Jáde ​város (Zöldcsont-saga 1.) 84 csillagozás

Fonda Lee: Jáde város

A ​jáde Kekon szigetének éltető eleme. Mindig is bányászták, adták-vették, csiszolták, lopták, öltek érte – de évszázadokon át csakis az olyan tiszteletre méltó Zöldcsont harcosok viselhették, mint a Kaul család tagjai, akik különleges adottságaik révén, a mágikus zöld kő erejét használva védelmezték a szigetet az idegen megszállóktól.

Mostanra a szabadságért vívott harc véget ért, és a Kaulok új generációja immár Kekon rohamtempóban fejlődő fővárosának uralmáért verseng. Mindent megtesznek, hogy megvédjék az övéiket, ellenőrizzék a jádekereskedelmet, és megóvják a területeiket. A klánok mindennapjait meghatározó ősi tradícióknak egyre kevesebb tér marad gyorsan változó világukban.

Amikor megjelenik a piacon egy rendkívüli drog, amely bárkit, még a külföldieket is képessé teszi a jádeviselésre, a Kaulok és a rivális Ayt család közti, régóta feszülő ellentét nyílt erőszakba csap át. A klánok háborújának kimenetele minden Zöldcsont sorsára hatással van a legöregebb… (tovább)

Fonda Lee: Jade City

Eredeti mű

Eredeti megjelenés éve: 2017

Tartalomjegyzék

>!
Európa, Budapest, 2020
568 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635041640 · Fordította: Dranka Anita
>!
Európa, Budapest, 2020
576 oldal · ISBN: 9789635042722 · Fordította: Dranka Anita
>!
Európa, Budapest, 2020
576 oldal · ISBN: 9789635042739 · Fordította: Dranka Anita

Enciklopédia 82

Szereplők népszerűség szerint

Kaul Hiloshudon (Hilo) · Emery Anden · Kaul Lanshinwan (Lan) · Kaul Shaelinsan (Shae) · Maik Wen · Kaul Seningtun · Yun Dorupon (Doru)


Kedvencelte 5

Most olvassa 12

Várólistára tette 136

Kívánságlistára tette 109

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Mrs_Curran_Lennart P>!
Fonda Lee: Jáde város

Eleinte azt gondoltam, hogy egy hétig is el leszek ezzel a könyvvel, mert lassan indult be a cselekmény és nem kötött le annyira. A századik oldal környékén azonban szépen felgyorsultak az események, és jó kis maffiaháborúvá nőtte ki magát a sztori. Bár az egész világ kitalált, Janloon, Espen, sőt még az autómárkák is, nekem mégis Japán ugrik be, ahogy olvasom a történetet. Az emberek viselkedése, a sziget, az építkezés, simán hozzákötöm Japánhoz. Lehetne egy sima, jó kis akció és kalandregény is, ha nincs a titokzatos jáde. A jáde, amit csak itt bányásznak a szigezen különleges képességekkel ruházza fel viselőit, de nem hordhatja mindenki. A könyvnek van egy családregény oldala is, igazából a Nincs Csúcs klán a Kaul családé, akik előttünk szeretnek, szenvednek, élnek és halnak. Biztosan tovább olvasom a sorozatot, mert érdekel, hogy mi lesz Hiloval, Andyval, meg az idióta Beruval, bár a goodreadses értékeléseket olvasva, nem titok, hogy még több izgalom.

vicomte P>!
Fonda Lee: Jáde város

Van néhány olyan tematika, amelyek távol állnak tőlem, aztán, mikor jobban belegondolok, rá kell jönnöm, hogy ennek ellenére mégis csak van olyan, hogy teljesen a hatása alá kerülök egy-egy ilyen műnek.
Most ez a veszély nem állt fenn…

