Örmények, ​törökök, kurdok 5 csillagozás

Az 1915-ös örmény katasztrófa és a mai Törökország
Flesch István: Örmények, törökök, kurdok

A ​világ 2015. április 24-én emlékezik meg arról, hogy az Oszmán Birodalomban száz évvel azelőtt kezdődött meg az örmény lakosság szörnyűséges golgotajárása. Ez a könyv részleteiben is felidézi annak a történetnek a kezdetét, majd lefolyását, amely addig példátlan volt a modern Európa történelmében: nagyrészt szinte teljesen megsemmisült és maradványaiban szétszóródott Anatólia legősibb kultúrájú keresztény kisebbsége, amelynek tagjait nem sokkal korábban a konstantinápolyi szultánok kegyesen még leghűségesebb alattvalóikként részesítették legmagasabb dicséretben.

Flesch István könyve feltárja az örmény emlékezetben „nagy tragédia” vagy „katasztrófa” néven megőrzött megrendítő emberpusztulás előzményeit, történelmi-társadalmi rugóit. Bemutatja továbbá azoknak az éles nemzetközi és törökországi vitáknak az alakulását is, amelyek az akkori események értelmezése, megnevezése és minősítése körül mindmáig zajlanak, s amelyek nemcsak tudósokat, történészeket és turkológusokat… (tovább)

>!
Corvina, Budapest, 2013
534 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789631361575

Enciklopédia 1


Most olvassa 1

Várólistára tette 15

Kívánságlistára tette 26


Kiemelt értékelések

GTM>!
Flesch István: Örmények, törökök, kurdok

Flesch István: Örmények, törökök, kurdok Az 1915-ös örmény katasztrófa és a mai Törökország

Rendkívül gazdag ismeretanyagot halmoz fel a kötet a témában. Annyira sokat, hogy átlagos olvasó a tizedét sem képes megjegyezni egyszeri olvasásra, én legalább biztos nem. Egy fia konkrétumot sem tudnék most mondani, szűk két héttel a befejezés után. Ad viszont átfogó képet az 1915-ös események megértéséhez, és feltárja azt is, miért lehet a kérdés még ma is tabutéma, a tilalom megszegése pedig törvény által büntetendő cselekmény Törökországban. Azt is megértjük, miért kavar még mindig, jobb esetben vitát, rosszabb esetben politikai konfliktust a genocídium említése a tudomány és a politika világában egyaránt.

Ajánlom mindenkinek a könyvet, akit érdekel a téma. A komor témához képest jó stílusú, helyenként kimondottan olvasmányos, és még az is előfordult, hogy elnevettem magam olvasás közben. Tudni kell azonban, hogy van két komoly hibája:
Az egyik az, hogy ezzel az irgalmatlan mennyiségű információval szinte lehetetlen bánni. Fleschnek sem sikerült, de tényleg ember legyen a talpán, aki ezt áttekinthetően rendszerezni akarja. Pedig jól indul. Tetszett a koncepció, hogy nem csap azonnal a lovak közé, nem 1915-tel vagy az előzményeivel kezdi, hanem napjaink (2013-ban jelent meg a könyv!!!) eseményeivel, lassan haladunk vissza a múltba, majd onnan ismét a jelenbe.

2007-ben meggyilkolják Hrant Dink örmény-török származású újságírót, aki a nacionalisták ellenében a két nép közeledését és megbékélését szorgalmazta. Történik még több, látszólag egymástól független gyilkosság, aminek a szerző nyomába ered. A könyv eleje olyan, akár egy krimi. Lassan göngyölődnek és bonyolódnak a szálak, egyre haladunk vissza az időben, míg eljutunk a témához, a népirtás eseményeihez.

A ma sem csituló viták tükrében szinte hihetetlen, mennyi forrás őrzi a korabeli események részleteit. Megdöbbentő, hogy szinte a fél világ tudta, mi történik, de nem tettek semmit. A levéltárak tele vannak diplomaták és misszionáriusok jelentéseivel, akik látták az eseményeket és azok következményeit. Sürgették a beavatkozást. A német vezetés meg vagy nem hitt saját diplomatáinak, vagy nem akart hinni. Az utóbbira enged következtetni, hogy a legélesebb hangú jelentéstevőket rövidesen le is váltották. A keresztény világot nem érdekelte a keresztény örmények sorsa. off Sajnos valahol ezen a tájon torlódnak fel oly mértékben az információk, hogy már képtelenség követni. A népirtás borzalmait szerencsére nem részletezi az író, de el sem hallgatja milyen ördögien aljassá és brutálisan kegyetlenné képes válni az ember. Azért azt sem árt tudni, hogy ebben az ötszáz oldalas monstrumban a szűk összefoglaló is 40-50 oldalt jelent. Nem volt könnyű olvasni.

