Megalázottak ​és megszomorítottak 47 csillagozás

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Megalázottak és megszomorítottak Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Megalázottak és megszomorítottak Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Megalázottak és megszomorítottak Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Megalázottak és megszomorítottak Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Megalázottak és megszomorítottak

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Valkovszkij ​herceg jószágigazgatójának lánya Natalja és a herceg fia Alekszej között szenvedélyes szerelem szövődik. Ám Natalja se nem gazdag se nem előkelő, Valkovszkij herceg számára csak egy „kitartott nő”. Alekszejnek a gazdag gróf lányát, Katyerina Fedorovnát kell feleségül vennie, hogy pénzt vigyen az elszegényedett hercegi familiába. Hogy tönkre tegye Natalja családját a herceg, lopással vádolja jószágigazgatóját és elűzi a birtokról. Az önérzetében sértett Nyikolaj Nyikolajev lányát okolja mindenért és kitagadja. Ványa, Natalja elhagyott vőlegénye, mint fivére istápolja a lányt és követi annak sorsát. De találkozása egy súlyosan szívbeteg, elárvult fiatal lánnyal sötét titok birtokába juttatja. S bár a herceg ördögi tervvel áll elő, valójában nem kell már semmit tennie: az emberi gyengeség, a hiúság, a gyávaság a hazugság és a képmutatás megteszi a magáét. Megtöri, megalázza és megszomorítja a történet szereplőinek szívét. Vesztesekét és a győztesekét egyaránt…… (tovább)

Eredeti cím: Униженные и оскорблённые

Eredeti megjelenés éve: 1861

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Közművelődési könyvtár

>!
Európa, Budapest, 1963
340 oldal · Fordította: Institoris Irén
>!
Révai, Budapest
412 oldal · Fordította: Szabó Endre

Kedvencelte 9

Most olvassa 4

Várólistára tette 45

Kívánságlistára tette 15


Kiemelt értékelések

>!
Zsuzsi_Marta P
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Megalázottak és megszomorítottak

Már korábban olvasott művei is meggyőztek arról, Dosztojevszkij a lelkek igazi mestereként kiváló érzékkel és bámulatos éleslátással jeleníti meg szereplői lelki alkatát és sorsát – ebben az alkotásában mindez még inkább megerősítést nyert.
Mennyire összetett az emberi lélek, mennyi sebet hordoz némán, éveken át magában, mennyi szó, esemény hagy fájdalmas lenyomatot benne, mely további sorsában meghatározó kísérőként van jelen.

A bizalom, a barátság, a feltétlen szeretet, szerelem buborék, holnapra szertefoszlik, felváltja a csalódás, fájdalom és reményvesztettség. De lehet – e mindebből kiút, ha van erő és elszántság szembenézni a múlttal, az elkövetett bűnökkel és megbocsátani?

Az elbeszélő, az író Ivan Petrovics kitartó szerelme, őszinte rajongása Natasa iránt, mely a történet alapmotívuma, számomra másodlagos, szinte eltörpült a kis Jelena, Nelli hányatott élete, megpróbáltatásai mellett. Mélyen megindító, amint fény derül a gyerekként átélt szörnyűségekre, mintegy magyarázatot is adva ambivalens viselkedésére. Számomra az ő alakja volt meghatározó, nagyon bíztam életének jobbá válásában…

A mesterien felépített, kezdetben két szálon futó, majd nagyon is összefüggő cselekmény fordulatos, izgalmas, megható és megindító egyben; a párbeszédeket éreztem néha kicsit elnyújtottnak, túlírtnak, de mindez mit sem rontott az olvasmányélményen.

>!
Azazello
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Megalázottak és megszomorítottak

