A ​fába szorult féreg 28 csillagozás

Flann O'Brien: A fába szorult féreg

Myles na Gopaleen, vagyis Flann O'Brien, azaz polgári nevén Brian O'Nolan (1911-1966) a modern ír regényírás különös sorsú, hazáján kívül igazán csak manapság ismertté vált alakja. Élete két nyelv, két hagyományvilág kettős vonzásában, az írség és angolság iránti kettős hűség szorításában, e kulturális és nyelvi területenkívüliségben telt el. Ezt a kettősséget példázza írül 1941-ben, de angolul csak halála után, 1973-ban megjelent regénye, A fába szorult féreg is. Többszörös paródia: éppúgy gúnyrajza a kommersszé tett ír „parasztirodalomnak”, mint az angol értelmiség írországi „falujárásának” vagy a közképzeletben élő ír szegényember tradicionális nyavalygásának. Harapós humorú, dühödt bohózat, mindenféle jámbor és eszményítő népieskedés gyilkos és mulatságos szatírája. Akárcsak az író többi műve, sziporkázó irodalmi bűvészmutatvány s a nemzeti önismeret szorongva hahotázó, kegyetlen tréfája.

Eredeti cím: An Béal Bocht

Eredeti megjelenés éve: 1941

>!
Európa, Budapest, 1982
146 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630723808 · Fordította: Veres Júlia · Illusztrálta: Hegedűs István

Enciklopédia 7

Helyszínek népszerűség szerint

Írország


Kedvencelte 1

Várólistára tette 39

Kívánságlistára tette 20


Kiemelt értékelések

>!
Kuszma P
Flann O'Brien: A fába szorult féreg

Az, aki azt állítja, hogy a könyvben szereplő keltáknál keltább keltákat látott, illetve a könyv keltizmusainál keltább keltizmust tapasztalt valahol, hitemre mondom, vagy hazudik, vagy festi magát. E regény bízvást számíthat mindenki szimpátiájára, aki szereti, ha egy szövegben minél több burgonya és sertés található, illetve az éves csapadékmennyiség (mm-ben számolva) meghaladja Amazóniáét. Merthogy e szöveg szereplői számos alkalommal áznak a zuhéban, hisz kénytelenek voltak kihurcolkodni a házból, mert a disznók szagát már nem bírták elviselni, illetve az alapján választanak maguknak feleséget, hogy jól főzi-e a krumplit. (Szakácskönyv keltáknak: „1001 fantasztikus étel CSAK krumpliból és esővízből”) És ezen kívül is még számos módon élik meg cifra nyomorúságukat, ami olyan mérhetetlenül nagy nyomorúság, hogy külön jelzője is van: kelta nyomorúság. És mindennek tetejébe olyan kacifántosan nyakatekerik a beszéd fonalát, mintha most léptek volna ki egy 15. századi ír nemzeti eposzból.

Bizonyos, hogy Flann O'Brien (alias Myles na Gopaleen) könyve akkor adja ki minden ízét, ha eredeti nyelven olvassuk, de hát nem születtem írnek, így erről lecsúsztam. (Bár krumplit és disznót azért láttam már, nem tudom, ez számít-e.) Bizonyos – de hát ez a kötet már így is olyan örömökben részeltetett, hogy nem is tudom, el tudtam volna-é viselni többet. (Ide most egy szmájlit kell elképzelni. Csak értékelésben nem használok olyat.) O'Brien nem szimpla komédiát írt az írekről a népszínművek modorában, hanem nacionalizmus-paródiát, a „balsors-akit-régen-tép”-életérzés karikatúráját – olyan szöveget, amitől összeugrik kicsit minden sovén gyomra. És még keltának sem kell lenni hozzá. Remélem.

9 hozzászólás
>!
SteelCurtain 
Flann O'Brien: A fába szorult féreg

A RRRrrr című filmből ismerős volt az ásológus, ezért csöppet se lepődtem meg, mikor e könyv lapjain fölbukkant az első vérbeli szakember, a keltológus. A hangnem is hasonlóan az elmebetegség határait súrolóan ironikus. Bennem rögtön az a kérdés vetődött fel, hogy vajon a mai magyar szerzők között akadna e olyan, aki saját nemzeti karakterünket hasonlóan kíméletlen öngúnnyal lenne képes kiparodizálni, mint ez az ír szerző a keltaságot. Ő aztán nem áll meg félúton. Nála a kelták kizárólag csak halat és krumplit esznek – ha egyáltalán esznek – , minden nap bőrig áznak a soha el nem álló esőben, whiskyt vedelnek, halálra táncolják magukat. és szobájukat még akkor is megosztják a disznóval, amikor a kényesebb ízlésű ló a bent keletkező sajátságos kelta parfüm hatására inkább kiköltözik a szabad ég alá. Eredetileg, és persze kelta nyelven nyilván nemcsak a kelta önsajnálat kiparodizálása volt a szerző szándéka, időtállóságát mégis éppen ennek az állandó aktualitása biztosítja. Egyértelműen nemcsak ír jelenség a múltba való görcsös kapaszkodás, a kulturális csere-bere egyoldalúan negatív megítélése, de Flann O'Brien megfogalmazásában ez egyszerűen zseniális. Ha nem fulladtunk meg a röhögéstől, akkor alkalmilag emlékezzünk meg erről az ír fenoménről pár csepp malátával. (Csak a megemlékezésben járatlanok csepegtetik a földre!)

