Rontó ​Pál viselt dolgai 1 csillagozás

Vízen és szárazon
Forgó bácsi: Rontó Pál viselt dolgai

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Athenaeum, Budapest, 1912
202 oldal · keménytáblás · Illusztrálta: Kotász Károly

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

Lahara IP>!
Forgó bácsi: Rontó Pál viselt dolgai

A tartalomjegyzék láttam valamit, ami miatt mindenképpen el akartam olvasni, és tulajdonképpen nem bántam meg. A nyelvezete kicsit szokatlan, régi, maga a történet is békebeli. Pál úrfi egészen kisebb gyermekkorától kezdődik a történet, ott még afféle csibész volt, mint Bendegúz vagy Juharfalvi Emil, hol véletlenül, hol szándékosan követ el csínyeket. Disznón lovagol, sőt, egyszer még meg is szökik, hogy aztán afféle Robinsonként éljen a nádasban komájával, Ferkóval. Persze a rangi különbség érződik, Palkó gazdag úrfi, Ferkó nem, és mindig „ifram”-nak, azaz ifjú uramnak nevezi egykomáját. A könyv felétől kalandos fordulatot vesz az egész, mert a cigányok elrabolják Rózsika kisasszonykát, és Palkó egészen Konstantinápolyig utazik, hogy kiszabadítsa, közben végig levelezik Ferkóval.
Kicsit tanulságos történet, gyerekeknek, hogy miképp nem szabad viselkedni, és kicsit okosító történet, hisz amikor Palkó hajóra száll, minden helyről, ahol kiköt a Pelikán, csöpögtet némi érdekességet a szerző. Kiköt Korfun is, hát ezért olvastam el.


Népszerű idézetek

Lahara IP>!

Ne sokat teketóriázz, more! – harsant rá a hajóparancsnok – mert lecsukatlak mind a hányan vagytok. Felelj: hol és mikor találkoztál Hazdrubaldóval?

Lahara IP>!

Immáron hatodik évébe csavarodott a gyerek.

Lahara IP>!

Mivel a vidék bájait fölkeresni nem futotta az idöbül, az ódon város meredek és szük, sürü
élettöl zajos és színes utcáit rovogatta. A rövidre szabott szünetböl még arra is tellett, hogy megmászva a velencei kezektöl rakott bástyákat, fölkapaszkodjon az egyik korifeusnak világító toronnyal koronázott ormára, ahonnan aztán szétnézett s megittasodott a gyönyör látványtól. Egyszerre két tengeren is héjázott el szeme: az Ádrián, s az Ioniai-tengeren. Amoda meg Épirusnak, a mai Albániának hótakart tetöi tündököltek feléje s lábainál rózsával telehintett bokrok, magnolia, mirtus, rozmarin s aranygyümölcsökkel gazdagon megrakott narancsfák virítottak.

Lahara IP>!

Ötödnapra értek Patrászba, olyan út, melyet a gyorshajó már tizenkét óra alatt fut meg. Mint ahogy Korfuba ellátszott az a köszikla, melyröl a monda szerint a hellászi jeles költöleány, Sappho ugrott alá nagy bánatában az alatta tátongó mélységbe – úgy látta meg a görögök diadalának emlékezetes mezejét, a marathoni síkot is, amelyre a hajó parancsnoka figyelmezteté Palit. De hiszen, bárhová tekint ebben az országban a szem: minden pontjáról világtörténelmi események emléke, s egy nagy, felül nem mult müvészetnek romjai intenek feléje.

Lahara IP>!

– Jáj, jáj, ázs én segíny fejemnek! – síránkozott a Százránc Ribék.

Lahara IP>!

– Há jól sejtem, ezs á tündir kisassonyka ugyán-ázs, akit én mentettem meg áttól, hogy gonos emberek elrágádják, vagy a toportyán fireg (farkas) szétszedje – kiáltá a vén cigányasszony, karjait elre nyújtva. – Jáj, jáj, jáj, csókolom a lába talpát, de csak gyenyeriséges drága királykisassonyka vált belile!

Lahara IP>!

Az idöjárás közben kimelegedett, mentül közelebb érték a nyarat s a délvidéket. Pali naprólnapra adta mind sürübb jelét a szolgálatban való ügyességének, erélynek s megbízhatóságnak.
Noha szívét szorongatta a vágy azokért, akiket szeretett, s agyában folyton motoszkáltak a legtarkább képzetek napkelet csodáiról s idegen népek fell: az utolsó lecke óta, mely csaknem vesztét okozhatá hajójának, eszén járt és mint idösebb pajtásai is szívesen elismerték, derék kis tengerész vált belöle, a magyar pusztai gyerekbül, itt a végtelen vizi rónán.
Igy érték el Kerkyra szigetét, melynek járatosabb neve Korfu. E név eredete arra a két magaslatra vezethet vissza, melyeket a görög nép kiválóságukért korifeusok-nak nevezett el. Innen Korfu.

Lahara IP>!

A ki- és berakodás idejéböl néhány órát itt is engedett a megengesztelt parancsnok, aki e
sziget történeti multjából sokat beszélt Palinak. Hogy ott ama váracs alatt indult meg a peloponnesusi háború. Hogy itt uralkodott Alkinóosz, a feákok uralkodója, aki barátságosan fogadta királyi lakába a hajótörött, beteg Ulyssest, akit meg Alkinóosz leánya, Nausikaa királykisasszony gyöngéden gondozott. S amott lent, a kis apró szigetke körül a nagyobbik a »feákok hajója« nevet viseli, melyet Zeüsz haragja változtatott földdé. Ismertetésében a kapitány ekkor áttért a késöbbi korra: midön a velencei köztársaság foglalta el, aminek nyomát mutatja a bástyákon és középületeken sürün elforduló Szt. Márk oroszlána. Majd az angol foglalásról emlékezett meg s arról a nagylelkü felbuzdulásról, mellyel a hatalmas brit nemzet a szabadságért küzd görög nemzetnek visszaajándékozá Korfu szigetét.

Lahara IP>!

Fáradtan és boldogan tért be aztán egy parti kávéházba, melybe ki-benyüzsgött a tarka sokaság: görög, török, albán, makedon vásárlók, koldusok és kutyák.


Hasonló könyvek címkék alapján

Hevesi Lajos: Jelky András kalandjai
Berg Judit: Rumini Zúzmaragyarmaton
Majoros Nóra: A néma táltos
Nógrádi Gábor: Alattunk a kincs
Ecsédi Orsolya: Banyavész
Bogáti Péter: Az ágasvári csata
Örsi Ferenc: A Tenkes kapitánya
Dunajcsik Mátyás: A Szemüveges Szirén
Király Anikó: A balatoni sellő
Halasi Mária: Az utolsó padban