Mit ​tegyünk, ha fegyvert fognak ránk? 28 csillagozás

Útikönyv a felfordult világhoz
Földes András: Mit tegyünk, ha fegyvert fognak ránk?

„Az ​öngyilkos merénylő felrobbant kocsiját fotóztam Irakban. Az összegyűrt kasztni úgy ékelődött a falba, mintha köré építették volna a romokat. Egy rémült katona intett megálljt, majd magyarázat helyett rám szegezte a fegyverét.”
Földes András, az Index újságírója rutinmunkára indult a déli határhoz, de végül a közel-keleti háború mélyén találta magát. Bejárta a hadurak fogságába esett Líbiát, gyilkos drónok elől menekült az iraki fronton és Afrikáig hajózott egy csapat anarchistával. Hároméves útján gyűjtött információkat afgán zsoldosoktól, embercsempészektől és hippimennyországot ácsoló naiv önkéntesektől.

Az izgalmas dokumentumregény azonban nem csak a Föld legforróbb konfliktuszónáit tárja elénk. A káosz közepén lesz érthető, miért érezzük Európában is, hogy felfordult velünk a világ. A Föld alapjaiban változott meg, amióta az internet és a high-tech kütyük mámorában elfelejtettünk kinézni az ablakon. A menekültválság is csupán jel… (tovább)

>!
270 oldal · ISBN: 9789634335139
>!
270 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634333944

Enciklopédia 9

Helyszínek népszerűség szerint

Bejrút · Líbia


Kedvencelte 2

Most olvassa 2

Várólistára tette 38

Kívánságlistára tette 27

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

zcserei>!
Földes András: Mit tegyünk, ha fegyvert fognak ránk?

Földes András: Mit tegyünk, ha fegyvert fognak ránk? Útikönyv a felfordult világhoz

Földes András az az újságíró, akinek ha bármilyen anyaga kijön, rögtön félreteszem az éppen aktuális tennivalóm és elfogyasztom. Mindenkinek ajánlom a videó riportjait.

A legtöbb történetet amit a könyv felvázol már ismertem, de nem ilyen részletességgel és nyilván a személyes szál nélkül.

Páratlan a munka amit elvégez és olvasás közben több ízben azon járt az eszem, hogy mennyire fontos lenne ezt angolra is lefordítani.

Fél csillag levonás azért jár csupán, mert néha érződik, hogy nem ekkora terjedelemhez szokott a szerző, kicsit kalandregény akar lenni a könyv, de nem sikerül neki annyira. Indokolatlanul sok emberről tudtam meg, hogy német akcentussal beszél, a sivatag tájleírásai is izzadságszagúak picit.

Azonban mindezt feledteti és bőségesen ellensúlyozza a tartalom. A szerb-magyar határtól Idoménin keresztül egészen a líbiai sivatagig Földes András lenyűgöző utat jár be. Ami pedig nem derül ki a riportokból, de innen igen: az egész egy konzekvens, egymásra épülő lánc, az „ugrások” nem véletlenszerűek.

Páratlan a magyar újságírásban a teljesítmény, amit nyújtott. Remélem sokáig lesz alkalma folytatni és mindig biztonságban tér haza.

tizkicsikonyv>!
Földes András: Mit tegyünk, ha fegyvert fognak ránk?

Földes András: Mit tegyünk, ha fegyvert fognak ránk? Útikönyv a felfordult világhoz

Ha hinnék a kötelező olvasmányok intézményében, ezt a könyvet egészen biztosan a listára tenném.

CS_David>!
Földes András: Mit tegyünk, ha fegyvert fognak ránk?

Földes András: Mit tegyünk, ha fegyvert fognak ránk? Útikönyv a felfordult világhoz

A menekült téma egy nagyon izgalmas és fontos dolog, ezért érdemes rendesen körüljárni. Nem csak a szeressünkmindenkitfeltételnélkülmertazmegoldmindenproblémát és a vele szemben álló xenofób/rasszista vonal létezik. A világ ennél bonyolultabb. Annak aki kicsit több árnyalatot szeretne meglátni a problémában érdekes lehet a könyv.

De csak le kellett vonnom másfél saját fénnyel rendelkező égitestet.