A maffia vagy a gengszter történetek jó ideje nem vonzanak, de elismerem, hogy rengeteg drámai potenciál van bennük, amit például a Peaky Blindersban link mesterien ki is használtak.
Ezt a regényt is úgy hirdeti a fülszövege, miszerint ez egy „A Keresztapa inspirálta történet”.
Ez igaz is, de az én problémám inkább az volt, hogy inkább éreztem a Nagyfőnököt link az ihletforrások között, és minden tisztelem ellenére, amit Bruce Lee iránt érzek, azért ez a film, messze nem ér fel A Keresztapával.
A fülszöveg szerintem akkor lett volna korrekt, ha – ha már a filmes előképeknél tartunk – azzal reklámozza magát, hogy ez a könyv olyan, mint a Dallas link csak olaj helyett mágikus jádéval.
Ugyanis az én erőteljes percepcióm szerint az írónő fogott egy rész Keresztapát, egy rész Nagyfőnököt és három rész Dallas-t és azokat mixelte össze.
És a koktélban alig-alig maradt valami hely a mágikus háttérnek és a világépítésnek…

Ettől még lehetett volna számomra egy jó, de nem kiemelkedő élmény a könyv, azonban az írónő ezt a turmixot egy nagyon felhasználóbarát, de engem végtelenül idegesítő írástechnikai eszközzel, a hiperközeli, mindentudó és mindent az orrunkra is kötő narrátorral fejelte meg.
Emiatt az egyébként is elég kiszámítható sztoriból végkép kiirtódott a feszültség és olyan nyúlós lett a szöveg, mint a rétestészta.
Én egész egyszerűen halálra untam magam azon, hogy nem csak a teljesen lényegtelen mellékszereplők minden gondolatát is kényszeresen a számba rágták, de minden apró és teljesen irreleváns részlettel is terheltek olvasás közben. Ezektől azonban számomra sem a világ, sem pedig az egyes szereplők nem épültek. Egy karaktert számomra érdekessé nem az tesz, hogy minden részletet megtudunk róla, hanem, hogy drámai helyzetekben mik a reakciói.,

Összességében olvasható a könyv, és egyszer-egyszer még az is megvillan, hogy Lee tud írni, de úgy látszik, sajnos annak idején nem verték elég jól a fejébe az írástechnikai alapelvek numero unóját: „Ne mondd, mutasd!”

9 hozzászólás
NewL P>!
Fonda Lee: Jáde város

Mindig nekezen tudom elmondani egy történetről a véleményemet, mert én elsősorban a könyveket az általuk átadott hangulataik, érzéseik miatt olvasom.
Ennél a történetnél ez még hangsúlyosabban előtérbe került nálam, hiszen rengeteg érzést keltett bennem ez a könyv.
Kíváncsiságot, érdeklődést, haragot, és unalmat is, hiszen én nem is szeretem az ilyen jellegű könyveket (itt a politikai részére gondolok).

Adott egy kis sziget, amelyik kivívta a függetlenségét, és az élet összes területét a klánok uralják. A történetben ugyan szerepet játszik a jáde – a sziget egyetlen kincse, vagy akár nevezhetnék természeti erőforrásnak is – ami emberfeletti képességeket ad a használójának, de a regény lényege szerintem nem ebben rejlik, hanem abban a társadalomban amit az író olyan színesen tár elénk.

Nagyon érdekes világot alkotott meg a szerző. A leírt társadalom, a politika (még a kis mértékben kidolgozott vallási háttér is) nagyon nyomasztó képet tár elénk. Ahol a hatalomért mindent meg lehet tenni, ahol a hierarchikus klán felépítés meghatározza a helyedet és a szerepedet a világban, ahol a politika elég erőteljesen függ attól, hogy mennyi jádéd van, és ezt kinek adod el, hogy megőrizd a hatalmadat.
(Amúgy a klánok szerkezete a japán jakuzát juttatta eszembe, a sziget meg lehetne bármelyik ázsiai területen fekvő sziget.)

A konklúzió számomra az, hogy kár volt belekeverni az egészbe a jádét, de amúgy érdemes elolvasni típusú történet lett belőle. Még úgy is, hogy én nem szerettem annyira bele.

