Wise ​Blood 5 csillagozás

Flannery O'Connor: Wise Blood Flannery O'Connor: Wise Blood Flannery O'Connor: Wise Blood Flannery O'Connor: Wise Blood Flannery O'Connor: Wise Blood

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Wise ​Blood is a comedy with a fierce, Old Testament soul. Flannery O'Connor has no truck with such newfangled notions as psychology. Driven by forces outside their control, her characters are as one-dimensional--and mysterious--as figures on a frieze. Hazel Motes, for instance, has the temperament of a martyr, even though he spends most of the book trying to get God to go away. As a child he's convinced that „the way to avoid Jesus was to avoid sin.” When that doesn't work, and when he returns from Korea determined „to be converted to nothing instead of evil,” he still can't go anywhere without being mistaken for a preacher. (Not that the hat and shiny glare-blue suit help.) No matter what Hazel does, Jesus moves „from tree to tree in the back of his mind, a wild ragged figure motioning him to turn around and come off into the dark…”

Adrift after four years in the service, Hazel takes a train to the city of Taulkinham, buys himself a „rat-colored car,” and sets about… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1952

>!
Faber and Faber, London, 2008
160 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780571241309
>!
Farrar, 2007
256 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780374530631
>!
Farrar, Straus and Giroux, New York, 1985
232 oldal · puhatáblás · ISBN: 0374505845

Kedvencelte 1

Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

NannyOgg P>!
Flannery O'Connor: Wise Blood

Ez mekkora csalódás volt, te jó ég!

Makacsul ragaszkodom ahhoz az elképzeléshez, miszerint ez nem is southern gothic, mondhat nekem bárki bármit. Tudom, hogy jobban tudják, tudom, hogy az, de nem vagyok hajlandó beletenni a skatulyámba. Egyrészt, mert nem is volt benne szó esőről. Másrészt pedig mert nem volt jó.

A southern gothic szereplői – különös tekintettel a főszereplőre – nem pályázhatnának az Év Humanistája címre, de még az Év Közkedvelt Emberpéldánya díjra sem várományosak, semmilyen évben. Mert sérültek, furcsák, őrültek, illetve gyakran ezek keveréke, az emberi gyarlóság megtestesítői, satöbbi, satöbbi. De a Wise Blood két főszereplője olyan szinten idegesítő ezek mellé, hogy egyszerűen dühös lettem tőlük, és nem volt kedvem olvasni a könyvet. Mindkettő kattant, oké, de az a probléma, hogy O'Connor nem köti az orrunkra, hogy miért, márpedig a southern gothic egyik alapköve – legalább is az én kis utópiámban – az, hogy bemutatja a környezetet, a hátteret, a szereplő személyes útját, történetét, ami megteremti a hangulatot, és ebben a háttérben elhelyezi a zakkant főszereplőt, hogy legyen fogalmunk, miért olyan az a szerencsétlen, amilyen. Itt pedig? Itt feltűnik egy fiatal arc, nem tudjuk, miért, nem tudjuk, honnan jött, nem tudjuk, mi baja, csak azt tudjuk, hogy mindenkivel iszonyat bunkó, és valamiért nagyon be van rágva Jézusra. Aztán feltűnik egy még fiatalabb arc is, aki mindenkivel nagyon kedves, de őt meg mindenki utálja (miért? miért?), viszont borzasztóan szeretne haverkodni a másikkal valami (szintén) nem tisztázott okból (miértmiértmiértmiéééért??). Egy ponton spoiler, nesze neked, itt a southern gothic. Az egyetlen értékelhető karakter egy lány, aki valamilyen félreértés következtében egy igazi southern gothic regény helyett, ahol szépen megállta volna a helyét, itt landolt.

Ezen kívül pedig idegen volt nekem a nagyvárosi környezet, az emberek elidegenedése egymástól, a kevés szereplő. Ezek egyike sem kizáró tényező a műfajra nézve, és lehet, hogy csak az írónő hibája, de nem adták meg azt a sötét, furcsa, kissé rothadó légkört, amitől gothic lesz a gothic. Hiába játszódik délen, ez önmagában nem elég.

…és nem esett az eső!

15 hozzászólás
Kozmikus_Tahó>!
Flannery O'Connor: Wise Blood

Ez a kisregény az élvezhetetlenség és a zsenialitás határán egyensúlyoz.

Undorító, groteszk és beteges…a szereplők sem szereplők itt, csupán eszközök, haldokló szimbólumok, kicsavarodott kezű, vért hányó, sziven szúrt Jézusok, akik nem lesznek Krisztusok, pedig…

Színtér majdhogynem nincs, éppen olyan irritálóan van csak jelen, mint egy régi, nyomasztó emlék, amit már felidézni nem tudunk, de érezzük, hogy bennünk van.

Történet nincs, de annyi éppen van, hogy fájjon.

Nehéz olvasni.
Ez legyen a végszó: nehéz olvasni.

mandris>!
Flannery O'Connor: Wise Blood

Azt nem állítom, hogy egyáltalán nem voltak benne értékelhető és élvezhető részek (mindkettő akadt, sőt, egyes jelenetek kifejezetten tetszettek), valahogy összességében mégse igazán érintett meg ez a regény. Hiába keltette fel a figyelmemet a regény vallási témája, és a fülszöveg is sok jót ígért, maga a regény nem tudta megugrani a magasra tett lécet. Úgyhogy miközben voltak benne emlékezetes jelenetek, nem állt össze egy szerves egésszé. Kár, hogy pont egy olyan könyv nem tetszett, amelynek én vagyok az első szöveges értékelője (és második olvasója), mert senkit nem szeretnék lebeszélni az olvasásáról. (A másik csillagos értékelése 5-ös) Bizonyára nem alaptalan, hogy a könyv az amerikai irodalom egyik klasszikusa, 1001-es, stb. Ugyanakkor engem most nem fogott meg. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy 2-3 héttel az olvasás után ilyen nyögve-nyelősen megy az értékelés.


Hasonló könyvek címkék alapján

Cormac McCarthy: Child of God
William Faulkner: The Reivers
Cormac McCarthy: The Road
Margaret Mitchell: Gone with the Wind
Alice Walker: The Color Purple
Christopher Moore: Lamb
Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd / Slaughterhouse-Five
Sinclair Lewis: Main Street
Mark Twain: The Mysterious Stranger and Other Stories
Yann Martel: Life of Pi