Jáde ​háború (Zöldcsont-saga 2.) 30 csillagozás

Fonda Lee: Jáde háború

Kekon szigetén tovább dúl az elkeseredett viszály a klánok között. A tét immár nem csupán az, hogy ki uralja a fővárost, hanem hogy ki dönt a mágikus erejű jáde sorsáról, amely évezredek óta ruházza fel hatalommal a Zöldcsont harcosokat.

Kekon határain túl pedig háború készül. A külföldi kormányok és bűnszövetkezetek nagy hatalmú vezetőinek a szigetország kincsére fáj a foga. A jáde gazdagabbá teheti őket, és megadhatja az esélyt, hogy megszabaduljanak a riválisaiktól.

Minden irányból fenyegetve a Kaulok arra kényszerülnek, hogy új, veszélyes szövetségeket kössenek, szembeszálljanak ellenségeikkel a legsötétebb utcákon és a legmagasabb irodatornyokban, s a becsületüket is félretéve biztosítsák a család – és Kekon minden Zöldcsontjának – túlélését.

A Zöldcsont-saga a legjobbfajta urban fantasy; gengsztertörténetbe oltott mágikus kungfumese családról, becsületről és harcosokról, akik a vér és a jáde ősi törvényei szerint élnek és halnak.

Eredeti megjelenés éve: 2019

Tartalomjegyzék

>!
Európa, Budapest, 2020
684 oldal · ISBN: 9789635043682 · Fordította: Dranka Anita
>!
Európa, Budapest, 2020
680 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635043033 · Fordította: Dranka Anita

Enciklopédia 85

Szereplők népszerűség szerint

Kaul Hiloshudon (Hilo) · sírrabló · Ayt Madashi · Dauk Losunyin (Losun) · Emery Anden · Kaul Lanshinwan (Lan) · Kaul Seningtun · Kaul Shaelinsan (Shae) · Leland Deiller ezredes · Maik Tar · Maik Wen · Woon Papidonwa · Yun Dorupon (Doru)

Helyszínek népszerűség szerint

túlvilág


Kedvencelte 1

Várólistára tette 25

Kívánságlistára tette 33


Kiemelt értékelések

Mrs_Curran_Lennart P>!
Fonda Lee: Jáde háború

Nem voltam biztos benne, hogy sikerül még a hétvégén befejeznem ezt a majdnem 700 oldalas féltéglát, mert hát az első száz oldal alapján kevesebb izgalomra és akcióra számítottam, és több szájtépésre. A Hegy és a Nincs Csúcs klán kénytelen békét kötni, a nép érdekében, így véget érnek az utcai harcok és a cselekmény átmegy egy 'sekszpíri' királydrámába. Intrika, összeesküvés, árulások sorozata.
Rádásul a világ figyelme a jádéra irányul, most hogy Espenia és Ytugan háborúzni kezdenek egymással. Így a klánoknak már a csempészekkel és tolvajokkal is meggyűlik a baja. A béke csak a felszínen létezik, mindkét klán próbál keresztbe tenni a másiknak. Hilo egyre őrültebb dolgokat csinál, Shaen nagy a nyomás a múltja miatt, Anden pedig egy espeni egyetemen tanul és az ottani kekoni közösségbe próbál beilleszkedni. A szerző a könyv végére mindent rendesen kihegyezett, kíváncsi vagyok, innen merre lép tovább. Ha már a királydrámák, ott mindenki meghal a végén, és attól tartok haladunk arrafelé.

vicomte P>!
Fonda Lee: Jáde háború

Kevés dolgot tudok hozzátenni ahhoz, amit az előző részről szóló értékelésemben már leírtam: link
Ez rész még az előzőnél is hosszabb, s bár az utolsó harmadában már történnek olyan dolgok, amelyek drámaiak és izgalmasak, ráadásul ezeket a részeket már csak viszonylag ritkán rontja el a továbbra is szószátyár narráció, de összességében továbbra is inkább kihagyott lehetőségnek érzem ezt a sorozatot, amelynek az alapötletéből sokkal gördülékenyebb és izgalmasabb regényt is ki lehetett volna kerekíteni.

