Neked ​írok, Apu! 88% 23 csillagozás

Ez a gyermekkönyv nem mesekönyv.
Egy nagyon szép és igényes példája a gyermekek gyászának feldolgozását elősegítő köteteknek. Mindvégig azt éreztem, hogy a szerzőnek van mondanivalója.
Az elmúlt időszakban többször olvashattatok nálam a veszteségekről, és feltett szándékom, hogy átnézzem az összes olyan kiadványt, ami a gyermekeknek segíthet ezek feldolgozásában. Az, hogy levelet írjunk annak, aki már nincs velünk, de szeretnénk, ha itt lenne, az minden gyászterápiának a része lehet. A kötet pontosan egy ilyen hosszú levelet oszt meg velünk.
„Kedves Apu! Margó vagyok, a te kis angyalod. Kedvem támadt írni neked, úgyhogy ma délelőtt, a reggeli után odaültem a kék íróasztalomhoz. Sose írtam még levelet. Kérlek, ne nevess ki nagyon, amikor olvasod!” -kezdi levelét a tengerparton, nagyszüleinél nyaraló kislány, majd a mindennapi élményeit osztja meg apukájával. Olyan szépen elegyedik a hiány és a lassú feloldódás a könyvben, ahogyan telik az idő. Bátran, de tapintatosan írja le, hogy anya szomorú, nem nevet, nagyok rá a ruhái. Aztán valahogy bicegőn elkezdenek élni. A nagymama próbálja átvenni a feladatokat, de ezt is olyan kedvesen és puhán, hogy szinte senki észre sem veszi. Majd Margó megosztja apukájával, hogy van egy új barátja, Leo. A kapcsolatuk megváltozása, jól ábrázolja, ahogyan a kislány lassan gyógyulni kezd saját gyászában. Leot végül beavatja a titkába is.
A történet hitelesen mutatja be a gyermeki gondolkodás sajátos vonásait. Margó úgy véli, hogy apa néha meglátogatja, amikor ő alszik. Ha ajándékot hagy ott neki, majd elviszi magával. Az elengedés állomásai ezek.

Az IBBY-díjas kötet fordítását Tóth Krisztinának, illusztrációját pedig Stéphane-Yves Barroux köszönhetjük. Ezek a képek éppen olyan lágyan illeszkednek a kötetbe, mint amilyen empátiával kezeli a szöveg a gyászt. A pasztell színek visszafogottsága nyugtatóan hat az olvasóra, még a szomorúság ábrázolása is inkább együttérzést, mint borongást okoz. Mindenképp figyelemreméltó kötet, őszintén ajánlom!

Sok szeretettel, empátiával dolgozza fel a szerző a gyász témáját, gyönyörű rajzokkal kísérve. Tetszett a helyszín, a tengerparti nyaraló, az első szerelem megjelenése. Minden levélben volt egy-egy tökéletes kis epizód, hol szomorú, hol vicces, hol megnyugtató, nagyon kompakt, korrekt kis könyvecske.

Egy kislány az első apa nélküli nyári vakáció kezdetétől két év alatt leveleket ír az édesapjának, akitől így búcsúzik, mert az apa meghalt. Ezt a gyászidőszakot dolgozza fel a kötet naplószerűen levelekbe foglalva a nyári nyaralást, egy fiú megismerését, élete apró titkait.
A kötetet Barroux illusztrálta kissé szögletes, de nagyon kifejező formában.

Tegnap leültem a könyvtárban, és elolvastam, amíg vártam, hogy kezdődjön az esemény.

Számítottam rá, becsületszavamra számítottam rá, hogy belém fog markolni és kicsit megszorongat, de olyan szép, tiszta és egyszerű volt, hogy ha nem is bőgtem ott a könyvtárban, kicsit meg kellett állnom az ablakban és gyönyörködni egymagamban az Etele út zajában és füstjében, mielőtt össze tudtam volna szedni magam.

Nem hiányzik belőle semmi, nem is túl sok, nem is túl harsány, de nem is kevés, nagyon-nagyon el van találva.

Gondolkoztam rajta, hogy ki is kölcsönzöm, ha már így, de aztán nem volt merszem hazahozni. (Arról nem is beszélve, hogy nem fért volna bele a táskámba.)

Egy egészen picit muszáj vagyok szigorúnak lenni, és csillagot levonni, mert van a történet közepén pár bejegyzés, ami elég furára sikerült – a mondatokban nem szerepel alany, ezért egy gyerkőc kissé nehezen tudná egyedül kitalálni, hogy kire vonatkozik a szöveg.
De elképesztő egybeesés, hogy szinte két nap alatt került a kezembe apa haláláról szóló könyv, két különböző korosztály szemszögéből.

Illusztráció: csillagos 5 :))

Hitelesen mutatja meg egy gyermek gyászának feldolgozását, amihez a levélírás jó eszköz lehet. Tapintatosan jelzi a család többi tagjának gyászát is, főleg az anyáét, akire már nagy a ruha. A főszereplő kislány gyászát lehet végigkövetni, ahogy talál egy társat ebben, egy szerelmet, ami segíti őt a feldolgozásban. Ez a szerelem azért is különleges még, mert hasonló veszteségen megy át a fiú is, csak nála ez nem olyan tartós állapot, mint a kislány esetében, mégis van egy közös kapocs, egy közös titok, ami megerősíti őket.
A rajzok visszafogott színkezelése illeszkedik a történethez, ahogy az apa is árnyalakként megjelenik. Megnyugtatóak, mégis átadják a gyász érzését, ahogy minden fakóbbnak, szegényesebbnek látszik, de egy-két dolog mégis kiemelkedik a vidámabb színeivel, amihez jó dolgokat lehet kötni.

Amikor nehéz feldolgozni valamit, meg kell találni a módját, hogyan lehetne másképp kibeszélni: így a levélírás lesz a kislány megoldása. S mindig pont annyit ír, amennyit kell. S végén a megnyugvás is elérkezik. Néhány helyen elnéztem a rajzokat: volt hogy ledöbbentem, mennyire torz figura lett megjelenítve…

a könyvtárban csak levettük a polcról, hogy majd esti mesének jó lesz kiránduláskor, de a 26. oldal után inkább csak én olvastam magamban, tényleg nem kicsiknek való.
nagyon szép kis könyv.

Megható történet, kedves rajzokkal. A célzott korosztály 9-10 éves lehet, ennél fiatalabbnak nem olvasnám fel vagy olvastatnám el vele.

Téma a halál, egy kislány tollából. Rövid, megható levélkék apunak, aki már nem él, mindez egy tengerparti nyaralás köntösébe bújtatva és a szerelem báját felcsillantva. Hogy hány éves gyereknek ajánlanám, azt nem tudom eldönteni.