Erőss ​Zsolt – A Himalájánál magasabbra 58 csillagozás

Földes András: Erőss Zsolt – A Himalájánál magasabbra

„Erőss ​Zsolt beállt a Mount Everest csúcsa felé kanyargó sorba. Mi volt az a parancs, ami az éjszaka közepén kilökte az embereket a hálózsák melegéből, hogy sipító tüdővel feltuszkolja őket a fagyott, sötét és kemény világvégére? A lassú mozdulatokból, a kétségbeesetten rángó szívből nem lehetett kiolvasni a választ. Az élet alapvető kérdéseire ugyanis nincs felelet. Miért ébred fel az ember, ha tudja, hogy majd elalszik, miért szeret, ha elmúlik a hevület, és miért él, ha a végén biztosan meghal?” Ahogy Erőss Zsolt élete, úgy életrajzi könyve sem szokványos. A történetekből megismerhetjük a hegymászó kalandjait Erdélytől a Himalájáig, az első sziklamászástól a legutolsó expedícióig. Az alpinizmus mellett feltárul előttünk Ázsia, Afrika és Dél-Amerika egzotikus világa, amelyek évtizedek alatt a hegymászó második otthonává váltak. A könyv azonban akkor is lenyűgöző lenne, ha főszereplője ki sem lépne a kertjéből. Erőss Zsolt nem csak azt meséli el, hogyan hódította meg első… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2012

Tartalomjegyzék

>!
Libri, Budapest, 2014
ISBN: 9789633103036
>!
Libri, Budapest, 2013
436 oldal · ISBN: 9789633102268
>!
Libri, Budapest, 2012
422 oldal · ISBN: 9789633101421

Enciklopédia 5

Helyszínek népszerűség szerint

Himalája · Cso-Oju · Csomolungma / Mount Everest · K2


Kedvencelte 9

Most olvassa 9

Várólistára tette 34

Kívánságlistára tette 29

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
zsofigirl
Földes András: Erőss Zsolt – A Himalájánál magasabbra

Az újdonság erejével ért ez a könyv. Pedig talán nem kellett volna, 2010-ben voltam egy Erőss Zsolt előadáson, azóta is ott lóg a konyhában, hűtőmágnesekkel körülbástyázva két képeslap a Rehab Expedícióról. És mégis, annyi dologra nem emlékeztem, és még többről még soha nem is hallottam.

Egyszerre volt lenyűgöző és félelmetes, egyszerre tapostam a havat képzeletben a csapattal, és örültem is, hogy de jó, nekem van elég levegőm. A könyv elején minden fejezetnél az jutott eszembe, hogy itt tényleg csak mászások leírása lesz, nem lesz az unalmas? És minden újabb fejezetnél megállapítottam, hogy dehogy unalmas ez! (Az utolsó fejezetnél a szerző átvette a szót, az annyira nem tetszett).

Látszik, hogy Földes nem hivatalos író, de mégis élvezetes stílusban volt megírva a könyv, én meg időnként azon kaptam magam, hogy azon izgulok, 'jajj, csak jusson le, ne legyen semmi baja!, pedig hát, sajnos, ismertem a történet végét.

Nagyon sok gondolat kering még a fejemben a könyvvel kapcsolatban. Majd leülepednek ezek is. Én most szívesen olvasnám tovább, és drukkolnék Erőss Zsoltnak, hogy további csúcsokra tudja felvinni a székely zászlót..

(A tragédia előtt döntöttem el, hogy ez lesz az első Kindlis olvasmányom – túl sokszor láttam már azt a plakátot a Margit hídnál, hogy még egyszer elmenjek mellette szó nélkül. Emlékolvasás lett belőle. Ez egy tiszta, szép könyv. Ami jót tett a lelkemnek, mert az eset kapcsán a sok mocskolódás, románozás mélységesen elkeserít.)

