A ​fába szorult féreg 36 csillagozás

Flann O'Brien: A fába szorult féreg

Myles na Gopaleen, vagyis Flann O'Brien, azaz polgári nevén Brian O'Nolan (1911-1966) a modern ír regényírás különös sorsú, hazáján kívül igazán csak manapság ismertté vált alakja. Élete két nyelv, két hagyományvilág kettős vonzásában, az írség és angolság iránti kettős hűség szorításában, e kulturális és nyelvi területenkívüliségben telt el. Ezt a kettősséget példázza írül 1941-ben, de angolul csak halála után, 1973-ban megjelent regénye, A fába szorult féreg is. Többszörös paródia: éppúgy gúnyrajza a kommersszé tett ír „parasztirodalomnak”, mint az angol értelmiség írországi „falujárásának” vagy a közképzeletben élő ír szegényember tradicionális nyavalygásának. Harapós humorú, dühödt bohózat, mindenféle jámbor és eszményítő népieskedés gyilkos és mulatságos szatírája. Akárcsak az író többi műve, sziporkázó irodalmi bűvészmutatvány s a nemzeti önismeret szorongva hahotázó, kegyetlen tréfája.

Eredeti megjelenés éve: 1941

>!
Európa, Budapest, 1982
146 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630723808 · Fordította: Veres Júlia · Illusztrálta: Hegedüs István

Enciklopédia 7

Helyszínek népszerűség szerint

Írország


Kedvencelte 1

Várólistára tette 45

Kívánságlistára tette 27

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Kuszma>!
Flann O'Brien: A fába szorult féreg

Az, aki azt állítja, hogy a könyvben szereplő keltáknál keltább keltákat látott, illetve a könyv keltizmusainál keltább keltizmust tapasztalt valahol, hitemre mondom, vagy hazudik, vagy festi magát. E regény bízvást számíthat mindenki szimpátiájára, aki szereti, ha egy szövegben minél több burgonya és sertés található, illetve az éves csapadékmennyiség (mm-ben számolva) meghaladja Amazóniáét. Merthogy e szöveg szereplői számos alkalommal áznak a zuhéban, hisz kénytelenek voltak kihurcolkodni a házból, mert a disznók szagát már nem bírták elviselni, illetve az alapján választanak maguknak feleséget, hogy jól főzi-e a krumplit. (Szakácskönyv keltáknak: „1001 fantasztikus étel CSAK krumpliból és esővízből”) És ezen kívül is még számos módon élik meg cifra nyomorúságukat, ami olyan mérhetetlenül nagy nyomorúság, hogy külön jelzője is van: kelta nyomorúság. És mindennek tetejébe olyan kacifántosan nyakatekerik a beszéd fonalát, mintha most léptek volna ki egy 15. századi ír nemzeti eposzból.

Bizonyos, hogy Flann O'Brien (alias Myles na Gopaleen) könyve akkor adja ki minden ízét, ha eredeti nyelven olvassuk, de hát nem születtem írnek, így erről lecsúsztam. (Bár krumplit és disznót azért láttam már, nem tudom, ez számít-e.) Bizonyos – de hát ez a kötet már így is olyan örömökben részeltetett, hogy nem is tudom, el tudtam volna-é viselni többet. (Ide most egy szmájlit kell elképzelni. Csak értékelésben nem használok olyat.) O'Brien nem szimpla komédiát írt az írekről a népszínművek modorában, hanem nacionalizmus-paródiát, a „balsors-akit-régen-tép”-életérzés karikatúráját – olyan szöveget, amitől összeugrik kicsit minden sovén gyomra. És még keltának sem kell lenni hozzá. Remélem.

