A ​vasszívű Heydrich 2 csillagozás

A halál angyala
Földi Pál: A vasszívű Heydrich

A ​történelem több olyan személyiséget ismer, akinek tevékenysége meghúzódott a közismert diktárotok mögött, mégis ők voltak azok, akik a diktatúrát működtették. Néró császár tébolyult zsarnok volt ugyan, de Róma felújítását – hogy mint „művész” egy új Homéroszként megénekelhesse Trója pusztulását – testőrparancsnoka, Tigellinus találta ki és hajtatta végre, csak úgy, mint a keresztények üldözését.
A véres jakobinus diktatúra prominensei, mint Robes-pierre, Danton vagy Marat mögött ott állt mindennek a kiagyalója és végrehajtója , az alig ismert Saint Just. A Lenin által szükségesnek tartott vörös terrort egy lengyel kalandor, Dzserzsinszkij tette véres valósággá.
Hitler náci birodalmában a brutális hóhérok, mint Röhm, a „Gestapo” Müller, vagy éppen Eichmann mögött a szürke és jellegtelen Himmler baljós alvezére Reinhard Heydrich állt. Heydrich több volt mint egyszerű végrehajtó. Ő volt az a rejtett tengely, amelyen az egész Harmadik Birodalom gépezete forgott. Hitler… (tovább)

>!
Anno, Budapest, 2009
198 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633755976

Most olvassa 1

Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

Garbitsch>!
Földi Pál: A vasszívű Heydrich

Szerettem volna olvasni egy könyvet Heydrich-ről, ami tudományos, nem pedig regény vagy szubjektív beszámoló. Bár Földi műve kétségkívül se nem regény, se nem egy ember beszámolója, a tudományostól is nagyon messze áll.

Grammar naziként számomra talán a legidegesítőbb, és leginkább az igénytelenségről árulkodik, hogy a mű hemzseg az elgépelésektől, plusz vagy hiányzó betűktől és vesszőktől.

Elfogult, érzelmekre próbál hatni megfogalmazásaival, például: „sajtócsahos” (138. oldal), „a nyugati demokráciák terrorbombázói” (185. oldal) vagy „az amerikai pénzügyi lobbi őt is megvásárolta” (188. oldal). Objektívnek se próbál látszani, amikor olyanokat leír, hogy „Azon kívül azt se felejtsük el, hogy a két jeles szerző kommunista volt, akiknek vérében volt a hazudozás.” (149. oldal) vagy „ismerve az angolok hazudozásait” (181-182. oldal).

Néha nem demagógan, de zavaróan pongyola stílusban fogalmaz a szerző, például: „gyalázzák Curdát, lehordva minden szemétnek” (175. oldal).

A fentebbiek mellett rontja a mű „tudományos” jellegét, hogy többször regényes, például „A Szent Vitus-dóm irányából dallamos óraütések hallatszanak. Tizenegy óra. A férfi, hosszú lábain kifényesített csizmával, kilép a gépkocsiból, s megteszi első lépéseit Prágában. Ősz van.” (144. oldal).

Az is fene mód idegesítő, amikor aktuálpolitikát kever a történelmi eseményekhez, például „Ezen az sem változtat, hogy Gabcik szülőhelyét, Bőst, Gabcikovónak nevezték el, ahol most egy másik szörny vízlépcső formájában gyilkolja a természetet.” (175. oldal) vagy „egy nyomorúságos szlovák politikai »elit« ma is ütőkártyaként használhat ellenünk.” (182. oldal).

Bár sokszor csapongó és akkora kitérőt tesz, hogy teljesen elveszíti a történet fonalát, összességében informatív és olvasmányos könyv. A benne leírt információkat meg kezelje mindenki iskolai és egyénileg szerzett történelmi műveltségének figyelembevételével.


Népszerű idézetek

Garbitsch>!

Könnyebb a holtaknak igazságot szolgáltatni, mint az élőknek. Ez már csak így működik minden diktatúrában.

50-51. oldal - Akciók bel- és külföldön (Anno, 2009)

Garbitsch>!

Roosevelt elnök, aki annyira „aggódott” a zsidók sorsáért, most a „kristályéjszakára” a bevándorlási kvóta befagyasztásával válaszolt, Anglia pedig, amely Közel-Keleten el volt kötelezve különböző olajsejkeknek, hallani sem akart arról, hogy a zsidók Palesztinában telepedjenek le.

115. oldal - A zsidókérdés (Anno, 2009)

Garbitsch>!

A farkas vonaglik, még él. De a bőrén már osztozkodnak.

171. oldal - Frank különútja (Anno, 2009)


Hasonló könyvek címkék alapján

Miskolczy Ambrus: „A Führer olvas”
Kurt Rieder: Hans-Joachim Marseille, Afrika csillaga
Vécsey Olivér: A Horthy-család története
Romsics Ignác: Bethlen István
Gitta Sereny: A sötétség felé
David Irving: Hitler háborúja
David Irving: Göbbels
Simon Sebag Montefiore: Sztálin
Bertényi Iván: Nagy Lajos király
Papp Imre: A Napkirály