Soha ​többé… (Az utolsó angol úriember 2.) 16 csillagozás

Ford Madox Ford: Az utolsó angol úriember – Soha többé…

A ​régi világrend összeomlását és a modern idők hajnalát megrendítő erővel feltáró regénysorozat második kötetét tartja kezében az olvasó.
Kiégett barátság, elnyűtt szerelem, megsebzett lelkek: bűn és bűnhődés. Christopher Tietjens pokollá vált házasságából a lövészárkok fagyos rettegésébe menekül. Álmaiban sem gondolta volna, hogy a kíméletlen állóháborúnál is létezhet rosszabb. Tévedett. A felesége, Sylvia itt sem hagyja békén, és gonosz intrikáival, ügyes kis trükkjeivel az elmúló világ fülsiketítő haláltusájának kellős közepén is képes tovább feszíteni a húrt.
Ford Madox Ford évtizedeken át méltatlanul elfeledett tetralógiája kíméletlen őszinteséggel tárja elénk a külső és a belső valóság párhuzamait. A férfi és nő, a régi és új megkeseredett harcában egy pillanatra sem hallgatnak a fegyverek. Véget nem érő vajúdás ez, melyben a józan ész képtelen megküzdeni a mindent maga alá gyűrő őrülettel, s melyben egy gondolat marad csupán mozdulatlan a káosz közepén: Ami… (tovább)

Eredeti mű: Ford Madox Ford: No More Parades

Eredeti megjelenés éve: 1925

>!
Lazi, Szeged, 2014
274 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632672236 · Fordította: Bujdosó István

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Christopher Tietjens · Sylvia Tietjens


Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 18

Kívánságlistára tette 21


Kiemelt értékelések

>!
miriel P
Ford Madox Ford: Az utolsó angol úriember – Soha többé…

Ez a rész tipikus példája a regényfolyamokra oly jellemző közbenső kötetek stílusára. A cselekmény rendkívül lassan halad. Az ember azt hinné, ennek semmi értelme sincs és ez dögunalom. Valóban nem egy könnyű szöveg. Viszont ha az olvasó jobban megvizsgálja ezt a kötetet, rájön, hogy igenis okkal kerültek leírásra ezek a sokszor unalmasnak tűnő oldalak. Mind tanultunk az első világháborúról. Tudunk az évszámokról, a főbb történésekről, de a legtöbbünk itt meg is áll. A színfalak mögé egy laikus ember nem gyakran lát be. Az élet, ami a frontokon, vagy azok mögött zajlott, gyakran kikerül a történelemkönyvekből. Ford Madox Ford nem egy akció dús, lehengerlő, népszerű regényt akart írni, hanem egy olyat, ami elénk tárja a valóságot, hogy megértsük, milyen megpróbáltatások és szenvedések árán érték el a győzelmet az első világháborúban.

Nem egy izgalmas történetet kapunk a kezünkbe, hanem egy lélektani regényt, ami Christopher Tietjens és társai szemén keresztül festi le a háborút. Néha valóban unalmas egy kicsit, hiszen nagyon elkalandozik az aktuális jelenettől és idegesítő, amikor azt olvasod, hogy a főhős szinte már annyira igyekszik helyesen cselekedni, hogy az fáj.

Mégis, amikor azt mondom, minden unalmas részével együtt abszolút megéri elolvasni ezt a könyvet, őszintén mondom. Mert az olvasása közben rájövünk, hogy az első világháború sokkal több volt, mint az a tankönyveinkből megtudhattuk. Nincs lezárva a történet. És talán pont ezért is élhet az olvasóban a remény, hogy a becsületes ember egyszer majd mégis elnyeri méltó jutalmát. Még a kőkemény világban is…

13 hozzászólás
>!
theodora 
Ford Madox Ford: Az utolsó angol úriember – Soha többé…

Ez a rész felfokozott volt, és főleg Tietjensszel foglalkozott. Nem volt romantika, hanem az a világháború kétségbeejtő 'mocska', teszetoszasága ellen kelt ki az író. Emellett Tietjens sorsának lehetetlenségét ecseteli tovább – egy bevallottan 18. századi eszméket valló ember, hogyan tud helyt állni a modern, 20. századi világban, ráadásul civilként a háborúban.

>!
Boglárka_Madar P
Ford Madox Ford: Az utolsó angol úriember – Soha többé…

Kicsit még mindig zavar az ide-oda csapongás és a cikornyás mondatok, de egy fokkal már jobb volt mint az első rész. Meg rövidebb is. :D A romantikus rész itt eléggé háttérbe szorult, ez a rész a világháború szörnyűségeit mutatja be, hogy milyen az élet a fronton, az állandó küzdés, a félelem és a sokszor kilátástalan helyzet árnyékában. Számomra olvashatóbb és élvezhetőbb volt mint az első kötet. Vagy csak megszoktam időközben.
Christopher szegény továbbra is eléggé el van veszve a világban, sajnálatos hogy egy ilyen talpig becsületes úriembert sokszor ennyire meggyötörnek, mondjuk azért van amikor az ő tetteit sem értem.
Közben persze Sylvia ismét feltűnt, és hát meg kell mondjam egyre ellenszenvesebb…
Megj.: Ez egy könyvtári könyv volt, és amiért ez külön említésre méltó, hogy ez az első olyan könyvtári könyv, aminek én voltam a legelső olvasója. :D Friss ropogósan az újonnan beszerzett könyvek polcáról. =)

