A ​titkos kert 504 csillagozás

Frances Hodgson Burnett: A titkos kert Frances Hodgson Burnett: A titkos kert Frances Hodgson Burnett: A titkos kert Frances Hodgson Burnett: A titkos kert Frances Hodgson Burnett: A titkos kert Frances Hodgson Burnett: A titkos kert Frances Hodgson Burnett: A titkos kert Frances Hodgson Burnett: A titkos kert Frances Hodgson Burnett: A titkos kert

A titkos kert valahol Angliában található, szigorú falakkal, vadul burjánzó növényekkel rejtve a kíváncsi szemek elől. A kastély szomorú és titokzatos urán kívül élő ember ide be nem teheti a lábát. Egyvalaki, a csúnyácska, árva, mogorva kis Mary, mégis megszegi a tilalmat. És a varázslatos természet észrevétlenül átformálja a kislányt, s nemcsak barátokra lel, hanem maga is képes gyógyítani, örököt adni – akár a megszelidített, csodálatos vadon.

Eredeti mű: Frances Hodgson Burnett: The Secret Garden

Eredeti megjelenés éve: 1911

Tagok ajánlása: 10 éves kortól

Tartalomjegyzék

>!
320 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634035008 · Fordította: Kopácsy Margit
>!
Arany Forrás, Budapest, 2017
236 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639741690 · Fordította: Hegyes-Horváth Csilla
>!
Athenaeum, Budapest, 2017
156 oldal · ISBN: 9789634172222 · Fordította: Adorján Sándor

8 további kiadás


Enciklopédia 29

Szereplők népszerűség szerint

Mary Lennox

Helyszínek népszerűség szerint

Yorkshire


Kedvencelte 150

Most olvassa 29

Várólistára tette 319

Kívánságlistára tette 225

Kölcsönkérné 9


Kiemelt értékelések

>!
Erzsébeth P
Frances Hodgson Burnett: A titkos kert

Igazi gyógyító és varázsló könyv.
Aki tudja mit jelent a veszteség, a magány, a gyógyulás, az életbe való visszatérés, az igaz barátság és a természet ereje, annak nagyon fog tetszeni. Megmelengeti az ember szívét a történet, mindegy hány évesen olvassa.
(Jó lett volna, ha előbb a kezembe kerül ez a könyv.)
('Vissza a természetbe!' Mit sem változott ennek a mondatnak a fontossága. És mivel én is 'friss levegő' mániás vagyok, az sem zavart, hogy annyiszor ismétli ezt az írónő.)
spoiler

>!
Evelena
Frances Hodgson Burnett: A titkos kert

Ismeritek ezt a történetet? Hallottatok már róla?
Nem sokkal ezelőttig bizony én sem ismertem, mikor is a legjobb barátnőm megajándékozott vele születésnapomra. (mindig tudja, hogy milyen könyvre van szükségem :) )
A titkos kert talán gyerekeknek szóló mesének tűnik a borítója alapján, de nem csak egy korosztálynak szól.
Olyan kedves, gyönyörű történet, ami első olvasásra belopta magát a szívembe.
Egy történet a barátságról, a változásról, a természet szeretetéről és a mindent megszépítő pozitív gondolkodásról.
Mikor olvastam mindig elmerültem a történetben a vörösbegyről, a kislányról, aki elindul a szeretet útján, egy fiúról, aki mindenkit elbűvöl kedvességével és okosságával és egy másik fiúról, aki fél és elzárkózik.
A természetnek gyógyító ereje van, akárcsak ennek a könyvnek.
Bárcsak minél többen ismernék és olvasnák.

2 hozzászólás
>!
Chöpp 
Frances Hodgson Burnett: A titkos kert

Gyermekkorom napsugara. Annyiszor olvastam, és láttam, hogy nem tartom számon. Ha bánatom volt, belekezdtem, vagy csak úgy kinyitottam és beleolvastam. Véleményem szerint az egyik legcsodálatosabb történet, amit az ember lánya csak olvashat. Kötelező kötelezővé tenném!

A most olvasott változat egy gyerekek számára készült rövidített változat. Gondoltam ez egyelőre elég lesz Juditkának (8 éves). Jól számítottam. Nagyon-nagyon tetszett neki (is)!

2 hozzászólás
>!
KingucK P
Frances Hodgson Burnett: A titkos kert

Kedves történet egy kislány és egy kisfiú életéről.
Mindketten magányosak, félreneveltek, magukra hagyottak és ebben az értelemben kirekesztettek. Emiatt a jellemük sem fejlődik a megfelelő irányba, sőt a fiúnál az önbeteljesítő jóslatként a fizikuma sem fejlődik rendesen.
Kettejük barátságát és gyógyulását mutatja be a könyv.

