Szerelmem, ​Róma 45 csillagozás

Francesca Marciano: Szerelmem, Róma Francesca Marciano: Szerelmem, Róma

Különös ​ház áll az „olasz csizma” sarkán, a nemes tradíciókkal és sötét babonákkal egyaránt megáldott birtokon: a Casa Rossa. Sokat látott vörös falai közt már letakarva állnak a bútorok, néhány nap és jönnek a költöztetők, majd az új tulajdonos. Alina előtt végigpereg családja, egy huszadik századi olasz família megrázó története, amely árulások, megsemmisülések és újrakezdések láncolata. A nagyapa közepes tehetségű festő, a háború sújtotta Párizsban a nácikkal kollaborál. Múzsája, Renée, a titokzatos marokkói szépség, lányuk megszületése után megszökik a Casa Rossából, egy német asszonnyal. Alba fölcseperedik, gyönyörű nővé érik, és egy tehetséges forgatókönyvíróhoz megy feleségül, akinek két lányt szül. Alina és Isabella gyerekként élik meg apjuk anyjuk hűtlensége miatti öngyilkosságát. Sorsuk külön utakra téved, mégis elválaszthatatlan egymástól. Szerelmek és csalódások, kábítószer és gyógyulás, egyiküknek New Yorki-i karrier, másikuknak politikai gyilkosság, majd börtön.… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2002

>!
Ulpius-ház, Budapest, 2006
398 oldal · ISBN: 9637253629 · Fordította: Szűr-Szabó Katalin
>!
Ulpius-ház, Budapest, 2005
398 oldal · ISBN: 9637253629 · Fordította: Szűr-Szabó Katalin

Enciklopédia 2


Kedvencelte 13

Most olvassa 1

Várólistára tette 45

Kívánságlistára tette 22

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Nikkincs
Francesca Marciano: Szerelmem, Róma

Egy igazi családregény, három generáció élete, boldogságkeresése, botlása, elbukása, újrakezdése mindez Olaszországban az akkori politikai-történelmi háttér bemutatásával. Olvasmányos, számomra letehetetlen, de nagyon megrázó volt, főleg a két lány testvér sorsának alakulása. A vége nagyon ütött, fájt, elgondolkoztatott, hogy vajon én mit tettem volna. És ha már egy regény eléri azt nálam, hogy miután befejeztem, mégis újra vissza-visszatérnek hozzá a gondolataim, akkor az biztos megérdemli az 5 csillagot!

>!
anni_olvas
Francesca Marciano: Szerelmem, Róma

Az eddigiek alapján valami jobbat vártam. Elég tragikus sorsú család, igazi önsorstontó az összes szereplő. Nem tudtam őket megkedvelni, így kevésbé érdekelt, mi lesz velük. A címet nem tudom értelmezni így olvasás után…

3 hozzászólás
>!
LiloHari
Francesca Marciano: Szerelmem, Róma

Megint csak ódákat tudnék zengeni az írónő stílusáról, egyszerűen fantasztikusan ír.
És ez a történet is iszonyú jó volt, volt benne minden, ami csak kell.
Izgalom, szerelem, elmélkedés.

Szeretem az olyan könyveket, amiben sok olyan mondat, bekezdés van, amit elolvasva felpillantok a könyvből, és elmerengek rajta, hogy jé, ez mennyire igaz! Dolgok, amiket bár még sosem tudtam megfogalmazni, csak éreztem.

7 hozzászólás
>!
MariannaMJ
Francesca Marciano: Szerelmem, Róma

Kb másfél éve olvastam először – akkor érzelmileg letaglózott: a bonyolult családtörténet, a titkok, fájdalmak; mindezek több generáción át hordozva – a folytonos és áttételes árulások. Sokat sírtam a regényen.

Most inkább a cselekményszövés érdekessége és a változó politikai környezet kötött le – megmondom, én sosem hallottam, tanultam, olvastam arról, hogy Olaszországban valaha is terrorista csoportok tevékenykedtek volna, megbénítva az ország irányításának működését.
Maguk a családi elfojtások, és tovább örökítések tragikusak. A végére pedig Alba anyai elve csak beigazolódott: Alba egyéni koncepciója az anyaságról. Tarts ki. Ne tágíts. Egy nap majd a gyerekeid is elkövetik ugyanazokat a hibákat, mint te, és akkor majd egymás keblére borultok. Meglátod, visszatérnek hozzád. Visszatértek a lányok.