Szintén nehezen követhető, de roppant érdekes része a könyvnek, a háború utáni eltusolás máig tartó folyamatának elemzése. Miért maradt el a felelősségre vonás? Miért maradtak abba a megkezdett bírósági tárgyalások legtöbb esetben ítélet nélkül? Mert a bűnösök beszivárogtak és szépen beolvadtak az új török köztársaság elitjébe. Nem mintha Atatürk egyetértett volna velük, de szüksége volt háborús tapasztalataikra és szaktudásukra, meg a betolakodó antant ellen csak velük tudta egységbe kovácsolni a nemzetet. És persze nem szabad elfelejteni a nagyhatalmak érdekeit sem, akiknek oltárán fel lehetett áldozni a kurdokat, és ki lehetett törölni az kollektív emlékezetből egy genocídiumot. Félelmetes látni, hogy milyen diplomáciai játszmákon dől el népek, népcsoportok sorsa!

Másik nagy hibája a könyvnek az, hogy túlhaladta az idő. Nagyon zavart, hogy a szerző nem győzi fényezni Erdoğant és az ő politikáját. Tudom pedig, hogy ez a hangsúlyozott szimpátia nem a mai diktátornak, hanem annak a politikusnak szól, aki még az EU-ba akarta vezetni országát, és ha kellett, keményen fellépett a túlzott nacionalizmus ellen, s még a kurdokkal szembeni kemény elnyomó politikán is hajlandó volt enyhíteni. Mindössze nyolc év telt el, és nagyot fordult azóta a világ! Miért csak utólag látjuk mindig, hogy hova tartunk!?

Hibái ellenére is fontos és hasznos könyvnek tartom Flesch István könyvét, ezért remélem, egyetlen érdeklődőnek sem vettem el a kedvét az olvasástól. Annál is inkább, mert nem hiszem, hogy volna más vagy újabb megjelenés a témában. És mint jeleztem, helyenként kimondottan izgalmas volt olvasni.

7 hozzászólás

Népszerű idézetek

GTM>!

A […] szemlélet képviselői a természettudományban, például az állattanban is döntő szóhoz jutottak, bár – mint az alábbi példa mutatja – néha nagyon groteszk módon, sőt egyenesen világ csúfjára. A legnagyobb török napilap, a Hürriyet adott hírt arról, hogy megváltoztatják egyes vadon élő állatok nevét, ha az eddigi név „ellentétes az ország területi egységével." A lap 2005. március 5-én már ironikus címben jelentette, hogy a környezetvédelmi és erdőgazdasági minisztérium „hadjáratot indított a szakadár állatok ellen". A rőtvadat eddig Capreolus capreolus armenus nak hívták latinul, minthogy azonban az armenus, vagyis az „örmény” szó esetleg zavarólag hathat, határozatot hoztak eltávolításáról. A vadjuh, az Ovis armeniana is erre a sorsra jutott, lett belőle Ovis orientalis anatolicus. A Vulpes vulpes kurdistanica helyett is csak az első két szó maradhatott meg a vörös róka tudományos megjelölésére. Mert hát ebből a hivatalos szemszögből nézve a Kurdisztánra utaló szó végképp a „szeparatizmust táplálhatja".

378. oldal

Flesch István: Örmények, törökök, kurdok Az 1915-ös örmény katasztrófa és a mai Törökország

GTM>!

A török vádhatóság nem volt válogatós, minden „bűnösre” egyaránt lecsapott, közöttük Orhan Pamuk Nobel-díjas íróra is. Reá is egyetlen mondata miatt, amely ráadásul még csak nem is tartalmazta a vitatott meghatározást. Csak ennyit idéztek tőle a Tages Anzeiger című svájci lapnak egyik szombati magazinmellékletéből: „Megöltek itt harmincezer kurdot és egymillió örményt. És ezt szinte senki nem meri megemlíteni. Hát akkor én megteszem. Ezért gyűlölnek.”

34. oldal

Flesch István: Örmények, törökök, kurdok Az 1915-ös örmény katasztrófa és a mai Törökország

Kapcsolódó szócikkek: Orhan Pamuk
GTM>!

„Elif Şafakot […] annyira megrázta barátja erőszakos halála, hogy hosszú hónapokig tartó alkotói válságba zuhant. Még korábban, 2006 őszén őt is perbe fogták „a törökség becsmérléséért.” A 301.§ paragrafus szellemében eljáró vádhatóság a tényállást állítólag tizenöt helyen is tetten érte Az isztambuli fattyú című regényének a lapjain.”

42. oldal

Flesch István: Örmények, törökök, kurdok Az 1915-ös örmény katasztrófa és a mai Törökország

GTM>!