2 hozzászólás
luthienlovemagic IP>!
Fonda Lee: Jáde város

Valaki azt mondta nekem pár évvel ezelőtt egy beszélgetés során, hogy az urban fantasy alzsánere haldoklik. Már akkor is eléggé szkeptikusan fogadtam ezt a kijelentést, lévén hogy éppen akkoriban merültem bele, és nagyon megszerettem. Aztán tavasszal az Európa elkezdte hirdetni, hogy jön Fonda Lee első felnőtt fantasyje, a Jáde város, a borító és fülszöveg összhatása révén pedig rögtön lelkesedni kezdtem. A beharangozó ugyanis egy egyedi világot, újszerű megközelítést sejtetett, amit utoljára Robert Jackson Bennett Isteni városok-trilógiájánál éreztem.

Már a fülszövegből érződik, hogy a regény egy sok összetevőből álló robbanóelegy, ami arra vár, hogy az ember meggyújtsa a kanóc végét, vagy jelen esetben kinyissa a könyvet, és elkezdjen egy utazást az akciójelenetekkel teletűzdelt kung-fu mesék és gengsztertörténetek világában, amit megfűszerez a mágia ereje és a családi hagyományok, kötelékek fontossága. Ez a kombináció akár káoszt is okozhatott volna, viszont Lee kitűnő arányérzékkel használja az elemeket, és nem tolja túl egyiket sem. Ennélfogva a világa üde és friss, a világépítése részletes, aprólékos. Fokozatosan tárja olvasója elé az általa kitalált szigetország, Kekon világát, társadalmi berendezkedését, hierarchiáját, mágiáját.

Utóbbi különösen fontos szerepet játszik a történetben. A mágiát a szigetország egyetlen értékes erőforrása, a jáde szolgáltatja, ami a kekoniak szerint isteni eredetű, és vallási kultusz is épül rá, habár ez a könyvben csak egy halvány mellékszálat kap, és világ hitelesebbé, egyedibbé tételére szolgál. Szükséges színesítő elem, mely által jobban megérthető, mi mozgatja a sziget népét és a Zöldcsontokat. spoiler

Mindennek bemutatása közben egy gengsztertörténet bontakozik ki. Mert ugyan a zöldcsontklánok mindegyike a királyság által elismert félkatonai szervezet, ugyanakkor a város rájuk eső részét is irányítják, amibe beletartozik az alvilág is. Emiatt a Kaulok, vagy éppen az Aytok maffiaszervezeteknek is tekinthetők. Ez a kettősség különösen tetszett a regényben, mert ezzel végig szürke zónában mozogtak a szereplők, ami miatt nem lehetett senkire sem rásütni, hogy jó vagy rossz, mert mindenki a klánja becsületéért vagy éppen a családja fennmaradásáért, jó híréért küzdött. Ezzel tulajdonképpen az írónő maga sem foglalt állást, amivel arra készteti az olvasót, hogy elgondolkozzon az általa leírtakon, és ne elhamarkodottan ítélje meg az olvasottakat. Eléri mindezt úgy, hogy a két bemutatott nagyobb családból szinte csak a Kaulokat ismerjük meg részletesebben. A másik oldalról csak néhány jelenet alapján vagy mellékszereplők közvetítése révén alkothatunk véleményt, bár ennek ellenére elég markáns kép alakul ki, főleg az Aytok vezérének habitusáról.