Jellemző, hogy a legjobb részek ebben a kötetben is inkább kapcsolódtak mellékszereplőkhöz – mint például a már az első kötetben is fontos szerepet játszó kisstílű gengszterhez Berohoz – mint a főszereplő Kaul család tagjaihoz. Viszont egyértelműen jót tett a történetnek, hogy egy kicsit tágult a világ és a könyv kb. harmada Espenben, az ottani Kekon diaszpórában játszódott.

Aki szerette az első részt, nyugodtan vágjon bele, mert szerintem neki ez jobban be fog jönni, viszont, aki hozzám hasonlóan inkább kínlódott, az próbáljon nagyon megengedő hangulatba kerülni olvasás előtt, és ne szégyelljen átsiklani az érdektelen leírások felett. Garantálom, hogy nyerni fog vele… off

Ivenn P>!
Fonda Lee: Jáde háború

Az előző rész után viszonylag alacsonyabb elvárásokkal kezdtem bele a Jáde háborúba, mivel olyan kritikát olvastam, hogy Fonda Lee erősen kitágítja a világát és a politikai harc még hangsúlyosabb lesz, mint az első részben, ami így a karakterábrázolás rovására megy… No, még jó, hogy ennyire beijesztettek, mert annál kellemesebben csalódtam!

Ez a könyv nekem jobban tetszett, mint az első. Tudta hozni ugyanazt a minőségi szintet, sőt, simán túl is szárnyalta azt! A világ ténylegesen kitágult, mert most már nem csak Kekon zárt kis szigetére korlátozódik a Nincs Csúcs és Hegy klán harca, hanem kénytelenek belebonyolódni a „kinti” világ küzdelmeibe is, hogy lépést tudjanak tartani a modernizációval, és egyúttal gazdasági előnyt tudjanak szerezni egymással szemben. DE! Ez csöppet sem vesz el a személyes, egyéni harcok létfontosságából vagy a családi drámákból, amelyért annyira szeretjük ezt a sorozatot.
A Kaul család még mindig ugyanúgy a szíve-lelke a történetnek és most is kapunk belőlük bőséggel: leginkább Shae és Anden megpróbáltatásai kerülnek most a fókuszba, akiknek elég kemény helyzetekkel és döntésekkel kell szembenéznie a klán érdekében, de Hilonak is sokszor mérlegelnie kell, hogy a családja biztonságát vagy a klán felemelkedését helyezi előtérbe. Habár a legtöbb csata a politika színterén játszódik – most már Kekon mellett bevonva Espeniát és az Uwiwa-szigeteket is a játszmába –, ez mégsem unalmas, az első kötettel ellentétben most nem volt olyan rész, ami megfeküdte volna a gyomrom. (Talán csak hozzászoktam?) Természetesen most is kapunk azért bőven az epic és látványos fizikai, ázsiai elemeket megidéző harcokból is, köztük egy olyan összecsapást, amire egyáltalán nem számítottam, de leesett az állam, amikor megtörtént (és milyen badass volt, úristen!). Fonda remek érzékkel adagolja az akciót és a fordulatokat a történetbe, úgy éreztem, hogy az első részhez képest ilyen téren is némileg fejlődött, és ez már az a szint, amit simán el tudnék képzelni a mozivásznon is.

Alapvetően nem gondoltam volna, hogy egy „politikai fantasy-t” ennyire fogok tudni szeretni, de valahogy a Zöldcsont-saga nagyon közel került a szívemhez, és baromira jól tudok rajta szórakozni. Imádom a könyv gengszter-hangulatát, a karaktereket, a klánhoz tartozás érzését, a hagyománytisztelet és a modernizáció összeütközésének kibontakozását, a család összetartását… leginkább a család összetartását! Shae, Hilo és Anden is mind-mind a lelkük mélyéig zöldek, akaratosak, kitartóak és az elveikhez a végsőkig ragaszkodóak, és ez adja az igazi sava-borsát a történetnek. A végsőkig való kitartás és a küzdelem a klánért, a családért!
Nagyon kíváncsi vagyok, hogy a zárókötetben miként lehet ezt majd még fokozni, de úgy érzem, hogy Fondának sikerülni fog. Kicsit fáj a szívem, hogy még angolul sem jött ki az utolsó rész, ezért a magyar kiadásra is többet kell majd várni. De ez a várakozás szinte biztos vagyok benne, hogy meg fogja érni!

