Ki ne ismerné Csipikét? A kedves, ám olykor zsémbes, öntelt – vagyis mélységesen emberi tulajdonságokkal bíró – törpét, aki azt gondolja, hogy tőle függ az erdő sorsa? Pedig – tudjuk –, az égvilágon semmi nem múlik rajta. Vagy mégis. A kis törpe közkedvelt kalandjai elevenednek meg e kötetben, melyben végre együtt megtalálható az összes történet Csipikéről: A Csipike, a gonosz törpe, a Csipike és Kukucsi, a Csipike és a Gonosz Ostoba. Fodor Sándor klasszikus meséje.
Csipike, az óriás törpe (Csipike 1-4.) 173 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1974
Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?
Kedvencelte 24
Most olvassa 1
Várólistára tette 14
Kívánságlistára tette 23
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Jaj de szeret(t)em. Anno rongyosra olvastam. Imádtam az alakokat, a történetet, a neveket. Hogyan is lehetne ellenállni egy Kukucsinak vagy egy Tipetupának? Akkoriban szerettem volna az erdőben, egy faodúban élni, harmatvízben mosakodni, virágszirommal törülközni.
Most, újraolvasva, már meggondolnám a dolgot. Igaz ugyan, hogy tele a hely molyokkal – otthonosan érezhetném magam ott (is), de Csipike oly nagy előszeretettel terelgeti a lepkéket a patakban versenyt ugráló halacskák felé, hogy inkább lemondok a költözésről.
Nem, nem veszett el azóta a Csipike-varázs, igen, ez nekem megvan – ahogyan Csipike mondaná, úgy tűnik nem szabadulok meg tőle – nem mintha akarnék. Ma is ugyanolyan jókat lehet rajta és vele nevetni. Sőt, olyan dolgokat fedeztem fel benne, amikre akkor nem figyel(het)tem fel. A kis erdő világában benne van játékosan, burkoltan vagy kevésbé burkoltan minden, amit akkoriban nem lehetett, nem volt szabad kimondani: óriássá és gonosszá vált törpék értelmetlen intézkedései, megfélemlítési akciók meg miegymás. Igaz, a mi Csipikénk nem válik végérvényesen gonosszá és óriássá – sőt, meghirdeti az egyetemes béke és szeretet programját. „Szeressük egymást gyerekek…”
http://www.youtube.com/watch…
Ja, és nektek mi jut eszetekbe erről? :D
“- Olyan szomorkás a hangulatod máma – mondta Csipikének.
– Kicsit szokatlan a boldogtalanság – sóhajtotta Csipike”
http://www.youtube.com/watch…
Tele van ez az erdő dallal (a gyerekdalokról nem is szóltam). Már-már felfedezni véltem egy Máté Péter-t is nagy buzgalmamban. Aztán hamar lehiggadtam, mikor észrevettem, hogy csekély 14 év választja el a könyv írásától. Pedig nagyon talált volna ide: “Egyszer véget ér…” – “ami elmúlt, nem jön vissza soha már” – állapítja meg bölcsen Csipike. MEK 32. o. (Hogy igaza volt-e…?)
Nagy kedvenc volt anno. Az biztos, hogy már én olvastam, nem olvasták nekem.
– - – - –
Kiegészítés, mert újraolvasás történt:
Hamarább kellett volna. És sokszor!
Nem emlékeztem rá, miért volt olyan nagy becsben nálunk, azt hittem, a rajzok miatt – mert sokáig szemeztem vele spoiler, de most majdnem 40 év után hihetetlen mennyire visszaköszöntek a mondatok. Egyszerűen fantasztikus a könyv és a szerző humora, nyelve, saját vagy elfelejtett, alig használt szavak… Kótyonfitty, kolontos, izing, fudri, gübbenő, botos kölönte… Nem is beszélve arról, mennyi szinonimát találtam a megy igére (persze, persze, mert épp ez kellett most egy kihíváshoz). A Libeluba nálunk nem maradt meg, s ment át személynévvé, de a Kutykurutty igen. És haragszom is, meg nem is a saját kótyonfitty öcsikémre, hogy eltulajdonította a mi gyerekkori egyetlen példányunkat, mert tudom, hogy az ikreknek olvasta. Hja. Nagy sóhaj. Tipetopatopp. Marad a Réz Úr. Meg az Óriás Kuka profilképnek. Legalább már tudom, miért szeretem annyira a törpöket. E Rettenetes miatt. Még mindig… és újra.
– Volna egy jó ötletem – szólalt meg Kukucsi. – Fordítsunk hátat egymásnak, és haragudjunk, ha már mindenáron haragudni akarsz. Aztán, ha felébredünk, megünnepeljük a kibékülést.
