Vannak, ​akik nem… (Az utolsó angol úriember 1.) 34 csillagozás

Ford Madox Ford: Vannak, akik nem…

Anglia ​az első világháború küszöbén.
Christopher Tietjens, a tökéletes angol úriember páratlan önuralommal viseli felesége, Sylvia megnyilvánulásait, aki minden alkalmat megragad, hogy hitvesét mások előtt megalázza és nevetségessé tegye. A bájos asszonyt leginkább az a távolságtartó emelkedettség bosszantja, amelynek segítségével a kiváló képességű fiatalember igyekszik kapaszkodót találni a darabjaira hulló, korrupt társadalom útvesztőiben, ahol a szerelem, a barátság és a lojalitás a legjobb esetben is már csak a megszürkült hétköznapok elhervadt díszei.
Tietjens ebből a világból inkább a frontra menekül, mert vannak, akik dalolva rombolják le a régi értékeket, s könnyed flegmasággal rugdossák szét egy hanyatló világrend maradványait, de vannak, akik nem…
Ford Madox Ford a huszadik század azon írói közé tartozik, akik a huszonegyedik század emberét is képesek megszólítani. Grandiózus regényciklusának első részében a tökéletesen kidolgozott jellemek és a modern… (tovább)

Eredeti mű: Ford Madox Ford: Some Do Not…

Eredeti megjelenés éve: 1924

>!
Lazi, Szeged, 2013
356 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632672069 · Fordította: Bujdosó István

Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Christopher Tietjens · Sylvia Tietjens · Valentine Wannop


Kedvencelte 6

Most olvassa 4

Várólistára tette 86

Kívánságlistára tette 43

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Bleeding_Bride ISP
Ford Madox Ford: Vannak, akik nem…

Nagyon kaotikus a kapcsolatom ezzel a könyvvel. Egyrészt nagyon szerettem, nagyon bejött a történet, másrészt szakaszosan untam bele az elbeszélésbe, volt amikor 5-10 oldal után napokra meg kellett pihentessem.
Aztán kiegyeztem magammal, hogy van kb 100 oldal fölösleges nagy semmi benne, amit ha előre tudok és kiugrom, akkor teljesen jó lett volna az egész.
Az elbeszélés mód mellett a főszereplővel való viszonyom is épp ilyen ingatag volt. Eleinte lenéztem, majd felnéztem rá és tiszteltem. Volt amikor azt hittem, hogy egy zseni, máskor felpofoztam volna és lehülyézem.
Érdekes, hogy pont az a szereplő, akit leginkább kellene utálni vált szimpatikussá. Nem a viselkedése vagy cselekedetei miatt, hanem mert ő egyedül mindig olyan volt, mint elvárható tőle.
Maga a történetről egyelőre nem sokat tudok mondani, ahhoz a sorozat végére kellene érni, mert így nagyon sok szálon elindulnak dolgok, amik így még nem állnak a lábukon.

1 hozzászólás
>!
miriel P
Ford Madox Ford: Vannak, akik nem…

Ez a könyv nem egy egyszerű könyv. Tényleg nem. Eltartott egy ideig, míg megszoktam a stílusát, a folyton ide-oda csapongó nézőpontokat, az ugrálást az idősíkok között. Rendkívül kétesélyes ez a történet és úgy érzem, lesznek jó páran, akik feladják az első oldalakon. De akik átrágják magukat az elején, azok egy nagyon szép és bonyolult történetet kapnak. A magyar fordítás – bár egy kissé hosszúra sikeredett az eredeti címhez képest – tökéletesen lefedi a történetet. Christopher Tietjens tényleg Az utolsó angol úriember. És bár néha egy kissé szerencsétlen, nem lehet elvitatni tőle azt a nemes lelkűséget és tisztességet, ami kiemeli az első világháború angliai férfijai közül. Itt egyik karakter sem igazán gonosz. Ellenszenves persze nem egy akad, ahogy idegesítő is.

Ami nehézzé és egyben érdekessé is teszi egyben a könyvet, az a nézőpontok sokasága. Bár Christopher a központi szereplő – mert főszereplőnek nem igazán tudnám nevezni – nemcsak az ő szemszögéből látjuk a dolgokat és ezáltal remek jellemrajzok kezdenek kiformálódni. Ahogy írtam, nem mindenki egyértelműen rossz, vagy jó.

Természetesen nem zárul le a történet és ez egyértelműen érződik az egész kötet olvasása során. Így végre nem éri váratlanul az olvasót, hogy hopp, most jön a következő könyv.

