Mit ​tegyünk, ha fegyvert fognak ránk? 36 csillagozás

Útikönyv a felfordult világhoz
Földes András: Mit tegyünk, ha fegyvert fognak ránk?

„Az ​öngyilkos merénylő felrobbant kocsiját fotóztam Irakban. Az összegyűrt kasztni úgy ékelődött a falba, mintha köré építették volna a romokat. Egy rémült katona intett megálljt, majd magyarázat helyett rám szegezte a fegyverét.”
Földes András, az Index újságírója rutinmunkára indult a déli határhoz, de végül a közel-keleti háború mélyén találta magát. Bejárta a hadurak fogságába esett Líbiát, gyilkos drónok elől menekült az iraki fronton és Afrikáig hajózott egy csapat anarchistával. Hároméves útján gyűjtött információkat afgán zsoldosoktól, embercsempészektől és hippimennyországot ácsoló naiv önkéntesektől.

Az izgalmas dokumentumregény azonban nem csak a Föld legforróbb konfliktuszónáit tárja elénk. A káosz közepén lesz érthető, miért érezzük Európában is, hogy felfordult velünk a világ. A Föld alapjaiban változott meg, amióta az internet és a high-tech kütyük mámorában elfelejtettünk kinézni az ablakon. A menekültválság is csupán jel… (tovább)

>!
270 oldal · ISBN: 9789634335139
>!
270 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634333944

Enciklopédia 10

Helyszínek népszerűség szerint

Bejrút · Líbia


Kedvencelte 3

Most olvassa 3

Várólistára tette 37

Kívánságlistára tette 27

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

zcserei>!
Földes András: Mit tegyünk, ha fegyvert fognak ránk?

Földes András: Mit tegyünk, ha fegyvert fognak ránk? Útikönyv a felfordult világhoz

Földes András az az újságíró, akinek ha bármilyen anyaga kijön, rögtön félreteszem az éppen aktuális tennivalóm és elfogyasztom. Mindenkinek ajánlom a videó riportjait.

A legtöbb történetet amit a könyv felvázol már ismertem, de nem ilyen részletességgel és nyilván a személyes szál nélkül.

Páratlan a munka amit elvégez és olvasás közben több ízben azon járt az eszem, hogy mennyire fontos lenne ezt angolra is lefordítani.

Fél csillag levonás azért jár csupán, mert néha érződik, hogy nem ekkora terjedelemhez szokott a szerző, kicsit kalandregény akar lenni a könyv, de nem sikerül neki annyira. Indokolatlanul sok emberről tudtam meg, hogy német akcentussal beszél, a sivatag tájleírásai is izzadságszagúak picit.

Azonban mindezt feledteti és bőségesen ellensúlyozza a tartalom. A szerb-magyar határtól Idoménin keresztül egészen a líbiai sivatagig Földes András lenyűgöző utat jár be. Ami pedig nem derül ki a riportokból, de innen igen: az egész egy konzekvens, egymásra épülő lánc, az „ugrások” nem véletlenszerűek.

Páratlan a magyar újságírásban a teljesítmény, amit nyújtott. Remélem sokáig lesz alkalma folytatni és mindig biztonságban tér haza.

vikic06>!
Földes András: Mit tegyünk, ha fegyvert fognak ránk?

Földes András: Mit tegyünk, ha fegyvert fognak ránk? Útikönyv a felfordult világhoz

Nem hittem volna, hogy pont egy menekültválság témáról szóló könyvön fogok hosszú idő után felkuncogni, de Földes András nagyon jól váltogatta a komoly, informatív kijelentéseket és a fanyar humorát, szerettem.
Ha jól gondolom, egy korábban az Indexen megjelent cikksorozat került összefoglalásra ebben a kötetben, az egyik első sztorit anno biztosan tudom, hogy olvastam 2015-ben.
Nagyon bejött a könyv: izgalmas, informatív, sokat megtudtam a helyzetről a Közel-Keleten. Nekem nagyon tetszett, hogy végig próbálta objektíven bemutatni a tényeket, körülményeket, illetve en blokk jó volt látni, hogyan „működik” egy konfliktuszónákban dolgozó külügyi újságíró, és szépen mutatta párhuzamban a munkáját és apró ellensúlyként illetve összekötésként a magánéletében történteket.
András nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az ember többféle formából is információt szerezhessen, és ne csak a szájába adott és megrágott falatot kelljen lenyelnie megemésztés nélkül.

tizkicsikonyv>!
Földes András: Mit tegyünk, ha fegyvert fognak ránk?

