Az ​evés lélektana 8 csillagozás

Forgács Attila: Az evés lélektana Forgács Attila: Az evés lélektana

A ​modern ember, ez a „moho sapiens" jóval többet eszik a szükségesnél. Közben vagyonokat sem sajnál különféle testsúlyfogyasztó technikákra, melyek eredménye fél év múlva már alig látható. Az elhízottak aránya ahelyett, hogy csökkenne, egyre csak emelkedik. Még fél évszázad, és a fejlett országokban mindenki „kigömbölyödik". Az észszerű életmód és az étkezési tanácsok nem elegendőek a probléma megoldására. A tudatos fogyási szándék ellen – jóval erősebb – ősi, tudatalatti erők hatnak. Az ember eredeténél fogva gyűjtögető-eszegető lény, aki örömeit és bánatait hajlamos „elenni". Éhségérzetét elsődlegesen nem az élettani jelzések, hanem bizonyos ősemóciók (archetípusok) váltják ki. A modern ember lelkének alagsorában még mindig ott élnek távoli ősei, akik primitív vágyak formájában irányítják különös evési magatartását. Az olvasó az evéslélektan és a táplálkozástudomány merészen új megközelítését tartja kezében. A könyv mindazokhoz szól, akik esznek, fogyókúráznak, szeretnék… (tovább)

>!
Akadémiai, Budapest, 2018
ISBN: 9789630599078
>!
Akadémiai, Budapest, 2013
278 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630581851
>!
Akadémiai, Budapest, 2004
280 oldal · ISBN: 963058185X

Most olvassa 2

Várólistára tette 13

Kívánságlistára tette 15

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
cseri P
Forgács Attila: Az evés lélektana

Hát, ez sokkal kevesebb, mint amire számítottam. Azt hittem, hogy egy komoly(abb) pszichológiai témájú könyvet fogok olvasni, ehelyett mit kaptam? Nagyjából egy Ráth-Végh-féle anekdotagyűjteményt. De nincs azzal semmi baj, csak ne akarjon többnek látszani. Mindenesetre nem azt várom egy pszichológiai témájú könyvtől, hogy oldalakon keresztül azt tárgyalja, hogy milyen ételrekordokkal neveztek a Guiness-rekordokba. Amikor meg aztán szintén oldalakon keresztül a kannibalisztikus kéjgyilkosságokat taglalja…
Ezenkívül a könyv teli van irodalmi idézetekkel, ami nagyon imponáló lehetne, ha nem lógna ki minduntalan a lóláb. Hogy ezek csak úgy rá vannak aggatva a szövegre, éppen ideillik, hát ideteszem. Sokszor igazán suta kísérőmondattal. Nagyjából volt egy olyan érzésem, hogy ezeket az idézeteket valami adatbázisból vagy az interneten kereshette le, és nem, nincs ekkora irodalmi műveltsége, mint amivel szeretne villogni. Erről akkor bizonyosodtam meg, amikor Szabó Magda Abigéljét taglalva közli, hogy szegény Abigél nem ehetett együtt a többiekkel.
Hát persze, mert Abigél egy szobor, amúgy.
Mindehhez meg volt az egésznek egy hihetetlenül leereszkedő hangneme – egy-egy itt-ott olvasott és idézett anekdota kapcsán szinte gúnyosan írt a szereplőkről – ami a végére már igazán irritált. Hiába voltak benne egyébként érdekes dolgok.

3 hozzászólás
>!
Molnár_Gyula 
Forgács Attila: Az evés lélektana

(A vicc az, hogy miközben az értékelést írom, a jobboldali sávban a „Fogyjon gyorsan és könnyedén, fogyjon a SlimFittel!” reklám fut.)

Ez a könyv egészen egyszerűen zseniális. Amellett, hogy fontos pszichológiai szakkönyv, tulajdonképpen himnusz az evéshez. Visszavezet az emberelődök életének mindennapjaiba, és hozzáköti viselkedésünket a majmok látszólag nagyon távoli szokásaihoz. Mindezt megdöbbentő egyértelműséggel teszi. Megállapításait az étkezés rítusáról saját magamon is azonnal, már olvasás közben tapasztaltam. Csupán néhány példa:

1. Egy ültő helyemben olvastam el a könyvből körülbelül 170 oldalt. Ezalatt irgalmatlanul éhes lettem, és el kellett mennem az alig kinyitott Vásárcsarnokba friss süteményért. Már éppen majszolgattam, amikor elértem ahhoz a részhez, mely a gondolkodás folyamatát és a tudás megszerzését is az oralitáshoz kapcsolja.