Ez egy komoly olvasmány. Egy összetett, de egyben mégis nagyon érdekes olvasmány. Gyönyörű sorokkal a szerelemről és az emberi becsületről. Bár a filmsorozat számomra már lelőtte a poénok nagy részét, mégis tudott újat adni és szívből remélem, hogy kiadják a folytatást is. Csak a nyelvezete miatt vonok le fél csillagot, mert abba komolyan azt hittem, bele fog törni a bicskám. Tényleg ne adjátok fel az első ötven oldal után!

6 hozzászólás
>!
Supercalifragilisticexpialidocio…
Ford Madox Ford: Vannak, akik nem…

Nos, ez tényleg egy velős olvasmány, érdekes a stílusa, nehéz a nyelvezete. Viszonylag hamar belecsöppentem az atmoszférába és átszellemültem. Micsoda karakterek! Csodálatosak, és megvethetőek, szeretem és utálom őket, az összes karaktert…ugyanakkor felnézek rájuk, és tudtam azonosulni velük. Miről szól a könyv? A becsületről, az értékekről, a helyes cselekedetekről és az elvekhez való ragaszkodásról, ezekben a témakörökben nagyon sokat kaptam.
Nem fogom az összes részt külön-külön értékelni, hiszen ez így kerek egész. Nálam azért csak négy csillagos, mert a negyedik részt teljesen feleslegesnek éreztem, nem adott a történethez semmi pluszt, inkább csak terhelt, illetve egy kicsit el is fáradtam a stílusba, mire eljutottam a negyedik könyvig.
A sorozattal kerültem először kapcsolatba, és nagyon nagyon szerettem, nálam öt csillagos volt. :)

>!
Röfipingvin MP
Ford Madox Ford: Vannak, akik nem…

Ritkán olvasok olyan könyvet, amiben egyszerre szeretem és utálom, becsülöm és megvetem, maradinak és haladó szelleműnek, gyávának és bátornak találom a főszereplőt.
Hamarabb láttam az ötrészes sorozatot, de így is remek volt! Mind a kettőt ajánlom: könyvet is, sorozatot is!

>!
theodorenott
Ford Madox Ford: Vannak, akik nem…

Évekkel ezelőtt, még a könyvsorozat magyar megjelenése előtt nem sokkal láttam a történet alapján készült mini-sorozatot, ami a kicsit keserédes befejezése ellenére nagyon tetszett. A könyvet elsősorban emiatt szerettem volna elolvasni – ha egy megfilmesített regényt a szívembe zárok, szinte garantált, hogy az írott változat annál is jobban fog tetszeni. Ráadásul azóta gyakorlatilag meg is feledkeztem róla, miről szólt pontosan a néhány részes sorozat, így örömmel vettem kézbe a művet. Hááát… Sajnos nem mondhatnám, hogy sikerült megbarátkoznom vele. Nagyon brit volt, ami elsősorban azt hiszem a karakterek ábrázolásán keresztül jött át leginkább, habár a történetvezetésen is észre lehetett venni; már amennyiben az ember tudja, hogyan szokták bemutatni a sztereotip brit társadalmat, illetve szokásokat. Az elbeszélői stílus rendkívül unalmas volt, az író ugyanis gyakorta hosszú oldalakon keresztül a cselekmény szempontjából (meg bármilyen más szempontból, ha őszinte akarok lenni) teljesen érdektelen dolgokról számolt be odaadó részletességgel. Sokkal jobban szeretem a dinamikus történeteket, amelyekben még a leíró részek is lendületesek, erről azonban itt szó sem volt. A feleslegesen ránk zúduló információtömegben piszok nehéz volt kiragadni a valóban fontos foszlányokat, arról nem is beszélve, hogy ezek egyáltalán nem vitték előre a cselekményfonalat. Ráadásul az író az idősíkokban is rendszeresen ugrált, amivel alapvetően nem lett volna probléma, ha érzékeltette volna, éppen mikor járunk – ennek hiányában viszont sokáig zavarosak voltak számomra a történések. A karakterek sem nőttek hozzám, még Tietjens és Valentine sem, akikkel a sorozatban azért sikerült szimpatizálnom. A korabeli helyzet, valamint az akkor élő emberek nézeteinek és életvitelének ábrázolása mindenesetre érdekesek voltak, így némileg kárpótoltak. Közel sem annyira, hogy élvezzem a könyvet, ám mindenképp a ritka pozitívumok közé tartozik. Annak ellenére, hogy a 20. századi irodalmi művek között milyen nagy becsben tartják, összességében inkább egy negatív olvasmányélmény volt számomra.