Az egyik legszebb könyv, amit életemben olvastam. Annak ellenére, hogy a későbbi regényekhez képest még kevésbé kiforrott (ezt azért írom, mert nem tudom hirtelen máshogyan megfogalmazni, holott nem kiforrottságról van szó, inkább a történetvezetésben néhol éreztem valamit, amit sem A Karamazov testvérekben, sem az Ördögökben, sem A félkegyelműben nem éreztem ennyire), ott van benne szinte minden, amit magam előtt látok, amit érzek, ha kimondom magamban ezt a nevet: Dosztojevszkij. Először is imádom azt, amilyen tereket látok, ha olvasom. A sötét zugok, a félhomály, az egyszerű berendezések (a sötét szoba közepén egy asztal, mellette szék, az asztalon a kenyérhéj és egy gyertya, például), a bennük élő jellegzetes alakok (mindig a beteg, mindig az őrült, mindig a szegény és árva, mindig a szenvedő, a kitaszított), minden eddig általam megismert regényében ugyanolyan színnel, ugyanolyan erőteljesen jelennek meg.
A szereplők kapcsán is azt tudom mondani, hogy a későbbi regényekben árnyaltabb karakterekkel találkozunk, itt még több szereplő is el van túlozva, abban az értelemben, hogy túlságosan direkt módon hozza vagy a rosszat, vagy a jót, vagy az együgyű jóságost, aki bizony ügyefogyott és mamlasz, a regény Aljosájáról beszélek, akinél sokkal jobban megírt gyermek a későbbi Miskin herceg, a „félkegyelmű” maga.
Viszont ez a történet egyszerűen gyönyörű, szívszaggató.

>!
bratan P
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Megalázottak és megszomorítottak

Elfogult vagyok Dosztojevszkijjel minden tekintetben.

Ez az első nagy regénye, és valószínűleg – ha még egyáltalán olvassák középiskolában – valahogy jobban bejönne a középiskolásoknak, mint a Bűn és bűnhődés. Olyan ez egyrészről mint egy francia romantikus regény – másrészről azonban egészen más azokkal a pszichológiai ábrázolásokkal, amikkel az író élt. Tetszett az, hogy a társadalom egészét „kinyitja” – bepillantást nyerhetünk a főúri fogadások világába éppen úgy, mint a lebujokba is.

Nekem roppantul tetszett, s valószínűleg mindenkinek, aki szereti a fordulatos (bár azért szerintem kiszámítható) cselekményű regényeket a Dosztojevszkij más regényeiben sokkal markánsabban jelen levő mélységekkel együtt.

>!
Bubuckaja P
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Megalázottak és megszomorítottak

Ez az értékelés érdekes lesz, talán szentségtörő is.
Elsőnek az volt a költői kérdésem, hogy illik-e egy ilyen könyv Dosztojevszkijhez? De mivel csak a Bűn és bűnhődést és a Feljegyzések a holtak házábólt olvastam, így nem tudhatom milyen a többi D. könyv, de én nem ilyennek képzeltem el, az előző két tapasztalatom alapján.
A regény lekötött és idegesített is egyszerre. Olyan volt, mint egy szappanopera (én kérek elnézést). Egyetlen személy nem szenvedett Ványa, mert még erre se adtak neki időt. A többiek semmit nem csináltak egész nap csak szenvedtek. Idegesítettek a túlzott érzelemkitörések, a nagy szeretet és gyűlölet rohamok, hogy mindenki tiszta szívből megszeretett mindenkit és még sorolhatnám. Aljosától a falra másztam. Megoldottam volna az egész társaság problémáját, elküldtem volna őket dolgozni valami krumpliföldre, oszt nem lett volna idejük szenvedni! Egyszerűen unatkoztak! Szóval mesterkélt volt, túljátszott (mint egy szappanopera). Az elbeszélés stílusa is csak erősített ezen.
De mégis izgalmas és olvastatja magát. (mint egy szappanopera, muszáj megnézni a következő részt)
És, hogy miért is idegesített? Ványa szavait veszem át: Nem értem az ilyen szerelmet!

2 hozzászólás
>!
eMeR
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Megalázottak és megszomorítottak

Könnyebb olvasmány, mint a Bűn és bűnhődés, sokkal pörgősebb. Izgalmas és lendületes.

>!
ppeva P
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Megalázottak és megszomorítottak

Nagyon tetszett. Szeretem Dosztojevszkij lélekrajzait. Mint egy pszichológus! És olyan nagyon orosz.
Institoris Irén fordításában olvastam, a fordítás is nagyon jó és gördülékeny.

>!
Hyperion P
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Megalázottak és megszomorítottak

Engem személy szerint magával ragadott és meghatott a történet. Pontosabban a kislány sorsa. A „pétervári pokol”, a korabeli Oroszország realista ábrázolása. Kissé elfogult vagyok Dosztojevszkijjal, még inkább, mint a számomra amúgy is kedvelt oroszokkal.
Csak ajánlani tudom, de nem amolyan nyári strandolós könyv.A komoly odafigyelést és a részletek mögé rejtett jellemábrázolását érdemes megfigyelni. Mindenkinek ajánlom.

