1913 31 csillagozás

Az évszázad nyara
Florian Illies: 1913

1913: ​ez az a pillanat, amikor a korszak virága teljében van, az az év, amikor minden lehetségesnek tűnik. A ragyogó kezdetben azonban már felsejlik a hanyatlás. 1913-ban az irodalom, művészet és zene tudja már, hogy az emberiség elveszítette ártatlanságát. Az irodalom, művészet és zene a végletekig elmegy, mintha már nem is lenne holnap. Proust az eltűnt idő nyomába ered, Malevics négyzetet fest, Gottfried Benn beleszeret Else Lasker-Schülerbe, Kirchner megfesti a metropolis arcát, Stravinsky és Schönberg hallatlan botrányokat okoz, Essenben megnyitják az első Aldi-szupermarket prototípusát, Milánóban az első Prada üzletet. Duchamp biciklikereket szerel egy hokedlire, egy 15 éves, Bertolt Brecht nevű tanuló egy augsburgi diáklap főszerkesztője lesz – Münchenben pedig egy Adolf Hitler nevű levelezőlap-festő akkurátus városképeit árusítja.

Florian Illies könyve lélegzetelállító képet rajzol arról a páratlan évről, amelyben a hosszú 19. század nekicsattan a rövid, háborúkkal… (tovább)

>!
Park, Budapest, 2014
304 oldal · ISBN: 9789633550502 · Fordította: Fodor Zsuzsa

Enciklopédia 16

Szereplők népszerűség szerint

Rainer Maria Rilke · Friedrich Nietzsche · Gertrude Stein · Anatole France · Elsa Lasker-Schüler · Gottfried Benn · ifjabb Johann Strauss · Lev Tolsztoj · Louis Armstrong · Marcel Duchamp · Robert Musil


Kedvencelte 3

Most olvassa 5

Várólistára tette 45

Kívánságlistára tette 56

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Ákos_Tóth I
Florian Illies: 1913

Florian Illies: 1913 Az évszázad nyara

1913
(színes, szinkronizált német tévéfilmsorozat, 720’, 2014)
Rendezte: a sors, a szerencse és a balszerencse
Producer: Florian Illies
Zene: Arnold Schönberg

Magyar hangok:
Franz Kafka – Kerekes József
Rainer Maria Rilke – Fekete Ernő
Gottfried Benn – Stohl András
Else Lasker-Schüler – Menszátor Magdolna
Sigmund Freud – Gálvölgyi János
Georg Trakl – Szabó Győző
Robert Musil – Elek Ferenc
Oskar Kokoschka – Rétfalvi Tamás
Alma Mahler – Borbély Alexandra
…és sokan mások…

Hiába kérditek, nem tudom, mitől olyan mágikus év az 1913-as. A tizenhárom mondjuk önmagában mágikus, de ettől még nem kell róla organikus naplóregényt írni a német kultúrtörténet nézőpontjából. Illies azt mondja, 1913 volt az évszázad nyara – ha ez igaz, akkor azóta túl vagyunk egy újabb nyáron, és jelenleg mintha őszi borúban botladoznánk előre… bárhogy legyen, tegyük fel a kezünket, és nézzük meg ezt a szűköske 12 hónapot. Hátha tényleg fellobbant a mágia abban az esztendőben…

Eseményekben egyébként bővelkedünk, de módjával: Ferenc Ferdinánd őfelsége vonattal játszik, Louis Armstrong először fújja meg a trombitát, megkerül a Mona Lisa, Frank Kafka levelezik, Thomas Mann nem tudja, mit írjon, Picasso és Kokoschka évődnek, de nem egymással, Freud és Jung összecsap, Rilke nagykanállal, Hitler kiskanállal majszolja az életet, Gottfried Benn veszettül szerelmes egy darabig, Lou Andreas-Salomé öregszik, etc., etc… Úgysem ismerünk mindenkit a sorból, sőt, Illies könyvének főhőseit, bár egytől egyig nagy alakjai az egyetemes kultúrtörténetnek, esélyünk sincs hasra ütve beazonosítani. Hacsak nem vagyunk a századfordulós német művészet- és irodalomtörténet professzorai, esetleg idős műértők…

