Édes ​élet Itáliában 80 csillagozás

Frances Mayes: Édes élet Itáliában Frances Mayes: Édes élet Itáliában

A ​Napsütötte Toszkána folytatásában az amerikai házaspár már berendezkedett cortonai házukban és otthon is érzik magukat. A zöldség és gyümölcsárus, a főtéren a pincér régi ismerősként üdvözli őket, barátok, szomszédok jönnek át a felújított házba, hogy finom toszkán borokkal öblítsék le az egyszerű alapanyagokból készített ínycsiklandó ételeket, melyek receptjeiből ezúttal is talál bőséges ízelítőt az olvasó.
Az írónő elkalauzol bennünket Szicíliába is, ahol tavasszal a legszebb a természet, majd Veneto tartományba, végül együtt körbejárhatjuk a Trasimeno-tó környékének varázslatos vidékeit is.
Ezt a különleges műfajú könyvet, amely egyszerre útleírás, szakácskönyv, társadalomrajz és lírai-filozofikus hangvételű regény, ugyanaz a hangulat járja át, mint a nagy sikerű Napsütötte Toszkánát.
Frances Mayes lenyűgöző részletességgel ír a virágoskert rendezéséről, a zöldségeskert kialakításáról, találkozásairól a környékbeliekkel, az olasz nyelv szépségeiről,… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1999

Tartalomjegyzék

>!
Tericum, Budapest, 2011
308 oldal · ISBN: 9786155285561 · Fordította: Sümegi Balázs
>!
Tericum, 2011
320 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639633858 · Fordította: Sümegi Balázs
>!
Tericum, Budapest, 2003
308 oldal · ISBN: 9638453680 · Fordította: Sümegi Balázs

1 további kiadás


Enciklopédia 23

Helyszínek népszerűség szerint

Palermo


Kedvencelte 17

Most olvassa 8

Várólistára tette 62

Kívánságlistára tette 58

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Bélabá>!
Frances Mayes: Édes élet Itáliában

Na, igen, ez a dolce vita ! Amikor az amúgy is hatásvadász Olaszországból összesűrítik a lényeget. Talán nem is lényeg, csak pár régió, amit bejárt a szerzőnő és a férje. Toszkána, Veneto, Lombardia, Szicília. A mindennap életük, apróságok roppant hangulatosan elmesélve illetve az utazásokról mintegy útinapló-szerű jegyzetek, ez a könyv főbb tartalma. Az a fele tetszett amikor a hangulat magával sodort. Igazán élvezhető volt az olasz élet minden rezdülése, mozzanata. Egy apró bajom volt a könyvvel, az , hogy túl tömény. Tömény eseményekben, ízekben, kalandokban. Mintha túl szűkszavúan, mindent egybedobálva írta volna meg Frances Mayes. Talán lehetett volna terjedelmesebb stílusban mesélnie. Kicsit furán jött ki a lépés, hogy az első kötet előtt (Napsütötte Toszkána) olvastam ezt a könyvet. Nem volt zavaró tényező, gondolom az is hasonló, csak a kezdeti itáliai éveket mondja el. Sorra veszem azt is. Ebben a könyvben az utazások és látnivalók mellett rengeteg gasztrós utalás szerepel: mi micsoda az olasz konyhában és pár recept is van a könyvben. Fontos, hogy ne legyünk éhesek ezeknél a részeknél, mert úgy szenvedős olvasni. Jó volt, de nem teljesen tökéletes, a fenti apró hiányosságot is beszámítva 4,5 csillagra (4,4 pont) értékelem. Ezzel együtt le tudott kötni, ami most nagy szó, talán kisegít az olvasási válságból. (Főleg türelmem nincs olvasni, ezért nagyon vonzó téma kell, ennek megfelelt.) Az olasz kultúráért rajongóknak kötelező olvasmány.

11 hozzászólás
Bla IP>!
Frances Mayes: Édes élet Itáliában

Ez igen, ez a „Dolce Vita” – amerikai módra. Jómódú amerikai házaspár Itáliába költözve ismerkedik az országgal, utazgat, sétálgat, nézegeti a látnivalókat, kóstolgat, majd megfőzi a megismert recepteket. Irtózatosan laza élet, ugyanakkor messzemenően tömény, információkkal telített napló és útleírás elegye nagyon olvasmányos stílusban. Akkor lehet így élni, ha gyakorlatilag mindenre van elég pénz. Magyar zsebbel ritkán utazunk, élünk így Olaszhonban. Nekem legalábbis turistaként nem sikerült, bár több, mint féltucatszor megpróbáltam…1980-ban feleségen válláról letépve a táskát kiraboltak, majd 2009-ben a szobánkból tűnt el az útlevele – tehát nem olyan szép a menyasszony fekvése a valóságban…de olvasni nagyon kellemes…