>!
Ewokgirl
Ford Madox Ford: Az utolsó angol úriember – Soha többé…

Bár az első könyv nem volt túl könnyed olvasmány, annyira magával ragadott a hangulata, hogy egyből nekikezdtem a sorozat második részének. Sajnos azonban ez most nem kötött le annyira.
A könyv három részre bontható. Az elsőben a hadseregben zajló életen és Christopher belső vívódásán van a hangsúly. Apró utalások szintjén próbál megjeleníteni rengeteg mindent a háborúval kapcsolatban, de mivel nem magyaráz, az átlagember csak átfutja a szemével a sorokat, de nem ért semmit. Tietjens filozofálgatása sokkal inkább lekötött, mint az aktuális helyzet, általa még néhány Tietjens és Sylvia között zajló múltbéli eseményre is fény derült.
Amikor, már azt hittem, hogy ennél már biztos nem lesz jobb, akkor elérkeztem a második részhez. Itt Sylvia állt a középpontban és számomra ekkor indult be a könyv. Az első kötetben leginkább más szereplők szemszögéből ismerhettük meg, így a motivációit illetően is csak találgatni lehetett. Ebben a könyvben viszont szinte minden kérdésemre választ kaptam a karakterét illetően. Tetszik, hogy az ő oldalát is megismerhettem. Tényleg nem értem az őt övező utálatot az olvasók körében. Nagyon különleges személy és sajnáltam, mikor elkezdődött a harmadik rész.
Szerencsére itt már nem kellett olyan sokat szenvednem a történelmi homályosságok Armageddonától. Jó lezáró rész volt, Campion és Tietjens jelenetét egyhuzamban elolvastam. Érdekes gondolatok merültek fel mind párbeszédük mind belső monológjaik során.
Összességében nem mondanám rossz könyvnek. Persze, csalódás volt az első részhez képest, de ez gyakori a sorozatok esetében. Valamint Sylvia és az idősíkok szempontjából ez a kötet még jobb is volt, mint az előző. Az első szerkezeti egységet leszámítva élveztem az olvasását és kíváncsi vagyok, hogy a harmadik rész mit fog lendíteni a mostani helyzeten. Az első két kötet alapján fogalmam sincs, mire számítsak.


Népszerű idézetek

>!
Vörös_Rébék

– Nem, uram, nem ment el az eszem – mondta Tietjens. – Épp ez a bajom!…

263. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Christopher Tietjens
>!
miriel P

Az ég szerelmére, ne reszkess itt nekem, mint egy nyárfalevél! A férjem igazi férfi. Lányokat nem bánt… És olyanokat sem, akik nem azok, de annak néznek ki…

125. oldal

>!
miriel P

Ki itt belépett a nyirkos éjszakából, egy rendetlen, négyszögletes helyiségben találta magát, hol a levegőben szállongó port barnára és narancsszínűre festette a fény.

(első mondat)

>!
miriel P

Néhány perccel korábban mintegy tíz méterre, magasan a fotelek felett, a pálmalegyezők között, a kékes tükörben tisztán látta férje achátkék szemét. Lovaglóostor volt a kezében, és kissé esetlennek tűnt az uniformisában, amely egyáltalán nem illett hozzá. Kissé esetlen és kimerült volt ugyan, de az arcáról semmit nem lehetett leolvasni.

125. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Christopher Tietjens
>!
miriel P

Nem is volt tudatában, hogy vonzódik a lányhoz; egészen addig a napig nem tudta, hogy a szenvedély úgy betöltötte a lelkét, oly mélyen és végtelenül, mint a tenger, oly megrendítő erővel, hogy belerázkódna az egész világ; olthatatlan szomjhoz volt hasonlatos, olyasmi, amitől az ember gyomra már akkor is nyugtalankodni kezd, ha csak rágondol…

84. oldal

>!
theodora 

Az indulatok visszafojtása az őrületbe kergeti őket. Bizonyára már 1914 óta higgadtan, fegyelmezetten, türelmesen és mindent elfojtva kellett viselkednie – s mindezt a pokol tüze, a fülsiketítő robbanások, a vér, a sár és az eldobált konzervdobozok kulisszája előtt…

15. oldal

>!
theodora 

Mérhetetlen csüggedtség, végtelen zűrzavar, végtelen ostobaság, végtelen alávalóság. Ezek az emberek végtelenül cinikus, felelőtlen intrikusok kezébe kerültek, akiknek a hosszú folyosókon szőtt tervei lelki kínokat okoztak szerte a világon. Játékszerek csupán, minden kínjuk és szenvedésük csak ihletet ád a szép szavakhoz a szívtelen vagy éppenséggel esztelen politikusok beszédeiben.

16. oldal

>!
theodora 

Nincs több remény, nincs több dicsőség, nincs több díszszemle sem önnek, sem nekem. Sem az országnak…Sem a világnak, ki merem jelenteni…Semmilyen. Soha többé…Vége…Ennyi volt! Nincs tovább…Nincs…több…díszszemle.

28. oldal

>!
miriel P

Csak az a fontos, hogy megőrizzük a jellemünk feddhetetlenségét, bármilyen földrengés is dönti össze a fejünk felett a házat…

219. oldal

>!
miriel P

Aki a barátom, az higgyen benne, hogy én úriember vagyok. Mégpedig fenntartások nélkül. Ez hozza létre az összhangot közte és köztem. Egy barát valószínűleg épp attól barát, hogy bizonyos helyzeteket automatikusan ugyanolyannak lát…

269. oldal


A sorozat következő kötete

Az utolsó angol úriember sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Gareth Roberts – Douglas Adams: Shada
Ken Follett: A katedrális
Arthur Conan Doyle: Sir Arthur Conan Doyle összes Sherlock Holmes története I.
Cassandra Clare: Hamuváros
Sebastian Faulks: Madárdal
Virginia Woolf: Mrs. Dalloway
Pat Barker: Felépülés
Diana Gabaldon: Outlander – Az idegen
Robert Graves: Isten hozzád, Anglia!
Ken Follett: A Titánok bukása