Addig is hajtom fejemet Fonda-jen előtt, remélem, hogy bevesz Ujjnak a klánjába, mert még mindig „A klán a vérem, és a Pillér az ura”! Büszkén viselem minden zöldemet, ami van, és talán nemsokára jádéval is kiegészítem a gyűjteményemet, nehogy szó érje a ház elejét! ;) ♥ Ez a könyv pedig megy a kedvenceimhez.

7 hozzászólás
FélszipókásŐsmoly >!
Fonda Lee: Jáde háború

A jáde birtoklásáért vívott harcok a városból tágabb színtérre kerülnek a Zöldcsont-saga második részében: geopolitikai játszmák, világgazdasági kihatásokkal, földrészeken átívelő üzelmek és nemzetek közötti alvilági összetűzések. Még több szereplőt mozgat még több oldalon. Még nagyobb ívű történetvezetés (emiatt a cselekmény is jobban elnyúlik időben), még kegyetlenebbül alakuló sorsok. Hangulati mozgatórúgóit tekintve viszont kevésbé nyújt újat, sőt, a leíró részek bővülésével és az időbeli ugrások miatt inkább csökkent az élvezeti értéke. Ám következetesen építkezik az előző részre, és okosan rakosgatja az újabb kártyákat a korábbiakra.

Szerintem jó példa arra, hogyan vihető egy szűkebb közegben bevált összjáték nagyobb színpadra. Megmarad a fókusz a Nincs Csúcs és a Hegy klánon, a kekoni fővároson, az árnyalt karaktereken, a jádével fokozott akciókon, a hatalmi harcokon – de már nem csak a sziget a helyszín, hanem az egész világ. Emiatt lazul az élmény közvetlensége, terjengősebbé válik a mese (unalmas tárgyalások hosszú sora, stratégiai sakklépések gondos előkészítése, üzleti és politikai manőverezések), bár az akciójelenetek továbbra is izgalmasak, és a végére felpörög a cselekmény.

Örültem, hogy nem függővéggel zárta a könyvet, hanem szép kerek lett. Így nem olyan nagy hiány, hogy ez még csak a középső könyv, a Jáde örökség címet viselő végkifejlet majd valamikor 2022-ben várható.

manami>!
Fonda Lee: Jáde háború

The clan is my blood, and the Pillar is its master.

Fonda Lee zseniális. Írásmódja pazar; kiválóan megválasztott szavak off, jól elhelyezett sejtetés, érzelmek ébresztése, feszültségkeltés a legmagasabb fokon. Karakterei megdöbbentően emberiek, sokszor morálisan megkérdőjelezhetőek, mégis, cselekedeteik szinte minden esetben tökéletesen érthetőek – még ha borzasztóak is. Az írónő nem mindennapi tehetséggel szövi a politikai és gazdasági szálakat, világméretűvé dagasztva Kekon klánjainak problémáit – ezzel egy időben pedig meghökkentő érzékenységgel, és realitással mutatja be a Port Massy-ben letelepedett diaszpóra, és a Kekon szigetén nevelkedett kekoni lakosok viszonyát – de akár a kivándoroltak elő és második generációja közti különbségeket is.

