A ​halászó macska uccája 182 csillagozás

Földes Jolán: A halászó macska uccája Földes Jolán: A halászó macska uccája Földes Jolán: A halászó macska uccája Földes Jolán: A halászó macska uccája Földes Jolán: A halászó macska uccája Földes Jolán: A halászó macska uccája

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Párizsban van, a Szajnára fut ki. Harminc méter hosszú és két lépés széles, olyan, mint egy sötét, keskeny hegyszoros. Hontalan orosz bankár és spanyol anarchista, litván tanár és görög kereskedő, és még egész sor száműzött lakik errefelé. Közöttük és velük pedig egy magyar munkáscsalád él itt, és nem is él rosszul. Szorgalmasak és életrevalók, a gyerekek francia iskolába járnak, úr lesz belőlük. Életük egyszerű volna és tiszta, és a hontalanság csöndes bánatában is megbékélt, ha időről időre közbe nem szólnának a nagyvilág történései. De közbeszólnak. Hol egy királyt ölnek meg, hol más világrengető esemény történik, és a politikai földrengés mindig a kisemberek házát dönti össze. Magyarok külföldön. Nem primadonnák, akik diadalmasan térnek haza, csak józan, dolgos, szerény emberek. Történetük kicsit mégis Európa tizenöt évének története.

(Az 1936-os első kiadás fülszövege)

Eredeti megjelenés éve: 1936

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Athenaeum 2 pengős regényei Athenaeum · Athenaeum Regénytár Athenaeum · Női remekírók Atlantic Press

>!
Atlantic Press, Budapest, 2018
240 oldal · ISBN: 9786155693571
>!
Atlantic Press, Budapest, 2018
316 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155693519
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2006
196 oldal · keménytáblás · ISBN: 9637118322

2 további kiadás


Enciklopédia 15

Helyszínek népszerűség szerint

Duna


Kedvencelte 22

Most olvassa 6

Várólistára tette 160

Kívánságlistára tette 67


Kiemelt értékelések

gesztenye63 P>!
Földes Jolán: A halászó macska uccája

Rue du Chat qui Péche
Tök jól hangzik, de jó lenne tudni szépen kiejteni, meg aztán érteni is, hogy mit hablatyolok össze magamban.
Szóval, valami ilyesmiről van itt szó számomra. Jól hangzik, tehát hangulata van, no meg aztán érteni is kell, vagyis a helyén kezelni (nem kifejezetten a francia szavakat, hanem) ezt a regényt, ami a magyar nőirodalom (merthogy itten bizony muszáj vagyok használni ezt a nemszeretem címkéző-skatulyázó meghatározást) egyik ikonikus darabja.
Évszázaddal ezelőtti emigráns mese, ami már közel száz éve íródott. A mai olvasó szemével talán nem elég korszerű, nem igazán feszes, nem különösebben odamondogatós, hatalom pofájába üvöltős. Azonban helyén kezelve ezt a korszakot és szituációt, ez a regény egy igazán kerek, (számomra a romantikus jegyekben kissé túltengő, de mindenképpen szépen megkomponált) történet. Mese két, idegenben újra próbáló fiatal lánnyal a fókuszban és számos színes-színtelen karakterszerepet játszó hímmel a háttérben, akik halkan tercelnek a romantikus pesti sanzonból, néha megbicsakló, de amúgy szépen szóló párizsi chansonná formálódó összhangzat alá.

Talán nem meglepő, hogy kicsi gyermekkorom békésebb témájú remarque-jait idézi.
Jó szórakozás, kellemes felüdülés, semmivel nem több.

