12 ​nő voltam 72 csillagozás

Forgách András: 12 nő voltam

12 nő voltam.
Egy – aki egy eszkimóhoz megy feleségül
Kettő – aki az űrben akart csókolózni…
Három – akit legjobb barátnője meggyilkolásával vádolnak
Négy – aki a BudapestPárizs járaton lefogy 25 kilót
Öt – aki bemártja, azt, akit a legjobban szeret
Hat – aki újra találkozik 12 élettel korábbi karmikus szerelmével
Hét – aki tud nemet mondani
Nyolc – aki egy orosz bankárba zúg bele Szentpéterváron
Kilenc – aki egy hétig állt mozdulatlanul tütüben
Tíz – akinek rendőr volt az apja
Tizenegy – akinek négy anyja volt, de egyik se vallja be melyikük szülte
Tizenkettő – aki egy széthasított fejű férfit szeretett.

>!
Libri, Budapest, 2013
232 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633102442
>!
Libri, Budapest, 2013
232 oldal · ISBN: 9789633104088

Enciklopédia 1


Kedvencelte 4

Most olvassa 9

Várólistára tette 53

Kívánságlistára tette 38

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
egy_ember
Forgách András: 12 nő voltam

Egy férfi könyve a női lélek rejtelmeiről. És egyből tizenkettőről!
Na!
Vannak jó részei, de én inkább a terepmunka híve vagyok.

1 hozzászólás
>!
vargarockzsolt P
Forgách András: 12 nő voltam

Nem mondhatnám, hogy közelebb jutottam a női gondolkodásmód megértéséhez. (Ebben egyébként az elmúlt 50 évem tapasztalatai is inkább hátráltatnak, mint segítenek.) Az viszont biztos, hogy Forgách András nagyon ismeri a nőket.
12 történetet mesél el, egyes szám első személyben, 12 nő testébe-lelkébe bújva. Ezek a történetek mind különösek, rejtélyesek, izgalmasak, érdekesek, de talán mégsem a cselekmény a fontos bennük, hanem az érzelmek megfejthetetlen indítékú hullámzása-varázslata.

6 hozzászólás
>!
Biedermann_Izabella P
Forgách András: 12 nő voltam

Eleinte nem tetszett. Gondoltam is amúgy szánakozva, szegény, szegény Forgách András, hát ezt látja a nőkből. A közepe felé magával ragadott – na igen, érzelmi cunami, a világ és a nő megmagyarázhatatlan csoda, ez ismerős volt. Aztán a végén … azt nem tudom. Majd megemésztem.
Végig ef Zámbó képe járt a fejemben. Síró törpe befőtt. Nem pont ez a címe, csak majdnem. Ez is egy ilyen női biedermannos dolog, ez az öntudatos pontatlanság.
Igaz, nem egy Csokonai (Lili), meg nem egy Lónyay (baronessz), de vannak szép és magával ragadó pillanatai. Az eszkimós szerelem története például.
Azt hiszem, Forgách András meglehetősen kaotikusnak és megismerhetetlennek látja a nőt, aki általában bizarr érzelmi hullámverésben éli a napjait, és férfi számára felfoghatatlan és indokolhatatlan döntéseket hoz. Ez természetesen nincs így, de hogy pontosan hogy is van, azt nem tudom. Valószínűleg úgy, hogy ha odafigyelünk, akkor egy kicsit jobban a döntések és a reakciók mögé lehet látni. Ahol a szerző képes volt erre az empatikus erőfeszítésre, ott jó novellák születtek. Ahol nem, ott inkább csak a káosz marad utóíznek. Nem baj, vannak ilyen napok, ilyen nők, ilyen helyzetek is. (A cím mondjuk így becsapás, talán négy vagy öt nő, ha volt.)
Egyébként a viszonylag gyakran fellelhető kifejezésbeli és gondolati panelek mellett (vagy ellenére) is élvezetes olvasmány lehet, de semmiképpen nem tanácsolnám komolyan venni bármely nemhez tartozzon is az olvasója.
Olyasmi, mint a Bizottság zenében. Ha valaki azt szereti, ezt is fogja, Gondolom én, a nő.

3 hozzászólás
>!
n P
Forgách András: 12 nő voltam

Ehhez én még hozzá tudnék írni legalább 12 nőt magamról -ból -tól.

>!
Chöpp 
Forgách András: 12 nő voltam

Merész volt, nagyon merész Forgách András ezekkel a női 1/1 történetekkel, de nagyszerűen vette az akadályt. Igaz, nem feltétlenül tudtam elfogadni minden gondolatot és képet, de örülök, hogy elolvastam őket. Többnyire érdekes és gondolatébresztő sztorik voltak.

