A ​delfin lovasa 84% 17 csillagozás

Azt kell, hogy mondjam, hogy ifjúsági regény létére – és annak ellenére, hogy a ’60as évek végén íródott – egész tisztességes munka. A cselekmény nem ül le, végig izgalmas tud maradni. A karakterrajzon néha érződik ugyan, hogy kamaszok vagy fiatal felnőttek a célközönség, de egyáltalán nem zavaró mértékben. Én elsősorban a téma miatt választottam ki olvasásra, mert Christian Cameron könyveinek hála (egy kis reklám, van egy hozzá kapcsolódó kihívásom: http://moly.hu/kihivasok/turannosz-ciklus) elkezdett érdekelni a Fekete-tengernél a szkíta és szarmata törzseknek a görög gyarmatokkal való sajátos együttélése, a kulturális keveredés jellegzetességei és a hatalmi harcok világa. Szóval meglepően jól sikerült regény ez, ha a gyerekeim is szeretni fogják a történelmet (amit remélek), biztosan a kezükbe adom :)

Úgy tűnik, nem túl ismert könyv, pedig nagyon is korrekt történet, a témát pedig kevesen dolgozták fel. Az ötletet Földes Hérodotosznak a szkítákról szóló könyvéből merítette. Hérodotosz szerepet is kap a regényben – a nagy történetíró akár így is megismerkedhetett a szkítákkal és megszerezhette a könyve megírásához szükséges ismereteket. Hérodotosz azonban itt csak mellékszereplő, a prímet a szkíta királyi család tagjai viszik, elsősorban Orik, a néma herceg és féltestvére, Szkul, a szkíták fejedelme. Orik hatalmas erőfeszítéssel kitör némasága börtönéből, hogy leleplezhessen egy aljas tervet, ami egyaránt sújtaná a törékeny békében együtt élő szkíta és görög népet. Nem csak a történelmi háttér van rendben, a cselekmény is kellőképpen izgalmas, hogy fenntartsa az olvasó érdeklődését.

Kellemes, kalandos, könnyed kötet! Köszönöm az írónak!

Gyermekkorom egyik kedvenc könyve. Szerintem vagy tízszer olvastam már…

A korszak és a helyszín kevés regényben feldolgozott, a szkíták országába megyünk Periklész korában. És a főhős is elég különleges, egy néma fejedelemfi, aki a görögökhöz kerül, és ott delfinekkel is bandázik. De a sztori mégis nyögvenyelős lett szerintem. Túl sok háttérismeret, túl sok szereplő, akiknek a sorsát követnünk kellene, rengeteg háttérbeszélgetés. És hát a sok ismeretlen szó!!! Oké, tanulni kéne belőle, de ez már sok volt. Ráadásul minden lényeges szereplőnek van görög és szkíta neve, rangja, hol így hol úgy hívják őket, időbe telik, míg rájössz, kiről is beszélgetnek. És elég furi a regény szerkezete, kezdődik Hérodotosz utazásával, majd ez a szál teljesen eltűnik, és csak az utolsó lapokon jön elő újra. Szerintem nehéz szöveg, a Delfin sorozatból kilóg.