Végeztem, hatszáz! :)
RÉGMÚLT
Gyerekkorom ikonikus darabja. Nagyon szerettem a színes egész oldalas illusztrációkat benne.
2021. augusztus/szeptember
E-nek azt hiszem korai volt még. Majd két év múlva újrapróbálkozunk.
2007-ben olvastam újra, legújabb, csíkszeredai megjelenése kapcsán. Gyerekkoromban minden sorát, minden gondolatjelét szerettem, és ez a legújabb olvasatom nyomán sem szűnt meg, sőt, inkább erősödött. Emlékszem egy pár éve készült interjúra Rusz Líviával, a rajzolóval, aki szintén életműve fontos, kedves darabjainak tartja a Csipike-illusztrációkat. Elmondta azt is, hogy a Napsugárban való folytatásos közlés során egyszer más rajzolónak adták Csipikét, és a szerkesztőséget nyomban elárasztották az olvasói levelek – a gyerekek visszakövetelték az „eredeti” rajzokat. Számos nyelvre lefordították, és a fordítások is ezekkel az illusztrációkkal jelentek meg.
Csipike – mindennapos elfoglaltságaiból, csúcsos piros sapkájából és magasságából ítélve – egy erdei manó, aki együtt ébred, együtt nyugszik el a természettel. Jóbarátai a kisebb állatok: Madár a nyíló virágokkal, harmatos mogyoróbokrokkal, a halkan muzsikáló Patakkal és a habokon játszó napsugárral együtt örvendező, líraisággal teli lelkületet erősíti benne, Nyúl az erdő titokzatos, legyőzhetetlen hatalmai iránt való félelmet, amely ebben a kontextusban nem aljas gyávaság, sokkal inkább jó helyzetfelismerésből eredő bölcsesség, üdvös félelem, amely megment számos kudarctól. Hasonló, de méginkább „földszagú” életbölcsességet hoz magával Kukucsi, a hívatlan vendégből nélkülözhetetlen jóbaráttá váló erdei vakond. Tipetupa, a kis virágtündér pedig – igazi feleségjelölthöz illő módon – hoz ezt is, azt is: a magasban szárnyaló szellem költői merészségét, szeleburdiságát, dacosságát, és az új háziasszony mindennapi elfoglaltságokba belevesző, praktikus életszemléletét. A boldogító „ezennel-azonnal” kimondása után Csipike egyfolytában boldog volt – hanem a kényelme odalett… Az utolsó epizódból pedig (Csipike és a Gonosz Ostoba) megtudhatjuk azt is, hogy az erdei manók egyik természetes ellensége a lódarázs. Ez az információ Wilhelm J. Wunderlich „De hominibus parvissimis” című, 1580-ban megjelent traktátusában lappangott évszázadokig, mígnem a hetvenes években újra napvilágra került Wil Huygen „A manók” című, és még néhány hasonló tárgyú művében, amelyeket máig nem fordítottak magyarra. ("A manók" címűt is csak 2006-ban.) Lehet, hogy a szerző ismerte Huygen művének angol fordítását a nyolcvanas évekből? Vagy néphagyományból tanulta ezt, gyerekkorában?
Egy kedves moly – társam nemrégiben annyi aranyos idézetet osztott meg a Molyon ebből a meseregényből,hogy azonnal megkerestem a harminc évvel ezelőtt, a gyerekeim számára vásárolt példányt. Mivel a teljes tartalomra nem, csak töredékes foszlányokra emlékeztem, ezért ellenállhatatlanul vonzott az újraolvasás lehetősége.
Hol mosolyogva, hol hangos nevetéssel kísérve olvastam ezt a tanító mesét, melynek szereplői újra teljesen birtokba vették immár öregedő szívemet,őszülő fejemet.
A magát a szeretet apostolának kikiáltó Csipike, az együgyűségében is furmányos eszű Kukucsi,a csodás hangú Madár, a bolhás Nyúl mind – mind megunhatatlan szereplői a történetnek. Az egész kompánia koronája pedig természetesen Tipetupa, aki nem is annyira libeluba, mint gondolnánk, hiszen a gyanútlan Csipikét egykettőre a papucsa alá helyezi.
Ritka gazdag szókincsével, nyelvi kavalkádjával is elkápráztatott. Illusztrációja, rajzolt alakjai páratlanul bájosak, kedvesek. Szeretettel ajánlom hát olvasásra, és többszöri újraolvasásra minden gyermekies lelkületű felnőttnek, /Mert ez nálam megvan,hogyúgymondjam./ és minden gyermeknek, aki szereti a szépet.
Népszerű idézetek
Kukucsi elégedetten jött ki az éléskamrából. Csipike merőn nézte. Kukucsit megzavarta a férfias tekintet.