1. Szerintem tök jól néz ki a borító, de ezt a szerző portré dolgot nem értem. Ez nem egy Földes András életrajz. Egy kicsit elgondolkodtat, hogy aki a saját arcát pakolja egy feltételezhetően objektívnek szánt riportgyűjteményre, az mennyire képes tárgyszerűen vizsgálni a környezetét. Értem én, hogy az újságíró is ember, de lehet kicsit ront a hitelességen, hogy túl van tolva a szubjektív vonal.

2. A cím. Könyveknél hülyeség klikkvadászatról (clickbait) beszélni, de hát ez akkor is olyan. Merthogy konkrétan semmit nem fogsz megtudni arról, hogy mit tegyél ha fegyvert fognak rád. A két fegyverráfogós jelenet alapból borzasztó érdektelen. Tényleg a legócskább marketingtrükkökkel lehet csak könyvet eladni?

3. A mélység. Hiányérzetem van. Olyan rohanósnak, felületesnek tűnik az egész. Továbbá érdekelt volna egy-két sztori a Nyugat-Európában beilleszkedni próbáló vagy nem próbáló tömegekről is. Bár lehet, hogy ez önmagában egy külön könyvet érdemel.

mignonne>!
Földes András: Mit tegyünk, ha fegyvert fognak ránk?

Földes András: Mit tegyünk, ha fegyvert fognak ránk? Útikönyv a felfordult világhoz

Nagyon tetszett a könyv, egész idő alatt faltam a oldalakat. Nagyon jól át tudta adni mi történik a „másik oldalon”, szinte ott éreztem magam vele. Nagyon sok új információhoz jutottam a könyv által ebben a témában. Emelett nagyon megrázó is volt, ezeknek az embereknek a sorsát olvasni.

PozAko>!
Földes András: Mit tegyünk, ha fegyvert fognak ránk?

Földes András: Mit tegyünk, ha fegyvert fognak ránk? Útikönyv a felfordult világhoz

4 * is csak jószívvel. Szeretem Földes András cikkeit, de könyv formátumban nem igazán működik. Rövid fejezetek, még rövidebb interjúk – nyilván nem lehet mindenhol órákat időzni – így a valóságnak csak a felszínén járunk. Kicsit olyan, mint amikor valaki a Facebookon posztol a nyaralásról: van bejelentkezés, néhány fotó, selfie helyi (vagy menekült) emberekkel, de nekem kicsit hiányzik mögüle a mélység. Az a mélység ami az „ütős sztori”, ami többet ad, mint egy 2-3 flekkes cikk.
Mindamellett ajánlott mindenkinek, akit kicsit is érdekel, hogy mi van a kerítés és a plakátok túlsó oldalán.

Artaban>!
Földes András: Mit tegyünk, ha fegyvert fognak ránk?

Földes András: Mit tegyünk, ha fegyvert fognak ránk? Útikönyv a felfordult világhoz

Három csillag és egy fél, mert – sajnos – az igényes borítók közé passzírozott szöveg egyáltalán nem működik.
Földes cikkeiből eddig viszonylag kevéssel találkoztam, azok viszont könnyen fogyasztható, jól megírt szövegek voltak. Gondoltam, teszek egy próbát a könyvvel is, hátha egy kevésbé szépirodalmi, tényirodalomba hajló Jászberényi Sándort kapok. Nem azt kaptam. Lehet, hogy csak nekem van ilyen végletekig kificamult ízlésem, de szerintem határozottan jót tenne a szövegnek, ha a szerző néha a szállásán hagyná a kamerát, fényképezőgépet és úgy járna a válságövezetek utcáit, hogy nem keres semmit, mert tudja, hogy előbb-utóbb úgyis szembejön majd valami rendkívüli, amit nem lehet lefotózni.

pandreaworld>!
Földes András: Mit tegyünk, ha fegyvert fognak ránk?