2 hozzászólás
szadrienn P>!
Földes Jolán: A halászó macska uccája

Gyönyörű regény az idegenbe szakadásról, a gyökértelenségről, az útkeresésről, a fel-feltámadó honvágyról egy magyar család történetén keresztül, akik az 1920-as évek Párizsában próbálnak új életet kezdeni. Velük együtt számtalan nemzet politikai emigránsai, megélhetési bevándorlói találnak itt menedéket, találkozhatunk orosz, olasz és spanyol arisztokratákkal, politikusokkal, de finnekkel, litvánokkal és görögökkel is. Mindannyiukat összekovácsolja a közös sors, a közös hontalanság, bármennyire különböznek is, megható módon összetartanak és egyengetik egymás útját.
Az írásmód eredeti, igényes és érzékeny, a sorok között ott bujkál a halk melankólia. A hitelesség megkérdőjelezhetetlen, a szerző saját élményeiből, tapasztalataiból merít, amikor ezt a speciális élethelyzetet ábrázolja, talán ezért is hat ennyire elevenen, magával ragadóan az olvasóra.
A fiatal szereplőknek látszólag megadatik a szerelem és a karrier lehetősége, sorsukat azonban sokkal inkább a kívülállás és a kirekesztettség determinálja, és csak kevesek számára lehetséges a boldog és kiteljesedett élet. Földes Jolán így ír erről:
“Valószínűleg mindig is ez volt az arány elszármazottak, számkivetettek, emigránsok között, ez volt az arány, és mindörökké ez is marad. Egy-kettő sátrat ver az idegen földön. A többiek? Elmúlnak, lassan és nyomtalanul.”

Timár_Krisztina I>!
Földes Jolán: A halászó macska uccája

„Mindig új s mindig a régi.” Az utak találkozása. A senki földje. Az a hely, amely egyfelől nyitott (bárki beléphet, és el is hagyhatja), másfelől zárt (az idegen ország éppen úgy kicsukja magából, mint ahogyan a benne élőket is örök idegenségben tartja). Ahol egy ideig kénytelen egymás mellett élni magyar, orosz, litván, görög, spanyol és német, bankár és szűcsmester, szerelő és arisztokrata, anarchista és tudós, és senkire nem számíthatnak egymáson kívül. „Egy ideig”, azaz örökre. Az a hely a megtestesült idő, amely egyszerre áll és rohan: mindenki úgy lép be, hogy rögtön ki is akar lépni, és benne ragad egész életére.

Részletes értékelés a blogon:
https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/2021/10/29/bestseller…

>!
Magyar Hírlap / Pallas / Új Idő, Budapest, 1989
204 oldal · puhatáblás · ISBN: 963026983x
Zsuzsi_Marta P>!
Földes Jolán: A halászó macska uccája

A 20-as évek, Párizs, a Rue du Chat qui Péche, A halászó macska uccája, ahova a Barabás család megérkezik egy jobb élet reményében, hogy sok emigráns társaihoz hasonlóan munkát, megélhetést, jövőt találjon idegen földön. Nemcsak szűk környezetüket, hanem a népes orosz kolónia sok szereplőjét is megismerjük, segítő kezet nyújtanak a családnak, tudják, nem könnyűek a kezdeti lépések, ahogy a későbbiek sem.
Idegen a nyelv, az iskola, nem könnyű munkát találni. Megbánás, honvágy, bizonytalanság, otthonról hírek, kirekesztettség, hazautazás, majd ismét és továbbra is szerencsét próbálni – igencsak embert próbáló a család sorsa.
Kedvenc szereplőm Barabás Anna, Bardichinov_, valamint a kedves, jólelkű Liiv bácsi.
Ismerkedésem a regénnyel nem volt zökkenőmentes, már kezdetekkor kissé monotonnak éreztem, s ez kitartott a végéig. Holott maga a cselekmény gazdag, sok karaktert, helyszínt vonultat fel. A nyelvezete régies, abszolút illik a korhoz, témához, a párbeszédek, karakterek jól kidolgozottak.
Összességében tetszett, örülök, hogy ezt választottam és olvastam végül az írónőtől.

