Szegény ​emberek 28 csillagozás

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Szegény emberek Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Szegény emberek Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Szegény emberek Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Szegény emberek Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Szegény emberek

Részlet ​a könyvből: Drága Alexjejevna Varvarám! Tegnap boldog voltam, mód felett boldog, boldogabb már nem is lehetnék! Legalább egyszer az életben hallgatott rám, maga kis önfejű! Tegnap, úgy nyolcz óra tájban, fölébredek, – tudja kedvesem, hogy a hivatal után szeretek egy-két órát szundikálni, – gyertyát gyújtok, papirt veszek elő, tollat tisztitok, mikor hirtelen, véletlenül fölnézek, – a szívem elkezdett ugrálni, igazán. – Tehát megértette, mit akartam, mit óhajtott szívem! Az ön ablakfüggönyének egyik sarka fel van hajtva és a fájvirág cserepére rá van akasztva, egészen úgy, ahogy' én akkoriban megérttettem önnel. Úgy rémlett, hogy az arczocskája is elsuhant az ablaknál, hogy szobájából ön is kitekintett reám, hogy ön is gondolt rám. Mennyire fájt, galambocskám, hogy nem láthattam világosan takaros arczocskáját! Volt idő, a mikor az én látásom is éles volt, anyukám. A vénség kevés örömmel szolgál, szerelmem! És most káprázik a szemem. Alig dolgozom este, egy keveset irok… (tovább)

Eredeti cím: Бедные люди

Eredeti megjelenés éve: 1846

>!
Az Orosz Könyv, Nagyvárad, 1956
178 oldal · Fordította: Devecseriné Guthi Erzsébet
>!
Révai, Budapest, 1920
142 oldal · keménytáblás · Fordította: Trócsányi Zoltán
>!
Révai, Budapest
144 oldal · keménytáblás · Fordította: Trócsányi Zoltán

Kedvencelte 2

Most olvassa 2

Várólistára tette 20

Kívánságlistára tette 13

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

havas>!
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Szegény emberek

Aludtad már a szegények álmát? Fogtál már kezet olyan emberrel, akinek gombjai leszakadtak kabátjáról és mégis gazdaggá tetted őt pusztán azzal, hogy magaddal egyenragúnak tartottad, mert megszorítottad a kezét?

Nos, lehet, hogy mindezekről fogalmad nincs; lehet, hogy te is csak tolakodásnak veszed a szegény közeledését; lehet, hogy szánalmat érzel, és az is lehet, hogy csúfondárosan megveted magadban…
Nem mondhatom meg, mit tegyél vagy mit ne tegyél; nem mondhatom meg, mi helyes és mi nem az, de mondhatom, hogy embernek lenni nem a pénz (az anyagi jólét megléte vagy hiánya) függvénye.

Levelek sora kapcsolódik össze ebben a könyvben. Regénnyé szövik a gondolatokat, és ami még izgalmasabb: történetekké. A szegény emberek történetei ezek. Egy nőé és egy férfié, az ő szemükön keresztül pedig a hasonló (vagy még olyan se) sorú embereké. A kisembereké, akikről nem igazán szólnak a hírek…
A ragaszkodás, a segíteni akarás, a szelíd szavak mestereinek regénye ez. A szegénység az (többek között), ami kifinomította bennük ezeket a vonásokat.

Ismétlem, nem mondhatom meg, mi helyes vagy mi nem az, de gondold meg, az a kézszorítás, amivel egy szegényt megajándékozol, lehet, hogy a világ legdrágább ajándéka lesz számára (anélkül, hogy tudnál róla): meglehet, a méltóságát adod vissza neki. (És talán a reményt, hogy mindez csak múló állapot törékeny létünkben)

2 hozzászólás
eme P>!
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Szegény emberek

Hiszen az ember a felebarátai miatt jár köpenyben, talán csizmát is csak őmiattuk hord.

Talán teát is csak miattuk iszik… Hogy védje a látszatot, hogy megpróbáljon mimikrit játsszva idomulni a normákhoz. Még akkor is, ha nem telik köpenyre, csizmára, sőt teára sem. Mert mit ér az ember ruha és társadalmi szokásokhoz való alkalmazkodás nélkül? Hogy ember nélkül üres a ruha, a szokás is? Mit számít az…
Szürke, csendes, békés, jómodorú, és éppen ezért nevetséges, szánalmas, megalázott és megszomorított szegény emberek világába pillanthatunk be. Egy levélváltásba – az ember legbelső vágyait, félelmeit, kétségbeesett és legboldogabb pillanatait feltáró levelezésbe. Két ember, két lélek, két szív találkozásába. Lélekemelő és szívszorító ez a találkozás. Benne van a szegény ember minden nyomora, kiszolgáltatottsága. Benne van a valakihez való tartozás vágya. Nem annyira azért, hogy szeressenek, hogy törődjenek veled, hogy kapjál, hanem hogy szerethess, törődhess valakivel, hogy adhass. Mert a szegény ember talán attól válik még szegényebbé, hogy megfosztatik ettől: az adás, ajándékozás boldogságától. Legalább annyi boldog ajándékozás van ebben a regényben, mint nyomor és kiszolgáltatottság, sőt, talán több is. És ekkor döbbensz rá, hogy néha a semmiből is lehet adni, és néha egy semminek tűnő gesztus is mérhetetlen értékű lehet.
Tévedés ne essék, nem szentimentalizmusról vagy üres frázispuffogatásról van itt szó. Van itt bőven (ön)ironikus hangvétel, kritikai él, remek társadalom- és lélekábrázolás.
Picit megállsz, eltűnődsz… Nagyot koppan benned az a kabátról leszakadt, elguruló gomb.

bratan P>!
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Szegény emberek

Ez az 1846-ban megjelenő levélregény hozta meg Dosztojevszkij számára a kezdeti sikert és ismertséget. Szerintem nem véletlen, nekem nagyon tetszett ez a párbeszéd, amit egy idősödő hivatalnok (másoló) Makar Alekszejevics Gyevuskin és egy félig-meddig árván maradt fiatal hölgy, Varvara Alekszejevna Dobroszjolovája levelezéséből ismerhetünk meg.

