Szegény ​emberek 29 csillagozás

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Szegény emberek Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Szegény emberek Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Szegény emberek Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Szegény emberek Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Szegény emberek Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Szegény emberek Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Szegény emberek

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

Eredeti megjelenés éve: 1846

>!
Az Orosz Könyv, Nagyvárad, 1956
178 oldal · Fordította: Devecseriné Guthi Erzsébet
>!
Révai, Budapest, 1920
142 oldal · keménytáblás · Fordította: Trócsányi Zoltán
>!
Révai, Budapest
144 oldal · puhatáblás · Fordította: Trócsányi Zoltán

2 további kiadás


Kedvencelte 4

Most olvassa 2

Várólistára tette 24

Kívánságlistára tette 24

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

havas>!
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Szegény emberek

Aludtad már a szegények álmát? Fogtál már kezet olyan emberrel, akinek gombjai leszakadtak kabátjáról és mégis gazdaggá tetted őt pusztán azzal, hogy magaddal egyenragúnak tartottad, mert megszorítottad a kezét?

Nos, lehet, hogy mindezekről fogalmad nincs; lehet, hogy te is csak tolakodásnak veszed a szegény közeledését; lehet, hogy szánalmat érzel, és az is lehet, hogy csúfondárosan megveted magadban…
Nem mondhatom meg, mit tegyél vagy mit ne tegyél; nem mondhatom meg, mi helyes és mi nem az, de mondhatom, hogy embernek lenni nem a pénz (az anyagi jólét megléte vagy hiánya) függvénye.

Levelek sora kapcsolódik össze ebben a könyvben. Regénnyé szövik a gondolatokat, és ami még izgalmasabb: történetekké. A szegény emberek történetei ezek. Egy nőé és egy férfié, az ő szemükön keresztül pedig a hasonló (vagy még olyan se) sorú embereké. A kisembereké, akikről nem igazán szólnak a hírek…
A ragaszkodás, a segíteni akarás, a szelíd szavak mestereinek regénye ez. A szegénység az (többek között), ami kifinomította bennük ezeket a vonásokat.

Ismétlem, nem mondhatom meg, mi helyes vagy mi nem az, de gondold meg, az a kézszorítás, amivel egy szegényt megajándékozol, lehet, hogy a világ legdrágább ajándéka lesz számára (anélkül, hogy tudnál róla): meglehet, a méltóságát adod vissza neki. (És talán a reményt, hogy mindez csak múló állapot törékeny létünkben)

2 hozzászólás
eme>!
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Szegény emberek

Hiszen az ember a felebarátai miatt jár köpenyben, talán csizmát is csak őmiattuk hord.

Talán teát is csak miattuk iszik… Hogy védje a látszatot, hogy megpróbáljon mimikrit játsszva idomulni a normákhoz. Még akkor is, ha nem telik köpenyre, csizmára, sőt teára sem. Mert mit ér az ember ruha és társadalmi szokásokhoz való alkalmazkodás nélkül? Hogy ember nélkül üres a ruha, a szokás is? Mit számít az…
Szürke, csendes, békés, jómodorú, és éppen ezért nevetséges, szánalmas, megalázott és megszomorított szegény emberek világába pillanthatunk be. Egy levélváltásba – az ember legbelső vágyait, félelmeit, kétségbeesett és legboldogabb pillanatait feltáró levelezésbe. Két ember, két lélek, két szív találkozásába. Lélekemelő és szívszorító ez a találkozás. Benne van a szegény ember minden nyomora, kiszolgáltatottsága. Benne van a valakihez való tartozás vágya. Nem annyira azért, hogy szeressenek, hogy törődjenek veled, hogy kapjál, hanem hogy szerethess, törődhess valakivel, hogy adhass. Mert a szegény ember talán attól válik még szegényebbé, hogy megfosztatik ettől: az adás, ajándékozás boldogságától. Legalább annyi boldog ajándékozás van ebben a regényben, mint nyomor és kiszolgáltatottság, sőt, talán több is. És ekkor döbbensz rá, hogy néha a semmiből is lehet adni, és néha egy semminek tűnő gesztus is mérhetetlen értékű lehet.
Tévedés ne essék, nem szentimentalizmusról vagy üres frázispuffogatásról van itt szó. Van itt bőven (ön)ironikus hangvétel, kritikai él, remek társadalom- és lélekábrázolás.
Picit megállsz, eltűnődsz… Nagyot koppan benned az a kabátról leszakadt, elguruló gomb.