1 hozzászólás
>!
kissakos I
Földes András: Erőss Zsolt – A Himalájánál magasabbra

„Mert ott volt.”
George Mallory ezt válaszolta arra a kérdésre, hogy miért mászta meg az Everestet.
Ez a fajta érthetetlen egyszerűség vezérli a hegymászókat, akik újra és újra csúcsokat támadnak, életük kockáztatásával.
Erőss Zsolt, archetípusa volt ennek az embertípusnak.
Az, amit csinált, és ahogyan csinálta, roppant megosztó fugurává tette. Persze nem az átlagemberekre gondolok, akik egy egy hegymászóbaleset híradásait követve annyit tudnak hozzáfűzni, hogy „minek kellett odamennie”…
Erőss Zsolt még hegymászókörökben is megosztotta a „közvéleményt”. Ez pedig biztos jele annak, hogy valamit jól csinált.
Maga a figura, illetve a története számomra mindig inspiráló volt. Ilyen teljességgel azonban még sosem foglalta össze mint ebben a kötetben az újságíró, és egykori mászótárs, @Földes András.
A kötet jó, mert személyes, nagyon sokat megtudunka főhős gyermekkoráról, motivációiról, a hazai és nemzetközi hegymászó-társadalomról, és magáról a sportágról is.
Nagyon röviden: ez a könyv jó. Kellett hozzá egy ember, aki különleges ember, aki már életében legenda lett, és kellett hozzá egy újságíró, aki tud írni, és ismeri a legendát.

1 hozzászólás
>!
doricehoney
Földes András: Erőss Zsolt – A Himalájánál magasabbra

Bár már a megjelenéstől kezdve el akartam olvasni ezt a könyvet, (nem volt véletlen, hogy apukám ezt kapta tőlem karácsonyra:) de végül csak Erőss Zsolt halála körüli médiafelhajtás volt az a lökés, ami rávitt az olvasásra. A halála ugyanis kívülállóként is hatással volt rám annyira, hogy komolyan kíváncsivá tett, egyrészt az ő motivációira, másrészt meg a magashegyi hegymászás tényleges körülményeire is. Azt hiszem, a könyv ebben a tekintetben megadta, amit meg lehet adni anélkül, hogy az ember kimenjen a Himalájába nyolcezreseket mászni, és megtapasztalja, hogy mindez milyen érzés valójában. Szemléletes, és részletes, illetve igyekszik átadni Zsolt életérzését, személyiségét és szemléletét, miközben megismerkedünk a magashegyi hegymászás legfontosabb jellemzőivel, brutális nehézségeivel és természetesen felemelő pillanataival, amelyek igazolják (számomra legalábbis igazolták), miért is van értelme sokak számára az egész hajszának az újabb és újabb csúcsok eléréséhez. Bár a könyv olvasásától nem kaptam kedvet nyolcezreseket mászni, de ettől függetlenül észrevettem magamon, hogy sokszor erőlöketet adtak a könyvben szemléletesen leírt fizikai nehézségek ahhoz, hogy kitartóbb legyek (főleg sportban), és ezért már megérte elolvasni a könyvet. A fentiek mellett viszont hozzá kell tenni, hogy számomra néha kicsit negatívum volt az író stílusa, mert számos dologról részletesebben olvastam volna még, miközben időnként sok személytelen tényt pakolt egymás után főleg az alaptábori indulástól a csúcsmászás utáni ereszkedésig, így végül ember legyen a talpán, aki a könyv olvasása után az összes expedíciót meg tudja különböztetni – bár nyilván ugyanezt élőben átélve erről mást lehetne mondani.:) Összességében viszont érdekfeszítő volt a könyv, és szívből sajnálom, hogy Zsolt végül nem juthatott fel a világ összes nyolcezresére…

>!
Filippino P
Földes András: Erőss Zsolt – A Himalájánál magasabbra

Furcsa volt úgy olvasni valakiről/valakitől, aki már nincs köztünk, így még jobban megfogott a könyv. Nagyon sok hasznos szakmai információt tudhattunk meg, így több oldalról is közelebb kerülhettünk a hegyekhez. Lelkileg és tudásban is.