2. Jobban megértettem, hogy a nyilvánvaló gazdasági indok mellett miért zavar rettenetesen, ha ételt kell kidobni, vagy ezt akár más teszi.

Másik oldalról viszont új megvilágításba helyezi a fogyókúrázás sikerét/sikertelenségét is, illetve a köré épülő milliárdos ipart. Jobban érthetővé válik általa az evési zavarok mögött megbúvó lélektani folyamatok is. Emellett széles skálán mutatja be az evés kultúrtörténetét, azt, hogy egyes korok és gondolkodók hogyan viszonyultak a táplálkozáshoz.

Ma egyre több oldalról sugallják az ember felé, hogy az evés bűn, olyan dolog, amit jól, helyesen, tudományosan kell csinálni, mert különben nem leszel egészséges, nem leszel, sikeres, csúnya leszel és hujjujuj. Forgács Attila könyve bemutatja, hogy az evés talán az egyik legtöbb jelentésréteggel bíró cselekvésünk, amelybe bármilyen mesterséges beavatkozás súlyos következményekkel jár, és ezért nem szabad doktriner módon hozzáállni. Mindeközben azt sem lehet ráfogni, hogy az obesitas veszélyeit elbagatellizálná. De ahhoz mindenképpen hozzájárul, hogy jobban megértsük ezt a betegséget, és ne dőljünk be az evést övező egyre több áltudományos ostobaságnak. Tulajdonképpen minden diétázni vágyó számára kötelezővé kéne tenni ezt a könyvet, hogy a csapdákat és buktatókat minél könnyebben ki tudják kerülni.

A túlsúlynak és az evési zavaroknak ugyanis úgy tűnik, minden esetben van valami mögöttes oka, ami ráadásul nem szimpla jellemgyengeség vagy lustaság. Az evés nem csupán fiziológiai szükséglet, hanem önmagunk megismerésének, szeretésének feltétele is. Emellett társas funkciója is tagadhatatlan. Mindezeket remek stílusban, könnyen érthető nyelvezettel mutatja be a szerző. Én pedig külön szerencsésnek érzem magam, hogy Forgács Attilától személyesen is sokat tanulhattam.

>!
StAngela
Forgács Attila: Az evés lélektana

Mindeddig volt egy kialakult véleményem az étkezésről, az evészavarokról, fogyókúrákról.
Forgács Attila most egy teljesen más megvilágításba helyezte előttem a különböző élelmiszereket és azok lelkünkre, testünkre és pszichénkre gyakorolt hatását.
Az ételek egészségre gyakorolt hatását számomra nem is kellett hangsúlyoznia (mivel dietetikus hallgató vagyok :) ), viszont tetszett ahogy kultúrákra és korokra lebontva ismertette az étkezési szokásokat, a hierarchiát illetve hogy milyen volt a testideál régen és milyen ma.
Ami főleg érdekelt a könyvben, az a véleménye az anorexia nervosa-ról és a bulimia nervosa-ról, de itt sajnos új dologgal nem találkoztam csupán az eddigi tudásomat erősítettem vele.
Ezt leszámítva tetszett a sokrétűsége és hogy híres íróktól, költőktől, filozófusoktól stb. vett idézetekkel is színesítette a könyvet!
Olvasás közben annyira bele voltam merülve, hogy néha úgy kellett rávennem magam hogy a hűtőhöz induljak. Talán ez lepett meg legjobban, mert igazi cukorfaló vagyok egyébként. :)


Népszerű idézetek

>!
Molnár_Gyula 

A joviális kövér ember igent mond az életre, talán ezért van az is, hogy a kövérek 20-30%-kal ritkábban követnek el végzetes öngyilkosságot, mint szokásos súlyú kortársaik (Góth, 1987). Az ételt megtagadó (kihányó) bulimiások körében szignifikánsan gyakoribbak az öngyilkossági gondolatok (50%) és a tényleges szuicidpróbálkozások (20%) (Hajnal, 1987). Az élet tagadása az étel elutasításával, az életigenlés ételfelvétellel jár. Így jön létre az optimista, szociábilis, sokat evő kövér ember archetípusa.