A politikai helyezkedés és az üzleti manőverek közepette egy családregény bontakozik ki. Mert bármennyire sokrétű ez a világ, bármennyire maffia sztori, leegyszerűsítve ez a Kaul család (Nincs Csúcs Klán) története, és annak nagyon kiváló. Elvoltam a politikával, az üzleti metódusok bemutatásával, a helyezkedéssel, de legjobban azok a részek voltak legélvezhetőbbek a könyvben, amikor a családtagok hétköznapi életéről, érzéseiről olvashattam, mert rétegelt, érdekes karakterek, akiket Lee hitelessé és minden ízükben valóságossá tett. Olyanokká, akiknek érdekelt a sorsa, akikért izgultam. És, ami a legfontosabb, mindnyájan szerethetők. A legidősebb testvért, Lant a higgadtságáért, kedvességéért, a középsőt, Hilót a szenvedélyéért, a húgukat, Shae-t a kitartásáért. Aztán ott volt Anden, a vívódó Kaul klánba befogadott gyerek, akit első megjelenésekor megszerettem, és a végére a kedvencemmé vált, főleg a döntései miatt.

Ez a fantasy maffia-klánsztori azonban nem lenne teljes a kung-fu filmekből ismert pörgős harcjelenetek nélkül, amiket ugyanúgy áthat a hagyomány és a családtisztelet, mint minden mást a történetben, de ugyanakkor fel is rázza a történetet, a megfelelő helyeken gyorsítja azt. Süt belőlük a hozzáértés és a harc mechanikájának ismerete, ami nem véletlen, mert a szerző fekete öves karate- és kung-fu mester, és nem mellesleg az apja révén rajong a gengszter- és kung-fu filmekért. Az sem egy utolsó körülmény, hogy képes ezt a szakértelmet, temérdek tapasztalatot és filmélményt írásba is átültetni úgy, hogy élvezhető legyen, és kitűnően képes láttatni, amit elképzelt. Külön kiemelném, hogy a harcosabb és érzelmesebb részeket képes volt egyensúlyban tartani, és mindkettőt lebilincselővé tenni.

A regény erényein túl azért akadnak hibái is, bár nem túl súlyosak, meg valószínűleg ez csak egyéni hasfájásom, de említést érdemelnek. Mindkettőt enyhe dramaturgiai hibának érzem. Az egyik a történetvezetéshez köthető, vagy pontosabban a ritmusához. Nagyon lassan indul be, ami ilyen terjedelemnél nem is lenne baj, az már inkább, hogy úgy az első száz oldalon át nem tudott kellőképpen bevonzani. Utána viszont történt egy ritmusváltás, meg talán a szerző is belejött az írásba, mert annyira belehúzott a sztori, és annyira érdekelni kezdtek a karakterek, hogy ha tehettem volna, mindig a könyvet olvastam volna. Sőt, a végén azt vettem észre, hogy túl hamar lett vége, és igénylem a folytatást, akár azonnal. Kár az elejéért.

A másik egy információadagolásbeli probléma volt, ami az egyik karakterhez kapcsolódik. A történet elején van egy jelenet, amikor még szinte semmit nem tudtunk erről a szereplőről, és egyszer csak a semmiből kiderül róla egy olyan információ, ami nem volt felvezetve. Persze később lesz értelme ennek a fejleménynek, de elég lett volna ezt akkor megtudni, főleg mert úgy nagyobb érzelmi reakciót válthatott volna ki az olvasóból, így viszont csak puszta információ volt, különösebb hatás nélkül. Lehetséges, hogy pont ez volt a szerző szándéka, viszont engem ez ott azon a ponton kizökkentett az olvasásból.

A Jáde város összességében egy ügyesen megalkotott mix, amin érződik a szív és az akarat. A karakterábrázolás és a harcjelenetek kivitelezése kiváló. Az üzleti manőverezés, a politikai helyezkedés és a társadalmi berendezkedés érdekes, a háttérvilág részletesen és jól felépített. A történeti ívben volt egy apróbb törés az elején, amit a szerző orvosolt a cselekmény előrehaladtával. Látszik, hogy érti, amiről ír, és az is, hogy tudja, hova szeretné kifuttatni a történetét, amit remélem, hogy hamarosan olvashatok.

A teljes kritika az alábbi linken olvasható:
https://smokingbarrels.blog.hu/2020/11/04/konyvkritika_…

FélszipókásŐsmoly >!
Fonda Lee: Jáde város

Álázsiai politikai maffiadráma, képességfokozóként használt jádéval.