>!
Mallinalli
Földes András: Erőss Zsolt – A Himalájánál magasabbra

Sosem vonzott a hegymászás semmilyen ága, ezért aztán alig valamit tudtam erről a sportról. Amiért mégis elolvastam ezt a könyvet, az az, hogy választ szerettem volna kapni. Választ arra a kérdésre, hogy mi az, ami miatt ezt megéri csinálni annak ellenére, hogy finoman szólva veszélyes üzem. Minden normális ember igyekszik kerülni az olyan helyzeteket, hogy melyik ujjadat vágnád le, ha egyet muszáj volna, meg melyik gyerekedet áldoznád fel, ha csak egyet menthetnél meg, ezek a magashegyi mászók meg hobbiból mennek olyan helyekre, ahol ilyen választási helyzetek tényleg előfordulnak. Maga a könyv csak olyan választ ad, ami nekem nem válasz. Én Mallorynak is visszakérdeztem volna a „because it's there” után hogy „so???”. Azt viszont nem mondanám, hogy nem segített megválaszolni a kérdést, mert de, segített, most gondolok valamit arról, hogy ezt miért csinálja valaki.
A stílusa nem tetszett. Úgy kezdődött, mint egy rossz és elcsépelt, kommersz életrajzi film forgatókönyve. Úgy folytatódik, hogy a tények puszta leírásán túl alig vállalkozik többre, miközben bizonyos, a konkrét hegyek konkrét útvonalait nem ismerő olvasónak érdektelen részleteket túlragoz. Aztán eljutunk ahhoz az Everest-expedícióhoz, amiben a szerző is részt vett és itt átváltunk Földes élményeire és lényegében otthagyjuk a francba Erősst. A túra végeztével vissza az előző állapotba, majd az Annapurnánál újra Földes élménybeszámolója uralkodik, de ráadásul megspékelve saját magasztalásával, ami nem kicsit visszatetsző.
És mindamellett, hogy tulajdonképpen az egész könyv óda Erőss Zsolthoz, számomra minden oldallal ellenszenvesebb lett, ez mindenképpen írói „bravúr”.

Nem kapcsolódik szorosan a kiadvány értékeléséhez, de muszáj leírnom, hogy az olvasottakról káromkodás nélkül nehezen tudnám a véleményemet a maga teljességében visszaadni. Lényegében nem volt (vagy talán egy kis része, a Hidden Peakes túra) olyan fejezet, amitől nem szorult ökölbe a kezem, felteszek párat idézetként, borzalom. A legszimpatikusabb szereplő a könyv által finoman lúzerként ábrázolt Mécs.

1 hozzászólás
>!
Bazil P
Földes András: Erőss Zsolt – A Himalájánál magasabbra

Régóta követtem Erőss Zsolt pályafutását, mászásait, a híradásokat az expedíciókról. Ezt a könyvet is szerettem volna már egy ideje elolvasni, sajnos a tragédia szomorú aktualitást adott az olvasáshoz.
Nem volt rossz, akit érdekel valamilyen szinten a hegymászás, a magashegyi körülmények, az kellő mélységű betekintést nyerhet ebbe az életbe. Sőt, szerintem túl részletest is. Néha, ha hosszabb szünet után folytattam az olvasást, elvesztem a különböző hegycsúcsok és expedíciók, valamint mászótársak között. Sokszor csak folyamatosan arról van szó, hogy akklimatizálunk meg várakozunk hetekig, majd mászunk és mászunk és mászunk, meg még mindig mászunk, aztán vagy a csúcson vagyunk vagy feladtuk. Nincs is ezzel baj, mert gondolom a valóságban is ilyen monoton dolog ez az egész. Sok-sok technikai részlet azonban, ami csak a bennfenteseknek mond valamit, hosszú és unalmas volt.
Szerettem volna egy kissé több betekintést Zsolt életébe…, vagy tényleg csak a mászás töltötte ki az életét?
Legyünk büszkék rá, hogy egy magyar ember ott állt az Everest tetején, és sok-sok magashegyi expedíciót teljesített sikeresen, sőt a balesete után is, fél lábbal is, sikeresen tért vissza a hegymászáshoz!
Majd csendben hajtsuk meg a fejünket.