Mindössze ezekért már hat csillagot adnék az ötből. Fonda Lee minden kétséget kizárólag kiváló író –

De. Mert mindig van egy de. A történet ugyan még mindig a két nagy klánnal, és problémáikkal foglalkozik (persze a No Peak klán ❤ vezetőinek életét nyomon követve), de immár egy sokkal nagyobb színtéren – a világ a második Nemzetek Háborúja felé sodródik, és a mindenki által áhított jáde, mely eldöntheti a háború kimenetelét, csábító mind a két óriás hatalom számára (Espania, Ygutan). Emiatt, az írónő nagyon sok időt fordít a külpolitikára, egyéb nemzetekre is – amit bár szédületes tehetséggel tesz –, ez azonban némi távolságtartást eredményez.

Mert hiába masszív a könyv, nem sikeredett olyan személyes érzésűre, mint a sorozat első kötete. Természetesen indokolt volt a változás, a világ tágulása, de el kell ismernem, ezt a karakterek és az olvasó közti kapocs bánta – egyszerűen nem volt elég idő arra, hogy ugyanannyira közel érezzem magam a szereplőkhöz, mint az első részben. Szerencsére ott megszerettem már annyira őket, főleg spoiler , hogy ez ne zavarjon túlzottan.

Az egyetlen dolog, ami szemet szúrt, az, hogy milyen sok idő telt el. A történet túlságosan sok időt ölelt fel – ez szintén teljes mértékben indokolható a realitással, hiszen az ilyen kaliberű politikai és gazdasági, katonai eseményekhez sokszor tényleg kell ennyi idő – mégis, ez is növelte a távolságtartás érzését (még ha az író mindent el is követett, hogy ez ellensúlyozza).

A karakterek továbbra is élvezhetőek, érdekesek, és szépen kidolgozottak. Anden és spoiler részeit – még ha spoiler kifejezetten keveset kaptam … – nagyon szerettem. Shae szála picit túlzóra sikerült (szerintem), Went pedig olyan szinten ütöttem volna arcon, hogy kétszer meggondolja mit csinál. Nagyon-nagyon felbosszantott. Megértem persze, tényleg. Értem az indokait, az első részben pláne – de mikor spoiler, na meg mikor Shae spoiler … Olyan mértékben elburjánzott ez a berögződés Wen fejében, hogy azt már nem tudom hová tenni. Milyen nyugalommal fogadta még a spoiler is, mintha valami remek dolgot ért volna el vele (?). Azért haragudott volna, hogy ha Shae nem spoiler, mert azzal „önző módon” (amivel egyáltalán nem értek egyet) megnehezítette volna spoiler helyzetét, és az ő titkos életét , de közben képmutatóan képes több alkalommal is spoiler, bele se gondolva, hogy a spoiler mit tesz a férfival, a férfi és húga közti kapcsolattal, és ezáltal az egész klán sorsával (arról nem is beszélve, hogy spoiler . Így se sok hiányzott, hogy spoiler – teljesen jogosan. És még azt mondják Shae a hidegvérű kettejük közül… Fú, nagyon felidegesített ezzel a túlzott képmutatással. Ismét; megértem miért tette, vagy mi hajtotta. Csak azt nem, miért nem képes a körülményeket is figyelembe venni…

Mondjuk ahogy Shae az spoiler témát kezelte… se nyerte el a tetszésem teljesen. Leginkább az, ahogy az spoiler. A férfi helyében ki tudja mit tettem volna vele, ha csak úgy lazán benyögi, hogy spoiler. De azt a döntését legalább tényleg alátámasztotta a tagadhatatlan valóság – mondhatni…

A könyvnek egyetlen pontja sem volt, ahol unatkoztam volna – pedig bizony voltak nagyon hosszú és nyögvenyelős részek, és sajnos elszaporodtak az „ez történt és ezért” jellegű részek, ahelyett hogy elmesélés helyett láttuk volna az eseménysort. Ez persze szintén indokolható, mert itt nem csak egy fantasy történetről van szó, de rengeteg valós jelenséget dogoz fel az írónő – csak kicsit más bőrbe bújtatva (még ha egyértelműek is a mi világunk politikai szereplőire tett utalások, így mégis finomabb a dolog). Többször megdöbbentem, hét ponton csak néztem magam elé, sikerült elérni, hogy izguljak a karakterekért spoiler, sokszor majdnem a sírás szélére kerültem, rengeteg volt a feszültség (de még politikai szempontból is), és még a sors ironikus mivoltát is sikerült belecsempészni a történetbe.