Földes András: Mit tegyünk, ha fegyvert fognak ránk? Útikönyv a felfordult világhoz

Ha hinnék a kötelező olvasmányok intézményében, ezt a könyvet egészen biztosan a listára tenném.

raiders>!
Földes András: Mit tegyünk, ha fegyvert fognak ránk?

Földes András: Mit tegyünk, ha fegyvert fognak ránk? Útikönyv a felfordult világhoz

Manapság az oknyomozói újságírás teljesen kezd eltűnni. Az interneten keresztül ma már bárki, bármilyen tartalmat feltölthet nem kell ahhoz különösen jó publicistának lennie. A cikkek írásánál elég, ha az ember az első két google találatot elolvassa, és onnantól azt hiszi, hogy átlátja a rendszer működését és politikát. Sajnos abban az irányba megyünk, hogy a ténylegesen megalapozott hírek és cikkek ritkák, mint a fehér holló.
A nagybetűs újságírásnak egy szép példája Földes András könyve. A teljesítménye előtt le a kalappal, azonban a megvalósítás hagyott némi kívánnivalót maga után. A bevándorló kérdés pont olyan, amiről a karosszékben ülve, vagy a kocsmában két sör mellett igazán nagy „bölcsességeket” lehet megfogalmazni, azonban igazán megalapozott információt a magyar médiában szinte lehetetlenség olvasni. Földes vette a fáradságot (és a korabeli index is) és pénzt és időt rááldozva megpróbált utánajárni a tényleges történéseknek.
Nem csak azt kutatta milyen volt a helyzet a bevándorlók útvonalain, hanem arra is választ kereset mi az oka az útrakelésnek. A könyvet olvasva már sokkal világosabban látom az ok-okozati összefüggéseket, kár hogy sok helyen annyira kusza a történet mesélés, hogy nehéz követni miért akkor, és miért épp abba az országba utazott Földes. Az epizódok sajnos nem állnak össze egy teljes egésszé, túlságosan szétszabdalt történetet kap az olvasó. Így összességében nem vagyok megelégedve teljes mértékben, de elismerem, hogy hatalmas munkával fontos és jó könyvet alkotott Földes András.

CS_David>!
Földes András: Mit tegyünk, ha fegyvert fognak ránk?

Földes András: Mit tegyünk, ha fegyvert fognak ránk? Útikönyv a felfordult világhoz

A menekült téma egy nagyon izgalmas és fontos dolog, ezért érdemes rendesen körüljárni. Nem csak a szeressünkmindenkitfeltételnélkülmertazmegoldmindenproblémát és a vele szemben álló xenofób/rasszista vonal létezik. A világ ennél bonyolultabb. Annak aki kicsit több árnyalatot szeretne meglátni a problémában érdekes lehet a könyv.

De csak le kellett vonnom másfél saját fénnyel rendelkező égitestet.

1. Szerintem tök jól néz ki a borító, de ezt a szerző portré dolgot nem értem. Ez nem egy Földes András életrajz. Egy kicsit elgondolkodtat, hogy aki a saját arcát pakolja egy feltételezhetően objektívnek szánt riportgyűjteményre, az mennyire képes tárgyszerűen vizsgálni a környezetét. Értem én, hogy az újságíró is ember, de lehet kicsit ront a hitelességen, hogy túl van tolva a szubjektív vonal.

2. A cím. Könyveknél hülyeség klikkvadászatról (clickbait) beszélni, de hát ez akkor is olyan. Merthogy konkrétan semmit nem fogsz megtudni arról, hogy mit tegyél ha fegyvert fognak rád. A két fegyverráfogós jelenet alapból borzasztó érdektelen. Tényleg a legócskább marketingtrükkökkel lehet csak könyvet eladni?