Aylen>!
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Szegény emberek

Jóval több, mint elgondolkodtató… Végén jön a felismerés és azt mondod: uuu tényleg. Szegény emberek.

matrjoska>!
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Szegény emberek

Nekem kötelező irodalom volt, de előbb-utóbb mindenképpen a kezem ügyébe került volna. Ha Dosztojevszkijről van szó, mindig a Raszkolnyikov-féle, beteges emberekre gondolok, és emlékeztetnem kell magamat arra, hogy vannak aránylag egészséges szereplők is Dosztojevszkij világában. Gyevuskinról azt tanultam, hogy a kisembert testesíti meg, mert pl. nem tudja megfelelően értelmezni a Belkin-elbeszéléseket. De kisember az, aki ennyire tud szeretni és ilyen áldozatokat hoz?


Népszerű idézetek

havas>!

… az ember mindenben felfedez valami hasonlatosságot a saját helyzetével…

126. oldal (Az Orosz Könyv Kiadása)

havas>!

… rájöttem, hogy én sem vagyok rosszabb másoknál; csak nem tűnök ki semmiben, nincsenek ragyogó tulajdonságaim, nincs előkelő modorom, de azért mégis ember vagyok, emberhez méltó szívvel és gondolatokkal.

134. oldal (Az Orosz Könyv Kiadása)

havas>!

A gazdag embereket pedig még bosszantja is, ha a szegények fennhangon panaszkodnak mostoha sorsukra, – azt mondják, a szegények zaklatják őket, tolakodók! Hát bizony, a szegénység mindig tolakodó – az éhezők sóhajtozásai minden bizonnyal megzavarják a gazdagok álmát.

144. oldal (Az Orosz Könyv Kiadása)

havas>!

… a tisztes külső mindig megkönnyíti az ember dolgát.

122. oldal (Az Orosz Könyv Kiadása)

havas>!

Majd meglátja, hogy minden rendbe jön, minden jóra fordul, de ha örökösen mások bajai miatt bánkódik és aggódik, akkor nagyon nehéz élete lesz.

123. oldal (Az Orosz Könyv Kiadása)

havas>!

Most, ebben az ön könyvében elolvastam A postamestert: hát mondhatom magának, kedveském, ilyesmi is lehetséges: az ember csak él és nem tudja, hogy van közvetlen közelében egy könyv, amelyben az egész élete töviről-hegyire leírva, szinte apró részleteire bontva olvasható. Hogy amiről mindeddig halvány sejtelme sem volt, arra – mihelyt belekezd egy ilyen könyv olvasásába – lassankint rájön, minden világossá és érthetővé válik.

95. oldal (Az Orosz Könyv Kiadása)

havas>!

A jótettek nem maradnak jutalom nélkül s az erény előbb vagy utóbb elnyeri a mennyei atya igazságosságának koronáját.

172. oldal (Az Orosz Könyv Kiadása)

berengar>!

Különös gondolatom támadt, s ugyanakkor valami keserű érzés áradt el a lelkemben. Úgy éreztem, hogy az én barátságom, az én szerető szívem kevés neki. Ő művelt ember, én pedig tanulatlan vagyok, semmit sem tudok, soha semmit nem olvastam, egyetlen könyvet sem…Irigyen néztem a falra szögezett, hosszú polcokra, amelyek csak úgy roskadoztak a könyvek alatt. Elkeseredettség, szomorúság és valami dühös elszántság kerített hatalmába. Kedvem kerekedett elolvasni a könyveit, valamennyit, és nyomban elhatároztam, hogy ezt a szándékomat végre is hajtom, mégpedig a lehető legrövidebb idő alatt. Talán úgy gondolkoztam, hogyha megtanulom mindazt, amit ő tud, méltóbb leszek a barátságára.

40. oldal

berengar>!

Valahogy olyan hihetetlennek tűnik, hogy az ember ilyen egyszerűen meghalhat.

140. oldal

berengar>!

Mégiscsak elszomorító gondolat, hogy az embernek bármely nap, bármely órában vége lehet…Csak elpusztul minden érthető ok nélkül.

140. oldal


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Lev Tolsztoj: Feltámadás
Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Az őrült naplója
Nyikolaj Vasziljevics Gogol: A köpönyeg / A revizor
Alekszandr Szergejevics Puskin: Jevgenyij Anyegin
Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Régimódi földesurak
Puskin Sándor: Anyégin Eugén
Émile Zola: A föld
Charles Dickens: Karácsonyi ének
Charles Dickens: Örökösök I-II.
Honoré de Balzac: Emberi színjáték I.