Mégsem mondanám (főleg másodszorra olvasva) hibátlannak. Egyrészt azért, mert halványan a karakterek kárára vált a világ felé való nyitás (ami persze elkerülhetetlen volt), érzelmileg mintha eltávolodtunk volna tőlük + nagyon, indokolatlanul kevés spoiler volt a történetben + úgy éreztem, hogy míg az első részben folyamatosan ott lebegett mindenki feje felett a halál, itt szinte biztos voltam benne, hogy pl. spoiler. Azt hittem a végén elveszítjük legalább spoiler, de legnagyobb meglepetésemre spoiler. Ez egy szempontból remek megoldás volt, akartam is, rettentően szorítottam, hogy megtörténjen… (!), mégis, nem sikerült teljesen lenyelnem a csalódottságom. Teljesen logikus, Anden szempontjából totálisan indokolt lépés volt ez – mindössze engem zavart kicsit. De legalább Wen spoiler – és remélem most szörnyen büszke magára.

Mindennek ellenére zseniális kötet volt, tele meglepetésekkel és csavarokkal. Hogy mennyire nagyon örülök, hogy rátaláltam erre a sorozatra, el se tudom mondani! Alig bárom a befejező részt!

És persze; spoiler

kvzs P>!
Fonda Lee: Jáde háború

Kicsit más típusú háborút kaptam, mint amit vártam, de így talán még jobban tetszett a történet folytatása. A harcokat ugyanis most már nem főleg Öklökkel és Ujjakkal vívják, hanem pénzzel és kapcsolatokkal. Ez a háború pedig ugyan kevésbé véres, sokaszor mégis mocskosabb, mint a valódi harcok.
A regény világa kitágult, és láthattuk, a jáde nem csak Kekonra és a Zöldcsontok életére van hatással, hanem az egész világ részt akar belőle. Így viszont nagyon óvatosan kell lavírozni, hogy megmaradjon az ország, a klánok hatalma, és a családok egysége. Ez a lavírozás viszont sokszor kökemény döntéseket követel.
Tetszik, hogy Lee nem kíméli a szereplőit, és megmutatja, hogy a felelősség bizony áldozatokat is követel.

Kosa P>!
Fonda Lee: Jáde háború

Sokat vártam erre a könyvre, de minden egyes oldaláért megérte a várakozás.
A történet világa kiszélesedett, és a Nincs Csúcs klán már nem csak a Heggyel és Ayt Madával áll szemben. Kekon egy háború közepén találja magát, és az Időjósnak helyt kell állnia a szövetséges espeni erők nyomásával szemben, míg a klán befolyását növelő egyezményeket igyekszik kicsikarni. Mivel a jáde kereslete mind katonai, mind illegális szinten megnőtt , a piaci űrt csempészek próbálják kitölteni, akik így a klánok piaci érdekeltségeit és közvetve az aishót veszélyeztetik.
Fonda Lee ismét zseniálisat hozott létre. Egyfelől nem egy egyszerű fantasy-világot alkotott a bejáratott sablonok mentén, hanem komplett kultúrákat teremtett meg: ahogy Jahoonról ír, szinte látni a várost, érezni a forróságot, a sülő ételek illatát és Port Massy metropoliszának betontengerét, másrészt a karakterek intelligensek és komplexek. Hilo, Anden, Shae és Wen ízig-vérig zöldek, azaz a Zöldcsontok sajátos becsületkódexét követik, olyan -sokszor morálisan megkérdőjelezhető- döntésekre kényszerűlnek, amelyeknél saját magukat a klánjuk érdekei mögé kell szorítaniuk.
Talán arányaiban kevesebb a tényleges fizikai összecsapás, mint az első részben -bár ezekről is lerí, hogy harcművész írta őket: szinte megelevenednek az ember előtt- de a politikai adok-kapok és a vezetők lépései mégis izgalmasabbá teszik ezt a könyvet. Bevallom, aggódom a Kaulokért, Ayt Mada hihetetlen stratéga, Nau Suennel kiegészülve pedig rémisztő ellenfél.
Ami pedig Berót illeti…a Jáde város az ő nézőpontjával kezdődött és végződött, a spoiler…ha a harmadik rész végén spoiler nagyon szomorú leszek.
A Jáde Háború olyan összetett, mint egy sakkjátszma, ugyanakkor erőszakos és kegyetlen. Nagyon ajánlom, igazi érett, okos és epikus regény, egyértelműen a legjobb fantasy és az egyik legjobb könyv, amit idén olvastam.