A címből már sejthető, hogy urban fantasyról van szó, egy Kekon nevű kitalált, dél-ázsiai jellegű sziget fővárosában, Janloonban játszódik. Több történelmi jelentőséggel bíró partmenti/szigeti kereskedőváros keverékéhez lehetne hasonlítani (technológiailag fejlettebb, mint a Korra legendájának Köztársaságvárosa, de számomra nagyon hasonló volt a hangulata, itt is jelentős szerepe van az alvilágnak és a különleges képességeknek, illetve szintén egy nagy nemzetek közti háború utáni világot tár elénk), de Fonda Lee szerint kifejezetten egyik sem ihlette, inkább különböző korok és kulturák jellemzőit vegyítette benne (link). Örültem, hogy térképet is mellékeltek a kötetekbe, bár a színezés a nyomtatásban alig megkülönböztethető szürke árnyalatokká mosódott össze (szerencsére az írónő elérhetővé tette a színes változatot az oldalán: link). A második kötetben már a szereplőkről és a tágabb világ földrészeiről is találhatunk összefoglalókat, ábrákat.

Az első oldalakon rámzúdult jó pár sajátos kitalált kifejezés, elnevezés és személynév. Sokszereplős, szövevényes társadalmi drámák kívül helyezkednek a kényelmi zónámon, de némi netes utánaolvasás után megnyugodtam, hogy nem lesz ez nagyon bonyolult, illetve a szerző is előbb vagy utóbb részleteiben (néha túlmagyarázva) kifejtette a dolgokat. spoiler Szervezett bűnözésről, politikai machinációkról, társadalmi különbségekről, testvéri/családi kötelékekről szóló történeteket kedvelőknek ajánlanám elsősorban ezt a regénysorozatot.

Az ún. Zöldcsontok által alkalmazott jádemágia egyáltalán nem kapott akkora szerepet, mint egy fantasytől vártam volna, de legalább nem is szállt el. Az eposziság inkább a családok összjátékában jelenik meg. Cserébe viszont van becsületkódex, harcművész-bandaháború, intrika, kaland és mitológia. spoiler

Lee alaposan kidolgozott háttérrel bíró, könnyen megkedvelhető fő- és mellékszereplőket alkotott, ügyesen gyúrta össze a toposzokat és az egyedi ötleteket. Nekem leginkább a bámulatos világépítés és a részletes leíró ábrázolásmódja miatt tetszik a Zöldcsont-saga. Patrick Rothfusson és Martinon edződött olvasóknak szerintem meg se kottyan a bőbeszédűsége és szövevényes történetvezetése, de R. F. Kuang ázsiai motívumokkal dolgozó vaskos könyveit fogyasztók is bátran nekiugorhatnak.

CaptainV IP>!
Fonda Lee: Jáde város

Ez egy könnyed, pár napos, casual olvasmány, melynek létezése nem oszt, nem szoroz a világ energiáinak áramlása szempontjából, nem befolyásolja pozitív, de legalább negatív irányba se.
Tulajdonképpen egy Netflix-forgatókönyvet olvastam: könnyen definiálható, nagyon jól ismert szereplők (okos, independent hugi; kötelességtudó, érett báty; lobbanékony, aktív középső gyerek; sarokban csöndben sunyuló nagybácsi), akik nem tesznek vagy gondolnak semmi meghökkentőt, a világot mozgató mágia egylövetű és könnyen megérthető (jáde lenni erő és hatalom), és van hozzá egy ázsiai, közepesen nagyvárosi setting, amit két hétnyi utcai lezárással élő helyszínen fel lehet venni. Nem volt kötelező, hogy ennél bármi több legyen, én mégis örültem volna, mert minden annyira óvatos, felszínes, túlzásoktól, igazán erős mozzanatoktól mentes, hogy nagyon hamar elfogott a „nekem mindegy” érzése, ami egy jó történetnél elő nem fordulhat.