Földes András: Mit tegyünk, ha fegyvert fognak ránk? Útikönyv a felfordult világhoz

Nagyon unalmas könyv, de még amikor belendülne is a semmibe fut a történet. A röszkei határátkelést is lehetett volna izgalmasabbá tenni, hogy legyen benne valami tényleges történés. Nem lett. Lehet, hogy én olvastam túl sok jó könyvet a témában és el vagyok kényeztetve. Lehet, hogy nem minden újságíró ért a könyvíráshoz. Ez egy dokumentum film forgatókönyvéhez jó lenne, de így… Nekem nem sokat tett hozzá, mintha maga is unta volna, de azért gyorsan leírta, amire még emlékszik. A könyv címének pedig semmi köze a történethez. Nem tudom eldönteni, hogy az író ennyire közömbös azok iránt, akikkel találkozott vagy csak ennyire nem tudta visszaadni a könyvben. A magánéleti szálat végképp nem értem. Miért fontos megemlíteni, hogy Szilvi zabkekszet sütött neki? Csak azért nem tudtam egy nap alatt elolvasni, mert többször is elaludtam olvasás közben…

Handsome_Potato>!
Földes András: Mit tegyünk, ha fegyvert fognak ránk?

Földes András: Mit tegyünk, ha fegyvert fognak ránk? Útikönyv a felfordult világhoz

Jó könyv, nem hibátlan.

Tetszett, hogy mennyire közvetlenül írja le az élményeit. Igazán abszurd volt olvasni, milyen problémával küzdenek itthoni szerettei, közben mit élnek át emberek pár országgal keletebbre.

A videóit a könyv fejezetei mellé nézve vizuális segédeszközként szerintem érdemes használni.


Népszerű idézetek

zcserei>!

Zavartan magyaráztam, hogy miért utazgatok együtt egy iráni egyetemistával, és csak lassan esett le, hogy a közegek nem is róla, hanem rólam kérdezgetnek. Mit dolgozom, kapcsolatban állok-e iszlám szervezetekkel, jártam-e már kurd területen? A kérdésekből lejött, hogy távol a török üdülőhelyektől az európai ember inkább az Iszlám Állam vagy a szeparatista kurdok potenciális támogatójának tánik, és mint ilyen, a török állam ellenségének. Felrémlett az is, hogy az egyre diktatórikusabb Törökországban nem az újságírók számítanak az ideális utazónak.
Szokatlan érzés telepedett rám. Európaiként eddig az élet természetes részének tekintettem, hogy bizalommal kezelnek a világban. Alap volt, hogy uniós állampolgárként nem tekintenek gyanúsnak. Sőt, a hivatalok és az utca embere is természetes jóindulattal viszonyult még az olyan sajátos ötleteimhez is, mint hogy a donyecki rakétázás idején futni megyek a folyópartra vagy hogy együtt utazom szegény indiaiakkal egy vonat tetején. Ennek azonban hirtelen vége szakadt: a törökök akadálytalanul mehettek tovább és én jelentettem a problémát.

48. oldal

Földes András: Mit tegyünk, ha fegyvert fognak ránk? Útikönyv a felfordult világhoz

zcserei>!