Belle_Maundrell>!
Fonda Lee: Jáde háború

A Jáde város után nagyon magasak voltak az elvárásaim, és talán ennek köszönhető, hogy egy kicsit kevésbé tetszett ez a rész. Ettől függetlenül persze szerettem, és továbbra is nagyon erős sorozatnak tartom.
Érdekes, hogy ami az előnye az első részhez képest, az egyben a hátránya is. A Nincs Csúcs és a Hegy klánok konfliktusán túl is bepillantást nyerünk a politikába és a sunnyogások hálójába, sokkal nagyobb hangsúlyt kapnak a szomszédos országok közötti viszonyok és a külpolitika. Ez jó, mert tágítja a világot és tényleg nagyon jól kidolgozta az írónő, másrészt viszont kicsit úgy érzem, hogy a karakterek és a családi kapcsolatok rovására ment. Nyilván ebből a globálisabb nézőpontból is ered, hogy sokkal nagyobb időt ölel fel a történet, de ettől nem éreztem olyan közel magamhoz a szereplőket, nem tudtam igazán közel kerülni hozzájuk. Pedig azért itt is volt dráma bőven. spoiler
Azért a karakterizálással meg vagyok elégedve, bár ezt nyilván megalapozta az első rész, de továbbra is nagyon tetszik, hogy nincsenek fekete-fehér jellemek, mindenki hoz hibás döntéseket, de az írónő annyira jól átadja a nézőpontjukat, hogy ha egyetérteni nem is, megérteni mindig sikerült őket.
Shae és Wen mondjuk meglehetősen idegesítettek, borzasztó hülyeségeket csináltak és önző módon viselkedtek néha. spoiler Még jó, hogy Hilo a régi, már az évekkel járó jellemfejlődést leszámítva.
A hangsúlyosabb politikai szál miatt a cselekmény sem olyan pörgős a Jáde város bandaháborúzós hangulatához képest, de a világkidolgozás – ami továbbra is fantasztikus – és a kapcsolati rendszer megértéséhez tényleg fontosak voltak ezek a részek. Viszont így sem punnyadtam be, mert amikor már kezdett icipicit elegem lenni, akkor aztán derült égből villámcsapásként jött valami váratlan fordulat. Főleg a vége sikerült nagyon ütősre. Nem volt akkora dráma, mint Lan halála, de azért megint leesett néha az állam. spoiler
Egyébként ha már az akciónál tartunk, meg kell jegyeznem, hogy eddig nem gondoltam, hogy ennyit számít, ha az író tényleg ért a harcművészetekhez, de annyira jól átjöttek a harcjelenetek, hogy úgy is szinte láttam lelki szemeim előtt, hogy annyi közöm van hozzá, mint vakondnak a napozáshoz.
A befejezés igazán felcsigázott, persze végig lehetett érezni, hogy erre megy ki a játék, de ez megint egy teljesen más utat nyitott meg a folytatásnak. Jaj, alig várom már, hogy megjelenjen, biztos nagyon izgi lesz. Remélem, hogy ez a könyv csak az átvezető második rész-szindrómában szenved, és azért volt kevésbé lenyűgöző, mint az első, és a befejezés felteszi majd rá a koronát és a kedvenc címkét. Addig meg igazán eszébe juthatna valakinek megfilmesíteni, elképesztően hangulatos és látványos film lehetne belőle.