Shae a mentőöv, ő egy egész jó karakter. És lehet, hogy ami nekem túlegyszerűsítés, túl felszínes, ebből kifolyólag unalmas, az másnak szórakoztató vagy pihentető. Azt meg kell hagyni, hogy nagyon gördülékeny, húzóra lehet olvasni. Talán a megfelelő Netflix-sorozat megtekintése után (Giri/Haji?) rá lehet ülni vele egy hullámra, és akkor amit nem képes egyedül magadni, azt könnyebb feelingben hozzáképzelni, én mindenesetre önmagában, önmagáért szerettem volna élvezni, és az láthatóan nem sikerült.

2 hozzászólás
Ivenn P>!
Fonda Lee: Jáde város

A Jáde városra még így hosszú hónapok után is úgy tekintek, mint az egyik legkikapcsolóbb „karantén olvasmányomra” az évben. Profi módon megkomponált és a legapróbb részletekig kidolgozott kalandregény, melyben megnyugtatóan ismerős karaktertípusok szórakoztatnak és felejtetik el velünk a szürke hétköznapokat.

A történet egy ízig-vérig ázsiai maffiacsalád tagjainak rögös életét és harcait járja körül, akik mágikusnak ható képességeiknek köszönhetően – melyet a zöld jádekövekből nyernek – egy egész szigetország egyedurai, a többi jádét viselő klánnal egyetemben. A jádemágia a történetben igazából már majdhogynem csak dísz, annyira low fantasy, de ezzel a díszlettel valósulhat meg az, hogy az írónő tökéletesen vegyítse a modern társadalmi elemeket a szinte középkorinak ható törzsi életérzéssel.
A klán a vérem, és a Pillér az ura!” – hangzik a Kaul család jelmondata, és valahogy ennek a mondatnak a különös hangulata hatja át az egész könyvet: a mély családtisztelet, a klán iránti hűség és alárendeltség, az egész életen át tartó harc a klán becsületéért. A klánban a legnagyobb harcos az lehet, aki a legtöbb jádét viseli és aki az ellenfeleitől a legtöbb jádét nyeri el, és a család fejétől szinte elvárt, hogy véres, nyílt harcok során, a hagyományokat tisztelve bizonyítsa be rátermettségét az ellenséges klánokkal szemben. Mindeközben a jáde nélküli civilek meghunyászkodva, csendben élik hétköznapjaikat, beszolgáltatják az adót és leróják tiszteletüket a legnagyobb családoknak, és reménykednek abban, hogy túlélik a napot mindenféle erőszakos összetűzés nélkül…

A könyv erőssége nekem mindenképp ez az ismerős-ismeretlen ázsiai alvilági feeling volt, mely nagyon behúzott engem a családközpontúságával. Szinte az egész Kaul családot sikerült közel engedni magamhoz, nagyon kedveltem az összes testvért, a családba fogadott árva srácot, Andent, pedig még inkább. Izgultam értük és szinte faltam a sorokat, de valahogy mindig azt éreztem, hogy valamit hiányolok, valamit még pluszban, amitől igazán ütős és epikus lehetett volna a regény. Úgy éreztem, hogy Fonda Lee hibátlanul kidolgozott mindent – a karaktereket, a cselekményt, a világ demográfiáját, gazdaságát, minden egyes bel- és külpolitikai elemét –, de azt a plusz kis töltetet, amitől ez a regény tökéletes élmény lehetett volna, azt nem tette bele.
Azt mondjuk fontos megjegyeznem, hogy az én ízlésemnek kicsit túl sok volt a könyvben a politizálás és a gazdasági eszmefuttatás – nekem sokszor a cselekmény és az érzelmek rovására ment az ennyire részletes kidolgozás, talán pont ezért éreztem azt, amit. Ha valamivel több érzelmet kapok, ha valamivel nagyobb fókusz van a karakterek lelki világán és belső gondolatain, akkor abszolút kedvencemmé is válhatott volna a könyv. Így viszont elsősorban egy nagyon-nagyon szórakoztató és hangulatos iparosmunka érzetét keltette bennem. De azok közül is az egyik legjobbat, amihez volt szerencsém.

