Képek ​előtt állni 4 csillagozás

Adalékok a látás újkori történetéhez
Földényi F. László: Képek előtt állni

A „mindent látás” vágyából táplálkozó optikai technikák, képzőművészeti újítások, amelyek a 18-19. század fordulóján megszaporodtak, mind-mind Isten trónfosztásának voltak apró megnyilvánulásai. Mindegyik arra szolgált, hogy az ember maga tehessen szert a tökéletes látásra, mintegy „megkerülve” Istent. A technikai eszközök, amelyek addig nem látott tartományokba engedtek bepillantást, soha nem sejtett módon alakították át az ember és a világ viszonyát. Az emberi látást nem egyszerűen segítették, hanem azt is nyilvánvalóvá tették, hogy maga a látás mennyire dinamikus tevékenység. Az ember először szembesült azzal, hogy a látás során nemcsak egy látványt „rak össze” önmaga számára, hanem látása révén önmagát is „létrehozza”.

>!
202 oldal · ISBN: 9788081013263

Kedvencelte 2

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 11


Kiemelt értékelések

Black_Venus>!
Földényi F. László: Képek előtt állni

Földényi F. László: Képek előtt állni Adalékok a látás újkori történetéhez

Értelmezhető stílusban megírt esszékötet, a látás és a látás látása témakörben. Ez valahogy a második hasonló témájú könyv, amit olvasok, 2 hónapon belül. (A Festménytalányok kicsit izgalmasabb volt.) A lényeg, hogy a festészet kapcsán hogyan alakult az évszázadok során a látásmód, hogyan kerül egyre inkább a képen belülre ez a tényező: először a perspektíva ábrázolásával lettek egyre realistábbak a képek, aztán ezt a különböző festészetfilozófiái irányzatok elkezdték felbontani, illetve játszani azzal, hogy mit hová irányít a festő (elsősorban a Földényi által folyamatosan elemzett Caspar David Friedrich) a látópont és az enyészpont mozgatásával. Aztán a technika fejlődésével az életnagyság a kisméretű tárgyakra is ráirányította a figyelmet; a látószög a szokásos 45-ról 100 fokra tágult, majd a fényképezéssel, a panorámákkal és a mozgóképpel 360 fokos lett… a többi pedig már nem is festészet. Legalábbis, ha jól értem, de ez persze egyáltalán nem biztos. A végére úgy éreztem, hogy már semmit nem értek a perspektivikus ábrázolásból, minden eddigi erőfeszítésem ellenére.


Népszerű idézetek

>!

A festményt nézve éppen azt nem szabad látni, ami a látványt egyálalán lehetővé teszi: a festéket, annak állagát, az ecset nyomát, a vásznat, a szövés, stb. A könyv lapjaira sem mint papírlapokra vagyunk kiváncsiak. Vagy ha mégis, […] akkor a regény virtuáls világából vagyunk kénytelenek kilépni. […] A művészet virtuális világának játékszabálya megkívánja, hogy a fizikai hordozóanyagtól eltekintsünk. Éppen azt kell transzparensnek kezelnünk, ami a legkevésbé az. A könyv (és a festmény) úgy nyit ablakot a világra, hogy közben egy vakablakba állítja az olvasót (nézőt).

Egy fekete négyzet

Földényi F. László: Képek előtt állni Adalékok a látás újkori történetéhez


Hasonló könyvek címkék alapján

John Ruskin: A XIX. század viharfelhője
Darida Veronika: A fenséges és a rejtőzködő jelenlét
Hauser Arnold: A művészet szociológiája
Tüskés Tibor: Testvérmúzsák
E. H. Gombrich: Művészet és illúzió – A képi ábrázolás pszichológiája
Bodó Mihály: A festészet mint nyelvjáték
Mezei Ottó (szerk.): A tér a festészetben
Somhegyi Zoltán: „A kifürkészhetetlen Túlnan”
Kállai Ernő: A természet rejtett arca
Arnold Gehlen: Kor-képek 1907–1914