Illies sem teszi meg nekünk azt a szívességet, hogy beugró összefoglalót ad a doktoranduszok kezébe – az 1913 valójában egy naplóregény, tucatnyi központi szereplővel és sok-sok statisztával, a sztorit pedig kizárólag a vak sors szőtte meg. Nála egyébként nem is létezik jobb forgatókönyvíró, szóval a szerző csak annyit tett, hogy a legendás alakok életrajzainak morzsáiból gyúrt egy egészen új történetet, amiben olykor összefüggenek a dolgok, olykor nem (bár tegyük hozzá, ez óriási teljesítmény a részéről!). 1913 nem mindegyik főhős számára volt sorsdöntő év, de ez egyáltalán nem baj, sőt, erény: hiszen amikor Thomas Mann megálmodja A varázshegyet, Benn és Lasker-Schüler pedig a legszebb szerelmes verseket írja, Kafka éppen csak leveleket fogalmaz szerelme felé. Ám ezekből a levelekből ismerjük meg a valódi, emberi Kafkát, aki nem kora hipszter értelmiségije volt, hanem egy végtelenül komplexusos, önbizalom-hiányos irodista, aki még a szeretett nőt is féltette magától (alighanem el sem hitte, hogy megérdemelheti a szeretetet). Az pedig vitathatatlanul az olvasás aktusának legintimebb pillanata, amikor az ember rájön, hogy egy nagy írólegenda és a saját élete ugyanazzal a három szóval összefoglalható: „még nincs döntés”.

Egy szó mint száz: nem kell betéve tudnod a Gurre-dalok minden taktusát, hogy élvezd az Arnold Schönbergről szóló részeket. Nem kell ismerned a Die Brücke összes képét, hogy tátott szájjal olvasd az alkotócsoport sztoriját. Nem szükséges fejből szavalni Benn verseit ahhoz, hogy megértsük Gottfried Bennt, az embert. A könyvet letéve azonban egyből felütöd az internetet, kutatni fogsz, könyveket rendelsz, zenéket és festményeket keresel, elmerülsz a Google-ben… De az 1913 mindvégig ott lesz melletted, mert egy nagyon kusza, nagyon sokszínű, zavarba ejtő, de izgalmas regényt olvastál el, amiben egy éven át követtél nagy szerelmeket, csalódásokat, drámákat, és rácsodálkozhattál a Művészet valódi jelentőségére. Egy világra, amit eddig is ismerhettél, de ennyire átfogó képet még sosem kaptál róla.

Amíg a kötet a kezemben volt, számomra nem létezett a külvilág. Sosem olvastam még ilyen könyvet, és bár láttam a rációt a korábbi értékelések szkeptikus felvetéseiben, én elengedtem magam, és megvártam, míg elnyel a tenger. Nem fulladtam meg.
Igaza van a borítón lévő Das Magazin idézetnek: ez a könyv tényleg boldoggá tesz!

>!
Park, Budapest, 2014
304 oldal · ISBN: 9789633550502 · Fordította: Fodor Zsuzsa
2 hozzászólás
>!
Annamarie P
Florian Illies: 1913

Florian Illies: 1913 Az évszázad nyara

Florian Illies sebészkésével egy határozott mozdulattal kivágja az időszalagról az 1913-as évet, felteszi boncasztalára, majd akkurátusan szétcincálja elemeire az egészet. Hű, mi mindent talál benne?
Bevallom, először úgy véltem, hogy dőreség azt gondolni, az 1913-as esztendő különlegesebb volt, mint bármelyik más. Minden esztendőben megtalálhatjuk ezt a sokszínűséget. Aztán beleléptem, majd belemerültem, s végül élvezettel lubickoltam abban a már-már giccses gazdagságban, amit Illies mikroszkópjában láthattam. Végül elhittem neki, hogy igen, ez az év tényleg unikum volt. A szerző, mint művészettörténész, mint a Die Zeit irodalmi és tárcanovelláinak felelős szerkesztője, s mint a Villa Grisebach berlini aukciós ház tulajdonosa bizonyára átélte azt, amikor munkája, vagy kutatásai során minden egy irányba, az 1913-as mágikus év felé mutat.

