Végső ​búcsú (Az utolsó angol úriember 4.) 8 csillagozás

Ford Madox Ford: Az utolsó angol úriember – Végső búcsú

A regénytetralógia záró kötetében Mark Tietjens kerül előtérbe, javarészt az ő szemszögéből értesülhetünk testvére, Christopher és az ő életét meghatározó két nő, Sylvia és Valentine sorsának alakulásáról a háború után.
Christopher – nem kis részben Sylvia manipulációinak köszönhetően – elszegényedett, korábbi állásába nem térhet vissza, ezért új munka után kell néznie. Immár Valentine-nal az oldalán jövőjét tervezgeti, ám Sylvia ezt nem hagyhatja annyiban…
A fegyverek hiába hallgattak el, a zaklatott szívekben és a feldúlt elmékben nem honol béke, az elmúlt évek történései mindenhol éreztetik hatásukat. Senki és semmi nem lehet már a régi többé.
A regény időkerete mindössze egyetlen délután. Ebbe sűríti bele az írói bravúr a régi világrend haláltusájának és az új születésének mélységeiben izzó fájdalom, gyűlölet és elengedés örök körforgását.

Eredeti mű: Ford Madox Ford: Last Post

Eredeti megjelenés éve: 1928

>!
Lazi, Szeged, 2015
222 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632672601 · Fordította: Bujdosó István

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Christopher Tietjens · Sylvia Tietjens


Kedvencelte 1

Várólistára tette 11

Kívánságlistára tette 10


Kiemelt értékelések

>!
Bleeding_Bride IMP
Ford Madox Ford: Az utolsó angol úriember – Végső búcsú

Számomra ez egy jó kemény négy csillagos sorozat, aminek a köteteit egyenként nem is tudnám elemezni.
A tartalmát nem ecsetelném, kár a spoiler-címkéért, viszont a hangulatáról érdemes kicsit regélni. Paradox mód sikerült a stílusnak bekebeleznie és magával sodornia, miközben mégis unalmasnak és felfuvalkodottnak is éreztem. Fene érti, lehet el sem tudom magyarázni.
Néha küzdöttem vele, de mégis faltam az oldalakat és a történetet nagyon szerettem. Nem tudom, valaki még járt-e így.
Tietjens-t első kötettől imádtam, bár annyira kiszámíthatatlan figura volt. Hol éreztem tökéletlennek, lapos hülyének, hol ő volt az igazi, bölcs, férfias úriember a szememben. De akár így, akár úgy, mindig mellette álltam.
Sylviát meg első perctől lapáttal vertem volna agyon.

Következő lépés: a könyv alapján készült sorozat megnézése. Ritkán nézek adaptációt, de erre nagyon kíváncsi vagyok.

18 hozzászólás
>!
Röfipingvin MP
Ford Madox Ford: Az utolsó angol úriember – Végső búcsú

Igazán el tudtam volna viselni ezt a kötetet akkor is, ha nem Mark Tietjens mereng a történteken. Egyetlen délután alatt.
Ettől függetlenül szépen lezárja a történetet, nagyjából helyére teszi a karaktereket. Persze mindezt a maga XX. század eleji stílusában, dagályában, és néha követhetetlen körülírásaiban. A csapongást már meg sem említem.
Hogy őszinte legyen fogalmam sincs mikor fogok – ha valaha fogok – belekezdeni az eredetibe. Itt csücsül a polcon, de kicsit elrettent…

>!
miriel P
Ford Madox Ford: Az utolsó angol úriember – Végső búcsú

Azt hiszem méltó befejezése volt ez a sorozatnak. Valósághű befejezés. Gördülékenyebb és jobban nyomon követhető volt ez a rész, mint a többi – bár lehet, hogy csak én szoktam meg már a negyedik kötet végére a stílust. Ha meg kéne neveznem a könyv legnagyobb erősségét, akkor a fentebb említett valóságosságot nevezném meg. Az író nem akar szépíteni, leírja a tényeket, az emberi esendőség, gyarlóság minden egyes megnyilvánulását bemutatja. Bár Sylviát továbbra sem tudtam megkedvelni, már nem utálom annyira.

Örülök, hogy a Lazi kiadó belevágott a kötetek kiadásába és végig is vitte azt. Minden egyes nyögvenyelős mondat ellenére megérte végigolvasni. Bár bevallom, hogy mint talán a többséget, engem is sorozat inspirált az eredeti mű elolvasására, de nem bántam meg. Ez az utolsó kötet többet ad, mint a sorozat. Olyan dolgokat örökít meg, amiket a filmek már nem dolgoztak fel, mégis képes arra, hogy ugyanúgy reménykedve fejezze be az ember, mint a sorozatot. Hogy majd egyszer minden jó lehet. Csak ki kell várni türelemmel.

