Napsütötte ​Toszkána 82% 395 csillagozás

Frances Mayes a zöldellő dombokkal és ikonikus ciprusfákkal övezett tájra kalauzol bennünket, ahol a látképet a kőfallal körbevett pici városok törik meg. Azt gondolom, hogy aki járt már itt, az mindig visszavágyik, vagy égető vágyat érez, hogy ott élhessen. Az írónő és férje hosszas keresgélés után talált rá Bramasoléra, a felújításra szoruló, de Cortonára csodás kilátást nyújtó villára. A felújítás olasz szokás szerint nem kevés bonyodalom mellett zajlott, köszönhetően a furbi (ravasz) építési vállalkozóknak és munkásoknak, akik a munkák befejezését mindig két hét múlvára ígérik és jelszavuk a „Lassan siess!”. Hosszú-hosszú oldalakon olvashatunk a padlók csiszolásáról, a vízvezetékek és a fűtési rendszer szereléséről.
A könyv inkább naplószerű, a filmhez képest lényegesen kevesebb – és attól eltérő – cselekménnyel. A regény főként ihletet adott egy Cortona mellett játszódó bájos történet filmre viteléhez, hiszen nem sok hasonlóság fedezhető fel a kettő között.
Az írónővel bebarangolhatjuk Cortona kanyargós és Fiat 500 méretű utcácskáit, ahol megcsodálhatjuk az etruszk emlékeket, vagy a frutta e verduraban beszerezhetjük a mindig friss és illatos zöldségeket az aznapi minestronéhoz és a desszertnek is tökéletes mosolygós őszibarackot. Közben elmajszolhatunk egy porchetta-furgonból szerzett paninit egy szelet porchettával és magunkhoz vehetjük a pici boltokból a háztartáshoz vagy a ruházkodáshoz szükséges kellékeket.
Megismerhetjük a régióra jellemző szegények konyháját (cucina povera), mely korábban a szükségből táplálkozott, viszont lenyűgöző egyszerűsége mára a gasztronómia csúcsára emelte a toszkán konyhát. A helyiek által látogatott trattoriákban többek között vajas-zsályás raviolit, nyúlragus papardellet, vaddisznómájból készített kolbászt és rengeteg egyszerű, de annál ízletesebb ételt kóstolhatunk. Minden piazzán hallani a kávégépek szusszanását, a barban pedig az olaszok szigorúan a pultnál felhörpintik „caffé”-jukat.
Otthon a hűvös teraszon egy hosszú tavola mellett baráti vacsorákba csöppenünk, ahol előkerülnek a napillatú, frissítő borok, melyek mellett akár hosszú barátságok szövődhetnek.
A ház körüli kertben és teraszon friss bazsalikom, kakukkfű, levendula és egyéb fűszernövények, olaj- és gyümölcsfák sokasodnak, melyek mindig friss alapanyagot biztosítanak. Nem utolsó sorban pedig csodás környezetet nyújtanak egy kis délutáni siestához.
A téli időszak szintén lenyűgöző ezen a vidéken. A keskeny utcákat visszafogott karácsonyi dekoráció és fényfüzérek díszítik, és előkerülnek a csodálatos bundák és gyapjúszőrmés kabátok. Ekkor sem tántorodik vissza az ember egy kirándulástól, hiszen be kell szerezni a perugiai Ceccarani üzletből a legízletesebb panettonet. Aztán nem marad más hátra, mint a kandalló pattogó tüze mellett gesztenyét sütni egy pohár amaro kíséretében.
Mindenkinek ajánlom, mert egy könnyed és hiteles olvasmány a napsütötte Toszkánáról, melyben kicsit átélhetjük a híres dolce vitat.

A könyvet egy toszkán útra vittem el, hangulatfokozónak, illetve a hosszú vonatutakra olvasnivalónak.

Namost, az a helyzet, hogy Toszkánának nincs szüksége hangulatfokozásra.
A vonaton pedig inkább bámészkodtam, aludtam, barkochbáztam.

Többet vártam, mert ez így semmi más, mint egy életérzés átadása többszáz oldalon. Volt ebben potenciál, sok mindenbe belekap, terápiás írás is lehetett volna, útikönyv, gasztro kiadvány, de valahogy egyik se lett belőle.
A „sznob” szó ellenben többször átúszott képzeletben a tekintetem előtt, miközben olvastam a sorokat…
Ahol kevesebb több lett volna, ott vált sokká a könyv, ahol meg kínzóan hiányzott valami mélyülés, pont ott maradt el.

Ez a könyv maga Toszkána – nehezen tudom elképzelni, hogy lehet ennél szebben, tartalmasabban írni az olasz életérzésről. Több, mint fél évig olvastam, mert ez nem regény, hanem mondatokba foglalt napfényes boldogság, így amikor egy kis dolce vitára vágytam, folytattam ott, ahol abbahagytam, és máris nem volt hideg, stressz meg covix. Sajnálom, hogy a végére értem, hiányozni fog!