>!
kate101
Földes András: Erőss Zsolt – A Himalájánál magasabbra

A könyvet egy nyereményjátékban nyertem, őszinte leszek: nem erre fájt a fogam a játékon belül, de ezt nyertem. Amikor átvettem, Erőss Zsolt még élt és új tervei voltak. Én nagyon messze vagyok a hegymászók világától, így a könyvet szépen feltettem a „majd elolvasom” polcra. Eltelt egy év, nem volt időm olvasgatni, (közben megszületett a második gyermekem is) amikor hallottam hogy Zsolt társával együtt eltűnt a Kancsendzönga csúcsról ereszkedve. Tele volt vele a sajtó, laikusként, anyaként magam sem értettem ezt a embert, miért vállalta újra a mászást, műlábbal, kisgyerekes apaként. Most végre rászántam magam az olvasásra, nem mondom hogy megértettem hogy mi motiválta, de másképpen látom a hegymászást és ha halála előtt olvasom el a könyvet nem éreznék már haragot, dühöt a szomorú hír hallatán…biztos vagyok benne hogy a hétköznapi életnek is megvannak a maga veszélyei, csak ezeket megszokjuk, könnyebben elfogadjuk mint ami Zsolttal történt. Gyönyörű emlékei lehettek, nyugodjon békében.

>!
jeges_varga
Földes András: Erőss Zsolt – A Himalájánál magasabbra

Ahol minden leegyszerűsödik

Erőss Zsolt sosem kereste a népszerűséget, csak tette a dolgát, újabb és újabb csúcsokat hódított meg. Ezt csinálta volna akkor is, ha mások fel sem figyelnek rá. Mert ott érezte magát igazán teljesnek, ahol a vakítóan fehér hó és fénylően kék ég összeér. Teljesítményeivel elnyerte mások elismerését, s így nagy szerepe lett abban, hogy hazánkban a szélesebb közönség számára is érdekessé vált a hegymászás.

2012-ben újságíró barátjával, Földes Andrással – aki húsz éve maga is aktívan űzi a sportot – közösen úgy döntöttek, befejezik a pályájáról szóló munkát, amelyet kilenc évvel korábban egyszer már lezártak. A Mount Everest megmászása óta megtörtént kalandokat is könyvvé rendezték, az utolsó fejezetet pedig a 8091 méteres Annapurnán írták meg.

Amikor tavaly októberben megjelent a könyv, senki sem sejtette, hogy már csak egy fejezet van hátra a teljes történetből. Erőss Zsoltra még öt nyolcezres meghódítása várt. Idén tavaszán ezért nekivágott a Kancsendzönga (8586 m) csúcsának. Ez a föld harmadik legmagasabb pontja. Magyar sportember még nem próbálkozott ezen a hegyen. Zsolt sikeresen megmászta a tizedik nyolcezresét, ráadásul kettőt művégtaggal. Végérvényesen bekerült a világ legjobb mászóinak sorába.

A közvélemény a hír hallatán joggal ünnepelt, de akik ismerik a csúcstámadás aranyszabályát, aggódtak a túl hosszúra nyúlt felmenet miatt. Aztán hirtelen minden megváltozott. Zsolt és fiatal hegymászó társa, Kiss Péter a visszaereszkedés során nyomtalanul eltűnt. A keresésükre felbérelt serpák sem találták őket. Péter holttestéről utólag készült egy minden kétséget eloszlató fénykép, Zsoltot azonban örökre elnyelte a végtelen fehérség.

Az internetes fórumokon a hozzászólok sokféle véleménynek adtak hangot a tragikus eset kapcsán. Sokan saját magukat látták a történtekben, és nem értették, hogyan lehetett ennyire önző és felelőtlen Zsolt, aki szerető feleséget és két kicsi gyermeket hagyott maga után. Akik azonban közel álltak hozzá, vagy ismerik a szenvedélyt, amely folyamatosan a magasba hívta, csöndben gyászoltak. Akik elmesélhetnék a teljes igazságot, többé már nem oszthatják meg velünk.

