Aki ​nincs 8 csillagozás

Forgách András: Aki nincs

Öt ​könyvből áll Forgách András „regénye”, minden könyv 99 történetet (?), elbeszélést (?), darabot tartalmaz, kivéve az utolsót, abban 100 ilyen található. Persze nem regényről van szó, és természetesen nem történetekről, elbeszélésekről, hanem Chan Chu mester tanításait és róla szóló, a tanításait exemplifikáló szövegekről.
Chan Chu zen mester (az irodalom valóban ismer ilyen nevű zen tanítót), ám annak is rendhagyó. A gyanútlan, a zenben nemigen járatos olvasó is hamar rájöhet, hogy Forgách András szövegei nem igazán zen történetek, bár nem egy közülük a megszólalásig hasonlít „igazi” zen példázatokhoz, annál is inkább, mivel „igazi” zen könyvekből vétetett. Csakhogy mindben felfedezhető kicsinyke, épp csak a lényeget érintő módosítás. Igen sok szöveg azonban egyáltalán nem zen-szerű, hanem hagyományos novellákhoz hasonlatos. Ezek a tel Avivban, varsóban, a budai Clark Ádám téren játszódó darabok azonban mégsem igazi novellák. Felkínálkozó lengyel rendezőnőről, liftben… (tovább)

>!
Magvető, Budapest, 1999
406 oldal · ISBN: 963142166x

Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

>!
olvasóbarát P
Forgách András: Aki nincs

Szokatlanul érdekes kötet, 496 bekezdés, amelyek közül vannak egymondatosak és novellányiak is. Öt könyvben követhetjük Chan Chu mester, a híres bölcs tanításait és életének eseményeit, megvilágosodásit, amelyek több ponton találkoznak a szerző életének eseményeivel, sőt egyszer konkrétan le is lepleződik az egyezés. A Chan Chu mestere címet viselő novellasorozat nagyon érdekes történeteket mesél el, ezeket szerettem legjobban. Az egy-két mondatos bölcsességek néha ellentmondásosak, nem igazán komolyan vehetők, a kötet nem olvasható un. füveskönyvként, és nem olvasható folyamatosan, de szórakoztató és elgondolkodtató olvasmány. A három első könyv érdekesebb, az utolsó kettő már egy kicsit sok, a hangulat is megváltozik, már nem tudta úgy fenntartani az érdeklődésemet.

>!
enigmapanda
Forgách András: Aki nincs

amit az ember tíz évig tanul, az húsz év mire elfelejti. ezt nem forgách mondta. az életben semmi sem fekete fehér, még az sem, hogy semmi sem fekete fehér, hiszen ez is fekete fehér; igen, ehhez hasonló semmikkel és mindenekkel, vagy ahogy itt az egyik hozzászóló írja, csomó szóval, és közhelyekkel van telepakolva ez a könyv. az a baj, hogy tetszik, nem tetszik, ez az élet; egy csomó szó és közhely. ráadásul majdnem mindennek az ellenkezője is igaz, ez is igaz. ha valamire jó forgách könyve, erre biztosan, ezt nem titkolja az olvasó elől.
ettől függetlenül szerintem a legtöbben félreértelmezik; ez alapvetően egy paródia, többször is kikacsint az olvasóra, és igazából azon kívül hogy néha hülyét csinál belőle, túl sok köze nincs a zenhez, nagy baromság úgy olvasni. egyáltalán komolyan venni. ez a könyv arra való, hogy lefekvés előtt kinyisd valahol, elolvass kettőt, és becsukd. sorrendben se szabad olvasni, főleg azért, mert a végére már nagyon kemény, és nagyon tömör, és bizony a legkitartóbb olvasót is kikezdő történetek vannak, jobb csak úgy véletlenül belelapozni. én elhiszem hogy ez elvileg regény, de annak tényleg ebben a formában olvashatatlan, viszont a különálló novellák némelyike elképesztően jó. tele van írói trükkel, nyelvtani-szerkezeti bűvészkedéssel, sokszor túllőve ezekkel a célon, ez tény. viszont rengeteg anekdotája van, amit egyszer olvasva is megjegyez az ember, és még több, amiken kacagni lehet, és jópár, amelyiken meg összeszorulni. szóval tartalmas, gazdag könyv , csak nem szabad hinni neki, és teret kell hagyni a 'történetek' között. egyébként a szintén előttem hozzászóló másik párhuzama is jogos; valóban a legjobb pillanatokban ancsel évára hasonlít, csak amíg ez, ha jól értettem nála negatívum, nálam a legnagyobb dicséret helye. az első könyv (az első három könyv nagyon jó, az utolsó kettő már kevésbé) fent van neten (http://www.szepi.hu/irodalom/kedvenc/kt_029.html), érdemes vele próbát tenni, annál is inkább, mert mára már ez a könyv, könyv formában majdnem megszerezhetetlen.

