könyvvel, könnyed a nyelvezete, és a történet is elég érdekesnek mondható ahhoz, hogy egy este alatt ledarálja az ember, de ennél többet számomra nem tudott nyújtani.


Népszerű idézetek

>!
K_A_Hikari P

Mind csak emberek vagyunk, és néha hülyeségeket csinálunk.

258. oldal

>!
AniTiger MP

A legeslegelső barátom csak hallucináció volt: látványos belépő az új, őrült életemhez.

16-17. oldal, Első fejezet

Kapcsolódó szócikkek: hallucináció
1 hozzászólás
>!
K_A_Hikari P

Néha igazán szerettem volna fejbe verni a szüleimet egy palacsintasütővel.

56. oldal

>!
K_A_Hikari P

Az emberek hihetetlenül gyorsan tudnak kommunikálni, ha megijednek valamitől.

149. oldal

>!
AniTiger MP

    Nem bírtam tovább. Meg kellett kérdeznem.
    – Szóval szerinted nem ijesztő? A skizofréniám?
    – Elmebeteg dolog lenne, ha zavarna.

150-151. oldal, Huszonkettedik fejezet

Kapcsolódó szócikkek: skizofrénia
>!
K_A_Hikari P

Ő volt az első barátom. Az első igazi barátom.

12. oldal

>!
K_A_Hikari P

– Szerintem ezeknek nincs is internetcsatlakozásuk. Nincs is bennünk ethernet port. Istenem, mi van ha internet-kártya sincsen bennük?
– Ez most úgy hangzott, mintha az 1990-es évek egyelőre lett volna a pokollal.
– Szerintem valószínűleg igen. Csak gyerekes naivitásunk mentett meg minket.

141. oldal

>!
K_A_Hikari P

Megöleltem. Ezt mostanában gyakran csináltam, néha csak azért, mert megtehettem, néha pedig azért, mert láttam, hogy valójában szüksége van rá.

251. oldal

>!
AniTiger MP

    – És én mit csináljak? – kérdeztem.
    Rám se bagózott.
    – MILES.
    Megfordult, és a Lenyűgöző Felhúzott Szemöldökével nézett rám.
    – Mit csináljak?
    – Menj fel oda – mutatott az üres lelátók felé –, és fogd be.
    Van valami szabály, ami tiltja, hogy a seggfejeket jól orrba rúgjam? Valószínűleg van. Mindig kitalálnak valamilyen szabályt az ellen, amit a legjobban meg szeretnél tenni.

43. oldal, Hatodik fejezet

>!
AniTiger MP

    – Na, milyen volt?
    – Oké – válaszoltam, és megkevertem a hideg levest, hátha mérget tett bele. De nem gondoltam igazán, hogy anyám megmérgezne. Általában nem.
    – Ennyi?
    Megvontam a vállam.
    – Elment. Átlagos iskolai nap volt.
    – Találkoztál érdekes emberekkel?
    – Mindenki érdekes, ha elég ideig bámulod őket.

57. oldal, Nyolcadik fejezet


Hasonló könyvek címkék alapján

Neal Shusterman: Az óceán mélyén
Leah Scheier: Csak a te hangodat hallom
Nicola Morgan: Látlak…
Kelly Oram: Szívzűrterápia strébereknek
Jennifer Niven: Veled minden hely ragyogó
Laurie Halse Anderson: Jégviráglányok
Sophie Kinsella: Hová lett Audrey?
Michelle Hodkin: The Unbecoming of Mara Dyer – Mara Dyer eszmélése
A. Meredith Walters: Find You in the Dark – Utánad a sötétbe
Sarah J. Maas: Crown of Midnight – Éjkorona