Ottilia P>!
Földes Jolán: A halászó macska uccája

Milyen kár, hogy Földes Jolán és munkássága eddig kimaradt az életemből! @szadrienn értékelése keltette fel a figyelmemet a mű iránt, amit ezúton köszönök, ugyanis maradandó élményt nyújtott.

Remek író, színvonalas, komoly irodalmi értékkel bíró alkotás, saját tapasztalatokra épülő, történelmi hitelességű tartalom. A regény a huszadik század elején, elsősorban Párizsban játszódik, az ott élő, számos országból érkező, megélhetési bevándorlókról, politikai emigránsokról szól, főszerepben egy magyar családdal. Jól kidolgozott, szerethető karakterek, a legváltozatosabb múlttal és jellemvonásokkal.

Hamar beszippantott, és aztán nem is engedett egészen a végéig. Teljesen ráhangolódtam, úgy éreztem, mintha részese lennék. Könnyed stílusban olvashattam megrendítő, fájdalmas dolgokról, elsősorban az idegenbe szakadt emberek hétköznapi életről, a gyökértelenségről, a honvágyról, a kirekesztettségről, az összetartásról, a túlélésért való küzdelemről, és persze időnként sikerekről is.

Számomra új információkat is hordozott, történelmi ismereteim ebben a témában nem elég elmélyültek. Időszerűségére ösztönösen ráéreztem, mert azért ma is van aktualitása bőven. Számos honfitársunk keresi külföldön a boldogulás útját, és a sokak számára már szitokszóként funkcionáló megélhetési bevándorlás tekintetében akár érzékenyítő olvasmány is lehetne.

1 hozzászólás
csgabi P>!
Földes Jolán: A halászó macska uccája

Milyen jó, hogy a Merítés kapcsán megismerkedtem Földes Jolánnal és életművével. Ez a könyv valami csodás volt. Nem gondoltam, hogy kevesebb, mint 200 oldalba belefér több, mint tíz év és ennyi történés, érzelem, gondolat. Szerettem a szereplőket, mindet, külön-külön szerettem, és figyeltem kivándorolt életük folyását Párizsban. És szerettem őket együtt is, amikor a söntésben beszélgettek, vagy munkát kerestek; segítették egymást, hiszen mind idegen hazában éltek. Összeköti a szereplőket az idegenség érzése. S míg az első pár évben még reménykednek, hogy hazatérhetnek, mint például Bargyihinov, később már nem reménykednek, és mosollyal az arcukon szemlélik az újonnan érkezőket, akik még bizakodnak a hazatérésben… Mint ők korábban.
A történelem azonban nem kíméli őket így sem. Hiszen a történelem mindent befolyásol; egy magyarországi esemény a párizsi magyarokat, egy spanyolországi a spanyolokat…
Nem tudom, hogyan volt képes Földes Jolán erre. Nincs itt emelkedett irodalmi megfogalmazás, sem irodalmi pátosz. Az élet van. Párizsban. A 20. század első felében.
Szerelem, halál, honvágy vagy éppen szerencsés álláskeresés.
Azt gondolhatnánk, hogy ennyi év alatt valamennyire keveredett egymással a kivándoroltak és a született franciák világa, de ez nem történt meg. Külön kis világot alkotnak, és amikor Jani spoiler. Mások a szereplők közül meg sem próbálják.

Hogy kit szerettem legjobban? Nehéz eldönteni. Klári olyan furcsa volt… Blanka jutott róla eszembe, Szabó Magda Katalin utcájának Blankája. Akit nem kedveltem az elején, aztán megismertem.
Annusról mást hittem, mint amit kaptam. Janit nem sikerült annyira megismernem, mint a többi szereplőt. Bargyihinov és Liiv iránt gyengéd szeretetet éreztem.