Földes András talán ezért érezte, helyettük is tisztességgel le kell zárni a történetet. A korábbi kiadáshoz írt fejezetekben világosan, érthetően mondja el, hogy valószínűleg mi is történhetett a Himalája tetején. Aki elolvassa könyvét, talán megérti, hogy a magasban teljesen más szabályok működnek. A hegymászó – habár csapatember és bajtársias egymásra utaltságban él – magányosan járja a hegyet. Saját felelősségére és kockázatára mászik mindenki. Aki nem bírja, visszafordul, aki bírja, továbbmegy. Mi készteti ezeket az embereket arra, hogy az életüket kockára téve, ezer kilométerekre a civilizációtól, embertelen körülmények között is folyamatosan felfelé törjenek? Zsolt válasza egyértelmű: ott fenn minden leegyszerűsödik. A halál olyan közel férkőzik az emberhez, hogy befogadhatóvá válik. Mert csak egyetlen szabály létezik: vagy életben maradsz, vagy meghalsz.

A kötetből rengeteg életrajzi részletet megtudhatunk Erőss Zsoltról. Földes András az első fagyás élményével indít, amelyet a csíkszeredai születésű Zsolt négy évesen, mínusz harminc fokban szenvedett el egy erdélyi falu meredek domboldalán. Az első negatív tapasztalat azonban nem riasztotta el a hegyek világától. A Gyilkos-tónál töltött gyerekkora legmeghatározóbb élménye volt, amikor tizenhárom évesen az egyik ott nyaraló orvos elvitte sziklát mászni, az ezt követő néhány évben mindent megmászott Békáson. Két évvel Magyarországra települése után, 1990-ben első expedícióján feljutott az Elbrusz 5642 méteres csúcsára. Később teljesítette az egykori szovjet területeken lévő öt hétezrest, ezzel elnyerte a Hópárduc címet.

2003-ban első magyarként meghódította a világ legmagasabb csúcsát is. Mégsem erre volt a legbüszkébb, hiszen a tiszta mászás híve volt, a Mount Everestre pedig oxigénpalackot is használva ért fel. Nemzetközi szinten ismertté a Pakisztán és Kasmír határán fekvő Nanga Parbatra (8125 m) vezető szólója tette. Elkötelezettségét jól mutatta, hogy külső támogatók és hivatalos engedély nélkül jutott fel a csúcsra, abban a hiszemben, hogy talán soha senki sem fog tudomást szerezni a sikeréről. De számára nem a hírnév volt a lényeg.

Földes beszámol arról, hogyan ismerkedett meg Zsolt a feleségével, olvasunk a gyermekei születéséről. Részleteket tudunk meg a 2010-es baleset körülményeiről, amelynek következményeként Zsolt elveszítette a jobb lábát. És megérthetjük, miért nem zaklatta fel az amputálás, miért épült fel olyan hamar a súlyos sérülésből. Minden egyes történetből azonban ugyanaz a sziklakemény akarat mutatkozik meg: nincs más célja, csak a világ legmagasabb csúcsai.

A számos életrajzi mozaik ellenére nem pusztán életút Földes András munkája, de még pályarajznak is rendhagyó. A könyv az egyes expedíciók szerint tagolódik fejezetekre. Ázsia, Afrika és Dél-Amerika egzotikus vidékeire kalauzol el, s megismertet a hegymászó életforma alapvető szabályaival. A remek humorral elmesélt történetcsomagot akár kalandregényként is olvashatjuk, annyira sűrű az élményanyaga. Legnagyobb erénye mégis az a bölcsesség, amely Erőss Zsolt tapasztalataiból árad.

Zsolt egész életfelfogása arra világít rá, hogy a sikeres és boldog élethez megfelelő motiváció kell. A hegymászó a nehézségekben látja meg a szépséget. A nem várt körülmények legyőzése hajtja előre. Tisztában van azzal, hogy minden apró sikerért komolyan meg kell dolgoznia, de minden egyes csúcs meghódítása örömmel tölti el. Még akkor is, ha ott fenn, ahonnan nincs feljebb, teljesen elcsigázottan mindez másképpen fest.