A kötet tizenkét fejezetben, januártól decemberig lépked végig az esztendőn, és nem kevesebbre vállalkozik, mint hogy kicsippentse, és felmutassa azokat a talán legjelentősebb eseményeket, melyek a XX. század művészettörténetét gazdagították. De nem csak a művészeti ágakból szemezget, hanem azokat a politikai vagy egyéb jelenségeket is megemlíti, melyek szerinte sorsfordító jelleggel bírnak. Vannak úgymond állandó szereplők, ilyen például Franz Kafka, aki ebben az esztendőben megéli alkotói válságának ama fejezetét, hogy képes-e egy elkötelezett író megosztani önmagát a család és a művészet között? Fel merje vállalni a házasságot imádott Felicével? Jó felütés ez, hiszen az írók majd saját sorsuk tükrében, némán fogják cáfolni a kafkai kérdést. Hermann Hesse vergődik a házasság bilincsében, csakúgy, mint Albert Einstein Prágában vagy Arthur Schnitzler Bécsben. Akik mégis látszólag boldogok, azok szeretőket tartanak, vagy a fel-felbomló házasságok hullámában élnek. S a múzsák minden alkotó elengedhetetlen kellékei, legyen szó nőről vagy férfiről. Az irodalom terén Thomas Mann, Heinrich Mann, Rilke, Kafka, Oswald Sprengler, Proust, Schnitzler, Hesse fordulnak elő, csak a legjelentősebbeket említve.
A XX. század elején végigsöprő modernizmus úgy tűnik a képi ábrázolásban jelentkezett a legerőteljesebben. A könyv, mely leginkább a Párizs, Berlin, Bécs háromszögében zajló változásokat emeli ki, jól érzékelteti azt a tendenciát, amit ezzel kapcsolatban észre lehet venni. Ami Párizsban már elfogadott, utalnék itt Picasso képeire például, azt még Németországban teljes elzárkózás kíséri.

"Münchenben az Else Lasker-Schüler javára rendezett jótékonysági árverés teljes kudarcba fullad. (…) a teljes blamázst elkerülendő, a művészek saját magunk licitálnak egymás képeire, és végül is összejön 1600 márka.
Az 1913 február 17-én nem elárverezett képek összértéke ma mintegy 100 millió, eh, mit 100 millió, legalább 200 millió euró lenne." (54.oldal)

Az említett Picasso mellett elsősorban a német Die Brücke művészcsoport hanyatlását, és az alkotók főnix madár módra való újjáéledésének stádiumait követhetjük nyomon. A festészetben Ernst Ludwig Kirschner, Emil Nolde, Marcel Duchamp, Oscar Kokoschka, Klimt, Franc Marc, Kandiszkij, Klee, August Macke alkotókról tudunk meg többet.
A zenei áramlatokra bővebben Illies nem tér ki, de a Gurre-dalok Schönbergtől nagy jelentőséggel bír, akárcsak Albert Berg, aki botránykő volt a maga nemében. Ha már zene, akkor Louis Armstrong legendás alakja is megjelenik, sőt ő az, akinek története az egész évet és a könyvet is megnyitja.
A szerző igyekszik a lehető legolvasmányosabban és irodalmi szempontból is nívósan bemutatni ezt a korszakot. Nagyon nehéz lehet ezt megvalósítani, hiszen a száraz adatok mögött érzékeny, a neuraszténia határán billegő művészekről van szó, akik életük minden apró mozzanatát óriási jelentőségűnek élik meg. Szélsőséges reakcióik nyomán születnek meg azok az alkotások, melyek befogadásának mi csak töredékeire vagyunk képesek. Ez ez a buja, tömény és fullasztó bőség kell ahhoz, hogy az olvasó át tudjon valamit venni e letűnt kor életérzéseiből. Ilyen szempontból nagyon inspiráló könyvvel találkozhattam, ami annak ellenére, hogy a középszerűség érzését erősítettem bennem, és nagyon pici porszemnek éreztem magamat, mégis képes volt egyfajta lelki izzás állapotába sodorni.

