Ördögök 100 csillagozás

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Ördögök Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Ördögök Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Ördögök Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Ördögök Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Ördögök Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Ördögök Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Ördögök

Dosztojevszkij életművének vitathatatlanul legellentmondásosabb s mondhatjuk: legmeghökkentőbb darabja az Ördögök. A már teljesen kiforrott, zseniális alkotó szuggesztív művészettel hirdeti benne történelmi téveszméit. Egy akkoriban nagy port felvert bűnügyet: egy titkos anarchista szervezet politikai gyilkosságának történetét dolgozza fel pamfletjében. Szenvedélyes gyűlölettel ostorozza a „nihilizmust” s a nyugat felől fenyegető „szellemi fertőzést” – ám tragikus tévedésbe esik: forradalomellenes vádirat címén csupán a mozgalomtól távol álló anarchista-terrorista csoportok szélsőséges figuráit állítja elénk. A történelem azóta bebizonyította, hogy Dosztojevszkij e felfogása alapvetően hamis – az Ördögök azonban, sajátos módon, mégis szuggesztív hatású; monumentális figurái a dosztojevszkiji lélekelemzés szinte páratlan példái; s maga a történet, a politikai bűnügy nyomon követése mindvégig lebilincselő olvasmány.

Az ördöngősök címmel is megjelent.

Eredeti cím: Бесы

Eredeti megjelenés éve: 1872

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Horizont könyvek, Grill Klasszikus Regényei

>!
Jelenkor, Pécs, 2005
730 oldal · keménytáblás · ISBN: 9636763100 · Fordította: Makai Imre
>!
Európa, Budapest, 1983
874 oldal · ISBN: 9630731614 · Fordította: Makai Imre
>!
Kriterion, Bukarest, 1975
380 oldal · Fordította: Makai Imre

2 további kiadás


Enciklopédia 11

Szereplők népszerűség szerint

Ivan Satov · Pjotr Sztyepanovics Verhovenszkij · Sztyepan Trofimovics Verhovenszkij


Kedvencelte 30

Most olvassa 17

Várólistára tette 158

Kívánságlistára tette 59


Kiemelt értékelések

>!
Archibald_Tatum P
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Ördögök

1869-ben zajlott egy a Petrovszkaja Mezőgazdasági Akadémián szerveződött radikális diákcsoport pere – ennyit lenne tisztességes felvezetésül a fülszövegbe tenni.

Minden ma élő író irigyelheti Dosztojevszkijt (és egyáltalán azt a századot), nagy eszmék lebegtek a vizek felett, ezeket lehetett légvárakká formálni – Nietzsche a nagyszabásút csak az Ószövetségben találja meg, Kierkegaard még Shakespeare-t is megengedi; nagyon kisszerű volt saját koruk a szemükben. Én a mostból úgy érzem, D. grandiózus mind a témáit, mind a szereplők személyiségét illetően.
(Ami jó is meg rossz is. Nabokov, aki sokat birkózott D.-vel, a Bűn és bűnhődés egy jelenetét nevetségesen romantikusnak tartja; itt rengeteg ilyen jelenet van, sőt a regény zöme ilyen: giccs. Mintha El Greco és Bosch együtt festenének. De D. olyan eszelősen ír, hogy az ember mégsem tudja kivonni magát a hatása alól.)

Az életet csak visszatekintve lehet megérteni, de előrefelé kell leélni.* Ez a történelemre is igaz. (Nem szabad elsiklani az apróság felett: a „lehet” eshetőséget, nem bizonyosságot fejez ki.)
Több helyen azt olvasom, profetikus a regény. Ez persze definíció kérdése; én nem érzem annak – bár nagyon csábító erre a következtetésre jutni – a párhuzamok mindig kínálni fogják magukat, amikor a nagy radikális mozgalmak későbbi szerveződéséről, önmegvalósításáról olvasunk. Csakhogy D. egyszerűen egy megtörtént esetet használt fel, akkor már léteztek ilyen csoportok, léteztek az eszmék – jelenlévő dolgokból indult ki (sokkal inkább a nihilizmusból/anarchizmusból, mint a szocializmusból/kommunizmusból), és, érzésem szerint, ebben is áll a tévedése (nemcsak az övé): központi kérdés számára Isten létezése – úgy fest, nem tudta elképzelni, hogy izmusok vallássá tudnak válni, hogy Isten nélkül is létezhet vallás.

