Oroszország, ​Ukrajna, Rusz 0 csillagozás

A Kijev-Novgorod útvonalat fontossága miatt sokáig személyes irányítása alatt tartotta, majd Viseszlav nevű fiának engedte át, aki 1010-ben meghalt.

42

Vlagyimir Monomah halála után fia, Msztyiszlav zökkenő nélkül lett kijevi nagyfejedelem (1125-1132). Trónra léptével úgy tűnt, a primogenitura kerekedik felül a senio- ratus rendszerén, hiszen Vlagyimir Monomah oldalági rokonai nem jutottak szóhoz.

54

Az ostromgépekkel szemben Kijev erődítménye sem volt a többinél ellenállóbb: 1240. december 6-án a város elesett. A különböző évkönyvek egymásnak ellentmondó dátummal adják meg Kijev elestét, november 19. és december 6. között. A pszkovi híradás azt is tudni véli, hogy Kijev tíz hétig és négy napig állta az ostromot. Ez azért hihető, mivel egy valóban népes városról van szó, valamint arról is szólnak hírek (Rasid ad-Din), hogy a falakon behatoló tatároknak utcai harcokat is kellett vívni.

111

Kijev elfoglalása után a támadás folytatódott, Halics és Volhínia következett. A tatárok gyorsan eljutottak a Kárpátokig, a Rusz területén egyedül Kamenyec tanúsított némi ellenállást. 1241. április 9-én a sziléziai Legnicánál (németül Liegnietz) Henryk Brodaty fejedelemmel, 1241. április 11-én pedig a muhi pusztán, IV. Bélá val vívtak győztes csatát. A Kárpát-medencébe több irányból behatoló tatár sereg a déli Rusz területét lerombolva, Magyarországon telelt át. Európa ekkor tapasztalta meg a steppei tatár had valódi arcát, azét a seregét, amelyben a Szentföldön harcoló keresztesek eleinte megmentőjüket vélték felfedezni.

112

A kijevi fejedelmi hatalom teljesen lehanyatlott, a vlagyimir-szuzdali a déli ügyektől elfordult, de az északi régióban sem tudott összefogást teremteni. Az északiakat amúgy sem érdekelte már évtizedek óta, mi történik délen. Kijev 1240. évi eleste is csak félmondatos hírként jelenik meg az északi krónikákban.

112

A tatár-mongol magatartásból ez természetesen következett, hiszen a birodalom azon területein, ahol az iszlámot és a buddhizmust követték, hasonlóan viszonyultak a papsághoz. A mongol vallási türelem első kinyilvánítója Dzsocsi volt, a kínai konfu- cianizmussal szemben (Alisén). Az ortodox egyház számára az első jarlikot 1267-re keltezték.

117

Az itáliai építészek Lihacsov véleményével ellentétben nem az itáliai reneszánsz, hanem dél-itáliai bizánci hagyományokat közvetítették Moszkva felé és ötvözték a helyi építészeti tradíciókkal.

165. oldal

1453-ban Konstantinápoly eleste sokkhatásként érte az ortodox világot: Bizánc nem volt birodalom többé, és a moszkvai nagyfejedelemség lett az ortodox (pravoszláv) világ egyetlen „önálló” állama.

164. oldal

Az autokefalitásból Moszkvának kettős haszna származott. Egyrészt egy olyan intézmény volt a nagyfejedelem kezében, amelynek hatósugara szélesebb volt a nagyfejedelem világi befolyásánál és Bizánc bukása az ortodox (pravoszláv) egyházat megerősítette abban a vélekedésben, hogy helyesen cselekedett, amikor elítélte az egyébként is ellenszenves uniót és szembehelyezkedett a „latin eretnekséggel”, ahogy a római egyházat egy 15. századi vitairat jellemzi.

164. oldal

III. Iván a 15-16. század fordulójára megteremtette a moszkvai államot, támogatta az ortodox (pravoszláv) egyház kibontakozó autokefalitását, az egyház ideológiájára (Moszkva a harmadik Róma) támaszkodva az uralkodó hatalmát a társadalom által támasztható korlátok fölé emelte, és a társadalom irányában pedig e korlátok kialakulásának lehetőségét is felszámolta.

165. oldal