1 hozzászólás
SteelCurtain>!
Földes Jolán: A halászó macska uccája

Túl azon, hogy alig néhány sor után rabul ejti az olvasót, túl azon, hogy könnyed, csevegő stílusban mesél torokszorító dolgokról, s túl azon, hogy kezünkbe ragad, letehetetlenné válik, képtelenség észrevétlenül elosonni a regény világa, s korunk mérsékelten dicsőségteljes produktuma, a migráció között mutatkozó kísérteties hasonlóságok között.
Mert ami a befogadó – vagy éppen be nem fogadó – szempontjából migráció, az a másik oldalról nézve emigráció. Aki kényszerből elhagyja a hazáját – én a szegénységet is kényszerítő erőnek tartom – annak cselekedetét akár gazdasági, akár politikai okok motiválják, emigrál. Az emigráns a politika és a média számára zavarba ejtő kifejezés. Használata mindaddig kétélű, míg az emigráns át nem alakul migránssá. Onnan kezdve azonban remekül helyettesítheti az évezredes biztonsági szelepet, a zsidót, akit remekül lehetett általános bűnbakként használni, megrugdosni, leköpni, agyonverni, mert senki sem kelt védelmükre. Ha meg éppen jól alakult minden, megvolt az a megnyugtató tudat, hogy ha ismét rosszra fordulnak a dolgok, újra elő lehet venni őket, és ismét elkövetni ellenük minden elképzelhető gazságot. Mert egy hierarchikus rendszerben feltétlenül szükség van egy általános bűnbakra, melyre rá lehet tolni a rendszer és az éppen aktuális hatalom teljes tehetetlenségét.
A két világháború közötti Franciaországban szinte minden náció képviseltette magát az akkori migránsok között. Magyarok is voltak szép számmal, akárcsak a regénybeli Barabás család. Nem politikai menekültek, hanem dolgozó emberek, akik a jobb élet reményében vágtak neki az ismeretlennek. Zavarodottan próbálnak megállapodni idegen környezetben, fura emberek között, miközben a franciák épp az ő barbár szokásaikon szörnyülködnek. Például azon, hogy elemista gyerekeiknek az iskolába a tízóraihoz nem csomagolnak bort is. Példátlan hiányosság! De hát mit is lehet várni ezektől a balkániaktól? S ha Budapesten néhány „úriember” frankot hamisít, akkor Párizsban természetesen minden magyar munkást elbocsátanak. Elvégre mégiscsak kezdeni kell valamit ezekkel a magyarokkal! S miközben maguk is napi gondokkal küzdenek, szerves részeivé válnak egy rendkívül fura emigráns asztaltársaságnak, ahol spanyol anarchisták és orosz arisztokraták ülnek békés egyetértésben egymás mellett.
Ki hinné, hogy 82 éve adták ki először ezt a regényt? Most is időszerű.

2 hozzászólás
bagie P>!
Földes Jolán: A halászó macska uccája

Pár napja fejeztem be a könyvet, és azóta gondolkodom, hogy milyen értékelést is írjak róla.
Az 5 csillag nem volt vitás, mert nagyon elkapott a hangulata, bele tudtam élni magam a történetbe, ott voltam a szereplőkkel a párizsi helyszíneken.
Nagyon sokat gondolkodtam olvasás közben és azóta is azon, hogy ~80 évvel korábban megírt könyv mennyire aktuális (színezetű) a mostani állapotokkal, amikor a kivándorlás, külföldön próbálkozás ismét megélhetési lehetőség a magyar emberek nagy részénél.