Nagyon hosszan lehetne sorolni a regény hibáit. Egy mindentudó narrátor mesél, aki szereplő is, nem ismerheti, főleg ilyen részletességgel, ami történik; az első száz oldal kedélyes ironizálás, tényleg pamfletszerű, ez aztán jóformán eltűnik; az egyik központi karakternél mintha nem tudta volna eldönteni D., karizmatikus vezér vagy kiskutya** legyen (az az érzésem, nem akart „főszereplőt” választani, maga a jelenség a főszereplő); afféle csalásnak érzem, hogy egy rendőrállamban éppen nincsenek se rendőrök, se ügynökök, besúgók – bár sokat beszélnek ezekről, még ott is csak dísznek vannak, ahol mindenképpen meg kellett volna jelenniük – egyébként ebben van valami apokaliptikus vagy disztópikus, a Werckmeister harmóniák*** világára emlékeztetett. (És nemcsak ebben, érdekes lenne egy összehasonlító elemzés.)

Mindezek (és sok más) ellenére működik a regény, élvezetes olvasmány – én mégis leginkább A Karamazov testvérek vázlatának érzem.
    
* Sören Kierkegaard
** spoiler
*** Tarr Béla Krasznahorkai László Az ellenállás melankóliája c. regénye alapján készült filmje

>!
Bélabá P
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Ördögök

Dosztojevszkij Ördögök című regénye nem egyszerű olvasmány, és ezt a terjedelme is igazolja (730 oldal, amit olvastam). Meglehetősen összetett problémákat boncol, így elmondani sem könnyű a pontos tartalmát. Nem is törekszem erre, ahhoz olvasni kell, hogy kialakuljon az olvasóban egy bizonyos kép. Egy hatalmas freskó is lehet akár. Ez a „freskó” valós alapokon nyugszik, egy korabeli politikai gyilkosság és annak kitalált utóéletét írta meg Dosztojevszkij.
A főhősök anarchisták, lázongó emberek, noha műveltségükből nem kéne feltétlenül ennek adódnia. Úri környezetben játszódik minden: hercegek, nemesek és állandó francia beszéd, felolvasóestek közepette. Talán Trofimovics és társai csak passzióból lázadnak? Ez az olvasó érzése. Olyan mértékű a valóság megtagadása, amit általában elmeháborodottak képesek megtenni. Azok a vallás-és istenellenes szólamok, empátiától mentes cselekedetek spoiler azt mutatják, hogy ez a regény nem lehet valóság, csakis fantáziálás az orosz írózseni tollából.
Olyan regény, amely szép lassan csorog a nagy medrében, hasonlatosan pár nagy orosz folyamhoz. Részletes leírások, pontos jellemábrázolások lassítják a történéseket. Igazi realista regény e szempontból. Nem lehet belőle sokat olvasni, ülepednie kell. Amiatt vonok le fél csillagot, mert az első fele túlzottan lassú volt, kevés esemény íródott a 350 oldalba, aztán kissé beindultak a dolgok, megmozdult a cselekmény. A vége kimondottan eseménydús lett és egy kis „Bűn és bűnhődés” is került a sorok közé. Tehát 4,5 csillag (4,4 pont) Amit olvastam Dosztojevszkij műveiből, azok közül nem ez a legkiemelkedőbb könyve, viszont nem mondanám rossznak sem. Gondolatébresztő regény, abszolút jól tettem, hogy a végére jártam.

10 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Ördögök

Dosztojevszkij az a klasszikus, akit úgy olvasunk, mint (némi csiklandozó bűntudattal) egy jó kis ponyvát. Azért egy jó kis ponyvánál nincs is jobb, valljuk be. Életem egyik legnehezebb éjszakáján és hetén egy ponyva segített át, a Szent Johanna Gimi. Meg persze egy nagyon jó barát. Most nem mesélem el az egész tragikus történetet, nagyon hatásos lenne pedig.

A ponyva és a szépirodalom között a különbség, hogy a ponyvában az izgalmat az okozza, vajon mi fog történni a szereplőkkel, míg a szépirodalomban valamiképpen a gondolatok, képek, képzettársítások és egyéb nagyon izgalmas dolgok okozzák az izgalmat. Dosztojevszkijben az a csodálatos, hogy ezt a kettőt ötvözi. Lehet, hogy igazából ez a szépirodalom. Majd egy szemináriumon kivesézzük, ha nem alszom el közben.