Lefilmeztem a sátrat, a bodorodó füstbe burkolózó fiút és a kisgyereket ringató, ráncos anyját. Aztán a gyerekek hadától kísérve körbejártam a telepet. Már a keresőbe nézve nyilvánvaló volt, milyen erősek lettek a képek. Minden egyes snitt magáért beszélt. Valami azonban nyugtalanított. Miért ilyen ismerős ez a helyzet? Leeresztettem a kamerát és körbenéztem. Mintha már láttam volna valahol a szutykos kisgyerekek, a szeméthalmok, a szélben csapkodó sátrak világát. Aztán beugrott: a tévéhíradókból, magazinok képeiről, háborús filmekből ismerős a látvány. Az úgynevezett harmadik világ tipikus képei ezek. A nyugati ember számára ezek a képek jelentik a konfliktuszónát, a nyomort, a menekülteket. Ez az otthonos megközelítés okozta, hogy annyira elégedett voltam a filmmel. Tudtam, hogy minden kockáját érteni fogja a közönség. Kedves nézőink: a nyomor és pusztítás képeit látjuk.
Mindezzel egy gond volt csupán. A szegénység, a kiszolgáltatottság, a háború ezen jellegzetes megnyilvánulásai inkább a múlthoz tartoztak. Persze a Földnek a mai napig sok olyan nyomorúságos szeglet maradt, mint Libanon határzónájában ez a tragikus zárvány. De ezek főként a 20. század második felére voltak jellemzők.
Nem azt bizonygatom, hogy a világból eltűntek a háborúk vagy a gyilkos szegénység, hanem azt, hogy ezek a traumák a 21. században már másként néznek ki. És ha nem tudatosítjuk ezt a változást, akkor pont olyan értetlenkedve nézzük majd a világot, ahogy Európa figyelte a 2015–2016-os menekülthullámot. A kontinensen nem csak az okozott sokkot, hogy rövid idő alatt több mint egymillióan érkeztek hozzánk. A decens európai polgárok azért sem tudták hová tenni a jelenséget, mert a menekültek nem az elvárásaik szerint néztek ki – úgy tudták, hogy rongyosak, nincstelenek, a gyerekeik pedig pókhassal, éhezve vonszolják magukat. Hiszen mindannyian láttuk az etióp éhezésről vagy éppen a vietnámi háborúról szóló dokumentumfilmeket. Híres fényképek egész sora égette az agyunkba ezeket az eseményeket.
Eszembe jutottak a satilai tábor menekültjei. Volt mobiltelefonjuk, sokan egyetemet végeztek, tiszta ruhákat viseltek. A nyugati elképzeléseinkbe mindez azonban nem illett bele: hogyan lehetne már menekült egy baseballsapkás, Nike pólós srác?
Miközben a sivatagi por a lábaim körül kavargott, logikusnak tűnt a gondolat: nem a menekültek próbálják átverni a nyugati embert, hanem mi felejtettük el frissíteni a tudásunkat. Ráadásul nem csak a menekültekkel kapcsolatban. Ugyanilyen megrökönyödést vált ki, amikor kiderül, hogy Kína jobb és pontosabb eszközöket gyárt, mint a fejlett világnak nevezett régió. Hogy történhetett ez meg? Kína az olcsó és hamisított termékek országa, nem? És hogyan vezetheti a világot az orránál fogva Oroszország, amikor róluk meg köztudott, hogy szegény és széteső hatalom?
A 21. század legfrissebb trendjéhez csatlakoznék, ha ezek után levonnám a következtetést: a demokrácia, a piacgazdaság és a jogbiztonság fatális tévedés volt. Pont az ellenkezőjét gondolom. A demokrácia, a piacgazdaság és a jogbiztonság annyira remekül működnek, hogy jó időre megvoltunk anélkül is, hogy figyelnünk kellett volna rá, mi történik körülöttünk a világban. Nem a demokráciát kell leszerelni, hogy helyette öntelt és cezaromániás diktátorok kezébe adjuk a kormányt. Egyserűen újra le kell tekerni az ablakot, hogy kinézzünk rajta. Mert, ha a sötétített üveg mögött, a légkondicionált autóban egymástól kérdezgetjük az irányt, annak csak az lehet a vége, hogy eltévedünk.

188. oldal

Földes András: Mit tegyünk, ha fegyvert fognak ránk? Útikönyv a felfordult világhoz

zcserei>!

(…) A meleg, őszi délutánon a város minden rétege elvonult előttem. A panoráma viszont nagyon más volt, mint Bejrútban. Némi töprengés után jöttem rá, hogy a gyerekek hiányoznak a képről. Bejrútban nem babakocsikban toltak büszke anyukák egy-egy csecsemőt, hanem gyerekek töltötték ki az utcákat faltól falig, és ebben a zsibongó, izgága tengerben evickéltek a felnőttek. Budapest felől nézve a fejlődő világ olyan volt, mint egy hatalmas óvoda. A Közel-Kelet perspektívájából pedig úgy tűnhetett, hogy az utcáinkon idősek felvonulása zajlik.
A tejeskávé megemelte a pulzusomat. Nem lehet, hogy a fejlett világot elözönlő nosztalgiahullám összefügg azzal, hogy a nyugati társadalmunk java része 50 év felettiekből áll? Ezek a generációk nehezen követik a 21. századi élet és technológia őrült tempóját, és ez nem az ő hibájuk.
Érthető, ha az ötvenes-hatvanas években vagy még korábban szocializálódott nemzedékek nem érzik jól magukat a globalizált világban. Nehéz szembenézni a helyzettel, hogy már nem a szomszéd város jelenti a konkurenciát, hanem a másik kontinensen egy olyan ország, amiről eddig csak annyit hallottak, hogy ott kedves bennszülöttek árulják a szuvenírt. Ezeknek a generációknak kihívás, hogy fiatal és rugalmas külföldiek költöznek a szomszédba, akik látványosan jobban boldogulnak náluk. Nem meglepő, hogy tömegek vágyódnak vissza abba a korba, amiben felnőttek.
A fejlett világ tragédiája, hogy éppen a kiábrándult, dühös és nosztalgiába menekülő generációk teszik ki a szavazók java részét. A sikerre vágyó politikusoknak pedig nyilvánvalóan megéri hamis időutazást kínálni azoknak, akik menekülnének a valóság elől. A rendszer adott volna hozzá, hogy a fejlett világban megbirkózzunk a globalizációból adódó problémákkal, a nyugati választópolgárok nagy hányada azonban nem kér az egészből.