A történetben egy magyar család emigrál Párizsba, és próbál megélni, és a teljes család szemszögéből megismerhetjük az új életet. Tetszett, hogy Párizsnak nem a csillogó, csili-vili részébe vezet a könyv, hanem egy szűk, kis utcába (google mapsen is megnéztem :)) amely a sötétségével , sejtelmességével romantikus bájt ad a kalandnak.
A magyar munkáscsalád és a mellettük élő egyéb országokból emigráló emberek egymást segítve, olykor vitatkozva próbálnak talpon maradni a 20-as évek Párizsában.
Valójában a regényben nagy cselekmény nincs, a próbálkozások, az élet a Barabás család tagjainak szemszögéből van elmesélve: a két kisebb gyerek (Klári és Jani) francia iskolába járva, teljesen tud asszimilálódni a francia életbe, orvos illetve mérnök válik belőlük, akiket a honvágy már felnőtt életükben is sem húz vissza Magyarországra.
A szülőkben benne marad a honvágy életük végéig, keresik a legjobb megoldást mindig a családnak, de a legjobb, hogy együtt maradnak, a rövid kitérők után, a „mindegy hol, csak együtt legyünk” érzés győz.
A főszereplő Annus, aki a kiköltözéskor már nagy az iskolakezdéshez, tizenévesen háztartást vezet (míg a szülők dolgoznak), később dolgozik, szerelmes lesz / szerelmesek lesznek belé ifjak, de nála úgy éreztem, hogy sosem fogja igazándiból megtalálni a helyét. Ő a klasszikus esete annak a személynek, aki „gyökértelen” marad egész életére, hiszen kicsi (tizenéves) volt még, amikor elhagyta Magyarországot, de idős ahhoz, hogy az új hazába beilleszkedjen… szorítottam neki, ahogyan szorítok sok külföldön élő barátomnak, bár úgy látom, érzem, ők inkább Annusok maradnak örökre.

Márta_Péterffy P>!
Földes Jolán: A halászó macska uccája

Nem ismertem az írónőt, itt találtam Molyon a könyvet, figyeltjeim olvasták. Mindent leírtak róla, most nem tudok mást hozzátenni.
Érdemes volt elolvasni.

fióka >!
Földes Jolán: A halászó macska uccája

Életmese. Ami igaz, ha minden igaz :). Hinnem kell az írójának, hiszen ő maga is emigráns volt.
A dolgok azóta változtak. Talán most már könnyebb. Ezt is hinnem kell.
Magányosnak, be-nem-fogadottnak lenni nagyon könnyű. Nem kell ahhoz idegen ország. Elég a saját családod. Egy másik város. Egy másik közösség – némi ellentmondás látszik itt felütni a fejét, de nem. Nincs. S ha minden magányok legnagyobbikára gondolok, akkor elég vagy te is önmagadnak, mint ellenséges közeg.
Lássuk csak: én most is idegen vagyok, pedig csak a szülővárosomból költöztem el. Országot nem váltottam. Ha már ország: a sajátomban is idegen vagyok. És éltem olyan országban is, ahol egy nyelvet beszéltünk, mégis idegen voltam. Ebben semmi furcsa nincs. Mindig és mindenhol lesznek emberek, akik be- és elfogadnak, és lesznek olyanok, akik nem. Hiszen valóban idegen vagy. Mindenféle értelemben. Addig, amíg meg nem ismernek. Az a fontos, hogy mit viszel magaddal, mert önmaga elől senki sem menekülhet. És így tovább.
A regény? Lányregény, nem pejoratív értelemben. Aranyos, őszinte, itt-ott kicsit összefüggéstelen, de a maga nemében jó. Érdemes elolvasni, látni, hogyan hatnak befolyásolhatatlan, kontrollálhatatlan elemek a mindennapokra. Hogy működött az élet, a „hontalanság” a húszas-harmincas években, két világháború között. Milyen az, amikor emberek összebújnak és jók egymáshoz, mert egymásra vannak utalva – vagy talán már azelőtt is jók voltak? Mennyire fájdalmas az, ha kiderül, a befogadó ország az igazi otthonod, nem a régi? (Ezért van idézőjelben a hontalanság.) Milyen érzés beolvadni? Kedves történet, azt a pár órát megéri.