>!
Lazi, Szeged, 2013
356 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632672069 · Fordította: Bujdosó István
>!
Boglárka_Madar P
Ford Madox Ford: Vannak, akik nem…

Nehezen találtunk egymásra ezzel a könyvvel. Persze ez részben rajtam is múlt, mivel mostanában annyira fáradt vagyok, hogy sokszor nincs erőm olvasni.
És hát ezen nem segített hogy pont egy olyan könyvet sikerült kifognom, ahol kilométeres hosszúságú fejezetek vannak, amik ráadásul össze vissza ugrálnak az idősíkok és szereplők között. Nagyjából a felénél értem el arra a szintre hogy úgy-ahogy összeállt a fejemben hogy mi történik most, és mi a múlt különböző időpontjaiban. Innentől már gyorsabban haladtam és jobban is érdekelt a történet, bár igazából megkedvelni senkit sem tudtam.
Az tetszett hogy senki sem egyértelműen jó vagy rossz, próbálja mindenkinek a szemszögéből bemutatni a történetet és ezáltal tényleg egy átfogó képet kapunk az akkori társadalomról, a megjelenő emberek gondolatairól, motivációiról. Csak egyet nem értek: mit akar ez a könyv mondani, hova tart a cselekmény? spoiler
Persze ha ezen túlteszem magam, akkor azért vannak ennek a könyvnek egészen jó részei is, de most biztos el kell olvasnom 1-2 másik könyvet mielőtt belekezdek a következő részbe.

>!
tonks
Ford Madox Ford: Vannak, akik nem…

Ez az első könyv, ahol az olvasás után nem írtam mindjárt értékelést is, inkább hagytam magamban a gondolataimat, hadd forrongjanak egy kicsit.

Először is le kell szögeznem, ha nem lenne Benedict Cumberbath, akkor valószínűleg sose látom a BBC minisorozatát és nem szurkolok azért, hogy a könyv(ek) megjelenjenek magyarul is.

A sorozatot imádtam, de viszonylag már a múltba vész, így érdekes volt újra belecsöppenni Tietjens mellé a világba. Fordtól már olvastam a Jó katonát, így nagyjából sejtettem, milyen lesz a stílus: érdekes és szép, de néha túl fárasztó nekem (vontatottnak mondanám, de inkább nincs türelmem a sorokhoz). Ami hatalmas plusz, hogy a sorozattal ellentétben itt belelátunk a fejekbe, Tietjens gondolataiba, ami teljesen elbűvölt (főleg, hogy az összes szereplőt úgy képzeltem el, ahogy a színészeket a sorozatban, így tehát Benedict Cumberbatch lebegett végig a szemem előtt, ami minden, csak nem hátrány) és jóval részletesebbé tette az egyes jeleneteket.
A kedvencem pedig Valentine, kedvenc sorozatkarakterből lassan kedvenc könyves karakterré lép elő, imádom a stílusát, a bátorságát (szeretek arra gondolni, hogy ha az ő korába születek, én is bátor szüfrazsett lettem volna) és a tisztaságát. A sorozatban leggyakrabban fehér ruhákat viselt (plusz fehér bőr és szőke haj), így képileg is rásegítettek, hogy olyan tökéletesen világosnak, tisztának látszódjon, és esküszöm, ez a fekete nyomtatott betűkből is kitűnt. Főleg, ha az ő jelenete előtt vagy után Sylviás rész jött, akinek a külön részein nehezen rágtam át magam hideg fejjel.

A történet alakulása ugye nem titok előttem, de mégis várom a folytatást, és azt is biztos beszerzem a polcomra.

u.i.: szeretem a Lazi kiadó kiadásait, de ezt különösen szépnek találom.

3 hozzászólás
>!
Szédültnapraforgó
Ford Madox Ford: Vannak, akik nem…

„Langyos” történet, a háború előtti-alatti angliáról, Tiejens-ről, aki beleszeret Mrs. Wannop kisasszonyba, amit meg is tudok érteni :) Sylvia a feleség – egy csalfa nő – nem érdemli meg hősünket. Sokszor untatott, túl sok a leíró rész, kevés esemény történik.
Így a könyv olvasása alatt, derengett, hogy már láttam a minisorozatot…ezek szerint nem tett rám túl nagy hatást :)

>!
Jeanette
Ford Madox Ford: Vannak, akik nem…

Kicsit ügyetlenre sikerült a magyar cím megválasztása, mert aki előzetesen nem ismerte a történetet, annak első ránézésre egy könnyű délutáni lányregénynek tűnhet, pedig korántsem az. Szokni kell a stílust, jó pár helyén eléggé nehézkes, mert szinte minden, látszólag lényegtelennek tűnő mellékszereplőt és mellékszálat több oldalon taglal az író, de idővel azért összeáll a kép az emberben, hogy mindez azért van, hogy a korabeli társadalmi viszonyokat hitelesen ábrázolja. Az idősíkokat is mesterien, szinte észrevétlenül szövi egymásba, egyszer csak azon kapja magát az ember, hogy Tietjensék nappalijából McMasterék szalonjába került, egy hónapokkal azelőtti este eseményeibe cseppenve.
Bár Christopher Tietjensnek továbbra sem sikerült belopnia magát a szívembe (korábban a sorozatot látva sem), valamint Valentine-t sem tartom egy izgalmas karakternek (nekem kicsit idegesítő az együgyűsége, persze tudom, abban a korban minden másképp volt, stb. stb…), azért a végére elég jól megbarátkoztam velük és így már jobban érthetőek a cselekedeteik és az összefüggések, mint a filmsorozat alapján. Szerintem egyébként Sylvia a legérdekesebb karakter. Kíváncsi leszek a következő 2 kötetre is.

