Fohász ​a múzsákhoz 74% 16 csillagozás

Szép válogatás, némelyik vers is élvezetes, ám engem főleg Pindarosz költeményei fogtak meg. Mi tagadás, nem könnyű értelmezni, annyi mítikus és történelmi személyt sorol és épít be a verseibe, hogy még az is csak kapkodhatja a fejét, hogy megfejtse, ki kicsoda, aki nálamnál sokkal jobban ismeri a görög mítoszokat. Sajnos nekem minden egyes versnél használnom kellett volna ehhez a lexikális szakirodalmat, és ahhoz most nem volt türelmem. De a rímek, ritmusok és a sorok dallama így is lenyűgöztek.

„Őt magába éjszinü föld fogadta,
s vége lett akkor valamennyi kínnak"

Biztos vagyok benne, hogy sokkal jobb verseket is be lehetett volna válogatni ebbe a kötetbe ezektől a szerzőktől. Hiányérzetem van.

Az antológiában szereplő művek egytől egyig zseniálisak; ha azt nézzük, hogy egy-egy alkotás mennyire művészi, szerintem Theokritosz két költeménye a legkiemelkedőbb, de a szerzők közül, ha lenne rá lehetőségem, Szapphóval, Anakreónnal, Alkaiosszal és Aszklépiadésszel találkoznék legszívesebben.
Bereniké hajfürtjének a szemszögét imádom (bár a Catullus-féle verzió jobban tetszett, mint Kallimakhoszé), a legváltozatosabb témák Pindarosznál figyelhetők meg, formák közül pedig a szapphói strófa továbbra is a kedvencem.
Többet kellene beszélni irodalomórán az ókori görög líráról.

A líra valahogy világ életemben távol állt tőlem. Csak nagyon kevés költő tudott megérinteni költészetével, mondjuk nagyon esélyt sem adtam nekik az iskolai szöveggyűjteményekben lévő egy-két versen túl.
Éppen ezért ezeknek az ókori görög verseknek az olvasása sem forgatta fel alapjaiban az életemet, ugyanakkor jó volt bepillantani ebbe a világba is, látni, mi az, ami már az ókori költők fantáziáját is megmozgatta.
Érdekes volt, hogy tulajdonképpen bármilyen témában is íródott a vers, legyen az bordal, szerelmes vers, politikai vagy éppen egy győztes kocsihajtó diadalára írt vers, tele vannak tűzdelve mitológiai utalásokkal, történetekkel. Szintén érdekes volt látni, hogy miközben látszott, egy-egy költőnek mik is a kedvenc témái, hogy azért elég sokszínű az ókori görög költészet, mint azt talán már a fenti, korántsem teljes felsorolás is próbált érzékeltetni.
A sokszínű témák mellett a versek hosszában is jelentős különbségek mutatkoztak, kezdve Szimondiész A Thermopüllai-i hősökre című kétsorosától egészen Pindarosz több oldalas verseiig.

Középiskolás koromból a szerzők egy része rémlik, de azok is okoztak meglepetéseket. Hésziodoszról tudtam, hogy a világkorszakokról írt, de azt nem, hogy állatmesés példázatokkal is foglalkozott. Szapphó szerelmi költészete ismert, de rájöttem, hogy nagyon sok a mitológiai vonatkozás költeményeiben. Alkaiosz hedonista versei mellett fontos szerepet játszik a hazaszeretet és a harci dalok is meglepetéssel töltöttek el. Anakreón műveiben a halálfélelem és az öregedés elleni tiltakozás kap hangsúlyos szerepet.
Voltak számomra ismeretlen költők is a kötetben. Például Ibükosz természeti verseivel, vagy én elfelejtettem, hogy Szimonidész írta A thermopülai-i hősökre c. sírverset.
Az antológiából mindenképpen kiemelkedik Pindarosz kiforrott költészetével. Bár kissé meglepett, hogy szinte csak olyan versek vannak tőle, amit valakinek a diadalára (kocsiverseny, öszvérfogat-verseny, birkózás, ökölvívás, pankration, fuvolaverseny győzteseihez) írt, de ezek nem tömjénező versek, hanem nagyon sok mitológiai párhuzamot tartalmaznak a szép, megfontolandó életbölcsességek mellett. Kallimarkhosz, Theokrítosz és Aszklépiadész szintén ismeretlenek voltak előttem, így örültem, hogy kicsit belepillanthattam életművükbe.

Valahogy a vegére értem. Volt ami nagyon tetszett, volt ami nagyon. De igazából nem jött be.

Remek kis gyűjtemény! Tetszett, hogy az egyes költőktől nem azok a versek voltak megjelenítve, mint amik az irodalom tankönyvben.