Biztos, hogy azok közé a könyvek közé kell sorolni a kötetet, melyeket nem elég egyszer elolvasni. Számos említett személyt nem is ismertem, nemhogy történelmi jelentőségét felmérhetném. Viszont érdekes volt, még a hiányosságaim mellett is, együtt látni ezeket a kölcsönhatásokat. Florian Illies a történelmi események néhány, szerinte fontos momentumát is behozza, így állandó monitorozás alatt áll Hitler, Sztálin, Ferenc Ferdinánd. Bábáskodhatunk az első Aldi szupermarket prototípusánál, Nyikolajevics Nyesztyerov pilóta halálbukfencénél, az Ecstasy szintetizálásánál, Gerhart Fröbe világrajövetelénél, a Prada cég megalakulásánál, az ózonréteg felfedezésénél, Jaime Ramón Hernandéz, a későbbi Trockij gyilkos februári világra jötténél, Karl Valentin első három némafilmjének megalkotásánál, Albert Schweitzert doktorrá avatásánál és még hosszan lehetne folytatni. A filozófia is, sőt a lélekgyógyászat is új utakra tér. Tanúi lehetünk Jung és Freud nézetbeli ütközésének, Rudolf Steiner antropozófiai kezdeményezésének, de már nyomon lehet követni a drogfüggőség következményeit is.

Gazdag ez a könyv, akárcsak az a kultúrtörténelmi időszak, aminek bemutatására, vagy érzékeltetésére Illies vállalkozott.

8 hozzászólás
>!
SignorFormica
Florian Illies: 1913

Florian Illies: 1913 Az évszázad nyara

Hibátlan kultúrtörténeti tobzódás. Az 1913-as év nagy párhuzamakciója. A központ Bécs-Berlin-München háromszög, de Párizsig, Londonig, Velencéig, sőt Amerikáig is ellátni néha. Festők, írók, zenészek, filozófusok és pszichoanalitikusok a színpadon. Vad szerelmek, civakodások, vívódások. Kubizmus, expresszionizmus, ready-made, absztrakció!
A hangnem, a hangfekvés ironikus. Rilke kapja a legtöbb gúnyt, Alma Mahler a legtöbb pikírt megjegyzést. Mégis: a közelítés a szelíd humor. Mert a könyv, száz év távlatából is tiltakozás a nyárspolgár ellen, himnusz a művészet, a művészlét zabolátlan szabadsága mellett. Mert e szabadság nélkül, e zabolázatlan életvágy nélkül az élet nem más, mint politikusok, diktátorok ócska szemétdombja csupán..

>!
Nienna001 P
Florian Illies: 1913

Florian Illies: 1913 Az évszázad nyara

Ezt a könyvet nem fordításra szánták. Ha így lett volna, akkor az irodalom és művészettörténetben talán kevésbé járatos olvasók helyzetének megkönnyítésére a végére bele lehetett volna illeszteni egy kislexikont. A google és az intenet korán éljük, ki lehet ezt pótolni, de szép gesztus lett volna.

Bevallom nem jártam minden szereplőnek utána, így az események nem minden mélysége jött át. Próbáltam magamban meghatározni, hogy mi is ez a könyv. Kicsit történelem, kicsit pletykakönyv, annyi szó esik a ki-kivel témakörről. Az irodalom és művészet képviselői tűnnek fel Európa központú perspektívában (egy-két Afrikai meg dél-tengeri kitekintéssel). Van, aki megszületik, aki szerelmes lesz, aki csalódik, aki nyaral. Esős és hűvös a nyár.

Egy nagy pozitívuma van a könyvnek, kedvet kaptam elovasni Mann: Varázshegyét… igen, ami nem Varázslóinas és még kevésbé Bűvészinas. A Mona Lisa pedig decemberre megkerül és diadalútját járja Olaszországban.

>!
Mágikalány
Florian Illies: 1913

Florian Illies: 1913 Az évszázad nyara

Azzal semmiképp nem értek egyet, ami a könyv elején van: boldoggá tesz. Nem tesz boldoggá, de tisztán láttat néhány dolgot. Például azt, hogy hajlamosak vagyunk a XXI. század rohanó, romlott világában túlidealizálni a korábbi korokat, holott – a könyv bizonysága szerint is – az emberek akkor sem voltak erkölcsösebbek, sőt, a világot már akkor is rohanónak titulálták. Érdekes volt belenézni az 1913-mas évbe költők, írók, festők, közéleti személyiségek, szeretők és egyszerű emberek szemével, érdekes volt szemelvényeket kapni, nyilván a teljesség igénye nélkül abból, hogy milyen volt a korábbi század utolsó, háború mentes éve, nyara. Mégsem értem teljesen a könyv célját. Mondom, érdekes, de végig kíváncsi voltam, hogy mire megy ki a játék. Semmivel sem többre, mint amire számítottam – tulajdonképpen summázza, és megpróbálja láthatóvá tenni a nagyokat mostani olvasóik előtt. E célnak persze megfelel a könyv, és még érdekes is, sok különleges dolgot megjegyeztem belőle. Azért azt még hadd tegyem hozzá, hogy elszomorít, hogy magyar festők, költők vagy írók egyáltalán nem kerültek bele, pedig nálunk is voltak zsenik és nagyszerű művészek, nem csak tőlünk nyugatabbra…