Különös módon fordított sorrendben olvastam a két Mayes-könyvet. Azt kell mondanom, nem is baj ez, mert az Édes élet Itáliában felfokozta az érdeklődésem a téma iránt a maga töménységével, és ez a könyv pedig apránként adagolta a részleteket. Az eleje nem is igazán tetszett felhőtlenül a toszkán ház megvételével és felújításával elment a könyv közel harmada, ezt soknak éreztem. Viszont a második fele, az bőven, részletesen mesél a környékről. Igencsak tetszetős és hangulatos volt. Az a gond, hogy a színvonal összességében hullámzó, így már az elején azon vacilláltam, ez gyengébb érdemjegyet fog érni az előbbi könyvnél. Na, de nyugtával dicsérjük a napot! A Napsütötte Toszkána második fele felhúzta a színvonalat, így 4,5 (4,3 pont) pontot adok. Nem volt rossz olvasmány, csak azt gondolom, az írónő kereste végig azt a részletességet, amit nem talált sehogy sem. Ezek után kíváncsi lennék a többi írására is, a szakácskönyvet is beleértve. Természetesen az olasz rajongóknak kötelező olvasmány.

Tudtam, hogy mire számítsak, mert rengeteg helyen olvastam már, hogy nem olyan, mint a film. :( Sajnos.
A filmet imádom, az egyik kedvencem, minden évben megnézem legalább egyszer és a múlt hétvégén pont volt a televízióban.
Az alapja elnagyoltan az, ami a filmnél is, de inkább olyan, mint egy igencsak túlírt útikönyv. Telis-tele leírásokkal, receptekkel, a toszkán mindennapok eseményeivel és életérzésével, de ennyi. A hangulat az itt is átjött, de más pozitívumot nem tudok mondani. Nagyon megszenvedtem vele.
A filmhez képest a fasorban sem volt, de ha megpróbálok elvonatkoztatni, akkor egész jó. Fogjuk rá. ;)
Maradok a filmnél!

Ezt a könyvet @TEszter miatt olvastam el, és nagyon különleges élmény volt. Nem sok hasonló könyvet olvastam eddig, de ha az olaszokról van szó, akkor nem kell sokat győzködni. Ez az útinapló, egyben gasztroregény minden fontosat érint, amit tudnunk kell, ha érdeklődünk az olasz kultúra iránt. Nagyon ajánlatos akkor is elolvasni, ha valaki tervezi, hogy elutazik ebbe az országba.

Inkább leírásokra kell számítani, de a hangulata nagyon erős, a receptek szuperek, és ez egy olyan könyv, ami megnyugtat és nem felzaklat olvasás során. Azt is megtudhatjuk belőle, hogy mennyi nyűggel jár egy felújítás vagy maga a házvásárlás és költözés, érdemes erről is előre tájékozódni. Nem egy nagyon mozgalmas regény, de ha ennek tudatában állnuk neki, akkor nem fog csalódás érni. :)
https://youtu.be/eOaKB116nPE

Egy amerikai házaspár Toszkánában beleszeret egy felújításra szoruló házba, és ennek a renoválásnak a viszontagságos menetét követhetjük nyomon. Külön tetszett,hogy sok olasz szó és kifejezés található a könyvben,illetve sok kulisszatitkot tudtam meg az olaszokról. Kicsit elvett/ megakasztotta az élményt a sok recept leírások.

A Napsütötte Toszkána c. filmet nagyon kedvelem, mindig szívesen ültem le elé, éppen ezért már elég régóta várólistás volt a film alapjául szolgáló Frances Mayes-regény is. Azt gondoltam, hogy a filmmel nagyjából megegyező kéziratot kapok, de ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna! Nem volt benne éppen elvált írónő, ajándékutazás, babát váró barátnő, sem Marcello, és még a lengyelek sem kaptak akkora hangsúlyt a felújítás alatt…

Helyette azonban rengeteget kaptam magából Toszkánából, és ez az érzés mindenért kárpótolt! A könyvet nehéz egy kategóriába beszuszakolni, egyszerre szépirodalmi és gasztroregény, életrajzi és önsegítő könyv, útleírás, és még ki tudja, mi mindent lehetne ráhúzni. Ha röviden szeretném megfogalmazni, Toszkán életérzés és hangulat majd' négyszáz oldalon keresztül…

Frances Mayes saját történetüket veti papírra Bramasole megvásárlásától, annak felújításán át, az ott töltött csodás nyarakon és karácsonyokon keresztül. Közben megismerjük a várost, Cortonát, annak lakóit, a Toszkán tájat, az ételeket, a zöldségek és gyümölcsök napérlelte ízét, a növények sokszínűségét, az olasz bor és a mediterrán élet titkait… (még a szentekről, ereklyékkel kapcsolatos részeket is örömmel olvastam, pedig egyáltalán nem vagyok vallásos!)

