Immár egy évszázada megannyi tudós irodalmár kutatja Dosztojevszkij talányos életét és életművét – s próbálja megfejteni „a nagy orosz” titkát.
Világszerte számtalan monográfia, elemzés, életrajz látott napvilágot róla, de bátran mondhatjuk, a legmeggyőzőbb és a leghitelesebb szavakat az írózseni maga írta le életéről, művészi elképzeléseiről, fényes diadalairól és iszonyú kudarcairól, sajátos forradalmiságáról, politikai tevékenységéről és tévelygéseiről. Az író naplójából, vallomásaiból, publikációiból, vázlataiból és feljegyzéseiből szemünk láttára egy új, szuggesztív Dosztojevszkij-regény születik, melynek hőse maga az író.
Tanulmányok, vallomások 3 csillagozás
>!
Európa, Budapest, 1985
Európa, Budapest, 1985 458 oldal · ISBN: 9630736055 · Fordította: Bakcsi György, Grigássy Éva, Kulcsár Aurél, Makai Imre, Recski Ágnes, S. Nyirő József
Kedvencelte 1
Várólistára tette 3
Kívánságlistára tette 4
Kiemelt értékelések
Piintyő>!
Azt gondolom, hogy egy ilyen jellegű könyvből, mint ez, amely tanulmányokat, naplójegyzeteket, vallomásokat tartalmaz, sokkal inkább megismerhető maga az író, mint a regényeiből. Persze a regényeiben is benne van, egy-egy alakjában, de az inkább csak áttételes. Nem mondhatom, hogy teljesen más képet kaptam az íróról a mostani olvasásommal, de az író jelleméről sokkal árnyaltabb képet kaptam. A legelső benyomásom az orosz nép iránti feltétlen szeretet volt, az orosz nép egyedülvalóságának, ugyanakkor Európához való kapcsolódásának hangsúlyozása volt. Ez utóbbi tekintetében a könyv folyamán jelentős változás tapasztalható, én úgy gondolom, hogy kb. az európai körúttól kezdődően. Innentől kezdve leginkább csak epés megjegyzésekkel illeti mind a németeket, városaikat, de legfőképp a franciákat. El kell ismerni, van benne azért valami, de mégis furcsa, szokatlan volt tőle ez a hangvétel. Ez volt a másik benyomás.
Igaz, hogy három zsenit említ egyik írásában, de érzésem szerint Puskin volt az, akit ő legnagyobbnak tartott az egész orosz irodalomban, mégpedig pontosan Puskin nép felé fordulása miatt, ami számára is elsőrendű fontosságú. Az 1880-ban az Irodalmi Társaság ülésén elmondott Puskin méltatását teljes egészében tartalmazza a könyv.
De még nagyon sok mindenről szól, Tolsztoj Anna Kareninájáról, George Sandról, Nyekraszovról, Lermontovról, Nagy Péterről, akit szintén sokra tartott és másokról tanulmányok, köznépi bírósági tárgyalásokról, újságcikkekről, melyeket egy-egy regényéhez felhasznált, regényvázlatokról, amelyek már nem készültek el.
Érdekes volt. A három zseni egyikeként Lomonoszovot említette, de róla nem sokat írt, így rögtön kíváncsi lettem, ugyanis nem olvastam tőle semmit. A könyvtárban bent volt a Válogatott írásai, azt kihoztam. Már belelestem. Hm. az nemigen lesz olvasmányos :) Minden esetre kíváncsi vagyok, mitől tartotta zseninek.
ui. Nagyon hangsúlyosnak és ellentmondásosnak éreztem az Európához való viszonyulást. Egyrészről az oroszok erőteljes törekvését az Európához való kötődésre, elismerve ugyanakkor, az ázsiai gyökereiket, másrészről viszont az európaiak elutasítását, megvetését az oroszok iránt. Ez valahogy feloldhatatlan konfliktusnak tűnt nekem.
Népszerű idézetek
Piintyő>!
1 hozzászólás
A sajtó egyébként megadja a szót minden gazembernek, aki tud szitkozódni a papíron, olyannak, akit valamirevaló társaságban szóhoz sem engednének jutni. De a sajtóban menedéket talál: gyere, szitkozódj, amennyi jól esik, még tisztelettel is fogadják.