>!
Csabi P
Flann O'Brien: A fába szorult féreg

Flann O’Brien (1911-1966) kevéssé ismert, de annál érdekesebb alakja volt az irodalmi életnek. Azon kevés írók közé tartozott, aki anyanyelvének mondhatta az írt és az angolt is. Az ír mára gyakorlatilag holt nyelv, de már akkoriban is a halódás jeleit mutatta, még ha az ír függetlenség lelkesültségében némi remény is látszott a feltámadására, de (valószínűleg) győzött a praktikum. O’Brien életéről és munkáiról egy remek tanulmány olvasható a könyv végén (Takács Ferenc).
Ez volt a 3. regénye, és nem csak az éppen folyó világháború volt az oka, hogy akkor visszhangtalanul süllyedt el. A regény ugyanis ír nyelven jelent meg, ezzel jelentősen beszűkítve az érvényesülés terét. Hogy miért tett így a szerző? Nem is tehetett volna másként, hiszen ez a regény éppen a két nyelv (és azok mindenféle beszélt változatai) közötti interakcióra épül. Hogy Takács tanulmányából idézzek: ”… először gondolatban írül fogalmazza meg a szöveget, ezt, még mindig gondolatban, a szó szerinti ’íreskedés’ jegyében angolra fordítja, majd az angol szöveget, ugyanennek a módszernek a jegyében, visszafordítja írre.” És ehhez még hozzájön, hogy mi mindezt az angol fordításból készült magyar fordításban élvezhetjük. Nem csoda, hogy ma már kevesen élnek, akik a maga valójában tudnák élvezni ezt a szöveget, ahogy a szavak és az élőbeszéd kifejezéseiig lebontva érzékelteti az akkori ír-angol világ egymásra hatásából létrejövő abszurd képet. Mai és külföldi olvasóinak megmarad az a humoros réteg, amivel honfitársait állítja pellengérre, akik belekövülve a maguk reménytelenségébe reménytelenné is válnak. Másban, mint egy kis potya főtt krumpliban és alkalmi pálinkákban nem lelhetnek örömöt. O’Brien példamutató értéke, hogy nem az angolokat figurázza ki, hanem azt a képet, amit az írek kialakítottak saját magukról a hosszas angol elnyomás alatt. Keserédes ez a humor, mert folytonosan a nyomor sásból készült derékalján és sárban tocsogó vidékén járja a táncot. Persze paródia ez, egy akkoriban divatos életrajzi irodalmi forma gúnyolása, ami megint csak elveszett az időben.
Azért jó szórakozás ez így is.

23 hozzászólás
>!
blueisthenewpink SP
Flann O'Brien: A fába szorult féreg

Kacagós szórakoztatásra számítottam, de keserű humort kaptam. Ez persze nem a könyv hibája, mégis csalódást okozott. A nagyobb problémám az volt vele, hogy a stílus, a bevett fordulatok, az ír (nagyon kelta) szegénység sztereotip képének kifigurázása az első pár fejezetig volt szórakoztató (a kelta fesztivált mindenképpen ideértve), utána csak egy túl sokáig húzott poénnak éreztem. Untatott, na. (Mondjuk mostanában nem ez az egyetlen, amivel így jártam, úgyhogy simán lehet az én készülékemben a hiba.) Talán a „mai felgyorsult világban” már nincs türelme az olvasónak ilyen hosszan nyújtott szatírához. Elég lenne belőle mondjuk öt A4-es oldalnyi, mint az A Modest Proposal… 1729-ből (Jonathan Swift javaslata az ír szegénység helyzetének megoldására spoiler, itt olvasható: spoiler).

A végjegyzeteket sokkal jobban élveztem olvasni, mint a főszöveget, ami azt a gyanúmat igazolja, hogy a lényeg sajnos elveszett a fordítás során (nem a fordító hibájából, hanem mert egyszerűen visszaadhatatlan). Mindenesetre az ötletet, az eredetiséget díjazom, akkor is, ha a magyar változat (az elveszett, és csak a helyenként igazán megmosolyogtatóan felkiáltó végjegyzetekben felbukkanó nyelvi finomságok miatt, valamint mert az utalások is magyarázatra szorultak) számomra nem volt igazán szórakoztató. Tervezek még olvasni a szerzőtől, de lehetőleg angolul (ha már a legkeltább keltául nem tudok).