– Egy kicsit körülnéztem – mondta.
– És ugyan biza mit láttál? – érdeklődött Csipike, hogy próbára tegye barátja őszinteségét.
– Hát… addig is, amíg ebédelünk, láttam egy kis aszalt áfonyát és két-három szem mogyorót.
– Hallottam.
– Mit?
– Hogy láttad. Idehallatszott a tekinteted. Ám a mogyoróból legalább egy tucatot
megpillantottál.
MEK 58. o.
– Volna egy jó ötletem – szólalt meg Kukucsi. – Fordítsunk hátat egymásnak, és haragudjunk, ha már mindenáron haragudni akarsz. Aztán, ha felébredünk, megünnepeljük a kibékülést.
Csipike és Kukucsi (61. old.)
Csipike olyat mondott, hogy megremegtek belé a virágok és füvek – a fák nem, mert azok edzettebek voltak. Ezt mondta:
– Nézze meg az ember!
Alighogy kiejtette a rettentő gorombaságot, máris megbánta, de nem volt mit tenni.
Csipike a gonosz törpe (14 - 15. old.)
– Ide hallgass! Ha mégegyszer győz az igazság, akkor vagy téged kergetlek el, vagy én megyek világgá!
– Hát az már biztos – bólintott egyetértően Kukucsi. – Vagy-vagy. Az igazság mindig súlyos áldozatokat követel. De most együnk.
Csipike és Kukucsi (60. old.)
Bármerre ment, mindenütt mosolyogva köszöntek, fogadták köszöntését az erdei népek.
Ekkor jött rá valamire Csipike.
Amíg gonosz volt, példátlanul gonosz és Erdő Réme, senki se mosolygott. És ez volt az a bizonyos valami, ami netovább óta annyira hiányzott neki. Elhatározta, ha megindulnak a kitartó esőzések, helyenkint zivatarokkal, új mesét mond Madárnak és Nyúlnak. Arról, hogy milyen szörnyű dolog az, ha valakire nem mosolyognak. És ezt a példátlanul vadonatúj mesét úgy kezdi el, ahogyan senki, sehol a világon nem kezdett el mesét. Ezekkel a vadonatúj szavakkal:
– Hol volt, hol nem volt…
43. oldal, Csipike a gonosz törpe; 30. oldal, (Origo-Press, 1989)
– Előbb kérj bocsánatot Nyúltól!
– Ejnye, majdnem elfelejtettem! – csapott a homlokára Kukucsi, majd illedelmesen Nyúl elé állt. – Kedves Nyúl! Légy szíves, ne haragudj rám! Bocsáss meg nekem, amiért tele vagy bolhával!
Csipike és Kukucsi (59. old.)
Vadmalac nem jelent meg Légyölő Galócánál. Madár már szólt neki, vigyázzon, ne merje Csipikét háborgatni, mert valami iszonyú hatalmasság van arrafelé, aki mindent és mindenkit elpusztít, lenyel. Elmondta ezt Nyúlnak is, ám ez nem értette a dolgot, és megkérdezte Csipikét:
– Tulajdonképpen mi történt?
– Szerencséd, hogy tulajdonképpennek szólítottál. Az történt, hogy vigyázz magadra, amíg jó dolgod van!
MEK 9. o.
Nagyon mély értelme van annak, hogy éppen ő vette be a Góliátport. Mert ez a csodaszer a testet megnöveli ugyan, de aztán, ha az óriásnagy testben csak lötyög az apró lélek – mit sem ér az egész. Csipikében pedig ez az egy mindig megvolt: az óriásnagy lélek. Abban a pici testben ugyancsak szorongott szegény, most legalább kinyújtózhatik egy kissé. Kinyújtózhatik, és segítségül hívhatja az észt, Csipike beretvaéles eszét. Mert ez a kettő együtt megy.
71. oldal, Csipike, a kiválasztott (Origo-Press, 1989)
Hasonló könyvek címkék alapján
- Janikovszky Éva: Bertalan és Barnabás 95% ·
Összehasonlítás - Acsai Roland: Csipkerózsika 95% ·
Összehasonlítás - Bodor Attila: A ló, aki édességet tüsszentett 93% ·
Összehasonlítás - Simai Mihály: Robogunk az Észtrabanton 93% ·
Összehasonlítás - Michael Bond: Paddington folytatja 91% ·
Összehasonlítás - Thorbjörn Egner: A három rabló 91% ·
Összehasonlítás - Böde Péter: A sárga tölgy ·
Összehasonlítás - Thorbjörn Egner: A három jószívű rabló ·
Összehasonlítás - Berg Judit: Két kis dínó és a honfoglalás 87% ·
Összehasonlítás - Dóka Péter: Idővihar 83% ·
Összehasonlítás