A pozitív fogadtatás oka vélhetően a dosztojevszkiji koncepció félreértése: a baloldali Belinszkij és köre sohasem látott társadalomkritikát vélt felfedezni ebben a műben. Kétségtelen tény, hogy a levelekben megjelenő hihetetlen nyomor talán az újdonság erejével hatott a kor Oroszországában, de szerintem még mélyebb a lélekábrázolás a műben. Ez a két ember a társadalom peremére szorulva nem csak azért nyomorog, mert alig van életlehetősége, hanem – ahogyan ma is oly sokan! – látja, hogy mennyivel másképp menne a sora, ha…

Dosztojevszkijnek tulajdonítják a mondást, hogy „Mindnyájan Gogol köpenyéből bújtunk elő” – és ez ebben a regényben talán nagyon is tetten érhető abban, ahogy Gyevuskin gondolkozik és viselkedik. Nekem tetszett.

Aylen>!
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Szegény emberek

Jóval több, mint elgondolkodtató… Végén jön a felismerés és azt mondod: uuu tényleg. Szegény emberek.

matrjoska>!
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Szegény emberek

Nekem kötelező irodalom volt, de előbb-utóbb mindenképpen a kezem ügyébe került volna. Ha Dosztojevszkijről van szó, mindig a Raszkolnyikov-féle, beteges emberekre gondolok, és emlékeztetnem kell magamat arra, hogy vannak aránylag egészséges szereplők is Dosztojevszkij világában. Gyevuskinról azt tanultam, hogy a kisembert testesíti meg, mert pl. nem tudja megfelelően értelmezni a Belkin-elbeszéléseket. De kisember az, aki ennyire tud szeretni és ilyen áldozatokat hoz?

Loveiny I>!
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Szegény emberek

Hmm…hmmm, mit is írjak? Világirodalom órára olvastam, és hat oldalt körmöltem róla az órán. Az ember nem is gondolná, miről szól igazán ez a könyv. Remélem helyhiányra hivatkozva nem bánja senki, ha nem írom le, de annyit mindenképp mondhatok, hogy így, ezeket tudva egészen zseniális egy könyv.


Népszerű idézetek

havas>!

… az ember mindenben felfedez valami hasonlatosságot a saját helyzetével…

126. oldal (Az Orosz Könyv Kiadása)

havas>!

… rájöttem, hogy én sem vagyok rosszabb másoknál; csak nem tűnök ki semmiben, nincsenek ragyogó tulajdonságaim, nincs előkelő modorom, de azért mégis ember vagyok, emberhez méltó szívvel és gondolatokkal.

134. oldal (Az Orosz Könyv Kiadása)

havas>!

A gazdag embereket pedig még bosszantja is, ha a szegények fennhangon panaszkodnak mostoha sorsukra, – azt mondják, a szegények zaklatják őket, tolakodók! Hát bizony, a szegénység mindig tolakodó – az éhezők sóhajtozásai minden bizonnyal megzavarják a gazdagok álmát.

144. oldal (Az Orosz Könyv Kiadása)

havas>!

… a tisztes külső mindig megkönnyíti az ember dolgát.

122. oldal (Az Orosz Könyv Kiadása)

havas>!

Majd meglátja, hogy minden rendbe jön, minden jóra fordul, de ha örökösen mások bajai miatt bánkódik és aggódik, akkor nagyon nehéz élete lesz.

123. oldal (Az Orosz Könyv Kiadása)

havas>!

Most, ebben az ön könyvében elolvastam A postamestert: hát mondhatom magának, kedveském, ilyesmi is lehetséges: az ember csak él és nem tudja, hogy van közvetlen közelében egy könyv, amelyben az egész élete töviről-hegyire leírva, szinte apró részleteire bontva olvasható. Hogy amiről mindeddig halvány sejtelme sem volt, arra – mihelyt belekezd egy ilyen könyv olvasásába – lassankint rájön, minden világossá és érthetővé válik.

95. oldal (Az Orosz Könyv Kiadása)

havas>!

A jótettek nem maradnak jutalom nélkül s az erény előbb vagy utóbb elnyeri a mennyei atya igazságosságának koronáját.

172. oldal (Az Orosz Könyv Kiadása)

havas>!

Valahogy mindig jobb az olyan helyen, ahol már megszokott az ember, ha van is baja, keserűsége, mégis jobb.

88. oldal (Az Orosz Könyv Kiadása)

havas>!

(…) szomorú vagyok és olyankor szívesen fecsegek bármiről. Ez orvosság nekem: az ember mindjárt könnyebben érzi magát, különösen, ha mindent elmondott, ami a szívét nyomja.

89 - 90. old. (Az Orosz Könyv Kiadása)

havas>!

Mégis, jól esik az embernek, ha időnkint igazságot szolgáltathat önmagának.

77. oldal (Az Orosz Könyv Kiadása)


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Lev Tolsztoj: Háború és béke
Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Régimódi földesurak
Lev Tolsztoj: Hadzsi Murat
Lev Tolsztoj: Kreutzer szonáta / Családi boldogság
Alekszandr Kuprin: Jama, a vöröslámpás negyed
Ivan Szergejevics Turgenyev: Rugyin
Vlagyimir Galaktyionovics Korolenko: Maruszja
A. I. Kuprin: Verem
L. M. Montgomery: Anne új vizekre evez
Bram Stoker: Drakula