Aki szereti az ázsiai kultúrát, azonbelül is érdekli egy klánnak a dinamikája vagy csak bele akar kóstolni egy kicsit a yakuza életérzésbe, annak mindenképp ajánlom ezt a könyvet. Olyan igazi elmerülős, délután a napra kiülős olvasmány ez, ami nagyon el tud szórakoztatni, ha hagyod neki. Egy igazi eszképista csemege, melyet nagyon örülök, hogy megvettem – de véleményem szerint (és az eddigi tapasztalatok alapján is) nagyon megosztó olvasmány lesz.

Rune>!
Fonda Lee: Jáde város

Kicsit vegyes érzésekkel csuktam be a könyvet, de összességében elégedett vagyok.
Akik sok keleti harcművészetet és Jáde varázslókat várnak, azoknak ajánlom a fülszöveg azon sorát, amely a Keresztapához hasonlítja a történetet.
Én sokkal több akciót és Jáde használatot elviseltem volna, de maga a politikai részek, a családi csatározások és az egész világ felépítése is nagyon tetszett.
Mindenképp érdemes elkezdeni a sorozatot, mert abszolút érződött, hogy ez még csak a kezdet. Nagyon sok potenciál van még a szereplőkben és a várható eseményekben is. spoiler spoiler spoiler.

Dominik_Blasir>!
Fonda Lee: Jáde város

Fonda Lee jó érzékkel vegyíti az ázsiai harcművészeteket maffiaklánokkal: a modern korban élő, autóval járó és pisztolyokat használó gengszterek képéhez szórakoztatóan társulnak az olyan távol-keleti elemek, mint a vu-hszia kalandokból ismert látványos harcok vagy a nagyfokú hagyomány- és családtisztelet. Mindehhez épp annyi fantasyelem keveredik, ami még nem telíti túl a történetet, sőt, szinte visszafogottan jelenik meg.
A Jáde város leginkább egy kalandregénybe oltott családi történet – noha a karakterek kiindulópontja meglehetősen jól ismert, a történet pont a megfelelő helyeken pörög fel, a világból jó ütemben ismerünk meg mindig újabb és újabb részletet, a rejtélyek pont annyira ködösek, hogy ne találjuk ki rögtön a megfejtést.
Lee profin hozza a kötelezőt – ennél nem több, de nem is találok olyan részt, amibe bele tudnék kötni.
Bővebben: http://ekultura.hu/2020/06/18/fonda-lee-jade-varos

1 hozzászólás
kvzs P>!
Fonda Lee: Jáde város

Nagyon kellemesen csalódtam ebben a könyvben. Fonda Lee ugyanis összemixelte a maffiatörténeteket egy családregénnyel, amit beültetett egy kung-fu film díszletei közé, és megfűszerezte egy kis mágiával. Lehetett volna belőle hatalmas marhaság, az arányok tökéletes eltalálásával viszont egy újszerű, izgalmas kalandregényt kaptunk.
A főszereplőink klasszikus sablonokat idéznek -a megfontolt legidősebb, a lobbanékony középső és a lázadó kistestvér-, mégis van mindenkiben valami egyedi spoiler, ami segít megszerettetni őket, és amiért őszintén aggódhatunk értük.
A könyv nem szűkölködik a a véres, vagy sokkoló jelenetekben, mégsem válik öncélú erőszak orgiává. A harc mellett ugyanis a politika, a gazdaság, de még a történelmi és mitológiai háttér is megfelelő szerepet kapnak, és így teljesítik ki a történetet egy igazán egyedi izű bevezető kötetté.


Népszerű idézetek

Dávidmoly>!