9 hozzászólás
SteelCurtain>!
Flann O'Brien: A fába szorult féreg

A RRRrrr című filmből ismerős volt az ásológus, ezért csöppet se lepődtem meg, mikor e könyv lapjain fölbukkant az első vérbeli szakember, a keltológus. A hangnem is hasonlóan az elmebetegség határait súrolóan ironikus. Bennem rögtön az a kérdés vetődött fel, hogy vajon a mai magyar szerzők között akadna e olyan, aki saját nemzeti karakterünket hasonlóan kíméletlen öngúnnyal lenne képes kiparodizálni, mint ez az ír szerző a keltaságot. Ő aztán nem áll meg félúton. Nála a kelták kizárólag csak halat és krumplit esznek – ha egyáltalán esznek – , minden nap bőrig áznak a soha el nem álló esőben, whiskyt vedelnek, halálra táncolják magukat. és szobájukat még akkor is megosztják a disznóval, amikor a kényesebb ízlésű ló a bent keletkező sajátságos kelta parfüm hatására inkább kiköltözik a szabad ég alá. Eredetileg, és persze kelta nyelven nyilván nemcsak a kelta önsajnálat kiparodizálása volt a szerző szándéka, időtállóságát mégis éppen ennek az állandó aktualitása biztosítja. Egyértelműen nemcsak ír jelenség a múltba való görcsös kapaszkodás, a kulturális csere-bere egyoldalúan negatív megítélése, de Flann O'Brien megfogalmazásában ez egyszerűen zseniális. Ha nem fulladtunk meg a röhögéstől, akkor alkalmilag emlékezzünk meg erről az ír fenoménről pár csepp malátával. (Csak a megemlékezésben járatlanok csepegtetik a földre!)

Csabi>!
Flann O'Brien: A fába szorult féreg

Flann O’Brien (1911-1966) kevéssé ismert, de annál érdekesebb alakja volt az irodalmi életnek. Azon kevés írók közé tartozott, aki anyanyelvének mondhatta az írt és az angolt is. Az ír mára gyakorlatilag holt nyelv, de már akkoriban is a halódás jeleit mutatta, még ha az ír függetlenség lelkesültségében némi remény is látszott a feltámadására, de (valószínűleg) győzött a praktikum. O’Brien életéről és munkáiról egy remek tanulmány olvasható a könyv végén (Takács Ferenc).
Ez volt a 3. regénye, és nem csak az éppen folyó világháború volt az oka, hogy akkor visszhangtalanul süllyedt el. A regény ugyanis ír nyelven jelent meg, ezzel jelentősen beszűkítve az érvényesülés terét. Hogy miért tett így a szerző? Nem is tehetett volna másként, hiszen ez a regény éppen a két nyelv (és azok mindenféle beszélt változatai) közötti interakcióra épül. Hogy Takács tanulmányából idézzek: ”… először gondolatban írül fogalmazza meg a szöveget, ezt, még mindig gondolatban, a szó szerinti ’íreskedés’ jegyében angolra fordítja, majd az angol szöveget, ugyanennek a módszernek a jegyében, visszafordítja írre.” És ehhez még hozzájön, hogy mi mindezt az angol fordításból készült magyar fordításban élvezhetjük. Nem csoda, hogy ma már kevesen élnek, akik a maga valójában tudnák élvezni ezt a szöveget, ahogy a szavak és az élőbeszéd kifejezéseiig lebontva érzékelteti az akkori ír-angol világ egymásra hatásából létrejövő abszurd képet. Mai és külföldi olvasóinak megmarad az a humoros réteg, amivel honfitársait állítja pellengérre, akik belekövülve a maguk reménytelenségébe reménytelenné is válnak. Másban, mint egy kis potya főtt krumpliban és alkalmi pálinkákban nem lelhetnek örömöt. O’Brien példamutató értéke, hogy nem az angolokat figurázza ki, hanem azt a képet, amit az írek kialakítottak saját magukról a hosszas angol elnyomás alatt. Keserédes ez a humor, mert folytonosan a nyomor sásból készült derékalján és sárban tocsogó vidékén járja a táncot. Persze paródia ez, egy akkoriban divatos életrajzi irodalmi forma gúnyolása, ami megint csak elveszett az időben.
Azért jó szórakozás ez így is.