Jaina>!
Frances Mayes: Édes élet Itáliában

Nehéz értékelni ezt a könyvet, mert igazából azt sem tudom definiálni, hogy mi is akar lenni pontosan. Kertészkedős – útikönyv – receptgyűjtemény? Imádom Olaszországot, így engem már a címével megvett kilóra. Jó volt esténként előszedni, olvasgatni néhány oldalt és álmodozni róla, hogy milyen is lehet egy nyaraló Toszkánában…

ÁrnyékVirág>!
Frances Mayes: Édes élet Itáliában

Ó Toszkána, ó Itália, édes élet! Nagyon szerettem ezt a könyvet, valóságos utazás volt minden oldal, színekkel, ízekkel, hangos olasz fecsegéssel. Az első kötetben még a házat renoválják, itt már Bramasole szinte teljesen készen áll, és lehet virágot ültetni, zöldségeskertet rendezni, kirándulni, kávézni Cortona főterén, csónakázni a Trasimeno tavon, és élvezni az édes életet. A Trasimeno tó környéke nekem is régi ismerősöm, sok helyen jártam én is azok közül, ahol Francesék megfordultak, jó volt újra képeket előkeresni, felidézni a régi kirándulásokat.
Szerintem ennek a könyvnek a varázsa a szeretet. Az az őszinte szeretet, amit Frances érez a házuk, a toszkán táj és az ottani emberek, az olasz kultúra és konyhaművészet iránt – és mivel remek író, ezt a szeretetet beleszövi minden mondatába, és úgy adja át nekünk.
Engem nem kellett már megfertőznie, hiszen amióta az eszemet tudom, rajongója vagyok Itáliának, amióta pedig éltem is ott, a szívem egy sajgó részecskéje mindig visszahúzna Umbriába. De ha netalán van olyan ember, akit eddig hidegen hagyott Olaszország, olvassa el ezt a könyvet, és azon fogja kapni magát, hogy repülőjegyet foglal Firenzébe.
Én pedig álmodozom arról, hogy egyszer majd nekünk is lesz egy kis házunk Olszországban, talán épp Umbriában, vagy Szicíliában?

2 hozzászólás
mokus33 >!
Frances Mayes: Édes élet Itáliában

A töménysége és a történések hiánya miatt roppant unalmas volt olvasni, de az értékét (és emiatt az egy helyett három csillagot) a sok információ adja, amit az olasz életérzésről, ételekről, tájról és épületekről kapunk a könyvben. Úgy éreztem, hogy ezt a könyvet csak az tudja igazán érteni és értékelni, akinek már van szerencséje ismerni Toszkánát és sokszor eszik olasz ételeket, mert egyébként nagyon nehéz követni azt a tömény információhalmazt a különböző növényekről, fűszerekről, ételekről, ami ebből a könyvből árad felénk. Nekem nem sikerült, sokszor elvesztem a leírásokban, amely még egy útikönyvnél is szárazabban írja le a tudnivalókat. Az első részt jobban szerettem.

encus625 P>!
Frances Mayes: Édes élet Itáliában

Ez a rész sokkal-sokkal jobban tetszett, mint az előző. Nem volt benne sok építkezős rész, helyett kaptunk kertépítős-virágültetőset, de azokat egyáltalán nem bántam. Az írónő és párja sokat kirándulnak, néhol kész útikönyvet adnak a kezünkbe. Életérzést, hangulatot, újabb recepteket is természetesen!
Köszönet @Gelso-nak a kölcsönkönyvért! ;)

>!
Tericum, Budapest, 2003
308 oldal · ISBN: 9789638453686 · Fordította: Sümegi Balázs
2 hozzászólás
_ada >!
Frances Mayes: Édes élet Itáliában

Nagyon hasonlít a Napsütötte Toszkánára, közben meg nyomába sem ér. Körülbelül. Csapongóbb, ismételgetős. Olyan hangulata van, mint egy délutáni sziesztának. Kicsit unalmas, viszont pihentető, nyugtató és kellemes. Ilyen is kell néha.

TitokMondó>!
Frances Mayes: Édes élet Itáliában

Annyira jó volt újra olvasni Cortonáról, a csodás BramaSoléról, hogy csuda!
Imádom ezt a vidéket, vágyom egy házra Toszkánában :)

Nikkincs>!
Frances Mayes: Édes élet Itáliában

Ez volt az igazi „fapados” nyaralás. Esett az eső Pesten szinte majdnem minden nap, de én közben egy évet töltöttem a toszkán vidéken Olaszországban és még csak ki sem kellett tennem a lábam a lakásból. Olyan jó volt elmerülni a történetben, ráadásul így megint egy kicsivel többet tudok erről a csodás országról és lakosairól. Köszönöm Frances Mayes, remélem még sok élményedet megosztod majd velünk!