A család kötelesség. A mágia hatalom. A becsület minden.

Borító

Kapcsolódó szócikkek: becsület · család · hatalom · kötelesség · mágia · minden
Dávidmoly>!

– A szóbeszéd sosem csak szóbeszéd.

26. oldal, 2. fejezet: A Nincs Csúcs Szarva

Kapcsolódó szócikkek: Kaul Hiloshudon (Hilo) · szóbeszéd
Belle_Maundrell >!

A politika lassan mozog, a pengék gyorsan.

501. oldal, 50. fejezet - A Zöld Testvériség

Kapcsolódó szócikkek: politika
scarletta>!

Ezt nem tudta felfogni a két tolvaj: hogy a jáde önmagában még senkit nem tesz Zöldcsonttá. A vér, a kiképzés és a klán tesz valakit jádeharcossá – ez mindig is így volt.

Kapcsolódó szócikkek: kiképzés
Dávidmoly>!

– Az elvárás fura egy dolog – jegyezte meg Wen. – Ha születésed óta elvárások vesznek körül, ellenkezel, küzdesz ellenük. Ha viszont soha nem várnak el tőled semmit, egész életedben érzed a hiányukat.

425. oldal, 43. fejezet: Az új Fehér Patkány

Kapcsolódó szócikkek: elvárás · Maik Wen
Dávidmoly>!

Senki sem állíthatta, hogy Kaul Hilo nem végzi elég elkötelezetten a munkáját, főleg ha ételről, italról, csinos lányokról és hangos zenéről, bárokról és szerencsebarlangokról, az időnként fel-fellángoló erőszakról volt szó.

36. oldal, 3. fejezet: Az álmatlan Pillér

Kapcsolódó szócikkek: bár · elkötelezettség · étel · ital · Kaul Hiloshudon (Hilo) · zene
Dávidmoly>!

Az Időjós aurája egyenletesen ragyogott, ahogy a hűlő faszén parázslik; egy olyan ember lassan izzó, maradék energiája, aki számtalan tüzet túlélt, és nem igyekszik újakat gyújtani.

42. oldal, 3. fejezet: Az álmatlan Pillér

Kapcsolódó szócikkek: aura · tűz
_Arwen_>!

Hilo átkarolta Shae vállát, magához ölelte a lányt, majd a fülébe súgta. – Még mindig megölhetném a kedvedért.
– Cseszd meg, Hilo! – csattant fel a lány. – Magam is meg tudom ölni az expasijaimat!
Hilo felnevetett; félig-meddig arra számított, Shae eltöri az egyik csuklóját, csak hogy bizonyítson. Mikor nem tette, Hilo homlokon csókolta, majd elengedte, és visszament a házba.

Dávidmoly>!

Nem igaz, hogy a kőszeműek balszerencsét hoznak, szidta össze magát. Ez csak egy recesszív génmutáció, mint az albinizmus. A jádeimmunitás nem karmikus büntetés, még akkor sem, ha Wen tényleg fattyú, ahogy mindenki gondolta.

421. oldal, 43. fejezet: Az új Fehér Patkány

Kapcsolódó szócikkek: Maik Wen
Dávidmoly>!

– Azt hiszem… – kockáztatta meg – lehetséges, hogy a bátyámnak jobb ízlése van, mint amit hittem volna róla.
Wen elmosolyodott.
– Jó éjt, nővérem.

427. oldal, 43. fejezet: Az új Fehér Patkány


A sorozat következő kötete

Zöldcsont-saga sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Cassandra Clare: Éjfél kisasszony
Sarah J. Maas: Föld és vér háza
Rick Riordan: A vörös piramis
V. E. Schwab: Addie LaRue láthatatlan élete
S. A. Chakraborty: Bronzváros
V. E. Schwab: Gyülekező árnyak
Christine Lynn Herman: Az elemésztő homály
J. K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve
Gáspár Virginia Olimpia: A dühös tűz fellángolása
Kresley Cole: Égsötét