>!
encsy_eszter
Forgách András: 12 nő voltam

Én összesen csak 1 db nő vagyok, de azért remélem nem tűnik irigységnek, ha azt mondom: Forgách András kicsit túlvállalta magát. :)

6 hozzászólás
>!
szöszmösz I
Forgách András: 12 nő voltam

Majdnem tizenkétszer kaptam ettől a könyvtől agyérgörcsöt.
Mert a Z. című novella tetszett.
És szeretnék ehhez gratulálni. Főleg mivel elérte azt is, hogy az egész identitásomat kérdőjeleztesse meg velem. De aztán rájöttem, hogy nem én vagyok elbaszott, és nem a nők elbaszottak, csak szimplán Forgách képzelőerejét haladta meg az, hogy egy nőt úgy ábrázoljon, hogy ne egy hat éves kislány érzelmi szintjén mozogjon – és ezen még az se segít, ha nem érett nőkről, csak lányokról szól a könyv, mellesleg ez esetben a cím is egy nagy faszság, és az egész regény értelmét másítja meg.
Amikor az utószót elolvastam, akkor persze bólogattam, hogy igen ez így szép, és tök jó, hogy valaki leírja, meg eszébe jut, de a novellák olvasása közben nagyjából, annyit éreztem, hogy
1. aki ezt írta, az nem tud szépen szépirodalmat írni.
2. (abban sem vagyok egészen biztos, hogy aki ezt írta, az nem a Karafiáth Orsi).
3. Forgách túl sok pornót nézhet, ha azt hiszi, hogy minden nőnek orgazmusa van attól, hogy megérintik a bőrét, vagy egy szőrős, öreg pasit lát.
4. ez miért akar ilyen groteszken szürreális lenni? és, ha akar, akkor miért nem sikerül neki?
5. miért úgy írja ki majdnem minden novella végén a főszereplőt, hogy egy bőröndöt ad a kezébe és kitessékeli az ajtón, hogy utána senki soha ne halljon róla? (tudom, hogy az öngyilkosság túl mainstream, de vannak más megoldások is; főleg mivel az utolsó novelláknál már átugrottam a szememmel azokat a részeket, amiben azt taglalja, hogy „és azt hitte mindenki, hogy meghalt, hiába keresték” vagy "és azt hitte mindenki, hogy meghaltam, hiába kerestek.")

14 hozzászólás
>!
olvasóbarát P
Forgách András: 12 nő voltam

Új szerzőt fedeztem fel, ez az volt az első kötet tőle, jól szórakoztam, időnként elgondolkodtatott, néhol kicsit megdöbbentett.
12 történet, karakter, nőtípus és mindez egy férfi tollából, ahogyan ő éli bele magát ezeknek a nőknek az életébe, láttatja szerelmüket, barátságukat, kapcsolataikat a szüleikkel.
Teljesen biztos vagyok venne, hogy egy nő másként írná meg a történeteket, esetleg máshová kerülnének a hangsúlyok, talán nem lenne benne ekkora szerepe az olthatatlan vágynak, persze az enyém is csak egy nézőpont, mint ahogyan az íróé is az.
Szeretem, amikor férfiak női szerepben nyilvánulnak meg, ez több kortárs magyar szerzőnek is megérdemelt sikert hozott (Weöres Sándor, Esterházy Péter, Parti Nagy Lajos).

>!
Kek P
Forgách András: 12 nő voltam

Halogattam az értékelés megírását – de hát ne vesszen nyoma, hogy olvastam, s mennyire nem jött be. Nos, azért nem álltam jéggé dermedve tütüben egy hétig, de valami ilyen tütüs az én életemben is volt, ezért nem maradhat el ezen beszámoló. Kezdjük ezzel, mert ez a novella tetszett. Olyan sokat mond el a ki nem mondott, meg nem fogalmazott elvárásainkról, elő- és utóítéleteinkről, nevelési belénk sulykolásokról. Szóval tütü (A tánctanárnő) marad. Megjegyzendő. Csodálkozom viszont, hogy miután ezt a novellát már megjelentette a szerző saját nevén, következő évben nőként is elsüthette és belevették (a buta nők?) a Szomjas oázisba. Pedig ez az, ami nemcsak nőkről, testről szól férfi szereplő nélkül. Vállveregetést kiérdemlő fricska számomra a kötet végén felsorolt eredeti megjelenési helyek, időpontok, szerzői álnevek.
A másik, amiről azt mondom, hogy oké: a Sár. Mind az 5 nő oké külön-külön is, de így együtt, viszonyaikban is. Sajnos erről el tudom képzelni, hogy ilyen van. Hogy ez igaz lehet. Hogy egy ilyen viszonyháló törölhet bármiféle anya- és szeretetéhséget.
A többi nőcis történet viszont kisiklik számomra valahol egytől-egyig. Hiteltelenek. Ragacs, amibe belelép az ember, és vakarja undorodva, hogy jöjjön már le. És átkozza magát, hogy már megint figyelmetlen volt. Minek elszúrni ilyesmivel az időt? Az értékelést fogalmazgatva persze nőként esek túlzásokba és mondom: férfi. Sőt! Beteges… (ne részletezzük, hogy ki, mi.) Aztán megszeppenek, hogy már megint az érzelmek… Mindegy. Higgadt fejjel azt gondolom: biztos én nem vagyok nő. :) Vagy csak a 7 millió száznegyvennégyezer-tizenharmadik. Megbocsátható, hogy nem szerepel semmi rólam e tizenkettőben.