>!
theodora 
Ford Madox Ford: Az utolsó angol úriember – Végső búcsú

A könyv végére sincs kimondva feketén-fehéren minden, mi hogyan, és miért történt – kétségek között hagyja az olvasót – egyrészt a jövővel kapcsolatban, másrészt néhány múltbeli titokról sem rántja fel a leplet – pont azért mert egyes szereplők szemén keresztül mutatja be az eseményeket, így ők nem mindenttudók.

Összességében, még ha nem is adtam minden részre 5 pontot, nagyon tetszett ez a könyvsorozat – az idejében nagyon újszerű lehetett az elbeszéléstecnhika miatt, ma pedig érdekes belelátni hogyan éltek a század elején, milyen volt a világháború az angolok szemében, milyen volt az élet a frontvonal mögött és a hátországban. Aki szereti ezt az időszakot, az angol írókat, annak ajánlom a könyvet – na meg ha látta a sorozatot ;)

>!
Jadeline
Ford Madox Ford: Az utolsó angol úriember – Végső búcsú

Az elõzõ három könyv nagyon tetszett. A stílushoz hozzá tudtam szokni és élvezet volt követni hogyan alakul a szereplõk sorsa. Ott természetesen még volt benne értelem, mert volt egy történet amit elmesélt az író. Nem értem miért volt szükség a Last Post -ra? Lehet hogy bennem van a hiba, de ez a lezárás nekem értelmetlennek tûnik. Semmit nem adott hozzá a három fõszereplõ, Christopher, Sylvia és Valentine történetéhez és más szereplõk gondolatainak bemutatása csak méginkább összekuszálja azt amit eddig tudtunk róluk. Szerintem ez kaotikus és zavarbaejtõ befejezés. Bennem azt az érzést is keltette, mintha Madox Ford még a végén, szinte mindenkibôl unszinpatikus figurát akarna csinálni…
Azt ahogy Chris Mark Michael-el ( Tommie? Michael Mark ? ) bánik sem tartom úriemberinek . Ez volt a cél a lezárással?
Amúgy azon nagyot néztem, hogy M. haja az elõbb szõke volt, de késõbb sötét lett és kiderül, hogy az apja haja is sötét, holott Chrisrõl korábban olvastuk hogy szõke.


Népszerű idézetek

>!
miriel P

Soha ne hagyd, hogy a gyermeked azért sírjon, mert kiabálsz a férjeddel…

223. oldal

>!
theodora 

Csak feküdt, és bámulta a fűzfavesszőkkel megerősített zsúftetőt; a mezők végtelen zöldjét; a szeme előtt kitáruló négy grófságot.

(első mondat)

>!
miriel P

Valóban szöges ellentéte annak a Monsieur Christophernek, aki még katonaként is egy szürke, durva vászonból szőtt, teli liszteszsákra hasonlított, zihálva vette a levegőt, és a hidegkék szemét forgatta. Nem egyszerűen hideg a szeme, hanem hidegkék! De furcsamód a görbe, parasztos vállak ellenére is volt benne valami a Chantecler szelleméből. Nyilvánvaló, hogy valaki nem lehet úgy a bátyjának az öccse, hogy ne lenne őbenne is néhány a Milord vonásaiból… És ugyanúgy az életuntságából is. Azt viszont senki sem mondhatta, hogy Mark ne lett volna rendes ember. A maga különös módján még sikk is jellemezte, igen, sikk! És az öccse is az volt.

40. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Christopher Tietjens
>!
miriel P

Sylvia viszont vékony volt, akár egy angolna, alattomos, mint egy rosszindulatú kanca, a hűségnek még csak a szikrája sem volt meg benne, és úgy öltözködött, mint egy párizsi örömlány.

90. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Sylvia Tietjens
>!
miriel P

Sylvia már régóta sejtette, hogy Isten egy szép napon közbelép, hogy megvédje Christophert. Mert végül is Christopher jó ember – őrjítően jó. És végül, ismerte el kénytelen-kelletlen, Istennek meg a láthatatlan erőknek az a dolguk, hogy gondoskodjanak róla, hogy egy jó ember a végén eléldegélhessen a maga dohos kis házikójában… sőt akár antik bútorokkal is kereskedhessen.

168. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Christopher Tietjens
>!
Melinda_Makkai P

Ha az ember hibázik, vállalja is a következményeit. De inkább ne hibázzon.

75. oldal - I. rész, 4. fejezet (Lazi, 2015)


Hasonló könyvek címkék alapján

Ken Follett: A katedrális
Diana Gabaldon: Outlander – Az idegen
Arthur Conan Doyle: Sir Arthur Conan Doyle összes Sherlock Holmes története II.
Arthur Conan Doyle: Sir Arthur Conan Doyle összes Sherlock Holmes története I.
Szabó Magda: Abigél
James S. A. Corey: Kalibán háborúja
Robert Kirkman: The Walking Dead 4. – Szívügyek
Charlaine Harris: Vérszag
Blake Crouch: A pokol kapujában
Martha Wells: Stargate Atlantis – Az ereklyetartó