3. A mélység. Hiányérzetem van. Olyan rohanósnak, felületesnek tűnik az egész. Továbbá érdekelt volna egy-két sztori a Nyugat-Európában beilleszkedni próbáló vagy nem próbáló tömegekről is. Bár lehet, hogy ez önmagában egy külön könyvet érdemel.

paf P>!
Földes András: Mit tegyünk, ha fegyvert fognak ránk?

Földes András: Mit tegyünk, ha fegyvert fognak ránk? Útikönyv a felfordult világhoz

Röviden: jó könyv, olvasd el, ha szeretnél kicsit belelátni a néhány évvel ezelőtti migrációs válságba. Nyilván nem voltam ott, de tárgyilagosnak tűnik, és a stílusa is megfelelő, nem hatásvadász. (Ellenben ha a címben feltett kérdésre keresed a választ, rossz helyen jársz…)

Hosszabban: ez az a fajta könyv, amit megláttam a könyvesboltban, belelapoztam, aztán eldöntöttem, hogy könyvtárból veszem ki, nem kell nekem aktuális, gyorsan elavuló politika a polcon. Aztán mire eljutottam a könyvtári példány feléig, megkerestem, hol kapható. Ugyanis ez nem aktuálpolitika, hanem részben kordokumentum, részben pedig az ember működésének leírása (a teljesség igénye nélkül). Szeretném, ha a gyerekeim rendelkezésére állna, amikor eljön az ideje.

A szerző a menekültválság nyomában indult el még 2017-ben, és ennek kapcsán jutott el a világ különböző, ilyen szempontból releváns helyeire. Itt aztán látott háborús menekülteket Európa felé haladnispoiler; háborús övezeteket, ahol meglátta, mi elől menekülnek ezek az emberek; mentőhajókatspoiler; milíciák uralta területeket (amikhez hasonlók talán közelebb is voltak Afrikánál egy-két évtizede). Nem könnyű olvasmány, pedig nem vájkál különösebben semmiben. Csak közöl. De olyasmiket, amiktől az ember értékeli, hogy Kelet-Európába született.

mignonne>!
Földes András: Mit tegyünk, ha fegyvert fognak ránk?

Földes András: Mit tegyünk, ha fegyvert fognak ránk? Útikönyv a felfordult világhoz

Nagyon tetszett a könyv, egész idő alatt faltam a oldalakat. Nagyon jól át tudta adni mi történik a „másik oldalon”, szinte ott éreztem magam vele. Nagyon sok új információhoz jutottam a könyv által ebben a témában. Emelett nagyon megrázó is volt, ezeknek az embereknek a sorsát olvasni.

Artaban>!
Földes András: Mit tegyünk, ha fegyvert fognak ránk?

Földes András: Mit tegyünk, ha fegyvert fognak ránk? Útikönyv a felfordult világhoz

Három csillag és egy fél, mert – sajnos – az igényes borítók közé passzírozott szöveg egyáltalán nem működik.
Földes cikkeiből eddig viszonylag kevéssel találkoztam, azok viszont könnyen fogyasztható, jól megírt szövegek voltak. Gondoltam, teszek egy próbát a könyvvel is, hátha egy kevésbé szépirodalmi, tényirodalomba hajló Jászberényi Sándort kapok. Nem azt kaptam. Lehet, hogy csak nekem van ilyen végletekig kificamult ízlésem, de szerintem határozottan jót tenne a szövegnek, ha a szerző néha a szállásán hagyná a kamerát, fényképezőgépet és úgy járna a válságövezetek utcáit, hogy nem keres semmit, mert tudja, hogy előbb-utóbb úgyis szembejön majd valami rendkívüli, amit nem lehet lefotózni.

Andrea_Pozsgai>!
Földes András: Mit tegyünk, ha fegyvert fognak ránk?