198. oldal

Földes András: Mit tegyünk, ha fegyvert fognak ránk? Útikönyv a felfordult világhoz

ribizli>!

Hogy van az, hogy miközben a tudásvágy ékes példájaként emlegetjük, ha egy európai srác el akar utazni Párizsba, Barcelonába vagy New Yorkba, mert érdekli a világ, furcsálljuk, ha valaki ugyanezt mondjuk Pakisztánból akarja megtenni, és olyan módon, ahogy erre lehetősége van?

2. fejezet

Földes András: Mit tegyünk, ha fegyvert fognak ránk? Útikönyv a felfordult világhoz

Kapcsolódó szócikkek: Barcelona · New York · Pakisztán · Párizs
ribizli>!

A diktatúrákat elsősorban nem a fegyverek tartják életben, hanem az információ kontrollja.

11. fejezet

Földes András: Mit tegyünk, ha fegyvert fognak ránk? Útikönyv a felfordult világhoz

Kapcsolódó szócikkek: diktatúra · információ
engab1>!

Életemben először fordult elő, hogy egy összeesküvéselmélet hívő a kérdéseimre nem elnémult, hanem hajlandó volt végiggondolni azt, amit állít. Világossá vált, hogy ez az ember azért tartja nyilvánvalónak a titkos háttérhatalom működését, mert nem tudja elképzelni, hogy jómódú német állampolgárok önszántukból lecseréljék az összkomfortos otthonaikat egy szűk hajókabinra, jól fizető munkájuk helyett pedig azzal foglalatoskodjanak, hogy rongyos feketéket mentsenek a vízből. Mindezt ráadásul ingyen.
Végül is érthető. Líbiában hét éve a napi túlélés a kérdés, előtte pedig 40 év dikatatúra tette küzdelmessé az életet.

239. oldal

Földes András: Mit tegyünk, ha fegyvert fognak ránk? Útikönyv a felfordult világhoz

Kapcsolódó szócikkek: Líbia
engab1>!

„Megmagyarázom neked, hogy megy a csempészet. Vannak a feketék. Szegények azok, nincs pénzük, azért jönnek. A sivatagban nincs igazi határ. Aki fizet a csempészeknek, az átjöhet. Így jönnek át a fekete sivatagon keresztül, autóval. Itt északon, a városokbanvan munka. Fél-egy évig dolgoznak, összegyűjtik a pénzt, amivel aztán indulnak tovább Európába.”

„Az embercsepészet úga működik, hogy vesznek egy gumicsónakot. Aztán a líbiai ember elmegy azokra helyekre, ahol a feketék laknak, és mondja nekik, hogy aki akar a hajóban utazni 1000 dollárt fizet nekem. Aztán a csónak vissza sem jön. Megmutatja az egyiknek, hogyan kell közlekedni a csónnakkal a tengeren.”

251. oldal

Földes András: Mit tegyünk, ha fegyvert fognak ránk? Útikönyv a felfordult világhoz

engab1>!

Egyértelmű volt, hogy az interjúim már rég nem a menekültválságról szólnak, sokkal arról a beláthatatlan különbségről, ahogy mi látjuk a világot Európából, és ahogy a kontinens határain kívül, a hideg betonpadlókon kuporgó emeberek gondolkodnak. A fejlett világból kitekintve teljes őrültség, ha valaki az életét dobja be tétként, hogy ne 250, hanem 700 dollárt keressen. Miközben talán nem is a pénzről van szó – lehet, hogy a keresetből megvásárolható számára a házasság rangja. Lehet, hogy valami olyan vágy hajtja az embereket, ami a mi 4G-vel ellátott közegünkben fel sem foghatunk.