23 hozzászólás
morin5>!
Flann O'Brien: A fába szorult féreg

A fába szorult féreg a századfordulós ír szerzők munkáiban, szófordulataiban, és az ír lelkületben jártas olvasóknak szóló, humorában összekacsintós írás, amit szerintem olyan szűk réteg szórakoztatására sikerült megalkotni, hogy rég elfogytak azok, akikkel még össze bírna kacsintani.
Igaz, ennek ellensúlyozására szerepelnek benne a végjegyzetek és az utószó. (Bár visszavesz a hatásfokból, ha meg kell magyarázni, hogy mire vonatkozik és miért…)
Mindezeken túllépve kiadós adagot lehet kapni a krumpli – nyomor – eső fémjelezte tipikus ír életérzés bemutatásának karikírozásából.

iniesta>!
Flann O'Brien: A fába szorult féreg

@leopold_shandy tömör, de szerintem mindent kifejező értékeléséhez a lényeget tekintve nem nagyon tudok mit hozzáfűzni; mindössze két járulékos megjegyzést tennék, részint más előttem szólókra reflektálva:

1. Többen is emlegették – tartalmilag ezzel a szóhasználattal –, hogy ’A fába szorult féreg’ az ír ’Indul a bakterház’. Ha pusztán a két könyv „felületi képét” nézzük, akkor ez az analógia találó, ugyanakkor ezen a „legkülső olvasati hártyán” áthatolva teljesen – és objektíven – egyértelműnek kell, hogy tűnjön: lényegileg fals. A Rideg-mű ugyanis a népiesség és az ehhez tartozó stilisztikai humor- és eszköztár tobzódása, míg O’Brien – vagy Myles? Mr. na Gopaleen? – műve mindennek a paródiája!

Éppen csak a dolgokra pillantva a két végeredmény persze hasonlónak tűnhet – elvégre O’Brien egy istenverte zseni, aki tökéletes paródiát írt –, de világos: a két esztétikai motiváció a másiknak éppen hogy szöges ellentéte.

2. Felülírott mű szerintem vitathatatlan remek, a mínusz fél részemről ezúttal olvasói magamnak és a nyelvi korlátoknak szól.

Egyébként is tetszetősen megírt, informatív utószavában ugyanis Takács Ferenc említi az átültetés – Veres Júlia munkája, és a nem eltagadott korlátai ellenére szerintem nagyon jó – általános nehézségeit, illetve kvázi lehetetlenségeit. Az őszinteség nyelvére lefordítva: nevezett mű minden ízében és zamatában, minden nyelvi dimenzióját megtartva csak gael-ül létezik. Ezt fájdalmas beletörődéssel veszem tudomásul.

nana1>!
Flann O'Brien: A fába szorult féreg

Nagyon jókat kuncogtam a legkeltább kelták kitalált nagyotmondó eseményein, de valljuk be, azért fárasztó ez a töménységű szarkazmus. Szerencse, hogy karcsú ez a kötet D