Földes András: Mit tegyünk, ha fegyvert fognak ránk? Útikönyv a felfordult világhoz

Nagyon unalmas könyv, de még amikor belendülne is a semmibe fut a történet. A röszkei határátkelést is lehetett volna izgalmasabbá tenni, hogy legyen benne valami tényleges történés. Nem lett. Lehet, hogy én olvastam túl sok jó könyvet a témában és el vagyok kényeztetve. Lehet, hogy nem minden újságíró ért a könyvíráshoz. Ez egy dokumentum film forgatókönyvéhez jó lenne, de így… Nekem nem sokat tett hozzá, mintha maga is unta volna, de azért gyorsan leírta, amire még emlékszik. A könyv címének pedig semmi köze a történethez. Nem tudom eldönteni, hogy az író ennyire közömbös azok iránt, akikkel találkozott vagy csak ennyire nem tudta visszaadni a könyvben. A magánéleti szálat végképp nem értem. Miért fontos megemlíteni, hogy Szilvi zabkekszet sütött neki? Csak azért nem tudtam egy nap alatt elolvasni, mert többször is elaludtam olvasás közben…

Handsome_Potato>!
Földes András: Mit tegyünk, ha fegyvert fognak ránk?

Földes András: Mit tegyünk, ha fegyvert fognak ránk? Útikönyv a felfordult világhoz

Jó könyv, nem hibátlan.

Tetszett, hogy mennyire közvetlenül írja le az élményeit. Igazán abszurd volt olvasni, milyen problémával küzdenek itthoni szerettei, közben mit élnek át emberek pár országgal keletebbre.

A videóit a könyv fejezetei mellé nézve vizuális segédeszközként szerintem érdemes használni.


Népszerű idézetek

zcserei>!

Zavartan magyaráztam, hogy miért utazgatok együtt egy iráni egyetemistával, és csak lassan esett le, hogy a közegek nem is róla, hanem rólam kérdezgetnek. Mit dolgozom, kapcsolatban állok-e iszlám szervezetekkel, jártam-e már kurd területen? A kérdésekből lejött, hogy távol a török üdülőhelyektől az európai ember inkább az Iszlám Állam vagy a szeparatista kurdok potenciális támogatójának tánik, és mint ilyen, a török állam ellenségének. Felrémlett az is, hogy az egyre diktatórikusabb Törökországban nem az újságírók számítanak az ideális utazónak.
Szokatlan érzés telepedett rám. Európaiként eddig az élet természetes részének tekintettem, hogy bizalommal kezelnek a világban. Alap volt, hogy uniós állampolgárként nem tekintenek gyanúsnak. Sőt, a hivatalok és az utca embere is természetes jóindulattal viszonyult még az olyan sajátos ötleteimhez is, mint hogy a donyecki rakétázás idején futni megyek a folyópartra vagy hogy együtt utazom szegény indiaiakkal egy vonat tetején. Ennek azonban hirtelen vége szakadt: a törökök akadálytalanul mehettek tovább és én jelentettem a problémát.

48. oldal

Földes András: Mit tegyünk, ha fegyvert fognak ránk? Útikönyv a felfordult világhoz

zcserei>!