Annyira elbeszélt egymás mellett a Foldközi-tenger két partján élő kultúra, hogy a kérdés inkább az volt, hogyan értsünk szót egymással. Meg tudjuk érteni miért vállalják a fulladásos halál kockázatát hétköznapi emberek százezrei? És meg tudják érteni a csónakban ülők, hogy milyen értékeket kínál számukra az a világ, amit YouTube videók és pankrációs tévéműsorok alapján képzelnek el?

259. oldal

Földes András: Mit tegyünk, ha fegyvert fognak ránk? Útikönyv a felfordult világhoz

engab1>!

Az önkényeskedést a kormány a választóknak a boldog régmúltba vágyódás kampányával adta el, ami a kultúrális homogenitást hangsúlyozta. Magyarország mindig is a magyaroké volt, úgyhogy most se jöjjenek hozzánk migránsok. Hiába írták le a szakemberek, hogy a homogén Magyarország sosem létezett, hiszen a Kárpát-medencét a tatár és a török hódítás többször is elnéptelenítette, és csak a magyaroknálnagyobb számú sváb, rác, tót, zsidó, ruszin, cigány, horvát és román betelepítésével lett újra működőképes az ország, vagy hogy a muszlimokkal való kapcsolat egyáltalán nem szokatlan errefelé, és pont 150 éves gyakorlatunk van benne, a tények sokkal unalmasabbak voltak, mint a pártvezérek lobogó szólamai.
A politikiai nosztalgia azonban nem magyar sajátosság, hanem világjelenség volt.
De mi hajtja a globális nosztalgiát? Először a Brexit kapcsán, majd Irakban képedtem el a világ bizarr fordulatán, amikor bevetés előtt a reggeliél azzal szembesültem, hogy Donald Trumpot tényleg megválasztották amerikai elnöknek.Akkor a tojásrántotta és a híg kávé felett arra jutottam, hogy éppen a civilizáció remek állapota miatt viselkedünk ilyen furcsán. Amikor az emberek egy jelentős részének már nincs közvetlen tapasztalata az éhezésről, háborúról, vagy nyomorról, akkor elkezd úgy viselkedni, mintha ezek a vívmányok természtes velejárói lennének. És ha ezekért nem kell erőfeszítéseket tenni, az időnket akár fordíthatjuk arra is, hogy kalandot ígérő kortesbeszédek közt válogassunk.

197. oldal

Földes András: Mit tegyünk, ha fegyvert fognak ránk? Útikönyv a felfordult világhoz

engab1>!

..A panoráma viszont nagyon más volt, mint Bejrútban. Némi töprengés után jöttem rá, hogy a gyerekek hiányoznak a képről. Bejrútban nem babakocsikban toltak büszke anyukák egy-egy csecsemőt, hanem gyerekek töltötték ki az utcákat faltól falig, és ebben a zsibongó, izgága tengerben evickéltek a felnőttek. Budapest felől nézve a fejlődő világ olyan volt, mint egy hatalmas óvoda. A Közel-Kelet perspektívájából pedig úgy tűnhetett, hogy az utcáinkon idősek felvonulása zajlik.

198. oldal

Földes András: Mit tegyünk, ha fegyvert fognak ránk? Útikönyv a felfordult világhoz

Kapcsolódó szócikkek: Bejrút

Hasonló könyvek címkék alapján

Al Ghaoui Hesna: Háborúk földjén
Jászberényi Sándor: Budapest – Kairó
Molnár Ferenc: Egy haditudósító emlékei
Győri Sándor: Szabálytalan haditudósítások
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Megalázottak és megszomorítottak / Feljegyzések a holtak házából
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Feljegyzések a holtak házából
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Egy halottas-ház emlékiratai I-III.
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Emlékiratok a holtak házából
Ludvík Vaculík: Cseh álmoskönyv
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Feljegyzések a holtak házából / A nagybácsi álma / Nyetocska Nyezvanova