ÉLET ÉS MŰ
szellem az anyag
örökégő házából
menekít ezt-azt
ÉLET ÉS MŰ
szellem az anyag
örökégő házából
menekít ezt-azt
Eredeti megjelenés éve: 2006
Ebben a kötetben van a legtöbb az Akupunktúra hangulatából… Ebben és az említettben vannak épp a kedvenceim, az egyébként is sokszor olvasottak… azok, amiket ráírók cetlire és felragasztom valahova vagy a wallpaperek üres területeire…
Azt hiszem, már kevés új haikut fogok Tőle olvasni… Annyira szomorú. Mint ez a kötet.
Nagyon sokszor olvastam már ezt a kötetet, tán 2014-ben kaptam apai nagymamámtól, akinek ő a kedvenc költője. Sokáig pakolgattam, aztán beleolvastam és a haiku szerelemese lettem. Néha előkapom, átlapozgatom.
Van benne valami, ami miatt szomorú,
mint az élet tán.
Mindenkinek ajánlom.
Megéri.
Végtelenül megnyugtat a tudat, hogy olyan darabok kerültek a magánkönyvtáramba – vagy azokat válogatom ki belőle az utóbbi időben –, amik megfelelő időben, megfelelő helyen vannak és adnak; úgy igazán – kérés és viszonzásra várás nélkül.
Fodor Ákos nekem a most beteljesedett szerelem, a hosszú vágyakozások, lassan múló évek, percek utáni első találkozás; a sejtelmes, szívet melengető rezdülésekkel, az első, apró nem-tetszések megismerésével.
Az első találkozón túl vagyunk, nem mindenről beszélünk egy nyelvet vagy egyféleképp – bár talán a túl sok egyféleképp előbb teheti a kibontakozó szerelmet unalmassá, mint valamivé, amiért tiszta szívvel epekedünk –, mégis, nem győzöm kivárni a következő randevút.
Mély és mélyebb – aztán kilök a gödörből, hogy nevessek is egy keveset a következő sajgó-igaz előtt. Némelyik meg becsapós, mélységét humorba mártva tálalja, hogy összehúzott szemmel, távolba révedve lássam meg sorai közt a csillanó örök-igazat.
Ilyen kötetek olvasásakor szomorú az arcom – mert szeretem őket. Valahogy oly' közeli.
Vavyan Fable révén kerültem kapcsolatba Fodor Ákos munkásságával, a könyveiben megjelenő haikuk nagy-nagy kedvencemmé váltak. Ezért nagyon örülök, hogy sikerült megszereznem ezt a kötetet.:):):)
Ez nem olyan könyv, amit egy szuszra végi lehet olvasni. Mindig ad valami újat, valami szépet, amikor kinyitjuk. Nem mondom, hogy minden haiku a szívemhez szólt, de a legtöbb igen. Idézhetnék napestig belőle, de inkább mindenki olvassa el, és megtalálja a hozzá leginkább közel állót.
A kevesebb, néha több. Mélyreható, nagy hatást kiváltó. Nagyon szeretem a kötetet, sok hasznos gondolat van benne.
Tömör, mégis sokatmondó.
A közepén lévő pár szót nem mindig érteni, de szerettem.
Belső monológ
(Úgy megváltoztam, hogy
alig ismerek rád.)
152. oldal ( Fabyen, 2006)
A BEVÁSÁRLÓKÖZPONTBAN
Nézegetem leendő halálomat.
Tulajdonképpen egész jó kis halál;
a beláthatatlanul széleskörű választékból
még ez látszik a legmegfelelőbbnek.
Méregetem még súlyra, színre, ízre, alakra – hm,
végtére is ezért mindent megadnék
(kevesebbért meg úgysem kapható)
– na jó. Hát akkor: ez volna az. És előre is
köszönöm a pontos házhozszállítást.
47. oldal