>!
Salsita
Ford Madox Ford: Vannak, akik nem…

Furcsa módon olvasás közben kevésbé tetszett a könyv, mint amikor becsuktam és elkezdtem gondolkodni rajta. Kicsit zavaró volt a nem lineáris történetvezetés, de utólag szépen összeáll minden kerek egésszé. Érdemes volt elolvasni, nem a jól megszokott múlt századi angol irodalom:)


Népszerű idézetek

>!
miriel P

Ennyiből állt az ő szerelmük története. Az egész úgy ment végbe, hogy egyetlenegyszer sem mondták ki a „szerelem” szót, nem volt más, mint impulzusok, a bőrön végigszáguldó hőhullámok és remegő didergések összessége. Mégis minden egyes szavukkal a szerelmüket vallották meg egymásnak, ahogyan a csalogány énekéből is az ember a szerelmese vágyódását hallja, aki ott kopogtat a szíve ajtaján.

330. oldal

>!
miriel P

Ölni és ölelni! Az ember két funkciója. Ha ölni kell, forduljon bizalommal Sylvia Tietjenshez, ő biztos kézzel öl, bármiről is legyen szó: érzésekről, reményekről, ideálokról. Gyorsan és kíméletlenül végez bármivel. Ha életben akar tartani valamit, menjen Valentine-hoz: ő biztosan rátalál a megoldásra… A szellem két megnyilvánulási formája: kíméletlen gyilkos és biztos védelmező. Kard… és hüvely!

160. oldal

>!
theodora

Minden ember szívében két lélek lakozik, amelyek egymást tartják kordában: így áll egymással szemközt az érzelem és az értelem, az intellektus így korrigálja a szenvedélyt, és az első benyomások így fejtik ki, ha mégoly csekély mértékben is, hatásukat, mielőtt igen gyorsan helyükbe lép a megfontolt ítélet. Mégis az első benyomás gyakran tekintélyes előnyre tesz szert, és a nyugodt megfontolás számára olykor egyáltalán nem könnyű feladat a felzárkózás.

109. oldal

>!
Supercalifragilisticexpialidocio…

Bizony, azt mondják, hogy elképeztően nehéz annak a dolga, aki önzetlenebb,mint az őt körülvevők.

>!
ancsarose

„Igen. Ez Anglia!” – gondolta Tietjens. Egy férfi és egy lány egy kenti mezőn: a fű már megérett a kaszálásra. A férfi: tisztességes, tiszta erkölcsű, egyenes, a lány: erényes, tiszta, határozott. A férfi jó családból származik, a lány ugyancsak.

131. oldal, Hatodik fejezet - Első rész

Kapcsolódó szócikkek: Christopher Tietjens
>!
miriel P

Szőke haj, pirospozsgás arc, látszólag üres tekintet – képtelenség kitalálni, vajon mi járhat a fejében. Valószínűleg a hullámok terjedésének matematikai elmélete vagy valakinek az arminiánizmusról írott cikkében található hibák.

21. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Christopher Tietjens
>!
Supercalifragilisticexpialidocio…

Tudta jól, már csak azért is az emberiség szentimentális részéhez tartozik.

>!
Vörös_Rébék

– A magam részéről úgy vélem, egyetlen kötelességünk van csupán: megőrizni a szépséget ott, ahol erre lehetőségünk van. Ezt nem tudom másképp mondani.

291. oldal

>!
Vörös_Rébék

– …egy katonának kutya kötelessége, sőt minden angol férfinak kutya kötelessége valamilyen épkézláb hazugsággal előállni, ha megvádolják.

90. oldal


A sorozat következő kötete

Az utolsó angol úriember sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Diana Gabaldon: Az idegen
Ken Follett: A katedrális
Anne Gracie: Tudorok
Gareth Roberts – Douglas Adams: Shada
Szabó Magda: Abigél
Tomcsik Nóra: Az elveszett ifjúság
Szilágyi Zoltán: Acélsereg
Alan Hollinghurst: Más apától
Cynthia Harrod-Eagles: Őrizzétek az otthoni lángot!
Francis Brett-Young: Árnyékos oldal