Ennyi volt a tudálékos bevezető. Térjünk a tárgyra. Az Ördögök kicsit lassan kezdődik el, de humorosan. A Doszto-hősök amúgy is mind humorosak. (Hamvas sokat olvashatta, mert néhány hőse tisztára, mintha Dosztojevszkijből lépett volna ki.) Aztán bezzeg beindul a cselekmény, ezernyi hős, a mellékszereplőket az olvasó össze-összekeveri, mert főhősből is annyi van, mint az oroszok. Ami az átlagos Dosztojevszkij-remekművek (átlagos remekmű, hm) közül, ha nem is kiemeli, de félrehívja a sarokba randit megbeszélni, az az, hogy a szocialista lázadó-csoport tervei szinte mind megvalósultak nagyjából 50 évvel később. Pjotr Sztyepanovics minden Leninek és Sztálinok előképe, Sigaljov ötletei pedig, hogy 1. az egyenlőséghez vagy az kell, hogy mindenki besúgó legyen, és a félelemben legyenek egyenlők az emberek, 2. kiirtsuk az emberiség egy nagy részét. Mindkettő bejött. Ezért mondják Fjodor Mihajlovicsra, hogy próféta, ami hülyeség, de tény, hogy nagyrészt bejött neki, ahogyan a kommunistákat/szocialistákat elképzelte. Aztán persze vannak Shakespeare tollára való tragikus események is, a végefelé (nagyjából Shakespeare-t utánozza a szereplők tömeges meggyilkolása tekintetében is), például a gyilkosság előtt megmutatja a meggyilkolandót, aki hirtelen boldog lesz és minden rendbe jön az életében. Egyébként valós esemény alapján írta a regényt, de hát tudjuk milyenek ezek az írók, hozzáköltött egy rakás másik embert, meg minden. Jó könyv ez is (van egy pár), olvassátok ezt is.

3 hozzászólás
>!
tgorsy
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Ördögök

A fülszöveget valamikor a Kádár-rendszerben írhatták.
A történelem azóta bebizonyította, h. Dosztojevszkij felfogása alapvetően igaz. Mindaz amit itt felmutat többszörös kegyetlenséggel valósult meg.
Dosztojevszkij : PRÓFÉTA.

1 hozzászólás
>!
ParadoxH
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Ördögök

Két hét alatt fogyasztottam el a könyvet, apránként és lassan olvasva. Élénk kíváncsisággal estem neki, mivel az ismerőseim közül aki olvasta, mindegyik azt mondta, hogy elüt Dosztojevszkij kései regényeitől. Előre szaladva, azt kell mondjam, hogy viszonylag igazuk volt, de korán sem annyira, mint ahogy azt elvártam. A különbségek mondjuk A kamasszal vagy A Karamazov testvérekkel összevetve mindössze a kerettörténet szokatlanságán ütnek el látványosan. Szinte minden más szempontból „dosztojevszkijs” a regény, azaz a főbb jellemvonások ugyanazok. Példákat mondva: a regény nagy, „oroszos” terjedelme és az elbeszélőnek az a szokása, hogy semmi sem kerüli el a figyelmét, tágas látókörén mindent befogad és ennek datálására nem sajnálja a tintát. Dosztojevszkij tudja, hogy az ördög a részletekben van. A szereplők kellően kidolgozottak, még azok is, akik viszonylag kevésbé befolyásolják a történet menetét. Mindegyik külön világ, mindegyiknek „lelke” van, múltja és berögződése, eszméje, ami motiválja. Talán ettől ennyire emberközeli és realisztikus a regény. A nagy terjedelme ellenére le tudott kötni a hol lassú folyású, hol hömpölygő cselekményfolyam mesterien fenntartott és eltalált változékonyságával és további olyan regénytechnikai elemekkel, amelyek Dosztojevszkij legtöbb regényeiben fellelhetőek.
A történet a biztosan álló, de már letűnő, utolsó orosz arisztokrácia nemzedékét vázolja fel és talán bizonyos mértékben a regény célja az, hogy ezt a csoportot megóvja és vele együtt egész Oroszországot. Bár Dosztojevszkij műveit gyakran emlegetik eszmeregényként, az eddig olvasott regényei közül ezen érződik ez legjobban. A regény is értelmezhető úgy, hogy minden eszme, amely radikális változásokat hirdet az egy zsákutca. A végkifejlet drámai hatásán is érződik, hogy Dosztojevszkij a regényt nem szórakoztató műfajnak, hanem üzenethordozónak szánta, teret sem hagyva az esetleges happy end keltette eufóriának.
Mint említettem: igaz, hogy a regény az író kései műveivel hasonlóságban édestestvére azoknak, de aki Dosztojevszkijtől akar olvasni, az ne ezzel a regénnyel kezdje, hanem az ismertebb és népszerűbb műveivel.

