Cigánynak ​lenni 4 csillagozás

Leszámolás a tabukkal
Forgács István: Cigánynak lenni

„Húsz éve nem illik kibeszélni a cigányok közül. Két évtizede mindenki makacsul tartja magát ahhoz a hazug és roppant szomorú, már-már tudathasadásos állapothoz, hogy ne beszéljünk őszintén, sokszor még magunk között sem, mert azzal csak a gázsók előítéleteit erősítjük, a cigányságot pedig eláruljuk. Holott mindenki, aki ebben és ebből él, tudja, látja, érti, hogy sokszor tényleg mennyire igazuk van a gázsóknak. De mi konokul, gyermeteg módon csak bizonyos dolgokat akarunk észrevenni – például a rasszista, de legalább biztosan előítéletes többségi társadalmat –, és letagadjuk a csillagot is az égről. Tagadunk, mert nem akarjuk látni, nem akarjuk elismerni az igazságot. Ha meg mégis, mert már nem lehet elnézni mellette, akkor mindenki más hibáztatható, csak mi magunk, a cigányok nem.”

>!
Heti Válasz, 2013
182 oldal · ISBN: 9789639461420

Várólistára tette 11

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

ppeva P>!
Forgács István: Cigánynak lenni

Forgács István: Cigánynak lenni Leszámolás a tabukkal

Nem furcsa? Itt van egy könyv a cigányságról, belülről nézve, és nemcsak őszinte, kritikus, mindkét oldal tabuit döntögető, jó szándékkal és előrevivő felvetésekkel teli, de ráadásul még nagyon jól megírt könyv is. Összesen 7 olvasása volt itt a Molyon, közülük csak egy csillagozta, értékelés pedig nem született még róla. És nincs egyetlen idézet sem még belőle.
Olvasás közben aztán rájöttem, hogy én se fogok idézeteket kiírni, hiszen itt bármelyik, összefüggéséből kiragadott rövidebb részlet hamis állásfoglalást tükrözne. Oldalakat meg nem akartam idézni.
Értékelést sem akarózott írni, végül mégis belevágtam. Belefutottam ugyanis egy megjegyzésbe, ami az én kisebbségi érzékenységemet sértette. El se hittem: itt egy könyv, ami a diszkrimináció tabuit döntögeti, de a szerzőnek vannak zavaros gondolatai a legnagyobb kisebbség kapcsán. Némi vívódás után – mert furcsának tűnhet, hogy pusztán két bekezdést emelek ki a műből – úgy döntöttem, hogy ezt mégsem hagyom szó nélkül. Sok töprengésbe, fogalmazgatásba, finomításba, élek lecsiszolásába került, és remélem, nem maradt benne semmilyen bántó.
Érdekes, tárgyilagos és józan fejezetek után jön a szóban forgó rész, látogatása a cigány vajdánál:
„Természetesen nem egyedül fogad – egy cigány vajda amúgy is ritkán van egyedül –: három férfi társaságában kínál meg konyakkal. A család nőtagjai csak addig vannak körülöttünk, amíg elkészül a kávé; ezután visszatérnek a konyhába, ahol a vacsora készül, többféle fogás, számos házi jellegzetességgel. Szexizmus vagy sem, megnyugtat, hogy a hagyomány elkísér még mindig, bárhova megyek cigányok közé: a férfiaké a komoly feladat, a gondolkodás felelőssége, a nagy dolgok kitalálása és megtárgyalása, az asszonyok biztosítanak mindent, ami ehhez külső feltételként szükséges.” (78-79. oldal)
Nocsak. Ez nekem épp olyan sértő hangzású, mintha azt írná valaki: „Rasszizmus vagy sem, engem megnyugtat, ha a cigányok…” (és itt jönne valami kiszorító, korlátozó meghatározás, azzal érvelve, hogy régen is így volt, akkor ez természetesen „hagyomány”). Mert a szexizmus is a diszkrimináció egyik fajtája, mint a rasszizmus.
Idéznék a wikipédia megfogalmazásából:
„A szexizmus olyan előítélet, diszkrimináció, amely az emberek (férfi vagy női) nemén vagy nemi szerepén alapul. A szexizmus szó eredete nem tisztázott, a fogalmat a 20. század második felének feminista mozgalmai kezdték el használni valószínűleg a rasszizmus szó analógiájára (…) A szexizmus általánosságban az a hiedelem, miszerint az egyik nem értékesebb, felsőbb rendű, mint a másik, ugyanakkor – a fogalom feminista eredetének megfelelően – a gyakorlatban legtöbbször a nőket sújtó előítéletekre, hátrányos megkülönböztetésre szokták vonatkoztatni.”
Szóval miután értékes gondolatokat olvastam a szerzőtől a diszkrimináció ellen, arról, hogy nem szabad egész embercsoportokat egy kalap alá venni, kirekeszteni, váratlanul megnyugtató hagyományként említi azt, hogy a cigány nőket cselédként kezelik. Kiküldik őket a társaságból a konyhába, főzni, mosogatni, felszolgálni (mert arra jók), hogy ne zavarják a komoly, gondolkodó, felelős férfiakat a nagy dolgokban. Ez nem egy szép hagyomány, csak egy idejétmúlt szokás, nem is az „emberséges” szokások fajtájából. Ahogy azt sem nevezném hagyománynak, hogy az apai nagyanyám nem ült a családdal asztalhoz, hanem a tűzhely mellett, a sámlin ülve evett… Az anyai nagyanyám meg minden étkezés alatt csak tálalt, felszolgált, eltakarított, sose evett együtt a férjével és a gyerekeivel. És ha ilyet látnék mostanság bármely családban, nem kezdenék el örvendezni, „jaj, milyen megnyugtató, szép hagyomány!”, hanem még szóvá is tenném. Hagyomány az, amit megőrzendőnek érez az ember – felmerült bennem, hogy vajon a szerző a feleségét is kiküldi-e a konyhába, ha férfiak jönnek látogatóba? Vagy a húga, aki jogásznak készül, szintén a konyhában lapít, mert nem elég érett a komoly dolgokhoz, az együttgondolkodáshoz, csupán azért, mert nő?
Tovább olvasva, több fejezettel később jött a váratlan csel:
„Persze Aranka, a helyi cigányvezető magától is tudja, mi kell ahhoz, hogy megnyugtassa a cigányokat. Én ahhoz voltam fontos, hogy ne egyedül kelljen megbirkóznia a feladattal.
Aranka valóban rátermett ember – még sok száz kellene belőle az országban. Az pedig, hogy nő, külön öröm, mert megint elmondhatom: számos cigány asszony sokkal jobb vezető, mint a nehézkes, lassú cigány férfiak.” (138. oldal)
És itt már tényleg nem értem az előző, hagyományt dicsérő szexista megjegyzést. Ha számos cigány asszony jobb vezető (viszont részt sem vehet komoly döntésekben és megbeszéléseken), és mégis a nehézkes, lassú cigány férfiaké a gondolkodás felelőssége – akkor nem kéne ezt a hagyományt inkább felülvizsgálni és kritizálni, mint éltetni?
Van még jócskán teendő nemcsak a cigány-magyar, de a férfi-nő diszkrimináció leküzdésének területén. A fejekben is.

13 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Hajnáczky Tamás – Szále László (szerk.): „Ne félj, a tél meg fog gyötörni"
Virág Tünde: Kirekesztve
Jean-Pierre Liégeois: Romák Európában
Fábiánné Andrónyi Katalin: Romológia
A cigányság társadalomismerete
Ligeti György: Cigány népismereti tankönyv a 7-12. osztály számára
Forray R. Katalin: Romológia
Tabajdi Csaba – Karsai Ervin – Várnagy Elemér – Csongor Anna: „Senkié vagyok – lehetnék mindenkié”
Demeter Zayzon Mária (szerk.): „Egy igaz történet, részletekben…”
Urosevics Danilo: A magyarországi délszlávok története