Elit ​bőr 88% 12 csillagozás

– Lehet, nehéz lesz, néha kegyetlen, de ide figyelj, mi itt leszünk egymásnak – ragadta meg gyengéden a húga állát, és biztatóan rámosolygott.
– Honnan tudod?
– Mi az, hogy honnan tudom? – nézett rá a butuska kérdést meghallva. – Egyszerűen biztos vagyok benne, mert így kell lennie.
– De anyu is azt mondta, hogy mindig vigyázni fog rám, amíg még élek, de erre…
– Vigyáz is, Alyssa – vágta rá határozottan. – De hisz’ tudod. Odafentről – mutatott az ég felé.
– De az akkor sem ugyanaz – nézett le szomorúan az ölére. – És amúgy is, miért vagy olyan biztos benne, amikor te sem látod őket?
– Tudod, miért vagyok benne olyan biztos? – emelte meg a kislány állát, hogy a szemébe nézzen. – Mert anyu nekem elárulta. Mielőtt elment, megígérte… és tudod, mit mondott még nekem?
– Mit? – kérdezte letörten.
– Hogy mostantól én vigyázok rád… – suttogta belemerülten. – És tudod, hogy ez mit jelent?
– Mit?
– Hogy bármi jön, én megvédelek, és, bár ő most már nincs itt, figyel, és ha úgy érzi, hogy segítségre van szükséged, azt jelzi nekem, hogy tudjam, és így én helyette is megvédhetlek majd – mondta végtelen gyengédséggel.

145. oldal

– Abban a pillanatban, hogy reggel felveszem azt a csúnyácska uniformomat – mutatott az ágy végében heverő ruhakötegre – ők nem ismernek meg. Azt hiszik, egy vagyok közülük, de azt csak te meg én tudjuk, hogy ez nem így van. Tudod, ők ezt nem veszik észre, mert butusok – mutatott a fejéhez. – És mert mivel ugyanúgy öltözök fel, mint ahogy ők vannak felöltözve, ez nekik teljesen természetes.
– De hiszen a szamarak nem is hordanak ruhákat – komolyodott el a kislány.
– Dehogyis nem, Alyssa – szisszent rá játékos komolysággal. – A gazdag szamarak mind ruhát hordanak, mert azt hiszik, attól majd olyan emberekké válhatnak, mint amilyenek mi vagyunk. Csak az a bökkenő, hogy hatalmasat tévednek. Sosem lesznek olyan értelmesek – bólogatott helyeslően.

162. oldal

– Mától kezdve Isaac lesz a törvényes gyámotok – jelentette ki Dr. Hills könnyedén.
– Mi van? – nyílt tágra a fiú szeme hitetlenül. – Ez itt?! – mutatott kérdőre vonóan a fiatal férfira, majdhogynem tátott szájjal, elvégre ez még viccnek is rossz lett volna.
– Igen – helyeselt a doktor könnyedén. – Nagyon jó és boldog életet tud nektek megadni, és nem utolsó sorban, remek anyagi hátteret biztosít majd.
– Hát ez röhej – tette le Chris maga mellé a húgát, aztán felállt. – Komolyan azt hiszi, hogy én ebbe belemegyek? Hogy egy húszéves parancsolgasson… nekem?! – mutatott saját magára ingerülten. – Egy szart… – vonta meg a vállát flegmán. – Ez itt még annyit sem tud az életről, mint én! – köpte ki a szavakat indulatosan, és valamilyen szinten felháborodva.

32. oldal

– Nem, itt szeretnék maradni – rázta meg Alyssa a fejét, kizökkentve a bátyját a merengéséből.
– Rendben – egyezett bele Chris elcsendesedve. – De ugye tudod, hogy bármi van, én itt vagyok nem messze, és hozzám bármikor jöhetsz?
– Igen, tudom, de jól érzem magam itt – biztosította a kislány az aggodalmaskodó bátyját.
– Akkor jó – mosolyodott el fáradtan, majd felállt, és felkapta a kislányt, aki erre hangos nevetésben tört ki. – Gyere, késő van már – jelentette ki ezt már jóval vidámabban, majd váratlanul az ágyhoz szaladt vele. Ráfektette a húgát, aztán teljes erejével csikizni kezdte.
– Ne, Chris… Chris! – tiltakozott Alyssa hevesen, miközben szinte levegővétel nélkül kacagott. – Chris!
– Na jó – hagyta abba a fiú pár pillanat múlva, aztán megpuszilta a húga homlokát, és gondoskodóan betakarta. – Légy jó… – simogatta meg kedvesen, majd már fordult is, hogy elmenjen, de a húga hangja megállította:
– Chris…
– Hm? – fordult hátra.
– Szeretlek – mondta Alyssa szégyenlősen, Chris pedig tiszta szívéből elmosolyodott, és egy pillanatra ismét melegség öntötte el a szívét. Mintha egy másodpercre minden eddigi baja szertefoszlott volna. Hosszú idő után újra boldog volt. Még ha csak egy kis időre is, de ez rengeteget jelentett neki.

47. oldal