>!
bagett
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Megalázottak és megszomorítottak

Nekem ez tetszett a legjobban, mert azt mutatja, amiről látszik, h milyen a Dosztojevszkij könyv: sötét padlásszobák, nincstelenség, üres teák, forró láz, és megváltani akarás.


Népszerű idézetek

>!
ilu_milu

Tavaly március huszonkettedikén este igen furcsa eset történt velem. Naphosszat a várost jártam lakás után. A régi nagyon nedves volt, s én akkoriban már csúnyán köhögtem. Ősszel el akartam költözni, de kihúztam tavaszig. Egész nap nem akadtam megfelelőre. Először is különálló lakást kívántam, nem albérletit, másodszor, ha csak egy szobát is, de okvetlenül tágasat, és természetesen minél olcsóbbat. Észrevettem, hogy a szűk lakás még a gondolkodást is akadályozza. Én, amikor elgondoltam jövendő elbeszéléseimet, mindig szerettem fel-alá járkálni a szobában. Itt jegyzem meg, hogy számomra általában kellemesebb volt elgondolni műveimet és elábrándozni megírásukon, mint a valóságban megírni őket, de igazán nem lustaságból. Akkor vajon miért?

(első mondat)

>!
Berserker

Most mindent le akarok írni, s ha nem eszeltem volna ki ezt a foglalatosságot, azt hiszem, meghalnék bánatomban. A közelmúlt élményei néha fájdalmasan, gyötrően izgatnak. Tollam alatt megnyugtatóbb, kiegyensúlyozottabb jelleget öltenek majd, s nem hasonlítanak annyira a lázálomra, lidércnyomásra. Így vélem. Már maga az írás mechanizmusa megnyugtat, lehűt, felébreszti bennem régebbi írói szokásaimat, az elfoglaltság leköti emlékeimet és a beteges álmokat…

15. oldal

>!
Norpois 

Ön mindennél jobban szereti Aljosát, tehát az ő boldogságát is mindennél többre kell tartania; következésképpen el kell válniuk.

>!
herlil

A húsz perc alatt először is megiszom egy Csinszkij admirálist, felhajtok egy nyírfapálinkát, aztán egy gabonapálinkát, aztán egy narancsot, aztán egy parfait amour-t, aztán kitalálok még valamit. Iszom, testvér!

129. oldal (Magyar Helikon, 1970)

>!
Berserker

Csak annyit mondok, légy becsületes, Ványa, az a fő: becsületesen élj, és ne hordd fenn az orrodat! Széles út van előtted. Szolgáld az ügyedet becsülettel; hát ezt akartam mondani!

31. oldal

>!
Norpois 

Megérezte, milyen élvezet őrülten szeretni és fájdalmasan gyötörni azt, akit szeret az ember, éppen azért, mert szereti, s talán ezért is sietett elsőnek odavetni magát áldozatul.

>!
Norpois 

Komor história volt ez, egyike azoknak a komor és fájdalmas történeteknek, amelyek gyakran, de észrevétlenül, szinte titkon zajlanak le a zord pétervári ég alatt, a hatalmas város rejtett, sötét zugaiban, az élet bolond kavargásában, elvakult önzés, összeütköző érdekek, sivár kicsapongás, titkolt bűnök közepett, ennek az egész értelmetlen és abnormális életnek keserves poklában…

>!
Norpois 

Megfosztottam volna attól az élvezettől, hogy csakis miattam legyen boldogtalan, és egész életében átkozzon. Higgye el, barátom, az ilyesfajta boldogtalanságban szinte mámorító az a tudat, hogy tökéletesen igazunk van, és nagylelkűen cselekedtünk, s teljes joggal nevezzük gazembernek a megbántónkat.


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Charles Dickens: Szép remények
Jókai Mór: Az arany ember
Charles Dickens: Great Expectations
Charles Dickens: Nagy várakozások
Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Holt lelkek
Leo Tolstoy: Anna Karenina
Victor Hugo: A nyomorultak
Charles Dickens: Oliver Twist (angol)
Charles Dickens: Dombey és fia
Charles Dickens: David Copperfield (német)