A ​tűz ébredése (A tűz gyermekei 2.) 8 csillagozás

Francesca Haig: A tűz ébredése

Négyszáz évvel a nagy világégés után az emberiség maradéka ismét törzsi törvények szerint él. Valamilyen rejtélyes okból minden újszülött egy ikerpárral jön a világra. Egyikük Alfa – minden szempontból tökéletes példány –, a másik viszont testileg deformált Omega lesz. Amikor egy Omega meghal, Alfa párja is távozik az élők sorából.
Cass különleges Omega, aki a jövőbe lát. Míg ikertestvére, Zach egyre nagyobb befolyásra tesz szert az Alfák Tanácsában, ő a két csoport egyenlőségéért küzd. A Tanács és az Ellenállás azonban a vesztét akarja…
Francesca Haig posztapokaliptikus regénysorozata Az éhezők viadala és a Chaos Walking rajongóinak új kedvence.

Eredeti mű: Francesca Haig: The Map of Bones

>!
Libri, Budapest, 2016
496 oldal · ISBN: 9789634330998 · Fordította: Nagy Gergely
>!
Libri, Budapest, 2016
494 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633108260 · Fordította: Nagy Gergely

Kedvencelte 1

Most olvassa 3

Várólistára tette 16

Kívánságlistára tette 30


Kiemelt értékelések

>!
Mrs_Curran_Lennart P
Francesca Haig: A tűz ébredése

Ez egy kőkemény posztapokaliptikus fantasy. Semmi románc, és igazából nem is annyira YA, mert a főhőseink nem tizenévesek. 400 évvel a 'világvége' után a föld még mindig beteg, alig terem valamit, a társadalom pedig megosztott. A történet ott folytatódik, ahol az első kötet véget ért. Zoé, Piper és Cass menekülnek a katonák elöl és közben terveket szőnek. Az ellenállás nagy részét szétmorzsolták, Casst pedig szörnyű látomások gyötrik. Az Omegáknak pedig fogalmuk sincs, hogy milyen kegyetlen sorsot szánt nekik az Alfa tanács a tartályok által. Mennyi esélye lehet pár száz felkelőnek? Cass azonban nyomokat talál, amik a titokzatos Bárkához vezetnek.

>!
Lanore P
Francesca Haig: A tűz ébredése

Továbbra sem értem, hogy miért olvassák ilyen kevesen ezt a sorozatot. Bár egy fél csillaggal lemaradt ez a kötet az első rész mögött, még így is azt gondolom, hogy az egyik legjobb disztópia, amit eddig olvastam, különleges a története, érdekesek a karakterek, mindig tudnak meglepetést okozni, emellett tele van titkokkal, szörnyű gondolatokkal, és a már szokásosnak mondható hatalmi játszmával, ami itt elég morbid, gyomorforgató és brutális dolgokat eredményez. Az első 200 oldalon alig történik valami azon kívül, hogy szereplőink menetelnek, beszélgetnek, és jobban megismerik egymás múltját, de a könyv második fele elég durván beindul, itt már le sem tudtam tenni, annyira kíváncsi voltam, hogy mi lesz Cass sorsa. Piper és Zoe nagyobb hangsúlyt kaptak, alaposan megismerhettem őket, és végre elmondhatom, hogy Zoe-t is kezdem megkedvelni, az eddig rejtegetett titkai, amiket most megtudtam, emberibbé, érthetőbbé tették őt. Zach nálam még mindig kakukktojás, az ő karakterét nem igazán értem, persze az alapvető dolgok tiszták vele kapcsolatban, de elég keveset kaptam most belőle, tuti, hogy alaposan meg tud még lepni. A látomásokat, az emlékeket, és a veszteséggel, fájdalommal járó érzéseket olyan jól tálalja az írónő, hogy szinte ott voltam én is végig Cass mellett, összeszorult gyomorral, várva, hogy végre valami jó is történjen, de közben félve attól, hogy mit jelentenek az álmok, milyen jövő vár, van-e egyáltalán jövő. Nagyon kíváncsi vagyok a harmadik részre, bízom abban, hogy egy igazán ütős befejezést kapunk!

3 hozzászólás
>!
Kelemen_Hanna P
Francesca Haig: A tűz ébredése

Nem romlott és nem javult az előzőhöz képest. Kisebb-nagyobb logikai bakik és hatalmas adag píszí.

>!
Könyveskuckó_reblog
Francesca Haig: A tűz ébredése

A disztópikus kötetek manapság lendületesen felfelé ívelnek a könyvpiacon, néhányuk, úgy, mint Az éhezők viadala, Az útvesztő, vagy A beavatott pedig már a filmvásznon is bizonyított. Bár az imént felsoroltakkal személyes problémám, hogy lendületes kezdés után jelentősen csökkent a további részek élvezhetősége, ugyanez nem mondható el A tűz gyermekei trilógiáról – amelynek második része nemrég került a könyvesboltokba.

Az első kötet kérdés nélkül rögtön a kedvenceim közé került, és már most az elején megjegyezném, hogy aggódtam kicsit, hogy a második színvonalban követi-e majd, de nem kellett csalódnom. Mivel egymás után rögtön olvastam a kettőt, így számomra nem is igen vált szét a történet, és olyan szép egységet alkotott, hogy nem éreztem semmilyen stílus- vagy minőségbeli eltérést a két kötet között.