4 hozzászólás
Váczi_Fanni>!
Fonda Lee: Jáde háború

Ez a rész kevesebb akcióval rendelkezik és annál több politikai és gazdasági harc van benne. De még így se volt unalmas. A karaktereknek még több oldalát ismerhettükmeg. Mint például Hilo felelősségteljesebb és atyai oldalát (még hogy ha Niko annyával azt tett amit), Shae mély elköteleződését a klán iránt, Wen hazafiasságát, és Anden felnövését. Bár Hilo még mindig nem a kedvencem, mégis az ő karaktere a legárnyaltabb, nagyszerűen egyensúlyoz a jó és rossz között.
A történet folyamán volt egy pár veszteség mindkét oldalt, és egy remek nő – nő elleni harcnak is szemtanui lehettünk, ami a szigetország hímsoviniszta nézeteihez viszonyítva előrelépés. A vége pedig nagyon izgalmas volt, bár nem volt annyira akciódús mint az előző rész, mégis a körmömet rágtam, hogy most mi lesz.
Nagyon várom már a következő részt.

BBetti86>!
Fonda Lee: Jáde háború

Nem egy könnyű történet vár minket a Jáde háborúban. Egyedi a világa, a benne levő mágia és nagy időt is fog át. Ráadásul, ez szerves folytatása az előző kötetnek, így nem érdemes szóló kötetként sem olvasni. Táplálkozik a korábban történtekből, és már elkezdi a szálakat, amelyekkel haladunk majd tovább.

Megvan ebben a történetben az a különlegesség, hogy fantasy elem nélkül is simán megállná a helyét. Ha a Zöldcsontok a jádéval nem lennének különlegesek, erősebbek és gyilkosabbak, csak sima bandák lennének, akkor is minden alakulhatna ugyanígy. A bandák közti harcok, a szervezeten belüli ügyködések, vagy éppen az egész történetet behálózó ármánykodásoknak nincs köze a mágiához. Ez egy izgalmas, sötét játszma, amelyben mindenki a hatalomra tör.
Attól izgalmas is a könyv, hogy csak az egyik fél kártyái közé látunk be. A Kaul család tagjai egy szervezet részei, fontosak egymásnak és összedolgoznak, de ez nem zárja ki, hogy ne próbálkozna mindenki a maga módszereivel célba jutni, ha ez azzal is jár, hogy más elől titkokat őriz a családban is. spoiler Hilo pl. az erő embere, aki előbb üt, mint kérdez – a húga viszont az eszét használja, és mindenféle sötét kis játszmában benne van.
Ők is lépegetnek, de a másik Klán tagjai is. Izgalmas, hogy soha nem lehet tudni, mi következik a nagy játszmában. Miközben azt várjuk, hogy a hőseink egyik lépése nagyot üssön, őket éri támadás és reagálna kell, meg hasonlók. Ez összetettséget, kiszámíthatatlanságot ad neki, és kicsit sakkjátszmát idéz, amit szerettem benne.

A mágia nekem nem hiányozna a történetből. Nem sokat foglalkoznak vele, és még mindig elég megfoghatatlannak érzem. Az a része, hogy a jádét viselők erősebbek, még tiszta. Amikor már irányítják és egyéb dolgokat kezdenek az energiával, amely felé Anden halad… azt már kevésbé értem, és nem is tudom, milyen jelentősége lesz később. Fonda Lee jól ír, szépen kitalálta ezt a világot, úgyhogy egyelőre türelmet szavazok neki, mire lyukad majd ki mindezzel. De a klánok és a családon belüli játszmák egyelőre jobban lekötnek, mint a jáde és annak használata.

Olvastatják a szereplők is, akik nagyon közel állnak az antihősökhöz. Mindenki szikár, kemény és még a leggyengébb is olyan kegyetlen húzásokra képes, hogy az pofonnal ér fel. spoiler De különben is folyik a vér, és a történetet áthagyja az erőszak, még a családon belül is. spoiler Vannak gyengédebb pillanataik, nemes gesztusaik, de ez egy kemény világ kemény emberekkel.
Így a történetben akad egy kis guilty pleasure élmény is, mert nagy harcosok, gazdagok és vonzók, nagy játszmákban vannak benne és a család fontos nekik, de ugyanakkor véreskezűek és hidegek is.