>!
Diana3021_
Florian Illies: 1913

Florian Illies: 1913 Az évszázad nyara

Számomra ez tipikusan az a könyv, amit nem egyszerre kell elolvasni, hanem csak szépen lassan, többszöri „nekifutással”.
A címben szereplő évet naptárszerűen, hónapról-hónapra haladva dolgozza fel, és gyűjti össze az adott időszak oda vonatkozó eseményeit. Érdekes olvasni az így egymás mellé helyezett történeteket, történelmet.

>!
Schneider_Ildikó
Florian Illies: 1913

Florian Illies: 1913 Az évszázad nyara

Nekem tetszett, ahogy könnyed módon mutat be a kortársak mindennapjaiból egy-egy szösszenetet, hogy egymás mellé teszi időben a történelmi, irodalmi, képzőművészeti szereplőket. Kafka, Sztálin, Freud, Tito ….

>!
Kuku0711
Florian Illies: 1913

Florian Illies: 1913 Az évszázad nyara

Számomra teljesen újszerű fogalmazásmód :-) Rendkívül szórakoztató, sztorizós kultúrtörténeti könyv.

>!
Giulia
Florian Illies: 1913

Florian Illies: 1913 Az évszázad nyara

Szórakoztató és érdekes, csak nagyon elkelt volna a végére egy kislexikon, ahol legalább pár sorban megírják, ki kicsoda, mert az átlag magyar olvasó nem ismeri ilyen mélységben a német történelmet és kultúrát, és nincs mindig kéznél a Google, hogy mindennek utánanézzen az ember. Sok mindent bele lehetett volna venni még a könyvbe 1913-ból, hogy teljesebb képet kapjunk, jó lett volna egy szélesebb európai kitekintés, de a szerző úgy döntött, hogy elsősorban a német festészet és irodalom nagy alakjaira koncentrál, az ő életük apró-cseprő eseményeiből állítja össze az utolsó békeév krónikáját. Tény, hogy az ilyen apró érdekességek sokszor többet mondanak el egy korszakról, mint az a sok nagypolitikai esemény, amikről az iskolában tanulunk. Különösen tetszett a könnyed, ironikus stílus, amelyet nagyon jól ad vissza a fordítás.

>!
csilla0923
Florian Illies: 1913

Florian Illies: 1913 Az évszázad nyara

Nem ilyen könyvre számítottam, de végül is nagyon jó volt. Mint egy korai bulvárlap a híres emberek életébe kaphattunk betekintést. :D
Tetszett az Író stílusa, főleg, amikor valakiről csak 1 tőmondatban leírta, hogy mi van vele.


Népszerű idézetek

>!
Ákos_Tóth I

„Az élet túl rövid, Proust pedig túl hosszú” – fogalmaz csodálatosan precízen Anatole France 1913-ban, Az eltűnt idő nyomában első kötetének megjelenésekor. Ő tehát már akkor „túl hosszúnak” találja Proustot, amikor a többi hat kötet még meg sem jelent. Senki, még maga Proust sem sejtette, hova vezet aprólékos kutakodása az emlékezés mélységeiben. A könyv kísérlet arra, hogy a nyelvbe száműzze a múltat – a rohanó idő ellenében.

139. oldal (Park, 2014)

Florian Illies: 1913 Az évszázad nyara

Kapcsolódó szócikkek: Anatole France · Marcel Proust
12 hozzászólás
>!
Ákos_Tóth I

Gottfried Benn és Else Lasker-Schüler kapcsolata eleinte olyan volt, mint amikor egy gyorsvonat és az Orient expressz egymás felé száguld, összecsattan, és valami művészi, gőzölgő képződmény jön létre acélból és vérből. A végén, ősszel már csak romokat és hideg füstöt látunk. A közben eltelt kilenc hónap alatt születtek meg a 20. század legszebb, német nyelven írott szerelmes versei.