Azt tehát tudták róla, hogy örmény származású, de hogy 1915-ben pontosan mi történt vele, gyermekként milyen eseményeknek volt tanúja, s mit kellett végigszenvednie, ezt a titkát csupán hetvenöt éves korában bízta rá unokájára. Csak őreá, előtte senki másra. Az unoka addigra jogot tanult az ankarai egyetemen. És mielőtt írásba foglalta volna, ő is még több mint két évtizedig érlelte magában a nagyanyjától hallottakat. Mert ez a történet ellentmondott mindannak, amit Fathiye eddig tudott családjáról, történetéről, hazájáról. Muzulmán töröknek hitte magát, s most felfedezte másik örökségét.

Örmény ősök árnya. Egy könyv felkavarja Törökországot 123. oldal

Flesch István: Örmények, törökök, kurdok Az 1915-ös örmény katasztrófa és a mai Törökország

GTM>!

Az örmény golgota részletei hátborzongatóak, a feltárt igazsághoz azonban hozzátartoznak. Erre kell gondolnia az érdeklődő olvasónak, bármennyire megviselik is a szinte hihetetlen tanúságtételek. Néhányat mi is kénytelenek leszünk idézni. De lehet, hogy talán már ez is sok.

Halálnemek az örmány katasztrófa idején, 221. oldal

Flesch István: Örmények, törökök, kurdok Az 1915-ös örmény katasztrófa és a mai Törökország

GTM>!

„Adem Yavuz Arslan művében most minden korábbinál mélyebbre ásott, hogy feltárja a néhai Agos-főszerkesztő erőszakos halálának hátterét. Ő maga most attól tart […], hogy emiatt könnyen az örmény publicista sorsára juthat. Baljós előérzetét arra alapozta, hogy kapott egy rejtélyes eredetű csomagot, melyben Kalasnyikov géppisztolyba való négy töltényt és egy fehér gyapjúsapkát tartalmazott. […] A gyilkos […] ilyen sapkát viselt, amikor fegyveréből több golyót röpített az örmény újságíróba.”

Könyv a Dink-gyilkosság hátteréről. Megfenyegetik a szerzőt 67. oldal

Flesch István: Örmények, törökök, kurdok Az 1915-ös örmény katasztrófa és a mai Törökország

GTM>!

A hivatalos török történetírás a köztársasági korszakban sem tudott alapvetően változtatni 1915 megítélésén. Annak ellenére sem, hogy a népirtás lényegében a kemalisták által megbuktatott rendszerben ment végbe. A magyarázat nyugati történészek szerint abban rejlik, hogy a köztársaság és elődje, az ifjútörök állam között sokáig messze ható folyamatosság állt fenn ideológiai, adminisztratív és személyi vonatkozásban.
Mindez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a török függetlenségi háború vezető gárdáját döntően ilyen személyek alkották volna, vagy hogy a modern török állam megalapítójának, Mustafa Kemal Atatürknek a környezetében túlsúlyban lettek volna az örményüldözés felelősei vagy tettesei.
[…]
Bármennyire helytelenítette is Mustafa Kemál az háború alatti deportálásokat, és bármennyire élesen elítélte is az örmények tömeges meggyilkolását, tudatában volt annak, hogy nemzeti mozgalma alapvetően ifjútörök előzményekre épül. Ezért sok vonatkozásban rájuk is volt utalva.

Mustafa Kemal Atatürk és az örmény katasztrófa, 325. oldal

Flesch István: Örmények, törökök, kurdok Az 1915-ös örmény katasztrófa és a mai Törökország

Stitch>!

Egy öregasszonyt, aki a kimerültségtől összerogyott, egy csendőr rúgásokkal és ostorcsapásokkal kényszerítette felállásra és továbbhaladásra, és amikor látványra a a szomszéd házból vizespohárral a kezében kiszaladt egy nő, a csendőr kiverte kezéből a poharat, és folytatta áldozata bántalmazását. Az még elvánszorgott valahogy néhány háztömbnyi távolságra, s ott holtan esett össze.

Litten konzul sivatagi tanúságtétele

Flesch István: Örmények, törökök, kurdok Az 1915-ös örmény katasztrófa és a mai Törökország


Hasonló könyvek címkék alapján

Szvetlana Alekszijevics: Utolsó tanúk
Henry Kissinger: Diplomácia
Carl von Clausewitz: A háborúról
Fischer Ferenc: A megosztott világ
Bozzay Zoltán: Népirtások a XX. században
Immaculée Ilibagiza: Megmaradtam hírmondónak
Kádár Gábor – Vági Zoltán: A végső döntés
Dee Brown: A Vadnyugat története indián szemmel
Alice Miller: Kezdetben volt a nevelés
Dee Brown: Wounded Knee-nél temessétek el a szívem