Zsolt és hasonló tettekre képes társainak példamutatása mindenki számára fontos üzenet. Már a célok kitűzéséhez is bátorságra van szükségünk, a megvalósításhoz pedig elenged¬hetetlen a türelem önmagunkkal szemben. Pontosan kell ismernünk, meddig tolhatjuk ki határainkat. Ám a kitartó munka mindig meghozza eredményét. Az elért csúcs éppúgy lehet egy sikeres egyetemi felvételi eredmény, egy súlyos betegség leküzdése, vagy a világ legmagasabb pontjának legyőzése.

A profi expedíciószervező irodák megszaporodásával és az internet térnyerésével az elmúlt negyedszázadban szinte tömegsporttá vált a hegymászás. Ami sosem változik: a szavakkal alig megfogalmazható küzdelem az emberi teljesítőképesség határai ellen. Megtapasz¬talhatjuk, hogy a sikerek mellett a kudarc is része az ember életének. Sőt, olykor tehetséges sportemberek halála is együtt jár az expedíciózással. Most Zsolt távozott. A Magyarok a világ nyolcezresein elnevezésű expedíció sorozat is befejeződni látszik, mert egyelőre nincsenek olyan kaliberű hegymászók, akik képesek lennének a feladatra.

Erőss Zsolt ugyan nem hódította meg a világ összes nyolcezresét, de feljutott oda, ahova igazán tartozott. Ha a gyász ideje letelik, mások is elfogadhatják, amit most még nem mindenki ért meg. Ez a bátor ember igazán meg akarta élni a boldogságot, az örömöket. Hajlandó volt ezért kockázatot vállalni, szembe mert nézni sok nehézséggel, fájdalommal. „Nem meggondolatlan volt, vagy fanatikus, hanem elkötelezett.”

Most persze szomorúság szorítja össze azok szívét, akit megérintett Erőss Zsolt elhivatottsága. De tovább tudnak majd lépni. Mert most az történt – muszáj idéznem Földes András búcsúzó szövegének záró mondatát –, hogy „Erőss Zsolt teljessé tette életét, felmászott a hegyek közé, és tovább emelkedett a szokásosnál.”

2 hozzászólás
>!
judy100
Földes András: Erőss Zsolt – A Himalájánál magasabbra

Nagyon-nagyon tetszett!!!
Igazán lebilincselő könyv. Amikor olvastam mintha én is ott lettem volta a hegyek között, vagy éppen a „világ tetején”. Ez egy nagyszerű könyv, egy nagyszerű emberről. Nagyon sajnálom, hogy egy ilyen rendkívüli embert elveszítettünk. A könyvet mindenkinek ajánlom.

>!
kte
Földes András: Erőss Zsolt – A Himalájánál magasabbra

Nem sokat tudtam a hegymászásról, így nekem látókör szélesítő jelleggel bírt. Néha elvesztem a mászások során a leírásokban, azonban meglepően izgalmas volt, lekötött. Lassan haladtam vele, de nem tudom, hogy azért-e, mert hosszú és nem a megszokott könnyed limonádé vagy pedig azért, mert az őszi szünetben a család miatt kevesebb időm jutott az olvasásra.

Sajnos csak a végén vettem észre, hogy van a végén egy rész, ahol a hegymászáshoz kapcsolódó szakkifejezéseket értelmezik, addigra többnyire rájöttem a szövegből is, hogy mit jelentenek.

Fantasztikus sportember volt, mindenképpen emlékezésre méltó és sokat megtudtam a motivációiról, bár nem állítom, hogy teljesen meg is értem.

Részvétem feleségének és két gyermekének, akiknek nélküle kell tovább élniük és felnőniük.