1 hozzászólás
>!
Mandula8
Forgách András: 12 nő voltam

Izgalmas volt, letehetetlen, furcsa, helyenként sokkoló, máshol pedig megmosolyogtató. A történetek váltásakor szédültem, szinte „áthaltam” a következőbe, hogy a legvégén szétrepüljek a semmibe. Olvastam volna még…


Népszerű idézetek

>!
olvasóbarát P

A gyerek érzései nagyon mélyek, irtózatosan mélyek, még ha a felszínen könnyűnek is tűnnek és változékonynak, a gyerek érzései – ezt csak akkor értettem meg, amikor Liliant másodszor is elveszítettem – mindent, de mindent tartalmaznak abból, akik valaha leszünk vagy lehetünk.

43. oldal

3 hozzászólás
>!
Biedermann_Izabella P

Hiszen különben a szerelmeskedésben épp az a legjobb, hogy megszűnik az idő, a külvilág, semmi se számít, és az ember, ha teheti, a végtelenségig húzza, és nemhogy nem siet, hanem addig folytatja, amíg az én teljesen átalakul, más halmazállapotúvá válik, amíg el nem jut egy bizonyos pontig, ahonnan nincs visszafordulás, ahol te meg én megszűnünk külön entitások lenni, és azt is elfelejtjük, hogy mi mi vagyunk.

Apró kozmikus félreértés

145. oldal

2 hozzászólás
>!
Biedermann_Izabella P

Nem szeretem azokat, akik jobban tudják, mások mit éreznek.

A madárkülsejű kutya, aki szereti a hazáját

80. oldal

>!
Kek P

Sanyi ugyanis imádta a hosszú monológokat, folyamatosan beszélt, mint oly sok alkoholista, és úgy tűnik, ezzel irodalmári tevékenysége nagyjából ki is merült, ami engem nem zavart, mert nem akartam egy íróval együtt élni, én akartam írni, és nem akartam egy olyan pasival ágyba bújni, akivel minden vesszőn, jelzőn vagy összetett mondaton össze kell veszni.

34. oldal (Habfürdő)

>!
Cicu

Az az egy hét mozdulatlanság, az volt maga a tánc.

167. oldal

>!
Kek P

„Aki a csodában akar hinni, azt úgysem lehet lebeszélni róla”

222. oldal (A tizenkettedik)

>!
Kek P

még csak leltároztuk egymást

50. oldal (Two in one)

>!
Kek P

nem emezen, hanem amazon, sütötte el apám a szóviccet, mert valójában ő sem tudta, mit jelent, csak körülbelül

40. oldal (Two in one)

1 hozzászólás
>!
Kek P

azonkívül nem bírta, ahogy mondta, az erdélyi rinyálást.

30. oldal (Habfürdő)

>!
Kek P

Anyám szerette, ha dundi vagyok, és mit volt mit tenni, dundi voltam. Zsírosdeszkát reggeliztünk és vacsoráztunk, meg kakaspörköltet nokedlival. A mi falunkban megszólták azt, aki sovány. Szegények voltunk, de kövérek. Aki sovány, az kurva.

25. oldal (Habfürdő)


Hasonló könyvek címkék alapján

Háy János: Napra jutni
Tar Sándor: Ennyi volt
Krasznahorkai László: Megy a világ
Lázár Ervin: Mesék felnőtteknek
Tar Sándor: Lassú teher
Tar Sándor: A 6714-es személy
Halász Margit: Forgószél
Bächer Iván: Hatlábú
Ta-mia Sansa: Forradások
Krasznahorkai László: Kegyelmi viszonyok