15 hozzászólás
>!
Ross P
Flann O'Brien: A fába szorult féreg

Ha kelta volnék, aki egyszerre bírja az ír és az angol nyelvet, akkor eredetiben olvasva bizonyára sokkal nagyobb élmény. Mindenesetre így sem volt rossz megismerkedni az átlag szerencsétlen keltával, aki ha nem esik rá az eső, és nem jut krumplihoz, azt hiszi, eljött a világ vége. Kissé inkább keserédes, mint harsányan röhögős, de megérte esélyt adni neki.

7 hozzászólás
>!
morin5
Flann O'Brien: A fába szorult féreg

A fába szorult féreg a századfordulós ír szerzők munkáiban, szófordulataiban, és az ír lelkületben jártas olvasóknak szóló, humorában összekacsintós írás, amit szerintem olyan szűk réteg szórakoztatására sikerült megalkotni, hogy rég elfogytak azok, akikkel még össze bírna kacsintani.
Igaz, ennek ellensúlyozására szerepelnek benne a végjegyzetek és az utószó. (Bár visszavesz a hatásfokból, ha meg kell magyarázni, hogy mire vonatkozik és miért…)
Mindezeken túllépve kiadós adagot lehet kapni a krumpli – nyomor – eső fémjelezte tipikus ír életérzés bemutatásának karikírozásából.

>!
iniesta
Flann O'Brien: A fába szorult féreg

@leopold_shandy tömör, de szerintem mindent kifejező értékeléséhez a lényeget tekintve nem nagyon tudok mit hozzáfűzni; mindössze két járulékos megjegyzést tennék, részint más előttem szólókra reflektálva:

1. Többen is emlegették – tartalmilag ezzel a szóhasználattal –, hogy ’A fába szorult féreg’ az ír ’Indul a bakterház’. Ha pusztán a két könyv „felületi képét” nézzük, akkor ez az analógia találó, ugyanakkor ezen a „legkülső olvasati hártyán” áthatolva teljesen – és objektíven – egyértelműnek kell, hogy tűnjön: lényegileg fals. A Rideg-mű ugyanis a népiesség és az ehhez tartozó stilisztikai humor- és eszköztár tobzódása, míg O’Brien – vagy Myles? Mr. na Gopaleen? – műve mindennek a paródiája!

Éppen csak a dolgokra pillantva a két végeredmény persze hasonlónak tűnhet – elvégre O’Brien egy istenverte zseni, aki tökéletes paródiát írt –, de világos: a két esztétikai motiváció a másiknak éppen hogy szöges ellentéte.

2. Felülírott mű szerintem vitathatatlan remek, a mínusz fél részemről ezúttal olvasói magamnak és a nyelvi korlátoknak szól.

Egyébként is tetszetősen megírt, informatív utószavában ugyanis Takács Ferenc említi az átültetés – Veres Júlia munkája, és a nem eltagadott korlátai ellenére szerintem nagyon jó – általános nehézségeit, illetve kvázi lehetetlenségeit. Az őszinteség nyelvére lefordítva: nevezett mű minden ízében és zamatában, minden nyelvi dimenzióját megtartva csak gael-ül létezik. Ezt fájdalmas beletörődéssel veszem tudomásul.

>!
ppeva P
Flann O'Brien: A fába szorult féreg

Bár tudnék keltául! Ha mindent értenék, biztos öt csillag lenne. Így viszont biztos elment mellettem sok-sok csavar és poén.

>!
Anó P
Flann O'Brien: A fába szorult féreg

Valami furcsa, valami buggyant, valami agyament, fanyar… az egykor olvasott Simplicissimus köszönt vissza benne. Ezek az emberszabásúak, kelták, ahogy magukat nevezik, éppen hogy csak élnek, alig lézengenek, állataikkal együtt laknak, iszonyú primitív, szinte föld alatti létben. A hangnem ironikus, s időnként jókat derül is rajta az ember, pl. mikor az ide érkező „keltológusok”, igyekezvén megfejteni az itt élők titkát, szaporán magyaráznak, ékes kelta nyelven szónokolnak, majd legyek módjára hullanak… Persze, tudom, paródia, s remélem, ilyen fokú testi-lelki nyomorban legfeljebb a középkorban éltek emberi lények. Tehát: ne vedd komolyan! De persze időnként vettem, ezért hát örültem, hogy vége lett. A végére az író némi „meglepit is tálalt”, hogy láthassuk, a fiú ugyanoda jutott, ahol az apja végezte….