>!
BeliczaiMKata
Frances Hodgson Burnett: A titkos kert

Megtanít hinni a csodában, ami belőlünk fakad, hiszen mennyi minden múlik azon, hogyan érzünk, gondolkodunk.
A gyermekek még a csodákban élnek, az a feladatuk, hogy növekedjenek, játszanak, nevessenek, boldogok legyenek. A két unokatestvérnek ez kezdetben nem adatik meg, és ebben a szüleik keze is vastagon benne van. De sosem késő megváltozni, boldognak lenni, szeretni, elfogadni.
Dickon pedig az eleven jelképe a természet szeretetének.

2 hozzászólás
>!
Gyöngyi69
Frances Hodgson Burnett: A titkos kert

Újra egy könyv, amit érdemesnek tartok arra, hogy a gyerekek kezébe kerüljön, de abból kiindulva, hogy nekem mennyire tetszett, felnőttek is örömüket találhatják benne.
Mary története tele van olyan gondolattal, amit a mai világ oly szűken mér, ami egyre kevesebbeknek tűnik fontosnak. Mindez egy felnőtt ember tudása, tapasztalata, erkölcsi fokmérője. Mivel a gyerekek szívesebben veszik társaiktól a tudást, Burnett ezt gyermekek útján közvetíti – gyermekeknek. Így tudja meg minden kis olvasó, hogy egy morcos öregember is lehet szeretni való, hogy mi magunk képesek vagyunk varázslatokra, akár csak úgy, hogy a virágoknak lehetővé tesszük, hogy kibújjanak a földből. Ugyanígy csodákra képes a munka és a mozgás is. Szeretettel pedig megszelídíthetőek az állatok, talpra állíthatóak beteg kisfiúk, és begyógyíthatóak réges-régi sebek.

1 hozzászólás
>!
Sister
Frances Hodgson Burnett: A titkos kert

Kedves, elbűvölő, szívet melengető történet egy kislányról, Maryről, aki kezdetben gőgös, magának való, utálatos, de szép lassan, ahogy a téli dunna alatt megbúvó, pici rügyek, elkezd megváltozni, szíve megtelik élettel, szeretettel, varázslattal, és ahogy a természet őszbe fordul, az élete nem is lehetne ennél mesésebb. Talán olykor kissé elrugaszkodott és rózsaszínű, túlságosan fennkölt minderről olvasni, de időnként jólesik egy olyan életigenlő könyvet a kezünkbe venni, ahol ilyen csodák történnek. És nem is kell hozzá sok, csupán egy barátságos vörösbegy, egy mogorva kertész és egy titokzatos kert. :)

>!
Sipor P
Frances Hodgson Burnett: A titkos kert

Olyan kár, hogy ezt a könyvet nem gyerekként olvastam.
Varázslatos kis történet a szeretetről, barátságról. Mégis egyszerű, nem giccses könyvecske.
Szinte látja maga előtt az ember a Yorkshire-i lápot és a kis vörösbegyet.
Mary, a főszereplő kislány fejlődése pedig nagyon jól ábrázolt.

>!
DaTa P
Frances Hodgson Burnett: A titkos kert

Ha gyerekként olvasom, biztos tetszett volna, így, felnőttként az olyan negyedétől már meglehetősen untam. Szájbarágós történet, ami teljesen kiszámítható, tulajdonképpen fellélegeztem, mikor végre befejeztem. Gyerekek biztosan szeretik. Különösen a kislányok. Felnőttek sokat ne várjanak azért tőle, úgy nem csalódnak. Nekem túlontúl magas elvárásaim voltak a molyos 93% miatt. Kár.

>!
Bleeding_Bride IMP
Frances Hodgson Burnett: A titkos kert

Angolul olvastam magamnak, majd később elkezdtem magyarul felolvasni a lányomnak:
https://moly.hu/ertekelesek/2341949


Népszerű idézetek

>!
Zsálya P

– Ó, édesanyám azt szokta mondani: „Egy asszony, amíg tizenkét gyereket felnevel, egyet-mást hozzátanul az ábécéhez. A gyerekek találékonnyá teszik az embert, akár a számtan.”

IX. A legkülönösebb ház, ahol valaha ember élt, 92. oldal

Kapcsolódó szócikkek: gyerek
>!
Kata_Bogyo

Azon a helyen, ahová rózsát ültetünk, nem nőhet bogáncs!

Burnett, F. H.: A titkos kert Bp. : Móra, 1985 261. p.

Kapcsolódó szócikkek: rózsa
>!
OláhBeáta

Az a helyzet a nőkkel, hogy a legátlagosabbak is válhatnak királynővé, és a legkifinomultabb nő is válhat cseléddé – minden csak attól függ, hogy hogyan bánik vele az a férfi, akit szeret.

>!
Zsálya P

– (…) Édesanyám azt mondja, hogy reggelenként félórás nevetéstől meggyógyul még a félholt is.

XVIII. Ne vesztegessük az időt!, 204. oldal

>!
SophieOswald

– (…) Édesanyám azt mondja, az a legrosszabb, ami egy gyerekkel történhet, ha soha nem mehet a feje után, vagy ha mindig a saját feje után kell mennie. Nem is tudja, melyik a rosszabb.