>!
MirkoMama
Francesca Marciano: Szerelmem, Róma

Az értékelések alapján többet és mást vártam tőle. Vártam pl. valami rómait, de a város szinte semmilyen jelentőséggel nem bírt a történetben. Vártam valami olasz szenvedélyességet, ehhez képest elég száraz volt, fűszertelen. A stílus, a sztori nem igazán tudott közel kerüli hozzám. Napok teltek el, hogy kézbe sem vettem a köyvet. Mindeközben nehezen tudnám megmagyarázni, mi is volt vele a konkrét problémám. Egyszerűen csak olyan „éppen-hogy-csak” volt. Se nem rossz, se nem jó.

>!
sofia
Francesca Marciano: Szerelmem, Róma

Hihetetlenül fantasztikus könyv. A történet néhol szívbemarkoló, néhol pedig feszültséggel teli, végig fenntartotta az érdeklődésemet. Tetszett a különböző idősíkok párhuzamos kezelése. A szereplők karaktere is rendkívül izgalmas volt. Olykor nagyon hasonlított Joanne Harris könyveire, például az Ötnegyed narancsra. Azt hiszem, hogy felkerül kedvenc könyveim listájára.

>!
matraimelinda
Francesca Marciano: Szerelmem, Róma

Kiváló családregény, tele öngyilkossággal, börtönnel, megcsalatással, árulással, becsapással. Bemutatja, hogyan sikerül Alinának a család több évtizedes „átkát” megtörnie, és ha boldogságot nem is, de lelki nyugalmat találnia. Aki szereti a fordulatokban gazda, és imitt-amott megrázó történeteket, az szeretni fogja a történetet. Tetszett!:)

>!
utazó
Francesca Marciano: Szerelmem, Róma

Nem is gondoltam, hogy ez a könyv ennyire tartalmas és mélyen ható lesz. Még az elején azt hittem, egy olaszos, temperamentumos családregényt fogok végigszórakozni. Ehelyett inkább volt elgondolkodtató és szomorú. Kár, hogy nincs több csillag!

5 hozzászólás
>!
encus625 P
Francesca Marciano: Szerelmem, Róma

Pörgős, sodró lendületű, izgalmas, mindig valami újdonság lép fel a következő oldalon, tele van titkokkal, egyszerűen letehetetlen! Nagyon tetszett, hogy a történetet nem feltétlen időrendben kapjuk meg, a most és a múlt néha keveredik, de pont úgy, hogy az jó legyen.
Nem tudom, hogy mennyire valós a cselekmény alapja, de akár az is lehetne, annyira hihető.
Az írónő másik könyvét el akarom most már olvasni! :)

>!
Ulpius-ház, Budapest, 2005
398 oldal · ISBN: 9637253629 · Fordította: Szűr-Szabó Katalin
>!
clarisssa P
Francesca Marciano: Szerelmem, Róma

Számomra kicsit csalódás volt ez a könyv. Nyári kikapcsolódásnak mindenképpen jó, olyan kis lassan hömpölygő, olvasmányos és nagyon olasz, de maga a három generáción átívelő családi „örökség” története nekem valahogy kevéske volt. Arra tippelek, hogy ez inkább az ember mélyébe hatol és lassan dolgozik majd…
Ja, és a cím nehogy megtévesszen bárkit is! A könyv kb. negyede játszódik Rómában, de szvsz senki sem esik vele szerelembe, sőt, magáról a városról ennél már azáltal is többet tudunk meg, ha leemelünk egy útikönyvet a polcról, súlyzózunk vele, majd visszatesszük…


Népszerű idézetek

>!
NenaK

De így vagy úgy, egyszer mindenki fölegyenesedik a fájdalomból.

351. oldal

Kapcsolódó szócikkek: fájdalom
>!
cassiesdream

– Nem könnyű lemondani valamiről, ami egy életen át hozzád tartozott.