Népszerű idézetek

>!
Kuszma P

– Minden szó és szinte minden hang, mely elhagyja ajkaidat, zene a fülemnek – felelte anyám –, de igaz lelkemre, nem értem, mit beszélsz.

15. oldal

3 hozzászólás
>!
Kuszma P

– Kelták! – szólt. – Mámoros öröm tölti el kelta szívemet, hogy ma itt lehetek, és keltául szólhatok hozzátok eme kelta fesztiválon a Keltaföld szívében. Hadd szögezzem le, kelta vagyok. Kelta vagyok fejem búbjától a kisujjam körméig – kelta elölről és hátulról, kívülről és belülről. Ti ugyancsak mind igaz kelták vagytok. Mindannyian kelta ősöktől származó kelta anyanyelvű kelták vagyunk. Aki kelta, az már csak mindörökké kelta marad. Jómagam – akárcsak ti – születésem napjától soha egyetlen szót sem ejtettem ki, mely ne lett volna kelta, és minden mondat, mi ajkamat elhagyta, a keltaságról szólt. Ha igaz kelták vagyunk, folytonosan a kelta megújulás és a keltaság kérdését kell elemeznünk. Mi végre adatott volna nekünk a kelta nyelv, ha nem-kelta dolgokról beszélnénk rajta? Az, ki bírja a keltát, de vonakodik a nyelv kérdését elemezni, nem igaz kelta a szíve mélyén; az effajta viselkedés nem válik javára a keltaságnak, mert az ilyen ember csak gúnyt űz a kelta nyelvből, és meggyalázza a keltákat. Nincs gyönyörűségesebb és keltább ezen a földön, mint az igazán igazi kelta kelták, akik igaz kelta keltául társalognak az igazi kelta nyelvről. Ezennel annak kelta rendje és módja szerint a fesztivált megnyitom! Éljenek a kelták! Éljen sokáig a kelta nyelv!

50-51. oldal

3 hozzászólás
>!
Kuszma P

Éjnek évadján születtem a ház végében. Atyám egyáltalán nem számított rám, mert kevés szavú ember volt, és nem különösebben jártas az élet dolgaiban. (…) Azt beszélik, anyám sem számított rám, és való igaz, a szóbeszéd szerint egyáltalán nem is anyámtól születtem, hanem egy másik asszonytól.

12. oldal

>!
Jazu I

A Vénember egyetlen ugrással ott termett, néhány ócska zsákot vetett a füstre, és addig ütötte egy nagy bottal, míg a tűz kialudt. Ezután anyámat ütötte, és azonközben jótékony tanácsokkal látta el.

>!
shandy

– Biztos lehetsz benne, hogy a fókáknak is megvan a maguk baja – mondotta a Vénember. – Gondterhelt, boldogtalan jószágok azok.

97. oldal

>!
Lahara ISP

Új hónap született, március nevezetű; velünk maradt egy hónapig, majd búcsút intett.

36. oldal

>!
lolitahaze

.. nincs tehén megfejhetetlen, nincs ló futtathatatlan, valamint nincs pénz, amit el ne lehetne lopni.

26. oldal

>!
Sli SP

Hol volt, hol nem volt krumpli a házunk táján, és amikor megfogyatkozott, s az éhínség réme lebegett a fejünk felett, az Ősz-Vénember kijelentette, hogy itt az ideje vadászatra indulnunk, ha és amennyiben lelkünket porhüvelyünkben kívánjuk marasztalni ahelyett, hogy útjára bocsátanánk a híg levegőégbe, akár a dalos kis madárkákat.

58. oldal, Ötödik fejezet (Európa, 1982)

Kapcsolódó szócikkek: burgonya, krumpli · éhség · vadászat
>!
lolitahaze

1. A vidék vihara túlságosan viharos.
2. A vidék bűze túlságosan bűzös.
3. A vidék szegénysége túlságosan szegényes.
4. A vidék keltasága túlságosan kelta.
5. A vidék hagyománya túlságosan hagyományos.

46. oldal

>!
lolitahaze

Ha garasok potyognak, szokta volt mondogatni, gondoskodj róla, hogy a te zsebedbe potyogjanak; nem eshetsz az irigység bűnébe, ha minden pénz a te zsebedet húzza.

47. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Karel Čapek: Harc a szalamandrákkal
Witold Gombrowicz: Ferdydurke
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Ördögök
Hans Jakob Christoffel von Grimmelshausen: A kalandos Simplicissimus
Chuck Palahniuk: Halálkultusz
Gabriel Wolf: Valami betegesen más
Chuck Palahniuk: Túlélő
Rosalie Ham: A ruhakészítő
Kurt Vonnegut: Kékszakáll
Gabriella Eld: Remények Jordan számára