anesz P>!
Flann O'Brien: A fába szorult féreg

borító+ ill.: 5
tartalom: 5
stílus: 5*
szereplők: 5
élmény: 5
mondanivaló: 5

Kicsit tartottam attól, hogy az 1001-es kihívásomat nem tudom majd teljesíteni, mert nem találok humoros művet a listában. De íme, itt van! Rengeteg fajta humor szerepel itt a fekete mellett; pl: a megszólítások (nemes ifjú, magasztos agg stb.) eposzi jellege és a szegénység, nyomor ellentéte ; a megfogalmazások módja és vicces életigazságok tragikomikussága ( "Nem tudok híven visszaemlékezni sem születésem napjára, sem az első hat hónapra, melyet ezen a világon töltöttem. Kétségtelen mindazonáltal, hogy életben voltam ebben az időben, ha nincsenek is emlékeim róla, mivel nem létezhetnék most, ha akkor nem lettem volna a világon, és az emberben, akárcsak a többi lelkes állatban, fokozatosan ébred fel az értelem.")
Természetesen túlhangsúlyozással kijön a kelta nyomor és a kilátástalanság is. Szerintem az olvasásélményemhez hozzáadott, hogy tartottam pár év szünetet A harmadik rendőr után, amit annak idején legszívesebben megtapostam volna. Most megszerettem ezt az ír szerzőt és fenegyereket. Méltó helye van az 1001-es listán!

ppeva P>!
Flann O'Brien: A fába szorult féreg

Bár tudnék keltául! Ha mindent értenék, biztos öt csillag lenne. Így viszont biztos elment mellettem sok-sok csavar és poén.

Anó P>!
Flann O'Brien: A fába szorult féreg

Valami furcsa, valami buggyant, valami agyament, fanyar… az egykor olvasott Simplicissimus köszönt vissza benne. Ezek az emberszabásúak, kelták, ahogy magukat nevezik, éppen hogy csak élnek, alig lézengenek, állataikkal együtt laknak, iszonyú primitív, szinte föld alatti létben. A hangnem ironikus, s időnként jókat derül is rajta az ember, pl. mikor az ide érkező „keltológusok”, igyekezvén megfejteni az itt élők titkát, szaporán magyaráznak, ékes kelta nyelven szónokolnak, majd legyek módjára hullanak… Persze, tudom, paródia, s remélem, ilyen fokú testi-lelki nyomorban legfeljebb a középkorban éltek emberi lények. Tehát: ne vedd komolyan! De persze időnként vettem, ezért hát örültem, hogy vége lett. A végére az író némi „meglepit is tálalt”, hogy láthassuk, a fiú ugyanoda jutott, ahol az apja végezte….


Népszerű idézetek

Kuszma>!

– Minden szó és szinte minden hang, mely elhagyja ajkaidat, zene a fülemnek – felelte anyám –, de igaz lelkemre, nem értem, mit beszélsz.

15. oldal

3 hozzászólás
Kuszma>!

– Kelták! – szólt. – Mámoros öröm tölti el kelta szívemet, hogy ma itt lehetek, és keltául szólhatok hozzátok eme kelta fesztiválon a Keltaföld szívében. Hadd szögezzem le, kelta vagyok. Kelta vagyok fejem búbjától a kisujjam körméig – kelta elölről és hátulról, kívülről és belülről. Ti ugyancsak mind igaz kelták vagytok. Mindannyian kelta ősöktől származó kelta anyanyelvű kelták vagyunk. Aki kelta, az már csak mindörökké kelta marad. Jómagam – akárcsak ti – születésem napjától soha egyetlen szót sem ejtettem ki, mely ne lett volna kelta, és minden mondat, mi ajkamat elhagyta, a keltaságról szólt. Ha igaz kelták vagyunk, folytonosan a kelta megújulás és a keltaság kérdését kell elemeznünk. Mi végre adatott volna nekünk a kelta nyelv, ha nem-kelta dolgokról beszélnénk rajta? Az, ki bírja a keltát, de vonakodik a nyelv kérdését elemezni, nem igaz kelta a szíve mélyén; az effajta viselkedés nem válik javára a keltaságnak, mert az ilyen ember csak gúnyt űz a kelta nyelvből, és meggyalázza a keltákat. Nincs gyönyörűségesebb és keltább ezen a földön, mint az igazán igazi kelta kelták, akik igaz kelta keltául társalognak az igazi kelta nyelvről. Ezennel annak kelta rendje és módja szerint a fesztivált megnyitom! Éljenek a kelták! Éljen sokáig a kelta nyelv!

50-51. oldal

3 hozzászólás
Kuszma>!