Népszerű idézetek

>!
zsofigirl

A nehézségek úgy szaporodtak, mintha egy videojátékban teljesítenénk újabb és újabb pályákat. „Sajtot, húskészítményt, élő állatot tilos bevinni az országba!” állt meg a vámos másnap reggel a csomagjaink felett. Élő állatból ugyan egyet sem csomagoltunk, sajtból, szalámiból, kolbászból viszont jelentős mennyiséget. Hogy van-e nálunk ilyesmi? Nincs, válaszoltuk határozottan. Hangunk remeghetett, mert az egyenruhás át akarta vizsgálni a csomagokat. Buzgalma csak a két teherautónyi doboz láttán hagyott alább. A munka könnyebb végét fogva meg inkább kérte a tételes és pecséttel ellátott csomaglistát. A helyzetet Mécs lélekjelenléte mentette meg. „A magyar nyelvű listát adjátok!” rendelkezett. A csapat a helyzethez illő komolysággal vette körül a hivatalos stílusba ragadt közeget. A vámos nem hátrált meg, rámutatott az egyes tételekre: fordítsuk, mit rejtenek az érthetetlen szavak. E sorok írója pedig fordított, lerázva magáról a valóság súlyát: konzerv, bakancs, tészta, napernyő, igen napernyő, hiszen meleg lesz, ez pedig kakaó, rengeteg kakaó, nagyon szeretjük.

>!
zsofigirl

A súlyos, lassú mozdulatokból, a plazmavilágban bóklászó gondolatokból, a kétségbeesett ritmusra rángó szívből nem lehetett kiolvasni a választ. Az élet alapvető dolgaira ugyanis nincs felelet. Miért ébred; ember, ha tudja, hogy hamarosan elalszik, miért eszik, ha úgyis kiszarja, miért szeret, ha egyszer úgyis elmúlik az érzés, és miért él, ha a végén biztosan meghal? Egészen közelről nézve a miértnek nincs értelmezési tartománya. A lépésről lépésre küzdők, a bioszféra határára merészkedők, a világ peremén vánszorgók önmaguk voltak a válasz. Tettük teljes racionalitással végrehajtott irracionalitás volt. De mégis közelebb kerültek a lényeghez, mint odalenn, a hegyek lábánál élők, akiknél a rendetlenség rendnek tűnik, és a kérdésekre mindig akad valamilyen felelet. A csikorgó jégen, a meredek hólejtőn, a málló sziklagerincen nem volt válasz semmire, de nem volt kérdés sem. Minden egyszerű volt.

>!
pali

A falon csak egy valóság létezik, az, amelyikben az ember megpróbál feljutni a csúcsra. Olyan eszközökkel, olyan körülmények közt, amilyenek adva vannak számára. Ez nem jelenti az ésszerűség elvetését, csupán a hegymászás lényegére világít rá. Az a hegymászó, amelyik a puszta racionalitás csapásán akar mászni, végül még a tábort sem hagyja el.

1997 – Garhwal-Himalája 1.

>!
appaloosa

Végül is, ha a passzivitást nézzük, minek van értelme? A táplálkozásnak meg a szaporodásnak. De akkor kár volt lejönni a fáról. Az ember azért állt két lábra, hogy feladatokat találjon ki magának, és azokat megvalósítsa. Például felmenjen a hegyekre.

>!
zsofigirl

A sötétben, valamivel távolabb ember formájú torzót pillantott meg a jég felett lebegve. Nem lepődött meg, nem is lassította a tempóját. Már hallott a hegymászóról, aki valamivel feljebb lelte halálát, a jég befedte, majd ahogy a gleccser évek alatt lassan formálódva csúszott lefelé, kiemelte a testet hogy most bizarr útjelzőként mutassa az utat. A látvány nem sokkolta, a hegymászásnak ugyanúgy része a halál, mint a végletes fáradtság, az oxigénhiány okozta lassúság vagy a fagyások.