Érdekes a regény idővonala is. Lee helyenként nagyokat ugrik, és nem egyszer megakadtam, hogy hónapok maradnak ki minden utalás nélkül. Az egyik jelenetben pl. Wen nagyban terhes, a következőben meg már ott a fia, aki nem is olyan kicsi már. Csak az ilyesmikből venni észre, hogy az idő pörög nem is lassan előre, évek telnek el a játékidő alatt, de úgy van megírva, mintha egyetlen folyamatos, pár napos eseménysorban lennénk csak benne.

Roppantul érdekel, mit tud még a szerző kihozni ebből a világból. Tetszett ez a rész is, a folytatás is várós.


Népszerű idézetek

Belle_Maundrell>!

– Azt beszélik, egy hullát találtak a temetőben tegnap éjjel.
Hilo ajka felfelé görbült.
– Csak egyet? A többi fogta magát, és elment?

25. oldal, 2. fejezet - A Fáklya távozása

Kapcsolódó szócikkek: Kaul Hiloshudon (Hilo)
Dávidmoly>!

A mágia megoszt. A hatalom megront. A család kitart.

Borító

Kapcsolódó szócikkek: család · hatalom · mágia
Dávidmoly>!

– Olyan embereket keresek, akiket két dolog jellemez: van jádéjuk, és hibás az agyuknak az a része, ami a halálfélelemért felel.

69. oldal, 6. fejezet: Az Új Zöldek

Kapcsolódó szócikkek: agy · halálfélelem · jáde
Dávidmoly>!

– Nem gondoltam volna, hogy hiszel az istenekben – jegyezte meg, mikor a férfi kiegyenesedett.
– Nem hiszek – felelte Hilo –, de az érzés kölcsönös, így talán nem haragudnak meg érte.

347. oldal, 31. fejezet: Állj ki magadért!

1 hozzászólás
Belle_Maundrell>!

A nagy háborúk apró sérelmekből születnek.

343. oldal, Második közjáték - A két trón

Kapcsolódó szócikkek: háború
Dávidmoly>!

(…) a Zöldcsontok számára a halál lehetősége olyan, mint az időjárás – az ember próbálhatja megjósolni, de valószínűleg tévedne, és senki nem változtat legfontosabb tervein, csak mert eshet az eső.

606. oldal, 55. fejezet: Végső intézkedések

Kapcsolódó szócikkek: halál · időjárás
Belle_Maundrell>!

– A hit az első lépés álmaid valóra váltása felé.

69. oldal, 6. fejezet - Az Új Zöldek

Kapcsolódó szócikkek: álom · hit
Dávidmoly>!

A véradósságot nem lehet sajtóközleményekkel eltörölni.

23. oldal, 2. fejezet: A Fáklya távozása

Belle_Maundrell>!

– (…) Az embernek mindig ott van az otthona, ahol a családja.

121. oldal, 11. fejezet - Port Massy

Kapcsolódó szócikkek: család · otthon
Belle_Maundrell>!

– (…) bárhová mész, mások megpróbálnak majd beskatulyázni. Hacsak te nem határozod meg önmagad helyét.

334. oldal, 30. fejezet - A hősök napja

Kapcsolódó szócikkek: beskatulyázás · Kaul Lanshinwan (Lan)

Hasonló könyvek címkék alapján

Cassandra Clare: Éjfél kisasszony
Rick Riordan: A vörös piramis
S. A. Chakraborty: Bronzváros
Sarah J. Maas: Föld és vér háza
Brandon Sanderson: Elantris
Mészöly Ágnes: A kupolák titka
Ilona Andrews: Mágikus találkozás
Christine Lynn Herman: Az elemésztő homály
Holly Black: The Queen of Nothing – A semmi királynője
Karen Marie Moning: Új nap virrad