Egy olyan jövőbeli világba csöppenünk bele, amit pár száz évvel ezelőtt már majdnem elpusztított a technológia okozta robbanás, s a hosszú, éhínséggel teli téli évtizedek-századok után az embereken is jelentkeznek a mutáció nyomai. Minden szülésnél két gyermek jön a világra: egy testileg tökéletes Alfa, és egy nyomorék, sérült Omega, akikre amolyan „kicsapódásként”, „melléktermékként” tekintenek, a robbanás velejárójaként, a teremtés olyan „zsákutcájaként” akik nem képesek szaporodni. Az Alfák csak azért nem pusztítják el ikertestvérüket – akik mindig ellenkező neműek –, mert az egyik iker halála a másikét is jelenti, így inkább amolyan száműzetésben kell, hogy éljenek. Míg az Alfák földekben gazdag falvakban vagy városokban élnek, az Omegák egyre éheznek, és egyre fiatalabb korukban választják el őket családjuktól.

Ebben a világban találkozunk Cassal, aki egy különleges Omega, és egyből a szívünkhöz nő, végigkövetjük a gyerekkorát, tinédzser éveit és felnőtté válását. A későbbiekben legfőképpen az a szemlélete válik az olvasó számára követendővé, mely szerint az Alfák és az Omegák nem is különböznek annyira egymástól, s békében kellene, hogy éljenek. De hogy ennek mi az ára? Hogyan lehetne ezt elérni, megértetni az Alfákkal, hogy az ikertestvéreik nem puszta érzéketlen melléktermékek? A társadalom két ellentétes, mégis haláluk okán szorosan összekapcsolódó rétegre oszlik, a gondok pedig csak akkor kezdődnek igazán, amikor Cass ikertestvére majdhogynem gyökeres változásokat kezd foganatosítani – nem épp a jó irányba.

Miközben magunk is kutatjuk, hogy mi lenne a legcélravezetőbb megoldás, pillanatok alatt „befaljuk” ezt a kétszer ötszáz oldalt. Álmodozunk a szigetről, ahol állítólag boldogan élnek az Omegák, álmodozunk a Másholról, hátha van még a Földnek olyan része, ahol életben maradtak az emberek. Anélkül, hogy spoilereznék, elárulhatom, hogy rengeteg csavar derül ki – legfőképp a második kötet végén –, én bizony tűkön ülve várom a sajnos csak sokára megjelenő harmadik, befejező részt. Nagyon érdekes volt két köteten át végigkövetni a társadalmi helyzetet, változásokat, az emberek gondolkodásmódját, Cass fejlődését, barátait – hiszen utóbbiakból sem érezhetünk hiányt. Néhány csavarnál csak a fejemet fogtam elkábulva, hogy „Aztaaa, most mi lesz?” míg másoknál reagálni sem volt időm, annyira akartam tudni, hogyan tovább.

Biztos, hogy ez a sorozat a legjobb disztópiák egyike, és mondom, külön érdeme, hogy a minősége nem romlik kötetről-kötetre. Bátran ajánlom akár Az éhezők viadala, A beavatott, Az útvesztő kedvelőinek (vagy azoknak, akik abban csalódtak), de akár mondhatnám Az ötödik hullám vagy A vétkes olvasóinak is. (Megjegyzem, az utóbbi nekem szintén nagy kedvencem). Azoknak, akik a disztópikus világ hozzám hasonló „megszállottjai”, ez elengedhetetlen a polcukról. :) Jó olvasást!

Pontozás:
Egyedi besorolásom: 7. Number ONE (kedvencek között)
Karakterek: Szerethető, jól jellemzett szereplők, semmi bajom nem volt velük.
Borító: Nincs kifogásom ellene, talán csak az omega jelet hiányoltam az egyik fejről. A kötet maga is jó minőségű.
Kinek ajánlom: A disztópiák kedvelőinek, nem fogtok benne csalódni!
+ pont: A téma felvetésért, szerintem igazán egyedi disztópia lett.
– pont: Mikor jön már a harmadik rész? :D

www.konyveskucko.reblog.hu

>!
agi452
Francesca Haig: A tűz ébredése

Egy sorozat, aminek a második része erősebb, mint az első :) Lendületes, izgalmas történet, érdekes alapötlettel és társadalmi felépítéssel. Nem is értem, miért csak ilyen kevesen adnak neki esélyt :( Talán mert az írónő neve a többségnek semmit nem mond?
Mindenesetre jó szívvel ajánlom mindazoknak, akik hozzám hasonlóan a disztópiák megszállottjai. Tegyetek vele egy próbát!

>!
Szencsike MP
Francesca Haig: A tűz ébredése

Ezután a rész után világos lett, hogy ezek az emberek nem csak a múlttól, de a jövőtől is félnek. Mindenki a saját igazát szajkózza, de mintha még azok sem akarnának együttműködni igazán, akik változást hozhatnának, mert pont ettől félnek a legjobban.
Nagyon remek disztópia, igazán örülök, hogy megtaláltuk egymást a könyvvel és alig várom a lezárást.

>!
Phoenix88
Francesca Haig: A tűz ébredése

Úgy hiszem, hogy ezt a sorozatot érdemes volt elkezdeni. Disztópia egy eléggé egyedi ötlettel, egy kis jövőbelátási elemmel, ezzel a résszel pedig tisztább képet kaphattam magáról a világról, a múltbeli eseményekről, az Alfák-Omegák közti „háború” is újabb szintre lépett. Képes volt magával rántani az olvasás alatt, ezek után pedig most már végképp kíváncsi lettem, hogy milyen befejezése lesz.


Hasonló könyvek címkék alapján

Susan Ee: Angelfall – Angyalok bukása
Kresley Cole: Poison Princess – Méreghercegnő
Ann Aguirre: Horda
Dan Wells: Fragments – Töredékek
Kemese Fanni: A viharszívű Mya Mavis
James Dashner: Az útvesztő
Veronica Roth: A beavatott
Moira Young: Blood Red Road – Vérvörös út
Rick Yancey: Az ötödik hullám
Acsai Roland: Jin és Jang