Különös ház áll az „olasz csizma” sarkán, a nemes tradíciókkal és sötét babonákkal egyaránt megáldott birtokon: a Casa Rossa. Sokat látott vörös falai közt már letakarva állnak a bútorok, néhány nap és jönnek a költöztetők, majd az új tulajdonos. Alina előtt végigpereg családja, egy huszadik századi olasz família megrázó története, amely árulások, megsemmisülések és újrakezdések láncolata. A nagyapa közepes tehetségű festő, a háború sújtotta Párizsban a nácikkal kollaborál. Múzsája, Renée, a titokzatos marokkói szépség, lányuk megszületése után megszökik a Casa Rossából, egy német asszonnyal. Alba fölcseperedik, gyönyörű nővé érik, és egy tehetséges forgatókönyvíróhoz megy feleségül, akinek két lányt szül. Alina és Isabella gyerekként élik meg apjuk anyjuk hűtlensége miatti öngyilkosságát. Sorsuk külön utakra téved, mégis elválaszthatatlan egymástól. Szerelmek és csalódások, kábítószer és gyógyulás, egyiküknek New Yorki-i karrier, másikuknak politikai gyilkosság, majd börtön.… (tovább)
Szerelmem, Róma 46 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2002
Enciklopédia 2
Kedvencelte 12
Most olvassa 2
Várólistára tette 37
Kívánságlistára tette 23
Kölcsönkérné 2
Kiemelt értékelések
Egy igazi családregény, három generáció élete, boldogságkeresése, botlása, elbukása, újrakezdése mindez Olaszországban az akkori politikai-történelmi háttér bemutatásával. Olvasmányos, számomra letehetetlen, de nagyon megrázó volt, főleg a két lány testvér sorsának alakulása. A vége nagyon ütött, fájt, elgondolkoztatott, hogy vajon én mit tettem volna. És ha már egy regény eléri azt nálam, hogy miután befejeztem, mégis újra vissza-visszatérnek hozzá a gondolataim, akkor az biztos megérdemli az 5 csillagot!
Az eddigiek alapján valami jobbat vártam. Elég tragikus sorsú család, igazi önsorstontó az összes szereplő. Nem tudtam őket megkedvelni, így kevésbé érdekelt, mi lesz velük. A címet nem tudom értelmezni így olvasás után…
Megint csak ódákat tudnék zengeni az írónő stílusáról, egyszerűen fantasztikusan ír.
És ez a történet is iszonyú jó volt, volt benne minden, ami csak kell.
Izgalom, szerelem, elmélkedés.
Szeretem az olyan könyveket, amiben sok olyan mondat, bekezdés van, amit elolvasva felpillantok a könyvből, és elmerengek rajta, hogy jé, ez mennyire igaz! Dolgok, amiket bár még sosem tudtam megfogalmazni, csak éreztem.
Kb másfél éve olvastam először – akkor érzelmileg letaglózott: a bonyolult családtörténet, a titkok, fájdalmak; mindezek több generáción át hordozva – a folytonos és áttételes árulások. Sokat sírtam a regényen.
Most inkább a cselekményszövés érdekessége és a változó politikai környezet kötött le – megmondom, én sosem hallottam, tanultam, olvastam arról, hogy Olaszországban valaha is terrorista csoportok tevékenykedtek volna, megbénítva az ország irányításának működését.
Maguk a családi elfojtások, és tovább örökítések tragikusak. A végére pedig Alba anyai elve csak beigazolódott: Alba egyéni koncepciója az anyaságról. Tarts ki. Ne tágíts. Egy nap majd a gyerekeid is elkövetik ugyanazokat a hibákat, mint te, és akkor majd egymás keblére borultok. Meglátod, visszatérnek hozzád. Visszatértek a lányok.
Az értékelések alapján többet és mást vártam tőle. Vártam pl. valami rómait, de a város szinte semmilyen jelentőséggel nem bírt a történetben. Vártam valami olasz szenvedélyességet, ehhez képest elég száraz volt, fűszertelen. A stílus, a sztori nem igazán tudott közel kerüli hozzám. Napok teltek el, hogy kézbe sem vettem a köyvet. Mindeközben nehezen tudnám megmagyarázni, mi is volt vele a konkrét problémám. Egyszerűen csak olyan „éppen-hogy-csak” volt. Se nem rossz, se nem jó.
Hihetetlenül fantasztikus könyv. A történet néhol szívbemarkoló, néhol pedig feszültséggel teli, végig fenntartotta az érdeklődésemet. Tetszett a különböző idősíkok párhuzamos kezelése. A szereplők karaktere is rendkívül izgalmas volt. Olykor nagyon hasonlított Joanne Harris könyveire, például az Ötnegyed narancsra. Azt hiszem, hogy felkerül kedvenc könyveim listájára.
