Képek ​előtt állni 5 csillagozás

Adalékok a látás újkori történetéhez
Földényi F. László: Képek előtt állni

A „mindent látás” vágyából táplálkozó optikai technikák, képzőművészeti újítások, amelyek a 18-19. század fordulóján megszaporodtak, mind-mind Isten trónfosztásának voltak apró megnyilvánulásai. Mindegyik arra szolgált, hogy az ember maga tehessen szert a tökéletes látásra, mintegy „megkerülve” Istent. A technikai eszközök, amelyek addig nem látott tartományokba engedtek bepillantást, soha nem sejtett módon alakították át az ember és a világ viszonyát. Az emberi látást nem egyszerűen segítették, hanem azt is nyilvánvalóvá tették, hogy maga a látás mennyire dinamikus tevékenység. Az ember először szembesült azzal, hogy a látás során nemcsak egy látványt „rak össze” önmaga számára, hanem látása révén önmagát is „létrehozza”.

>!
202 oldal · ISBN: 9788081013263

Kedvencelte 2

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 11


Kiemelt értékelések

Black_Venus>!
Földényi F. László: Képek előtt állni

Földényi F. László: Képek előtt állni Adalékok a látás újkori történetéhez

Értelmezhető stílusban megírt esszékötet, a látás és a látás látása témakörben. Ez valahogy a második hasonló témájú könyv, amit olvasok, 2 hónapon belül. (A Festménytalányok kicsit izgalmasabb volt.) A lényeg, hogy a festészet kapcsán hogyan alakult az évszázadok során a látásmód, hogyan kerül egyre inkább a képen belülre ez a tényező: először a perspektíva ábrázolásával lettek egyre realistábbak a képek, aztán ezt a különböző festészetfilozófiái irányzatok elkezdték felbontani, illetve játszani azzal, hogy mit hová irányít a festő (elsősorban a Földényi által folyamatosan elemzett Caspar David Friedrich) a látópont és az enyészpont mozgatásával. Aztán a technika fejlődésével az életnagyság a kisméretű tárgyakra is ráirányította a figyelmet; a látószög a szokásos 45-ról 100 fokra tágult, majd a fényképezéssel, a panorámákkal és a mozgóképpel 360 fokos lett… a többi pedig már nem is festészet. Legalábbis, ha jól értem, de ez persze egyáltalán nem biztos. A végére úgy éreztem, hogy már semmit nem értek a perspektivikus ábrázolásból, minden eddigi erőfeszítésem ellenére.

Glosep>!
Földényi F. László: Képek előtt állni

Földényi F. László: Képek előtt állni Adalékok a látás újkori történetéhez

A Földényinél szokásosan magas színvonalú esszé; ezúttal arról, hogy hogyan változott a látás az újkorban, és hogy hogyan hatott egymásra ebben a tekintetben a teológia, filozófia, technika, irodalom és a képzőművészet. (Földényi műveltségének szélessége és mélysége továbbra is lenyűgöző.)

Különösen érdekes, ahogy a könyv végén bemutatja a 18. századi gyökereit annak a változásnak, hogy a művek valamilyen „objektív,” magukban hordozott jelentésének feltételezésétől egy eltolódás történik, amiben a nézői/olvasói interpretáció lesz egyre hangsúlyosabb. Bár nem szalad előre Roland Barthes-ig az időben, nem nehéz Földényi gondolatmenetét összekötni a francia gondolkodó „a szerző haláláról” szóló írásával, amiben a szerzői szándék elhanyagolhatóságát nyilvánítja ki az olvasói interpretációval szemben.

Annak ellenére, hogy Földényi stílusa többnyire olvasmányos, helyenként olyan mély művészettörténeti ismeretekre és belátásokra támaszkodik, hogy nekem, mint ezen a téren meglehetősen laikus olvasónak nehéz volt a részleteket követni. A vezérfonal viszont így is érthető, érdekes és tanulságos volt.


Népszerű idézetek

Glosep>!

„Aki mindenben meglátja a Végtelent, Istent látja. Aki csupán a Rációt látja, csakis önmagát látja.” (William Blake, Nincsen természetes vallás)

48. oldal, lábjegyzet

Földényi F. László: Képek előtt állni Adalékok a látás újkori történetéhez

Glosep>!

Correggio célja a felhőkkel az volt, hogy isten térben behatárolhatatlan jelenlétét érzékeltesse egy olyan kompozíción belül, amely a geometrikus perspektíva szabályai szerint van megszerkesztve. Isten mindenütt jelenvalóságát kellett az eleve korlátozott perspektivikus térrel összeegyeztetni, vagyis két gyökeresen eltérő elvet egyidejűleg érvényesíteni. A tér felrobbantásának eszközét kellett térben elhelyeznie. „A felhő nemcsak felszabadítja azt, aki rajta áll, a gravitáció törvénye alól, hanem egyszersmind azt is megmutatja, miként nyílhat meg a profán tér egy másik tér irányába, amely a maga igazságával az előbbit átitatja… Általánosabban szólva, rendszerint a Másnak vagy a szentnek a betörésével van társítva.” (Hubert Damisch, A Theory of /Cloud/. Toward a History of Painting, 17. o.) A véges és a végtelen, a perspektivikus és az aperspektivikus, a profán és a szent , az ismerős és az idegen ellentéte nyilvánul meg Correggio felhőábrázolásai mögött.

46. oldal

Földényi F. László: Képek előtt állni Adalékok a látás újkori történetéhez

>!

A festményt nézve éppen azt nem szabad látni, ami a látványt egyálalán lehetővé teszi: a festéket, annak állagát, az ecset nyomát, a vásznat, a szövés, stb. A könyv lapjaira sem mint papírlapokra vagyunk kiváncsiak. Vagy ha mégis, […] akkor a regény virtuáls világából vagyunk kénytelenek kilépni. […] A művészet virtuális világának játékszabálya megkívánja, hogy a fizikai hordozóanyagtól eltekintsünk. Éppen azt kell transzparensnek kezelnünk, ami a legkevésbé az. A könyv (és a festmény) úgy nyit ablakot a világra, hogy közben egy vakablakba állítja az olvasót (nézőt).

Egy fekete négyzet

Földényi F. László: Képek előtt állni Adalékok a látás újkori történetéhez


Hasonló könyvek címkék alapján

Darida Veronika: A fenséges és a rejtőzködő jelenlét
Szabó György (szerk.): A futurizmus
John Ruskin: A XIX. század viharfelhője
Tüskés Tibor: Testvérmúzsák
Kállai Ernő: A természet rejtett arca
Vadas József: Kis magyar művészet 62 színes képpel
Kabdebó Tamás: Giorgione nyomában
Ross King: Párisz ítélete
Szabó Attila: Művészettörténet vázlatokban
E. H. Gombrich: Művészet és illúzió – A képi ábrázolás pszichológiája