88. oldal

>!
cassiesdream

Az ember egész életében igyekszik száműzni az emlékezetéből azokat, akik fájdalmat okoztak neki, de amikor öregebb és gyöngébb lesz, az emlékek felszínre kerülnek, mint buborékok a vízben. És kénytelenek vagyunk megadni magunkat, mert fáradtak vagyunk már ahhoz, hogy küzdjünk ellenük, és ismét visszanyomjuk őket a felszín alá. Vagy talán számunkra is váratlanul rájövünk, hogy haragunk tüzelésének semmi értelme, és emlékeink nem remélt édességet hordoznak.

186-187. oldal

>!
geszti 

Közös életünknek nem voltak éles kiszögellései, sem feszültsége. Talán még túl sima is volt, hogy megragadhassam. Néha úgy éreztem, üvegen siklom, és nincs mibe kapaszkodnom.
Ilyen a boldogság, te hülye, csak nem vagy hozzászokva, nyugtattam magam.
De egy halk hang gúnyosan visszakérdezett: Nem inkább a boldogság paródiája?

2 hozzászólás
>!
anni_olvas

Rájöttem, hogy sokkal egyszerűbb szerelmesnek lenni, mint közel lenni valakihez.

313. oldal

>!
anni_olvas

Leélünk két, tíz, húsz évet valaki mellett. Meglepődünk-e, mennyit felejtünk? Életünk óriási darabjai tűnnek el, emlékeink zavarossá válnak. Mit tettünk ennyi idő alatt? Hogy töltöttük párként az időnket?
Itt-ott felmerülhetnek elszórt töredékek, de azt az első pillanatot sosem felejtjük el. A kéz, ahogy közelebb von, lecsukja a szemed, mialatt az idegen szájának édességét ízleled. Elmosódott kép a bőrről, a szemről, a szem elé hulló hajról, vállról. A képekből tündöklő láncot fonunk, a láncszemek sosem szakadnak szét, a gyöngyszemek nem gurulnak el. Velünk maradnak örökre. És megütközünk azon, hogy sokszor ez minden, amit a másikról megőrzünk.

70. oldal

>!
anni_olvas

Mi lesz a halottak cipőivel, zoknijaival, alsóneműjével, borotvakrémével, noteszével, tollával és zsebkendőivel? Kinek a keze dönti el, hogy kidobják-e őket a szemétbe, vagy belecsúsztatják egy borítékba, és egy fiókban tartják? Milyennek kell lennie a szívnek ahhoz, hogy szánakozás nélkül szabaduljon meg tőlük, mintha üres sörösdobozok volnának?

109. oldal

>!
Nikkincs

A szerelmesek úgy találják meg az utat egymásba, mint a vakok. Mindegy, mennyi időt töltöttek külön, azonnal megismerik a másik testének illatát, formáját, tapintását, és rálelnek az útra. Semmit sem kell újratanulni.

307. oldal

>!
Nikkincs

A gyerekek miatt. Ki másért, gondoltam. Hát nem ezért adjuk tovább mindig meghamisítva, cenzúrázva a múltunkat? Hogy a gyerekeink úgy nőjenek fel, hogy félnek a kérdésektől, amiket nem tehetnek fel? Hogy aztán őket is megőrjítse mindaz, amire nincs válasz?

389. oldal

>!
geszti 

Az ember megérzi a halál illatát az otthonában. Még az ismerős arcok és tárgyak is különös elektromossággal vibrálnak, mintha hallucinálnánk. Az ott lévők ugyanúgy viselkednek és beszélnek, de kissé eltorzulva látjuk őket, mintha egy pohár vastag fenekén át néznénk őket.

3 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Luca Di Fulvio: Álmok bandája
Luca Di Fulvio: A lány, aki megérintette az eget
Melania G. Mazzucco: Vita
Brunella Gasperini: Mi és ők
Antonia Arslan: Pacsirtavár
Mariolina Venezia: Ezer éve itt vagyok
Margaret Mazzantini: Újjászületés
Donato Carrisi: Démoni suttogás
Niccolò Ammaniti: Én nem félek
Niccolò Ammaniti: Magammal viszlek