Kiváló családregény, tele öngyilkossággal, börtönnel, megcsalatással, árulással, becsapással. Bemutatja, hogyan sikerül Alinának a család több évtizedes „átkát” megtörnie, és ha boldogságot nem is, de lelki nyugalmat találnia. Aki szereti a fordulatokban gazda, és imitt-amott megrázó történeteket, az szeretni fogja a történetet. Tetszett!:)
Nem is gondoltam, hogy ez a könyv ennyire tartalmas és mélyen ható lesz. Még az elején azt hittem, egy olaszos, temperamentumos családregényt fogok végigszórakozni. Ehelyett inkább volt elgondolkodtató és szomorú. Kár, hogy nincs több csillag!
Népszerű idézetek
Az ember egész életében igyekszik száműzni az emlékezetéből azokat, akik fájdalmat okoztak neki, de amikor öregebb és gyöngébb lesz, az emlékek felszínre kerülnek, mint buborékok a vízben. És kénytelenek vagyunk megadni magunkat, mert fáradtak vagyunk már ahhoz, hogy küzdjünk ellenük, és ismét visszanyomjuk őket a felszín alá. Vagy talán számunkra is váratlanul rájövünk, hogy haragunk tüzelésének semmi értelme, és emlékeink nem remélt édességet hordoznak.
186-187. oldal
Közös életünknek nem voltak éles kiszögellései, sem feszültsége. Talán még túl sima is volt, hogy megragadhassam. Néha úgy éreztem, üvegen siklom, és nincs mibe kapaszkodnom.
Ilyen a boldogság, te hülye, csak nem vagy hozzászokva, nyugtattam magam.
De egy halk hang gúnyosan visszakérdezett: Nem inkább a boldogság paródiája?
Rájöttem, hogy sokkal egyszerűbb szerelmesnek lenni, mint közel lenni valakihez.
313. oldal
Leélünk két, tíz, húsz évet valaki mellett. Meglepődünk-e, mennyit felejtünk? Életünk óriási darabjai tűnnek el, emlékeink zavarossá válnak. Mit tettünk ennyi idő alatt? Hogy töltöttük párként az időnket?
Itt-ott felmerülhetnek elszórt töredékek, de azt az első pillanatot sosem felejtjük el. A kéz, ahogy közelebb von, lecsukja a szemed, mialatt az idegen szájának édességét ízleled. Elmosódott kép a bőrről, a szemről, a szem elé hulló hajról, vállról. A képekből tündöklő láncot fonunk, a láncszemek sosem szakadnak szét, a gyöngyszemek nem gurulnak el. Velünk maradnak örökre. És megütközünk azon, hogy sokszor ez minden, amit a másikról megőrzünk.
70. oldal
Mi lesz a halottak cipőivel, zoknijaival, alsóneműjével, borotvakrémével, noteszével, tollával és zsebkendőivel? Kinek a keze dönti el, hogy kidobják-e őket a szemétbe, vagy belecsúsztatják egy borítékba, és egy fiókban tartják? Milyennek kell lennie a szívnek ahhoz, hogy szánakozás nélkül szabaduljon meg tőlük, mintha üres sörösdobozok volnának?
109. oldal
Azt hiszem, mindketten eltűnődtünk, nem voltunk-e túl önzők. De tudod, arra a következtetésre jutottam, hogy az igazán önző az, aki az áldozat szerepét választja.
358. oldal
…Először Renée, aztán Alba. És most Isabella. Hogy lehetséges, kérdeztem magamtól, hogy ilyen könnyedén adja át nő a nőnek, mint valami örökséget, amihez egyszerűen hozzá kell szoknunk?
254. oldal
A gyerekek olyan keveset tudnak; amikor egy helyzetben elbizonytalanodnak, gyorsan meg kell tanulniuk a felnőtteket utánozni.
110. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Luca Di Fulvio: Álmok bandája 91% ·
Összehasonlítás - Luca Di Fulvio: A lány, aki megérintette az eget 91% ·
Összehasonlítás - Melania G. Mazzucco: Vita 93% ·
Összehasonlítás - Brunella Gasperini: Mi és ők 87% ·
Összehasonlítás - Antonia Arslan: Pacsirtavár 82% ·
Összehasonlítás - Mariolina Venezia: Ezer éve itt vagyok 76% ·
Összehasonlítás - Margaret Mazzantini: Újjászületés 94% ·
Összehasonlítás - Donato Carrisi: Démoni suttogás 92% ·
Összehasonlítás - Niccolò Ammaniti: Én nem félek 92% ·
Összehasonlítás - Niccolò Ammaniti: Magammal viszlek 92% ·
Összehasonlítás