Élelem: az élet eleme. 233. oldal

>!
Razide

A soványság kerülendő volt. A kiegyezés évében, 1867-ben a debreceni tehetős polgárok túl véznának találták az Izsó Miklós alkotta Csokonai Vitéz Mihály szobrot. Megkérték a mestert, hogy alakítsa át a művet, mivel – ugye – egy valamirevaló debreceni cívis ember nem lehet annyira „ösztövér”.

55. oldal

1 hozzászólás
>!
Molnár_Gyula 

Szintén nincs jó véleménye a késről-villáról és az európaiakról sem a kínai mondásnak: „Az európaiak barbárok, mert kardokkal esznek.”

Agresszív evés, 132. oldal

>!
Molnár_Gyula 

A tradicionális jó anya az, aki jól táplál. A jó gyerek pedig jól eszik, és hízik. A baba jóltápláltsága az anyai önbizalom és büszkeség alapja. A gyermek ekkor tapasztalja meg, hogy az evésen keresztül hatni tud a környezetére: örömöt és bánatot okozhat. Ez a hatalmi erő meg is szilárdulhat, és a gyerek a továbbiakban nem is az elsődleges belső éhségingerekre, hanem a környezetre gyakorolt hatásra figyel. Eszik, ha szeret, nem eszik, ha kritizál (Bruch, 1957; Szelestey, 1999).

Szeretet evés, 135. oldal

>!
Molnár_Gyula 

Az 1950-es évek bölcs vezéreit, a szovjet mintájú isteneket gyakran formázták meg disznózsírból. Készült Lenin-szobor zsírból (Farkasházy, 2001), de még Rákosi Mátyás disznózsírból kifaragott mellszobra is látható volt egy hentesbolt kirakatában. Persze ma már nehezen megítélhető a hentesművész eredeti indítéka: vajon az értékes antropofág utalás az odaadó szeretetből vagy éppen az utálatból adódott. A szobor anyaga talán ad némi értelmezési hátteret, főként akkor, ha az 1990-es évek nagy bálványának, Lady Dianának ételszobrával összevetjük: őt ugyanis marcipánból formázták (Farkasházy, 2001).

Szeretet evés, 148. oldal

>!
Molnár_Gyula 

Az emberi együtt evés – érzelmi többletén túl – igencsak életbevágó jelentőségű. Ugyanis az ember az egyetlen lény, aki képes a társain az undornak megfelelő belső állapotot jól felismerni, mi több, reflexesen utánozni. Ennek örül Sylvia Plath (1987) amerikai írónő Az üvegbúra című könyvében: „Nincs, ami olyan szentül megpecsételhetne barátságokat, mint egy közös hányás.”

Szeretet evés, 161. oldal

>!
Razide

A kövér ember számára gyakran komoly nehézséget jelent az ellenséges érzés kimutatása. A békés és barátságos kövér ember agressziója mintha zsírrá alakulna (Herman, 1976; Kerényi McMenemy, 1989). Az evés nyugtató hatását vázolja a romantikus orosz költő, Puskin (lásd Kristó Nagy, 2003): „Béget s legel békén a nép.”
Egy nőbeteg döbbenetes mennyiségű agresszióval reagált a pszichoanalitikus kezelésre, miközben 16 kilót fogyott. A kövér ember ugyanis legfőképpen orális bekebelezéssel tudja levezetni a rosszindulatát, képletesen és egészen konkrétan „lenyeli” az ellenséges érzéseket, amit – lényegét tekintve – sokan a kannibalizmus egyik tudattalan formájának tartanak (Herman, 1976).

109. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Pető Zoltán – Tengerdi Antal (szerk.): Az idős kor
Elliot Aronson: A társas lény
Malcolm Gladwell: Kivételesek
Erich Fromm: Birtokolni vagy létezni?
F. Várkonyi Zsuzsa – Szendi Gábor – Bagdy Emőke – Popper Péter: Mindennapi játszmáink
Gary Chapman: Egymásra hangolva
Erich Fromm: A rombolás anatómiája
Bagdy Emőke: Álmok, szimbólumok, terápiák
Bagdy Emőke – Kádár Annamária – Kozma-Vízkeleti Dániel – Pál Ferenc – Szondy Máté: Bízz magadban!