135-136. oldal (Park, 2014)

Florian Illies: 1913 Az évszázad nyara

Kapcsolódó szócikkek: Elsa Lasker-Schüler · Gottfried Benn
2 hozzászólás
>!
robinson P

Az élet, a szerelem, a művészet: minden egy nagy küzdelem.

Florian Illies: 1913 Az évszázad nyara

>!
Ákos_Tóth I

Picassonak három sziámi macskája van. Marcel Duchamp-nak csak kettő. És a két nagy forradalmár mind a mai napig így, 3:2-re áll.

59. oldal (Park, 2014)

Florian Illies: 1913 Az évszázad nyara

Kapcsolódó szócikkek: Marcel Duchamp · Pablo Picasso
3 hozzászólás
>!
Ákos_Tóth I

Lou Andreas-Salomé harisnyakötőjén az elejtett szellemóriások hosszú sorának skalpjait viselte: Nietzschével egy gyóntatószékben gyónt a Szent Péter-székesegyházban, Rilkével együtt hált, Oroszországban felkereste Tolsztojt, Frank Wedekind állítólag róla nevezte el Luluját, Richard Strauss pedig a Saloméját. Mostanra már Freud is a lábainál hevert, legalábbis intellektuálisan (…)

13. oldal (Park, 2014)

Florian Illies: 1913 Az évszázad nyara

>!
Annamarie P

A nap süt, a víz meleg, a költő mégis a legboldogtalanabb ember a világon.

216. oldal

Florian Illies: 1913 Az évszázad nyara

>!
robinson P

Sztálin töprengve sétál a parkban, már alkonyodik. Egy másik ember jön vele szembe, egy 23 esztendős, kudarcos festő, akitől az akadémia megtagadta a felvételt, és most a Meldemannstrassén lévő férfiszálláson üti agyon idejét. Sztálinhoz hasonlóan ő is a nagy lehetőségre vár. Adolf Hitlernek hívják.

Florian Illies: 1913 Az évszázad nyara

>!
Ákos_Tóth I

1913 első pillanata. A sötét éjszakában lövés dörren. Rövid kattanás hallatszik, a ravaszra illesztett ujj megfeszül, aztán még egy tompa dörej. A fellármázott rendőrség azonnal a helyszínre siet, és letartóztatja a lövöldözőt, akit Louis Armstrongnak hívnak.

9. oldal (Park, 2014)

Florian Illies: 1913 Az évszázad nyara

Kapcsolódó szócikkek: Louis Armstrong
>!
Annamarie P

„ a rajzaimat tegezem – mondja-, a festményeimet magázom.”

20. oldal

Florian Illies: 1913 Az évszázad nyara

>!
Ákos_Tóth I

Lehetséges, hogy az emlék csak sajnálat? Gertrude Stein, a párizsi szalonok nagyasszonya és az avantgárd művészek barátnője, Prousttól alig néhány utcányira didereg. (…) ír egy kis verset, benne ezt a mondatot: „A rózsa, az rózsa, az rózsa, az rózsa.” Akárcsak Proust, ő is szeretne megragadni valamit, ami el akar múlni. 1913 januárjában itt tart már a költészet világa, itt tart már a képzelőerő.

37. oldal (Park, 2014)

Florian Illies: 1913 Az évszázad nyara

Kapcsolódó szócikkek: Gertrude Stein

Hasonló könyvek címkék alapján

Sigrid-Maria Grössing: A Habsburgok szerelmi krónikája
Kéri Katalin: Hölgyek napernyővel
Romsics Ignác: A Nagy Háború és az 1918–1919-es magyarországi forradalmak
Carus T.: Az I. világháború nagy csatái
Anna Funder: Stasiország
Kurt Rieder: Waffen-SS a II. világháborúban
Anna Maria Sigmund: A szexuális élet nem magánügy
Ross King: Párisz ítélete
Csukovits Enikő: Liliom és holló
Martin Collcutt – Marius Jansen – Isao Kumakura: A japán világ atlasza