Észak ​Dél ellen 7 csillagozás

2001. szeptember 12-e volt, én akkor második hete koptattam a 7. osztályt és az osztálytársaimmal együtt az előző napi eseményekről beszéltünk. Mondhatni kapóra jött, hogy pont aznap volt törióránk, ahol nagyon megmaradt tanárnőnk egy mondata, mely szerint a polgárháború óta az Egyesült Államok területén nem vívtak háborút. off Szóval jelentős konfliktusról van szó, mégis elég keveset tudunk róla, nagyon hamar lezavarták ezt a témát az iskolai törikönyvek. (Bár ez nem csak az USA kapcsán van így, hisz Oroszország nagy októberi forradalma vagy épp Kína kapcsán Mao forradalma se volt az az agyonrészletezett téma. Nyilván mindenre nincs idő, csak úgy megjegyeztem, plusz nem mostanában járt iskolai történelemkönyv a kezemben, szóval lehet ez változott.)
Nem olyan rég olvastam el Kenneth Roberts Északnyugati átjáró c. regényét melynek végén már érlelődnek a függetlenségi háború jelei. Úgy éreztem, hogy kicsit még maradnék az Egyesült Államok történelménél, ám erről szóló kötetem elvileg nincs, viszont bevillant Földi Pál kötete, amit még középiskolai jutalomkönyvként kaptam, talán 9. osztályban? Mindegy is, azóta se került sorra, viszont már korábban felmerült benne, hogy kicsit elmerülnék a polgárháború történetében, így előkerestem e könyvet.
A szerzőről már sokat hallottam, na, nem épp pozitívumokat, hanem hogy eléggé CTRL+C/V módon készültek a könyvei, forrásmegjelölés nélkül, és szeret hangot adni a saját véleményének. No, jelen tárgyalt mű ilyen téren már határozottan jobb képet mutat, a végén szerepel bibliográfia a felhasznált művekről, ill. több helyen lábjegyzetben hivatkozik a felhasznált forrásokra, leginkább a történelmi személyek mondásainál. Viszont a saját vélemény továbbra is ott van, holott a történetírásnak alapvetően semlegesnek kellene lennie (nyilván ez a valóságban ritkán van, de legalább a látszatra nem ártana törekedni), ráadásul sokszor zárójelben, monogramos megjelöléssel, mintha az előtte leírtak nem az ő mondandója lennének. Ilyenkor ott motoszkál a kisördög, hogy na, akkor az honnét volt vajon másolva?
Egyébként laikusként azt kell mondjam, ez egy egész jó áttekintés a polgárháborúról, kezdésnek nem egy rossz mű, főként, hogy a hazai kínálat meglehetősen szegényes. Olvasmányosnak nem mondanám, helyenként meglehetősen száraz volt, bár a második felétől jobban haladtam, talán változott az írói stílus? Ami nagy hiányossága, hogy egyáltalán nem tartalmaz térképeket, pedig egy ilyen, csataleírásoktól hemzsegő kötetnél ez lenne a minimum. Nyilván megdobta volna az árat, így viszont az olvasó vagy a fantáziájára hagyatkozik, vagy úgy tesz mint én, a gettysburgi csata sokadik dombemlítésekor gugliztam egy térképet, hogy lássam mi merre, hol van az a fránya gyümölcsös.

Az amerikai polgárháború sajnos nem igazán maradt meg bennem a tanulmányaim során, pedig maga az amerikai történelem mindig is érdekelt. Ezt az ismerethiányt pótolandó, kezembe vettem Földi Pál könyvét, méghozzá az új kiadásban, a Csengőkert gondozásában. A „História álarc nélkül” sorozat eddig 5 darab Földi Pál művel képviselteti magát a piacon, amiből négyet már sikerült is beszereznem. Az ilyen kisebb kiadók köteteihez képest nagyon igényes és esztétikus borítókat sikerült kreálniuk, kifejezetten jól esik ránézni a sorozatra. A tartalomról: A háború eseményeit időrendi sorrendbe szedve tájékoztatást kapunk minden fontosabb hadászati lépésről, offenzíváról és csatározásról, de a könyv első feléig ezek az információk elég elnagyoltak és felületesek, inkább csak az alkotás vázát adják. A többi leírás inkább a háttérhatalmak és azok szándékainak bemutatására koncentrálódik, és inkább a gazdaságról, a politikáról, a felek és vezetőik indítékainak ismertetéséről szól. Valamint fontosnak tartja a tábornokok és parancsnokok személyének részleges bemutatását, a gondolkodásuk és észjárásuk, vagy a döntéseik logikájának leírását. Így ilyen nevek, mint Grant, Lee, Stonewall Jackson, Davis és Lincoln, Sherman vagy McClellan kicsit a helyükre kerültek a fejemben. A könyv második felénél viszont már egész érdekes és részletes csataleírásokat is kapunk (pl. Gettysburg). Örülök, hogy beszereztem ezt a könyvet. Földi Pálról még nem írok véleményt, előbb elolvasnám több könyvét is, de örülök, hogy nem erőlteti ezt az „álpolkorrektséget”, de lehet pont ezért marad meg az ilyen kisebb kiadóknál. Érték szakmai kritikák is, de laikusként nem tisztem bárki felett is ítélkezni a történetben.