Lefilmeztem a sátrat, a bodorodó füstbe burkolózó fiút és a kisgyereket ringató, ráncos anyját. Aztán a gyerekek hadától kísérve körbejártam a telepet. Már a keresőbe nézve nyilvánvaló volt, milyen erősek lettek a képek. Minden egyes snitt magáért beszélt. Valami azonban nyugtalanított. Miért ilyen ismerős ez a helyzet? Leeresztettem a kamerát és körbenéztem. Mintha már láttam volna valahol a szutykos kisgyerekek, a szeméthalmok, a szélben csapkodó sátrak világát. Aztán beugrott: a tévéhíradókból, magazinok képeiről, háborús filmekből ismerős a látvány. Az úgynevezett harmadik világ tipikus képei ezek. A nyugati ember számára ezek a képek jelentik a konfliktuszónát, a nyomort, a menekülteket. Ez az otthonos megközelítés okozta, hogy annyira elégedett voltam a filmmel. Tudtam, hogy minden kockáját érteni fogja a közönség. Kedves nézőink: a nyomor és pusztítás képeit látjuk.
Mindezzel egy gond volt csupán. A szegénység, a kiszolgáltatottság, a háború ezen jellegzetes megnyilvánulásai inkább a múlthoz tartoztak. Persze a Földnek a mai napig sok olyan nyomorúságos szeglet maradt, mint Libanon határzónájában ez a tragikus zárvány. De ezek főként a 20. század második felére voltak jellemzők.
Nem azt bizonygatom, hogy a világból eltűntek a háborúk vagy a gyilkos szegénység, hanem azt, hogy ezek a traumák a 21. században már másként néznek ki. És ha nem tudatosítjuk ezt a változást, akkor pont olyan értetlenkedve nézzük majd a világot, ahogy Európa figyelte a 2015–2016-os menekülthullámot. A kontinensen nem csak az okozott sokkot, hogy rövid idő alatt több mint egymillióan érkeztek hozzánk. A decens európai polgárok azért sem tudták hová tenni a jelenséget, mert a menekültek nem az elvárásaik szerint néztek ki – úgy tudták, hogy rongyosak, nincstelenek, a gyerekeik pedig pókhassal, éhezve vonszolják magukat. Hiszen mindannyian láttuk az etióp éhezésről vagy éppen a vietnámi háborúról szóló dokumentumfilmeket. Híres fényképek egész sora égette az agyunkba ezeket az eseményeket.
Eszembe jutottak a satilai tábor menekültjei. Volt mobiltelefonjuk, sokan egyetemet végeztek, tiszta ruhákat viseltek. A nyugati elképzeléseinkbe mindez azonban nem illett bele: hogyan lehetne már menekült egy baseballsapkás, Nike pólós srác?
Miközben a sivatagi por a lábaim körül kavargott, logikusnak tűnt a gondolat: nem a menekültek próbálják átverni a nyugati embert, hanem mi felejtettük el frissíteni a tudásunkat. Ráadásul nem csak a menekültekkel kapcsolatban. Ugyanilyen megrökönyödést vált ki, amikor kiderül, hogy Kína jobb és pontosabb eszközöket gyárt, mint a fejlett világnak nevezett régió. Hogy történhetett ez meg? Kína az olcsó és hamisított termékek országa, nem? És hogyan vezetheti a világot az orránál fogva Oroszország, amikor róluk meg köztudott, hogy szegény és széteső hatalom?
A 21. század legfrissebb trendjéhez csatlakoznék, ha ezek után levonnám a következtetést: a demokrácia, a piacgazdaság és a jogbiztonság fatális tévedés volt. Pont az ellenkezőjét gondolom. A demokrácia, a piacgazdaság és a jogbiztonság annyira remekül működnek, hogy jó időre megvoltunk anélkül is, hogy figyelnünk kellett volna rá, mi történik körülöttünk a világban. Nem a demokráciát kell leszerelni, hogy helyette öntelt és cezaromániás diktátorok kezébe adjuk a kormányt. Egyserűen újra le kell tekerni az ablakot, hogy kinézzünk rajta. Mert, ha a sötétített üveg mögött, a légkondicionált autóban egymástól kérdezgetjük az irányt, annak csak az lehet a vége, hogy eltévedünk.

188. oldal

Földes András: Mit tegyünk, ha fegyvert fognak ránk? Útikönyv a felfordult világhoz

zcserei>!