>!
Rebane SP
Forgách András: Aki nincs

Nem csillagozom ezt a könyvet, mert az a helyzet, hogy nem igazán tudok róla véleményt alkotni… Szégyellem, de nem értem, a zen egyszerűen nem az én világom… De ez lehet, hogy az én defektem, ezért nem akarok rossz értékelést adni, valószínűleg egy csomó értékes gondolat volt benne, de hozzám csak a töredéke jutott el, mert én meg falnak megyek ettől a paradoxonokban fogalmazó stílustól… Minden az, ami, ugyanakkor semmi sem az, ami… Sokat kell még tanulnom ahhoz, hogy semmit se tudjak…
Olvastam már hasonló anekdotás kötetet, de az sokkal könnyebben fogyasztható volt, tartalmasabbnak is találtam.
Summa summarum: nem adok rossz értékelést a könyvről, mert nem értettem, a hülyeségem miatt nem fogom lehúzni, de egyébként nem tetszett. :)

>!
hoffmann
Forgách András: Aki nincs

Nem olvastam e novellákat – a rádióban hallottam közülük néhányat mostanában. Egyikből sem értettem semmit.
Az ismertető szerint „zavarbaejtően sokértelmű, sokjelentésű Forgách András kötete”, és
„jobb, ha vagy teljesen naiv, zenben, posztmodernben, intertextualitásban járatlan, vagy mindezekben nagyonis járatos, kitanult olvasó veszi kezébe.”
Hát igen, a helyesírási hibákkal megtűzdelt kis ismertető jogosan figyelmeztet a veszélyekre. De mivel megfelelek a zenben és (főként az) „intertextulalitásban” járatlan olvasó kritériumának, mégis merek véleményt mondani.
Ennél töményebb unalmat még nem éltem át. Pedig különösen nagy igényeim nincsenek, részemről az említett sok értelemből eggyel is megelégedtem volna.
A legjobban Podmaniczky Szilárd Szép magyar szótárjának „modern” és öntelt ürességéhez, vagy Ancsel Éva „filozófiájához” hasonlít. Amikor valakinek semmi nem jut az eszébe, mégis kényszert érez, hogy írnia kell, akkor fog egy csomó szót vagy közhelyet, és ide-oda csavargatja őket, hátha véletlenül egy másik formában van értelmük, és így majd a gondolat magától megszületik.
De sajnos, az automatikusan képzett irodalom gépies és tartalmatlan.


Népszerű idézetek

>!
olvasóbarát P

Harmadik könyv
71.
DILEMMA
Őszinte és szívem mélyéről fakadó megbánást mutattam. Ezzel őt talán még kiengesztelhetem. De vajon elég őszinte volt a megbánásom ahhoz, hogy kiengeszteljen engem?

164. oldal

>!
olvasóbarát P

55.
A példázatról II.
(apokrif)

– Miért rejtőzködsz, Chan Chu, és miért beszélsz folyton példázatokban?
– Azért mondok példázatokat, hogy ne kelljen rejtőzködnöm. A példázat kimond és leleplez, de azáltal, hogy leleplez, elrejt, mert a leleplezések is példázatok.

30. oldal

>!
olvasóbarát P

Ötödik könyv
9.
TÚL SOKÁIG
– Túl sokáig írod a könyvedet – mondta valaki Chan Chunak.
-Nem én írom a könyvemet, hanem a könyvem ír engem – felelte Chan Chu – , és ebbe sajnos nincs beleszólásom.
-Ugyanis – tette később hozzá – a könyvem épp oly következetlen, bizonytalan, nagyravágyó, feledékeny, alamuszi, homályos ösztöneire hallgató, a kimondhatatlan dolgok kimondásával bíbelődő, élhetetlen alak, mint én vagyok.

255. oldal

3 hozzászólás
>!
olvasóbarát P

Második könyv
11.
A finom remegés
(apokrif)
A finom remegés, ami újra meg újra elővesz írás közben, és azt suttogja a fülembe, hogy abbahagyni, abbahagyni.

57. oldal

>!
olvasóbarát P

Második könyv
33.
HEROIZMUS
Egy mondat miatt – amit olvastunk valahol, és amit nem is tudunk már pontosan idézni – összetéveszteni az életünket egy regénnyel és tönkretenni.

136. oldal

>!
olvasóbarát P

Második könyv
57.
CHANM CHU MESTERE VI.

Akkor történt, amikor budai lakásuk sötét előszobájában az egyetemre készülő gimnazista először hallotta meg a forradalmár ajkáról a nagy kínai bölcs nevét. Nem is a név volt a fontos, hanem a félhomály. Az előszobában félhomály, a szülőknél, a nagyszobában viszont: világosság: minden létező lámpa égett, beleértve a sarokban a falra csavarozott petróleumlámpa-utánzatokat, (…)
A forradalmár ironikus volt, fölényes, könnyed, magabiztos, behízelgő, szülők hisztérikusak, csapongók, bizonytalanok és számonkérők.

75. oldal

>!
annabel_lee

Második könyv
31.
A VILÁG DOLGAI
(apokrif)
Mint a madárraj, amely kiválik az égbolton szálló nagyobb csoportból, zuhanni kezd és a kopár ágak közt hirtelen láthatatlanná válva, majd ismét fölrebbenve beleég az ég fakó hátterébe – tanuld meg csak ennyi ideig pihentetni pillantásodat a világ dolgain, csapj le, oldódj föl, rebbenj tovább.

60. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Csukás István: Sün Balázs
Kiss Ottó: Csillagszedő Márió
Fésűs Éva: Az ezüst hegedű
Csukás István: Pom Pom meséi – Szegény Gombóc Artúr
Bálint Ágnes: Frakk, a macskák réme
Marék Veronika: Kippkopp a fűben
Bleeding Bride: A téboly kertje
A. O. Esther: Megbocsátás
Marék Veronika: Boribon és a hét lufi
Lakatos Levente: Megrepedt álarc