Perly>!
Frances Mayes: Édes élet Itáliában

Ez egy kicsit szomorúbbra sikeredett az előző részhez képest, de ezt leszámítva nagyon jó volt újra „találkozni” a már jól ismert emberekkel és tájakkal. Tele van újabb kalandokkal, gyönyörű tájakkal, finom ételekkel (bár a receptleírásokkal most egy kicsit visszafogottabb volt az írónő). Belekóstolhattunk milyen is a tavasz és az ősz Bramasoléban, no meg persze más olaszországi városban. Ismét sok olasz kifejezéssel bővült a szókincsem. Mialatt a szicíliai utazásukról olvastam, majd megszakadtam a nevetéstől. A másik kedvenc fejezetem a Nyelvek útvesztőjében volt. Nagyon cuki benne a papagáj! :-) Emellett nagyon élveztem azt, ahogy Frances a nyelvtanulás folyamatáról mesélt. Sok igazság van benne. Öröm volt ilyen időben olvasni! :-)


Népszerű idézetek

Aveline>!

A sötét sosem vaksötét, mert a csillagok mindig világítanak.

Kapcsolódó szócikkek: csillag
3 hozzászólás
_ada >!

Nemrég rájöttem, hogy míg az angolt beszélni, addig az olaszt énekelni kell.

NYELVEK ÚTVESZTŐJÉBEN

1 hozzászólás
Aveline>!

… az, hogy valaki nagyon elfoglalt, ugyebár azt jelenti, hogy nagyon fontos ember. Pedig az élet is van annyira fontos, hogy néha ráérjünk. Hogy ráérjünk élni.

Aveline>!

Az utazás egyik lényege a változás, pontosabban az átváltozás.

Kapcsolódó szócikkek: utazás
ÁrnyékVirág>!

Semmi nem érhet a nyomába annak az örömnek, amit a jó minőségű írószerek birtoklása jelent.

Kapcsolódó szócikkek: öröm
Bélabá>!

Egyszer egy író ezt mondta nekem: „Óvakodj az egzotikustól, mert azt a legkönnyebb megtalálni, az a legolcsóbb.” Az óceánnak ezen a partján valóban könnyebb ráakadni az egyedire, az egzotikusra. Látjuk, mégsem vesszük észre például ezt a nagyon jóképű pasit az Armani öltönyében, amint a kávéját issza, és a La Repubblicát lapozgatja. Az olaszoknak van egy kifejezésük: la bella figura, szép alakú ember. Ez a szép alakú fickó az Armani öltönyében talán egy vacak albérleti szobában húzza meg magát. De legalább jól öltözött, és kellemesen elüldögélhet a piazzán. És finom parfümöt használ.

Bélabá>!

Örülök, hogy nem kell vizsgáznom Agrigento történetéből. Az amerikai történelem még viszonylag áttekinthető nekem, de Itália múltja reménytelenül szövevényesnek tűnik. Az ókori előzmények tovább bonyolítják a dolgot. Agrigento, amióta a Kr. e. hatodik században megalapították, hol Karthágóé, hol Rómáé, hol az araboké, hol a Bourbonoké, hol a spanyoloké volt. Mussolini idejében, amikor mindent az égvilágon olaszosítani akartak, a korábban Akragasnak nevezett város az Agrigento nevet kapta. John Keats szerelmétől elszakítva, tuberkulózisban szenvedve élt Rómában; házának falán az emléktábla Giovanni Keats-nek titulálja, amitől még szerencsétlenebbnek tűnik.
Akragas, vagyis Agrigento egyébként Luigi Pirandello szülővárosa. Szicíliát látva sokkal jobban megértem színdarabjainak és novelláinak kizökkent világát. Ha itt kellene élnem az ókori romok és a nagyon is mai romok között, a maffia polip karjainak szorításában, nekem is eltorzulna az éntudatom. Pirandello azt írta valahol, hogy a nap a sziklát is képes darabokra törni. A Templomok Völgyében sétálva már most, márciusban is érzem az erejét.

61-62. oldal

Kapcsolódó szócikkek: John Keats
Aveline>!

– Minél délebbre jön, signore, annál kevesebb a csészében a kávé, de annál erősebb.

2 hozzászólás
Aveline>!

Egyre kevésbé tudom elfogadni, hogy az ember élete nagy részét a munkának szentelje.

Kapcsolódó szócikkek: munka

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

B. E. Belle: Szépségek
Laura Ingalls Wilder: Az első négy év
Török Rezső: Vannak még férfiak
Kamin Mohammadi: Bella Figura
Amy Harmon: Homokból és hamuból
Adriana Trigiani: A cipész felesége
V. E. Schwab: Addie LaRue láthatatlan élete
Kristin Harmel: A felejtés édes íze
Susan Elizabeth Phillips: Latin szerető
Jenna Evans Welch: Love & Gelato – Firenzei nyár