A gazemberek azzal bosszantanak, hogy Istenben való hitem kulturálatlan és retrográd. Ezek a fajankók el sem tudják képzelni az Isten tagadásának akkora erejét, amilyen az Inkvizitorban és a megelőző fejezetben van,* és amelyre válasz az egész regény. Nem bolond (fanatikus) módra hiszek én Istenben. És ezek akarnak tanítani engem, és nevetnek elmaradottságomon. Az ő ostoba természetük el sem tudja képzelni a tagadás akkora erejét, amilyenen én átmentem. És ők tanítanának engem!
Naplójegyzetek III. 404. oldal
Piintyő>!
1 hozzászólás
A franciát, vagyis párizsit (mert hisz lényegében minden francia párizsi) sosem tudod eltéríteni attól a meggyőződésétől, hogy ő a legkülönb az egész földgolyón. Egyébként – Párizst kivéve – vajmi keveset tud arról az egész földgolyóról. De nem is nagyon akar tudni róla. Ez már nemzeti sajátság, mégpedig majdnem a legjellemzőbb. Mert a francia legjellemzőbb tulajdonsága mégis – az ékesszólás. Olthatatlan és az évek múltával csak még jobban és jobban fellángol benne az ékesszólás szeretete. Borzasztóan szerettem volna megtudni, tulajdonképpen mikor is kezdődött Franciaországban az ékesszólásnak ez a szeretete. Természetesen lényegében XIV. Lajossal kezdődött. Érdekes, hogy Franciaországban minden XIV. Lajossal kezdődött, úgy bizony. De az a legérdekesebb, hogy egész Európában is minden XIV. Lajossal kezdődött. Sehogy se fér a fejembe, mivel aratott ilyen sikert ez a király! Hisz különösebben nem emelkedett az előző többi király fölé. Talán azzal, hogy elsőnek jelentette ki: „L'État c'est moi.” Ez borzasztóan tetszett, és akkor gyorsan elterjedt egész Európában. Én azt hiszem, ez az egy szállóige szerzett örök hírnevet neki. Ez még minálunk is csodálatosan gyorsan ismertté vált. Ez a XIV. Lajos a legnemzetibb uralkodó volt, teljesen a franciák szíve szerint való, úgyhogy nem is értem, hogyan eshettek meg Franciaországban azok a kis kópéságok… például a múlt század végén.
Téli feljegyzések nyári élményekről VII. fejezet 335. oldal
Piintyő>!
1 hozzászólás
… nagyon jól tudom, hogy a Plejádnak sem e szóban forgó tagjában, sem az egész Plejádban nem található meg az, amit szigorú szóval zseniális alkotóerőnek neveznek.
Vitathatatlan zseni, aki vitathatatlanul új hangon szólalt meg, egész irodalmunkban mindössze három volt: Lomonoszov, Puskin és részben Gogol. A Plejád mindenestül (s köztük az Anna Karenina szerzője is) Puskin folytatása, az egyik legnagyobb oroszé, akit azonban még korántsem értettek és magyaráztak meg maradéktalanul.
Az "Anna Karenina" mint különös jelentőségű tény 134. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Charlotte Leffler – Szofja Kovalevszkaja: Szonja Kovalevszka élete és naplója ·
Összehasonlítás - Lev Tolsztoj: Egy élet önvallomásokban I-IV. ·
Összehasonlítás - Alekszandr Szergejevics Puskin: Puskin titkos naplója 74% ·
Összehasonlítás - Christopher Fifield: Richter János ·
Összehasonlítás - Ljudmila Szaraszkina: Dosztojevszkij ·
Összehasonlítás - Sztáray Irma: Erzsébet királyné kíséretében 90% ·
Összehasonlítás - Dmitrij Merezskovszkij: Gogol és az ördög ·
Összehasonlítás - Pjotr Karpovics Ignatov: Egy partizán feljegyzései ·
Összehasonlítás - Lakatos-Balla Attila: Ipolyi Arnold püspök hagyatéka Nagyváradon ·
Összehasonlítás - Kispéter András: Tömörkény István ·
Összehasonlítás