Személyiségünk ​rejtett tartalékai 84% 32 csillagozás

Szórakoztató és hasznos könyv, sokat derültem rajta, ha nem említette volna annyiszor a szerző, hogy ő népszerű szangvinikus, akkor is elárulná a stílusa.
Littauer vicces példákon keresztül mutatja be a vérmérsékleti típusokat. Ha megismerjük az egyes típusok jellemző tulajdonságait, megértőbbek leszünk azok képviselőivel és reális elvárásokat támasztunk velük szemben, segíthetünk gyengeségeiket a javukra fordítani. És talán magunkat is könnyebben elfogadjuk.
Kicsit olyan érzésem van, hogy a szangvinikusok, a kolerikusok és a flegmatikusok több kapaszkodót kaptak a fejlődésüket illetően, a melankolikusok pedig menthetetlenek (de vágjanak hozzá jó képet). Persze ezt lehet, hogy az 50 %-ban domináns melankolikus vérmérsékletem mondatja csak velem.
Az utolsó, valláshoz kapcsolódó fejezet számomra sok volt.
Ajánlom mindenkinek, hogy olvasson a vérmérsékleti típusokról, ez egy jó kis könyv hozzá. Meggyőződésem, ha a diákok középiskolában a sok magolnivaló helyett ezzel ismerkednének és szituációs gyakorlatokat végeznének, felnőttként megértőbbek, elégedettebbek és boldogabbak lennének.

Négy alapvető személyiségtípust mutat be. Mindenkiben van egy domináns,ami alapvetően határozza meg a viselkedését. Legtöbb embernek emellett van még egy másik meghatározó.

Leírja, hogyan ismerd fel és mikét bánj az ilyen emberekkel. Megtudd, hogyan hozd ki magadból és másikból ezek alapján a legtöbbet. Hogyan lehet megérteni a hátrányaikat,amik a saját szemükben nem is mindig hátrány.

Mindenképpen érdemes mindenkinek elolvasnia.

Eszméletlenül jó ez a könyv. Nagyon részletes elemzés van mind a négy személyiségtípusról, könnyen mindenki magára ismerhet, akár a teszt kitöltése nélkül is. Az írónak nagyon jó humora van, több alkalommal is hangosan felnevettem olvasás közben. Csak ajánlani tudom a könyvet

Sokat tanultam belőle. Azt hittem az elején, hogy ez csak egy átlagos könyv ami bevezeti a vérmérsékleteket, de aztán tévedtem. Egyre inkább megtetszett. Rém ijesztő de elég pontosan megtaláltam magam ahhoz, hogy szinte teljesen biztos legyek magamba. Egy csomó leíratlan dolog öltött fizikai formát ebben a könyvben amivel tisztában voltam, csak nem voltam benne szilárd biztos. A megerősítésre vártam, és meg is kaptam. Sajnos az írótól nincs több magyar könyv – pedig szívesen olvasnék tőle még többet. Azt viszont nem értem, hogy akkor miért fordították le magyarra a címüket, hogy ha nincs magyar fordításban… (a hozzá kapcsolható, ajánlott könyvekre gondolok amit a szövegben említenek.) És amúgy a stílusa is tetszett. Érdekesek a személyes tapasztalatok, könnyen olvasható, nem száraz. Két nap alatt az egészet áttanulmányoztam. Csak úgy áradt belőlem a sok elmélet és idézetek. Azóta már apadt a kedvem, de mindenképp hasznos volt, hogy tudatosodott bennem néhány nagyon fontos dolog. Részletesebben a blogomon olvashatsz e könyvről.

Nagynénémtől kaptam szülinapomra, és nagyon szerettem. Remekül megtanultam belőle, hogyan éljem az életemet kolerikus-melankolikusként. :) És többször kaptam magam azon később is, hogy analizálom az ismerőseimet, hogy vajon melyik típusba tartoznak.

Egy céges tanfolyam apropóján került kezembe a könyv. Mivel a kommunikációról és a konfliktuskezelésről „tanultunk”, kolléganőm ajánlotta, ha érdekel a téma bővebben, olvassam el a könyvet, szívesen kölcsönadja.
Az igaz, hogy megállapítottam, hogy leginkább népszerű szangvinikus vagyok…DE ennél többet számomra nem is mondott a könyv. Általános jellemzőket írt le a különféle embertípusokról, ami untatott, mindegyikből egy kicsi volt csak, ami a férjemet vagy akár más közelebbi ismerősömet jellemezte. Tehát, olyan, mint egy horoszkóp, általánosságban beszél, de nem lehet mindent kivétel nélkül adott jegyre ráilleszteni. Ahány ember annyi féle.

A személyiségtípusok részletes leírása és dinamikája érdekes volt és adott megérteni- és gondolkodnivalót. Ugyanakkor az volt az érzésem, hogy az írónő és férje típusai plasztikusabban vannak leírva, mint a többiek; hogy sok az ismétlés; a végén a vallásos megfeleltetést kihagytam volna…

A munkámban és a mindennapi életben is közel húsz éve használom a könyvből tanultakat.

Nagyon tetszett ez a könyv. Témája megfogott,sokat agyaltam a leírásokon,sokszor éreztem,hogy a vesémbe lát az írónő. :)
A fél csillag mínusz csak az utolsó fejezet miatt,valahogy kibírtam volna ha nem tér ki a vallásra. :/