(…) A meleg, őszi délutánon a város minden rétege elvonult előttem. A panoráma viszont nagyon más volt, mint Bejrútban. Némi töprengés után jöttem rá, hogy a gyerekek hiányoznak a képről. Bejrútban nem babakocsikban toltak büszke anyukák egy-egy csecsemőt, hanem gyerekek töltötték ki az utcákat faltól falig, és ebben a zsibongó, izgága tengerben evickéltek a felnőttek. Budapest felől nézve a fejlődő világ olyan volt, mint egy hatalmas óvoda. A Közel-Kelet perspektívájából pedig úgy tűnhetett, hogy az utcáinkon idősek felvonulása zajlik.
A tejeskávé megemelte a pulzusomat. Nem lehet, hogy a fejlett világot elözönlő nosztalgiahullám összefügg azzal, hogy a nyugati társadalmunk java része 50 év felettiekből áll? Ezek a generációk nehezen követik a 21. századi élet és technológia őrült tempóját, és ez nem az ő hibájuk.
Érthető, ha az ötvenes-hatvanas években vagy még korábban szocializálódott nemzedékek nem érzik jól magukat a globalizált világban. Nehéz szembenézni a helyzettel, hogy már nem a szomszéd város jelenti a konkurenciát, hanem a másik kontinensen egy olyan ország, amiről eddig csak annyit hallottak, hogy ott kedves bennszülöttek árulják a szuvenírt. Ezeknek a generációknak kihívás, hogy fiatal és rugalmas külföldiek költöznek a szomszédba, akik látványosan jobban boldogulnak náluk. Nem meglepő, hogy tömegek vágyódnak vissza abba a korba, amiben felnőttek.
A fejlett világ tragédiája, hogy éppen a kiábrándult, dühös és nosztalgiába menekülő generációk teszik ki a szavazók java részét. A sikerre vágyó politikusoknak pedig nyilvánvalóan megéri hamis időutazást kínálni azoknak, akik menekülnének a valóság elől. A rendszer adott volna hozzá, hogy a fejlett világban megbirkózzunk a globalizációból adódó problémákkal, a nyugati választópolgárok nagy hányada azonban nem kér az egészből.

198. oldal

Földes András: Mit tegyünk, ha fegyvert fognak ránk? Útikönyv a felfordult világhoz

ribizli>!

A diktatúrákat elsősorban nem a fegyverek tartják életben, hanem az információ kontrollja.

11. fejezet

Földes András: Mit tegyünk, ha fegyvert fognak ránk? Útikönyv a felfordult világhoz

Kapcsolódó szócikkek: diktatúra · információ
ribizli>!

Hogy van az, hogy miközben a tudásvágy ékes példájaként emlegetjük, ha egy európai srác el akar utazni Párizsba, Barcelonába vagy New Yorkba, mert érdekli a világ, furcsálljuk, ha valaki ugyanezt mondjuk Pakisztánból akarja megtenni, és olyan módon, ahogy erre lehetősége van?

2. fejezet

Földes András: Mit tegyünk, ha fegyvert fognak ránk? Útikönyv a felfordult világhoz

Kapcsolódó szócikkek: Barcelona · New York · Pakisztán · Párizs · tudásvágy
paf P>!

A statisztikák azt támasztják alá, hogy a világban évről évre csökken a szegénység, nő az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés, fogy az analfabéták száma, és ami a legfontosabb, soha ilyen kevés háború nem volt még, mint az utóbbi évtizedekben. Ezek a sikerek pedig halmozottan éreztették pozitív hatásukat Európában és Amerikában, ahol az emberek megfeledkeztek róla, hogy a fejlődés, a biztonság és a jólét nem természeti törvény.

135. oldal, 11. fejezet - Irbíltől Kendiig -- terroristák és buddhisták

Földes András: Mit tegyünk, ha fegyvert fognak ránk? Útikönyv a felfordult világhoz

paf P>!

Egyre jobban kavargott a por, de a gondolataim kitisztultak. Egyértelmű volt, hogy Idoménire nem létezik megoldás. Csak rossz és még rosszabb lehetőségek közül lehet választani. A fiú köré gyűltek a barátai, és reménykedve néztek a szemembe. Nem akartam jó fej lenni. „Európa csak a háborús országból érkezőket fogadja be. Nálatok pedig nincs háború. Titeket itt soha nem fognak átengedni” – vágtam az arcukba az igazságot nyers őszinteséggel.