>!
Magyar Hírlap / Pallas / Új Idő, Budapest, 1989
204 oldal · puhatáblás · ISBN: 963026983x
3 hozzászólás

Népszerű idézetek

ppeva P>!

– Pedig állítólag Amerika az a kohó, amelyik minden idegent magába olvaszt.
– Állítólag. Akik elégnek benne, azokról nem tudunk.

192. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Amerika
3 hozzászólás
Arianrhod>!

Idegen emberekkel kocsmában elbeszélgetni szerte a világon ősi és tiszteletreméltó szokás.

1 hozzászólás
szadrienn P>!

A közönség megjegyzései talán nem föltétlenül tizenkét éves lányfüleknek valók – de vajon gyereknek való-e maga az élet, ez a furcsa összetételű, színjátszó, üledékes folyó, ami országutakon, lövészárkokban, utcákon hömpölyög, és habosan csapódik a házak falának?

26. oldal

csgabi P>!

– Csak bátorság, kedves barátom, csak nem túlozni a nehézségeket.

16. oldal

ppeva P>!

Pedig az öregek már beletörődtek Albertine-be, ahogy Albertine szülei is beletörődnek Janiba. Csak ők ketten nem törődtek bele egymásba. Nem értik egymást, csak szeretik. Rossz kombináció.

149. oldal

szadrienn P>!

1920 volt, a vonatok még úgy szaladgáltak, mint szétszóródott nyáj juhai, amelyek sehogy se találják meg egymást.

1. oldal

csgabi P>!

Azt mondtam, a honvágy elaludt? A honvágy nem alszik. Csak lehalkul, elcsöndesedik, leköltözik a lélek alsó áramaiba, ott zizeg, csobog fojtottan, mint a föld alatti vízmosás.

41. oldal

Kapcsolódó szócikkek: honvágy
SteelCurtain>!

Kis csapat tart hirtelen felé, egyikük elébe lép, a többiek mögötte szoronganak.
– Te miért nem vagy fekete? – kérdi a szónok erélyesen.
Jani megrezzen.
– Tessék?
– Te mért nem vagy fekete? A négerek mind feketék.
Jani a szögletes kúnkoponyája hegyéig elvörösödik.
– Én nem vagyok néger.
A szónok társaihoz fordul. – Azt mondja, hogy nem néger. – Megint Janit vizsgálja, gyanakodva : – Afrikában csupa négerek laknak.
– Én nem Afrikából jövök. Magyarországról.
– Azt mondja Magyarországról jön – közvetít hátrafelé a szónok.
– És az nem Afrika? – csodálkozik az egyik fiú.
– Dehogy ! Amerika ! – erősködik egy másik.
– Nem ! Ausztrália ! – A kis csapat összevész. Jani megpróbálja túlkiabálni őket, visszaterelni magára a figyelmet.
– Hadd mondjam meg ! Én tudom ! Én ott lakok. Magyarország ! Európa !
– Európa? – pillant rá valamelyik hitetlenül.

ppeva P>!

Jó ember, okos ember, humortalan ember. Mellette élni nyugalmas lehet és fárasztó.

191. oldal

psvianne>!

Monsieur Alvarez málnaszörpöt rendel, mert Monsieur Alvarez antialkoholista és vegetáriánus. Barabás tisztelettel nézi, ő eddig azt hitte, hogy az anarchisták bombákat viselnek a mellényzsebükben, és nyersen eszik az emberhúst.

36. oldal

Kapcsolódó szócikkek: anarchista · málnaszörp

Hasonló könyvek címkék alapján

Lesznai Anna: Kezdetben volt a kert
Szabó Magda: Az ajtó
Németh László: Iszony
Lázár Ervin: A Négyszögletű Kerek Erdő
Colleen McCullough: Tövismadarak
Simone de Beauvoir: Elválaszthatatlanok
Jókai Anna: Ne féljetek
Babits Mihály: Halálfiai
Németh László: Égető Eszter
Vaszary Gábor: Monpti