Olvasás közben az embernek kedve támad felkerekedni, és egy teljesen ismeretlen helyen új életet kezdeni. Szerencsére egy kicsit magam is átérezhetem Frances élményeit, most kezdtünk neki a házfelújításnak, a fürdőn kívül (az 2019 őszén lett teljesen felújítva) MINDENT leromboltak, és nagyjából az alapoktól újraépítenek majd. A könyv olvasása után már sokkal nagyobb izgalommal figyelem a munkálatokat! És habár egyelőre az udvar és a kert még nem kerül végső kialakításra, már fejben azt is elkezdtem tervezgetni. Minél több zöldséget, gyümölcsöt és fűszernövényt szeretnék majd nevelni, hiszen milyen fantasztikus érzés lehet az, hogy a kertből behozott alapanyagok kerülnek az asztalra!

A bővített kiadást olvastam új fordítással, ami a könyv huszadik évfordulójára készült, a kötet végén egy újabb fejezet (itt egy kicsit belekukkanthatunk a megfilmesítés körülményeibe) és Frances Mayes utószava található.

A Napsütötte Toszkána számomra a napfényt hozta el ebben a hideg-rideg januárban, teljesen átjárt a dolce vita-érzés, az életigenlés, a boldogság és a vidámság. Kedvem támadt kirándulni, templomban ücsörögni, szőlőt ültetni, olajbogyót szüretelni, sziesztát tartani, kicsit olasznak lenni… Ez a könyv maga Toszkána, a meg nem magyarázható, észérvekkel fel nem fogható örök szerelem és vágy, ami talán egy kicsit mindenkiben megtalálható.

„Kövesd a boldogságodat.”

Farnces Mayes írónő az életének egy meghatározó fejezetét tárja olvasói elé ebben a könyvében. Olaszország és a mediterrán vidék iránti szerelmes rajongása kiteljesedéseként házat vásárol Toszkánában, mely felújításának történetét követhetjük nyomon a könyv lapjain. A kötet különlegességét az adja, hogy a Bramasole nevet viselő villa felújításának néhol körülményes története mellett, szívhez szólóan, őszintén és tisztelettel mesél az újrakezdésről, az igazi olasz mindennapokról, a hétköznapi emberekről, a mediterrán élet előnyeiről és hátrányairól, mindezt bájos történetekkel, kedvcsináló úti leírásokkal és ínycsiklandó receptekkel fűszerezve.

Talán a legmegfelelőbb kifejezés erre a könyvre,
'Szerelmeslevél az olasz élethez'

Olasz földön, olasz életérzésről, mindennapokról, mediterrán varázslatról olvasni és közben átélni azt…
Elképesztő élmény volt.
Az első néhány oldalnál ugyan kissé felugrott a szemöldököm, amikor konstatáltam, hogy milyen apró betűs, tömör és vaskos a könyv. Meg is jegyeztem magamnak, ha nem passzolunk össze, akkor igencsak bajban leszek. Aztán pedig teljesen elrabolt a történet, és azt kívántam, bárcsak ne lenne vége. Nem győztem magamba szívni a gondolatokat, érzéseket, mindent amit nyújtott ez a történetében egyszerű, sőt kifejezetten lassú folyású, ám annál inkább sokat nyújtó, az érzékszerveket rabul ejtő gasztro-, úti- és életmódkönyv.
Azt érzem, nem számít mekkora hatalmas, verejtékes, áldozatos munka van benne, szívesen járnám én is ezt az utat.

Még a családi nyaralásunk idején kezdtem olvasni, Olaszországban, de a hangulat és az érzésvilág velem maradt a kötet végéig, melyre már itthon került sor.
Azóta pedig a könyv a közelemben van, egyrészt a receptek miatt, néhányat mindenképp szeretnék elkészíteni belőle. Másrészt a napsütéses borítója miatt. Elég csak ránéznem, azonnal felidézi bennem a családi utazásunk pillanatait és az olasz életérzést, jókedvre derít.

A könyv alapján készült filmet nem láttam eddig. Habár mindenki, aki látta, ajánlja, de még nem döntöttem el, megnézem-e, vagy hagyom, hogy tovább éljen a gondolataimban az általam elképzelt kép.

/A valóságban is Cortona-ban található Bramasole villa ma is nagy népszerűségnek örvendő uticél, annak ellenére, hogy csak kívülről megtekinthető. Hiszen a villa az írónő mai napig privát otthona./

Imádtam ezt a könyvet, kedvenc lett.
Ajánlom szeretettel!

Gasztroregénynek is, útleírásnak is, hàzfelújítósnak is, új életet kezdôsnek is kevés, mert mindent egyben akart megoldani.
Az eleje, a házkeresős-felújítást elkezdős rész mèg nagyon magàval ragadott, én is ezt éltem meg három éve, a receptek jók, mègsem éreztem vágyat rohanni a konyhába és megfőzni a fogásokat, a kerti leírásokból sem tudok profitàlni.