201. oldal

>!
Amrita IP

– Nézd a lápot! Nézd a lápot!
A zivatar elvonult, az éjszakai szél pedig kisöpörte a vidékről a szürke ködöt és a felhőket. A szél is elült, és sziporkázóan kék ég feszült magasan a lápvidék felett. Mary soha de soha nem álmodott arról, hogy ilyen kék lehet az ég. Indiában lángolóan forró az ég, ez viszont olyan hűvös-kék volt, és majdnem úgy csillogott, mint valami gyönyörű, feneketlen tó vize. (…) Maga a látóhatár széléig terjeszkedő láp is lágy kékségben fürdött, a gyászos lilás-fekete, vagy szörnyű, unalmas szürkeség helyett.

– Igen – felelte Martha vidám mosollyal. – A vihar elvonult egy időre. Az évnek ebben a szakaszában így szokott ez lenni. Egy éjszaka alatt eltakarodik mintha sohasem akarna visszatérni. Azért van ez így, mert közeledik a tavasz. Még messze van, de lassan közeledik.
– Én azt hittem, Angliában mindig esik, és mindig köd van – mondta Mary.
– Jaj, dehogy! – felelte Martha, és a sarkára ült. (…) – Há nem ú' van a'!
– Ez mit jelent? – kérdezte Mary komolyan. Indiában a bennszülöttek különböző tájszólással beszéltek, amit csak néhányan értettek, ezért nem lepődött meg, amikor Martha számára ismeretlen szavakat mondott.
Martha felkacagott, mint az első reggel, amikor találkoztak. – Most megint túlságosan is yorkshiere-i tájszólással beszéltem, pedig Medlockné asszony megmondta, hogy nem szabad. (…) Yorkshire a legragyogóbb táj a világon, amikor süt a nap. Megmondtam én magának, hogy egy idő múlva megszereti a lápot. Csak várjon, amíg a rekettye sárga virágba borul, a hanga meg tengernyi, harang formájú lila virágot hoz, és százszámra röpködnek a pillangók, zümmögnek a méhecskék, röpködnek és dalolnak a pacsirták. Már napkeltekor ki akar menni és egész nap kint lenni, mint Dickon.

48-49. oldal

1 hozzászólás
>!
Imre_Kázmér P

Azelőtt soha nem jutott eszébe, hogy ő azért is olyan kedvetlen és ingerült, mert magányos. Most, hogy ránézett a vörösbegyre, és a madár visszanézett rá, egyszerre rájött erre is.

>!
Imre_Kázmér P

– Barátkozni akarsz velem? – kérdezte a vörösbegytől, mintha valaki emberfiától kérdezte volna. – Akarsz? – És ezekben a szavakban nyoma sem volt a kemény, gőgös indiai hangnak. Melegen, rábeszélően faggatta a madarat. Ben Weatherstaff éppen úgy meglepődött most, mint az imént Mary, mikor az öreg füttyentett.
– No – kiáltott fel –, hiszen ezt olyan kedvesen és barátságosan mondta, mintha igazi gyerek lenne, nem pedig amolyan mérges öregasszony!

>!
Imre_Kázmér P

– Ő nem szeretne engem – mondta hűvösen és mereven Mary. – Engem senki sem szeret. Martha ismét megütődve nézett rá.
– Hát saját magát szereti-e? – kérdezte olyan hangon, mint aki valóban kíváncsi a feleletre. Mary habozott egy pillanatig, és elgondolkozott a dolgon.
– Egyáltalán nem – vallotta be azután. – De azelőtt sohasem gondolkoztam ezen.

2 hozzászólás
>!
Imre_Kázmér P

– Hát emlékszel rám?! – kiáltotta. – Emlékszel? Te legédesebb a világon!
Mary csiripelt, beszélt, hízelgett, a madár pedig ugrándozva, kacéran billegette a farktollát, és csicsergett. Mintha beszélgetett volna. Piros mellénye fénylett, mint a selyem. Kidüllesztette piciny mellét, és olyan szép volt, olyan pompázatos, mintha csak meg akarta volna mutatni Marynek, milyen fontos személyiség egy vörösbegy. Akárcsak egy ember. Mikor a madár engedte, és ő egyre közelebb és közelebb lépett hozzá, és megpróbált vörösbegyhangon beszélni, akkor bizony Mary kisasszony elfelejtette, hogy valaha is mérges pulyka volt.

2 hozzászólás

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Kate Douglas Wiggin: Becky sorsa
Jean Ure: Félénk Ibolya
Szili Leontin: Katinka
L. M. Montgomery: Anne az élet iskolájában
L. M. Montgomery: Barátságok
Varga Katalin: A zöld torony
Jean Webster: Kedves Ellenségem!
Hárs László: Biri és Bori
Veronica Robinson: A fogoly sziget
Thury Zsuzsa: Mostohatestvérek