4 hozzászólás
>!
hencsa06
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Ördögök

Igazi „hosszú” regény volt.Lassan , csordogáló történet , nem pörgős , igazi klasszikus .
Apránként olvastam , de így is élmény volt. Szeretem a régi regények sajátos világát , és hangulatát.
A szereplőket nem szerettem meg.

1 hozzászólás
>!
zsoca8711
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Ördögök

Fanyar humorral mondhatnám, hogy az emberiség történetének egyik legcsodálatosabb, legtartalmasabb falra hányt borsója ez a regény.

>!
láthatón__túl
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Ördögök

Dosztojevszkij. Nagyon dosztojevszkijes, de mintha az író belesüppedt volna a végtelen orosz tajgába és nem található benne a Karamazovok szárnyalása. Óriási kör után tér csak rá a valódi cselekmény feltárására, és ezt kibírni tényleg csak erősen odaszánt ülőgumókkal lehet. Megdöbbentő annak a fatalista gondolkodásnak bemutatása, amely a forradalmárokat és hozzájuk közeli embereket jellemzi. Viszont D. elfogultan ruszofil alkotó, így érdekes megfigyelni a XIX. századi orosz értelmiség érték és gondolatvilágát, s hogy ez mennyire hasonlít például a magyar (deák ferenci) liberalista hagyományokhoz. Nem tudom Dosztojevszkij elméjének teljes épségében írta-e művét, olyan végzetszerű pszichikai mélységekben tárulnak fel a főszereplők cselekedeti és indítékai.

>!
posztmagyar
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Ördögök

Ez lehetett volna egy nagyszerű, zseniális regény, helyette van 600 oldalnyi seggfájás, olcsó, ócska moralizálás, arról, hogy a 40-es évek generációja tönkretette Oroszországot.
Ugyanakkor egész szórakoztató, kifejezetten humoros tudott lenni néha (gondolok itt Sztyepan Trofimovics Verhovenszkijt [a nevéről egyébként mindig Verhoeven jutott eszembe és Slavship Trooperst vizionáltam] bemutató fejezetre, Satov végig következetesen revolvernek hívja az amúgy nem is revolvert[egyébként tök aranyos, hogy ezt Wajda filmadaptációjában is megtartották], Sigaljov sztálinizmust tökéletesen leíró eszmerendszerére, vagy épp a bálon megjelenő Lenin hasonmásra).
A maradék 250 oldal menti meg a könyvet számomra, kezdve Kirillov alakjával és eszmerendszerével, aki egyébként gyakorlatilag mellékszereplő szintjére van száműzve. Pedig ő a legfontosabb, bizonyos szemszögből nézve. Én pedig sajnos, vagy nem sajnos, ebből olvastam. Kirillov miatt jár a négy csillag. Nélküle valószínűleg jóval kevesebbet adtam volna.

>!
Tweek
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Ördögök

Az elején elég lassan haladtam, mert újra meg kellett szokni a mester stílusát, de a második felét szinte egyben elolvastam. Mindig is szerettem a részletes leírásokat, olyan tőle az egész, mintha egy darabka élet lenne a kezünkben. Egyik kedvencem lett, de úgy gondolom, hogy aki még nem olvasott hasonló stílusú könyvet az ne ezzel kezdje, mert van ennél könnyebben emészthető is.


Népszerű idézetek

>!
Tímea_Máté

A világon semminek sincs semmilyen vége.

Második rész - Harmadik fejezet - IV

>!
Sli SP

Az ember azért boldogtalan, mert nem tudja, hogy boldog; csak ezért.

247. oldal (Jelenkor, 2005)

Kapcsolódó szócikkek: boldogság · boldogtalanság
>!
Archibald_Tatum P

A május teljes virágjában díszlett; csodálatosak voltak az esték. Kivirult a zelnicemeggy.

21. oldal (Európa, 1983)

Kapcsolódó szócikkek: zelnicemeggy (Prunus padus)
2 hozzászólás
>!
vargarockzsolt P

Ő még sose látott ilyen irodalmárokat. Szinte hihetetlenül hiúk voltak, de teljesen nyíltan, mintha ezzel valami kötelességet teljesítenének. Némelyik (bár korántse mind) éppenséggel ittasan jelent meg, de úgy, mintha ebben valami különleges, csak tegnap felfedezett szépséget találna. Mindegyikük szinte már hóbortosan büszke volt valamire. Mindnyájuk arcára rá volt írva, hogy csak az imént fedeztek fel valami rendkívül fontos titkot. Folyton szidták egymást, abban a hiszemben, hogy ez becsületükre válik. Eléggé nehéz volt megtudni, hogy mit is írtak voltaképp.