Olyan hévvel érveltek, mintha én lennék Angela Merkel. „Pakisztánban rendszeresek a robbantások. Nincs munka. Aki dolgozik, az is csak néhány dollárt kap.” Szinte éreztem a német kancellár nadrágkosztümjének szorítását, ahogy megszólaltam: „Jártam Pakisztánban. Szegény ország, de a világon még mindig az élhetőbbek között van. Egyes régiók tényleg veszélyesek, de nem úgy, ahogy Szíria.” A pakisztáni fiúk bólogattak. Értelmes fiatalok voltak, de a szemükbe nézve olyan tébolyt láttam, aminek addig a létezéséről sem tudtam. „Másfél hónapja várunk itt. Egy éve vagyunk úton – mondta az egyikük. – Reggel hallottam, hogy holnapután megnyitják a határt. Nem hagyják, hogy itt ragadjunk.” Csüggedten mondtam: „Innen nektek csak Pakisztán felé vezet az út.” Megengedő mosoly ült ki az arcukra. Sajnáltak, hogy így félrevezettek.

95. oldal, 9. fejezet - Idoméni -- Apokalipszis Európában

Földes András: Mit tegyünk, ha fegyvert fognak ránk? Útikönyv a felfordult világhoz

paf P>!

A pedantéria és a káosz bizarr egyveleget alkotott a hegyi határátkelő környékén. Az emberek válogatás nélkül özönlöttek Németország irányába, de a rend kedvéért az osztrákok turistabuszokkal szállították őket a határig

„Hogy érted, hogy Németországban vagyok?” – nézett rám hitetlenkedve egy afgán fiú a több ezer emberrel teli nyirkos mezőn. „Ez már Németország, ott volt a határállomás” – mutattam visszafelé. „Mi Ausztriában szerettünk volna maradni. Egy tiszt azt mondta, hogy ebbe a sorba kell beállnunk” – pislogott a fiú a hasonlóan tétova barátaira.

45. oldal, 5. fejezet - Török--Szír határ -- a biztonságos zóna vége

Földes András: Mit tegyünk, ha fegyvert fognak ránk? Útikönyv a felfordult világhoz

paf P>!

Végül interjút készítettem a helyi polgármesterrel is. (…) „Nehéz helyzetben vagyunk, jönnek a menekültek, és lehetnek köztük rossz emberek is, ahogy minden más közösségben.”

Tehát nem azt mondta a polgármester, hogy a menekültek mind terroristák, és még csak azt sem, hogy a kedvenc elfoglaltságuk együtt elénekelni az őket segítő aktivistákkal John Lennontól az Imagine-t.

46. oldal, 5. fejezet - Török--szír határ -- a biztonságos zóna vége

Földes András: Mit tegyünk, ha fegyvert fognak ránk? Útikönyv a felfordult világhoz

engab1>!

..A panoráma viszont nagyon más volt, mint Bejrútban. Némi töprengés után jöttem rá, hogy a gyerekek hiányoznak a képről. Bejrútban nem babakocsikban toltak büszke anyukák egy-egy csecsemőt, hanem gyerekek töltötték ki az utcákat faltól falig, és ebben a zsibongó, izgága tengerben evickéltek a felnőttek. Budapest felől nézve a fejlődő világ olyan volt, mint egy hatalmas óvoda. A Közel-Kelet perspektívájából pedig úgy tűnhetett, hogy az utcáinkon idősek felvonulása zajlik.

198. oldal

Földes András: Mit tegyünk, ha fegyvert fognak ránk? Útikönyv a felfordult világhoz

Kapcsolódó szócikkek: Bejrút

Hasonló könyvek címkék alapján

Al Ghaoui Hesna: Háborúk földjén
Jászberényi Sándor: Budapest – Kairó
Molnár Ferenc: Egy haditudósító emlékei
Győri Sándor: Szabálytalan haditudósítások
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Megalázottak és megszomorítottak / Feljegyzések a holtak házából
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Feljegyzések a holtak házából
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Egy halottas-ház emlékiratai I-III.
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Emlékiratok a holtak házából
Ludvík Vaculík: Cseh álmoskönyv
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Feljegyzések a holtak házából / A nagybácsi álma / Nyetocska Nyezvanova