Éjnek évadján születtem a ház végében. Atyám egyáltalán nem számított rám, mert kevés szavú ember volt, és nem különösebben jártas az élet dolgaiban. […] Azt beszélik, anyám sem számított rám, és való igaz, a szóbeszéd szerint egyáltalán nem is anyámtól születtem, hanem egy másik asszonytól.

12. oldal

Lunemorte P>!

A Vénember egyetlen ugrással ott termett, néhány ócska zsákot vetett a füstre, és addig ütötte egy nagy bottal, míg a tűz kialudt. Ezután anyámat ütötte, és azonközben jótékony tanácsokkal látta el.

lolitahaze>!

.. nincs tehén megfejhetetlen, nincs ló futtathatatlan, valamint nincs pénz, amit el ne lehetne lopni.

26. oldal

Carmilla >!

Vajh miért késlekedik, barátaim, a halál annál, ki hőn óhajtja?

86. oldal (Európa, 1982)

Carmilla >!

    Sitric változtatott a testhelyzetén, a hátára fordult a földön, és véres szeme ránk szegeződött.
     – Érdemdús férfiak – szólott –, volnátok-e olyan szívesek, hogy levisztek a tengerpartra, és behajítotok a tengerbe? Annyit se nyomok, mint az üregi nyúl, és ilyen jól táplált és életerős férfiaknak igazán nem volna nagy fáradság lehajítani engemet egy szikláról.

86. oldal (Európa, 1982)

Carmilla >!

    Úgy tetszett, hogy az esőzés minden elkövetkező évvel egyre hevesebbé és hevesebbé válik, és olykor-olykor egy szegényember a szárazföld kellős közepén belefúlt a töméntelen vízbe és égi okádékba, mely reánk zúdult; aki úszni nem tudott, bizony nem volt valami nagy biztonságban ez idő tájt az ágyában. Nagy folyók hömpölyögtek a küszöb előtt, és igaz ugyan, hogy a krumplit mind elsöpörte az ár földeinkről, de tény és való, hogy éji kárpótlásul gyakorta lehetett halat találni az út mentén.

95. oldal (Európa, 1982)

Kapcsolódó szócikkek: eső
Carmilla >!

Ahogy az emberek az ital nyakára hágtak, lassanként elveszítették velük született jó modorukat és tisztes szokásaikat. Mire elérkezett az éjfél, bőségesen omlott a vér mindenfelé, és a társaság egynémely tagján egy cafat ruha nem sok, annyi sem maradt. Hajnali háromkor két ember elhalálozott a ház végében támadt nézeteltérés során – jámbor kelta szegényemberek, akik nem voltak jártasak a tüzes nedű élvezetében, melyet Martin hordója tartalmazott.

80. oldal (Európa, 1982)

Kapcsolódó szócikkek: alkohol · ital
Sli P>!

Hol volt, hol nem volt krumpli a házunk táján, és amikor megfogyatkozott, s az éhínség réme lebegett a fejünk felett, az Ősz-Vénember kijelentette, hogy itt az ideje vadászatra indulnunk, ha és amennyiben lelkünket porhüvelyünkben kívánjuk marasztalni ahelyett, hogy útjára bocsátanánk a híg levegőégbe, akár a dalos kis madárkákat.

58. oldal, Ötödik fejezet (Európa, 1982)

Kapcsolódó szócikkek: burgonya, krumpli · éhség · vadászat

Hasonló könyvek címkék alapján

Joseph Heller: A 22-es csapdája
Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd
Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd / Slaughterhouse-Five
Arto Paasilinna: A nyúl éve
Patrick McCabe: A mészároslegény
P. G. Wodehouse: Köszönöm, Jeeves!
Brendan O'Carroll: Agnes Browne
Andrus Kivirähk: Ördöngös idők
Christopher Moore: Biff evangéliuma
Douglas Adams: Galaxis útikalauz stopposoknak