6 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I

Nagyságos asszonyom, én még nem vagyok őrült! Meg fogok őrülni, meg, egészen biztosan, de most még nem vagyok őrült!

183. oldal

3 hozzászólás
>!
Bélabá P

Én bizony kijelentem – visította a szenvedély tetőfokán Sztyepan Trofimovics –, én bizony kijelentem, hogy Shakespeare és Raffaello többet ér, mint a jobbágyfelszabadítás, többet, mint a nacionalizmus, többet, mint a szocializmus, mint az ifjú nemzedék, mint a kémia, majdnem többet, mint az egész emberiség, mert ők már – a gyümölcs, az egész emberiség igazi gyümölcse, talán a legnagyszerűbb gyümölcs, ami csak lehet! Ők – a szépségnek immár az az elért formája, amelynek elérése nélkül én talán még élni se volnék hajlandó… Ó, Istenem! – mondta a kezét összecsapva. – Tíz éve ugyanígy kiabáltam Pétervárott a dobogón, pontosan ugyanezt, ezekkel a szavakkal, és azok ott pontosan ugyanígy nem értettek semmit, ugyanígy nevettek és pisszegtek, mint most maguk; korlátolt emberek, hát mi hiányzik magukból ahhoz, hogy megértsenek? Hát tudják-e, tudják-e, hogy az angol nélkül még megélhet az emberiség, Németország nélkül szintén, az orosz ember nélkül meg nagyon is, tudomány nélkül is, kenyér nélkül is, csak éppen szépség nélkül nem élhet meg, mert különben egyáltalán nem lesz mit csinálnia a világon! Ebben rejlik az egész titok, ebben az egész történelem! A tudomány önmagában, a szépség nélkül, egy percig sem állhat fenn – tudják ezt maguk, nevetgélők? –, ripőkséggé züllik, úgyhogy egy szöget se tudnak feltalálni!… Ebből nem engedek! – kiáltotta befejezésül eszelősen, és ököllel teljes erejéből az asztalra csapott.

534-535. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Sztyepan Trofimovics Verhovenszkij
>!
Archibald_Tatum P

De maga még messzebb ment: hitte, hogy a római katolicizmus már nem kereszténység; azt állította, hogy Róma azt a Krisztust magasztalja fel, aki engedett a sátán harmadik kísértésének [lábjegyzetben: vagyis a pápák világpolitikai hatalomra törekedtek], és a katolicizmus, mivel kihirdette az egész világnak, hogy földi birodalom nélkül nem tudja megállni a helyét a földön, éppen ezzel az antikrisztus uralmát kiáltotta ki, és ezúttal tönkretette az egész nyugati világot.

302. oldal (Európa, 1983)

1 hozzászólás
>!
Bélabá P

Ha kívánja, könyveket olvasok fel magának. Ennek fejében egész életében egy helyen kell maradnia, márpedig az zord hely. Akarja, rászánja magát?

288. oldal

7 hozzászólás
>!
Bélabá P

A könyvekre vonatkozóan megjegyzem, hogy a végén valahogy kezdett elszokni az olvasástól. Egyébként már csakugyan a legvége felé. Azt a rengeteg újságot és folyóiratot, amelyet Varvara Petrovna járatott, rendszeresen olvasta. Az orosz irodalom sikerei iránt ugyancsak állandóan érdeklődött, bár igyekezett csorbítatlanul megőrizni méltóságát.

22. oldal

>!
Bélabá P

– Szereti a gyermekeket?
– Szeretem – válaszolta Kirillov, egyébként eléggé közömbösen.
– Tehát az életet is szereti?
– Igen, szeretem az életet is, de miért kérdi?
– Ha egyszer elhatározta, hogy főbe lövi magát…
– Hát aztán? Minek összekeverni? Más az élet, és más az. Élet van, halál meg egyáltalán nincs.
– Kezd hinni a jövendő örök életben.
– Nem, nem a jövendő örök életben, hanem az itteni örök életben. Van egy bizonyos pillanat, és ha az ember eljut ehhez a pillanathoz, akkor hirtelen megáll az idő, és örökkévalóság lesz.
– Maga reméli, hogy eljut ahhoz a pillanathoz?
– Igen.

246. oldal


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Lev Tolsztoj: Feltámadás
Vladimir Nabokov: Lolita
Hamvas Béla: Karnevál
Lev Tolsztoj: Hadzsi Murat
Robert Musil: Törless iskolaévei
Lev Tolsztoj: Kreutzer szonáta / Családi boldogság
James Joyce: Ulysses
Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Régimódi földesurak
Vlagyimir Galaktyionovics Korolenko: Maruszja