>!
zsofigirl

Az újságírók fél évvel a baleset után sem szálltak le róla, követték a túráira, táboraiba, hogy beszámoljanak a szenzációról: a féllábú ember továbbra is hegyet mászik. Furcsállta ugyan, de beletörődéssel tűrte a rohamot. És értetlenül állt a mindegyikük által feltett egyenkérdés előtt is: Nem gondolja, hogy a baleset után át kellene gondolnia az életét, hogy a hegymászás helyett más célokat válasszon magának? „Ezek az emberek vajon úgy gondolták, hogy eddig ész nélkül éltem az életem, és harminc éven keresztül nem tűnt fel, a hegymászásban vannak veszélyek?”, csóválta ilyenkor a fejét.

>!
Csak_Okosan

Erőss Zsolt beállt a Mount Everest csúcsa felé kanyargó sorba. Mi volt az a parancs, ami az éjszaka közepén kilökte az embereket a hálózsák melegéből, hogy sipító tüdővel feltuszkolja őket a fagyott, sötét és kemény világvégére? A lassú mozdulatokból, a kétségbeesetten rángó szívből nem lehetett kiolvasni a választ. Az élet alapvető kérdéseire ugyanis nincs felelet. Miért ébred fel az ember, ha tudja, hogy majd elalszik, miért szeret, ha elmúlik a hevület, és miért él, ha a végén biztosan meghal? Egészen közelről nézve a miértnek nincs értelmezési tartománya. A lepésről lépésre küzdők, a bioszféra határára merészkedők, a világ peremén vánszorgók önmaguk voltak a válasz. Tettük teljes racionalitással végrehajtott irracionalitás volt. De mégis közelebb kerültek a lényeghez, mint odalenn, a hegyek lábánál élők, akiknél a rendetlenség rendnek tűnik és a kérdésekre mindig akad valamilyen felelet. A csikorgó jégen, a meredek hólejtőn a málló sziklagerincen nem volt válasz semmire, de nem volt kérdés sem. Minden egyszerű volt.

192. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Csomolungma / Mount Everest · Himalája
>!
zsofigirl

Jobban bosszantotta a Havas Henrik-féle vonal, ahol a műsorvezető önmaga felsőbbrendűsége tudatában firtatta, miért kell olyan helyre menni, ahol hideg van, kevés a levegő és még fárasztó is? Zsolt nem értette, ilyen alapon miért nem kérdezik meg focistáktól, hogy mire föl kergetik a labdát álló nap?

>!
Mallinalli

Bár az idő nem javult, Zsolt vezetésével egy reggel rövid kirándulás indult az út beszállásához. A 6700 méteres magasság nem tartogatott újdonságokat. Az egyetlen figyelemre méltó dolog egy sátorponyvába csavart hulla volt. Az Everesten ugyan meglehetősen gyakori, hogy szerencsétlenül járt hegymászók tetemébe botlik az ember, de ebben a magasságban szokatlan a baleset. Laci szerint a hegy felsőbb részein érte a végzete. Ott csomagolhatták be, és dobták az egyik hasadékba, a jég vándorlásával juthatott le idáig. Zsolt, a gyakorlat embere, síbotjával óvatosan megpiszkálta a csomagot. Egy karabinert sikerült kibontania, de érintésére porladni kezdett. Nagyon régi lehetett. Többet nem látott, mert olyan büdös áramlott kifele, hogy inkább hagyta az egészet. Az eset haszna annyi volt, hogy később hosszú estéken át vitatkozhatott a társaság, hogy tulajdonképpen mi is volt a csomagban, és mennyi ideje hányódhatott már a gleccser ölelésében.

>!
zsofigirl

A gleccserekkel körülvett platót mintha egyenesen alaptábornak teremtette volna a hindu panteon valamelyik akklimatizációért felelős istensége.


Hasonló könyvek címkék alapján

Conrad Anker – David Roberts: Mallory nyomában
Edmund Hillary: Kockázat nélkül nincs győzelem
Borszéki Ferenc: A halálzóna felé
Nemes József: Almásy László Ede
Richard Branson: A Virgin-sztori
Bolyki Tamás (szerk.): A világ legmagányosabb robinzonjai
Korda István: A nagy út
Molnár Gábor: Dráma az őserdőben
Fekete István: Kittenberger Kálmán élete
Rónaszegi Miklós: Így élt Marco Polo