Bűn ​és bűnhődés 2257 csillagozás

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés

Dosztojevszkij emberbarátsága nem filantrópia, állásfoglalása nem elfordulás a küzdéstől. Dosztojevszkij egészen, ízig-vérig társadalomhoz forduló művész, ez élteti túl a maga korán, s ez viszi közel megrendítő művét, a Bűn és bűnhődést a ma emberéhez.
Ez a regény a mély ellentmondásokkal küzdő s meghasonlott lelkű géniusz legzártabb, legművészibb gonddal szerkesztett alkotása. Nyilván ez a körülmény magyarázza, hogy világszerte a Bűn és bűnhődés lett életműve legismertebb darabja.
A páratlan lélekábrázolás, az emberi jellemek szuggesztív erejű rajza, a magával ragadó stílus, a mesteri kompozíció, a kapitalista nagy város sikátorainak, piszkos bérkaszárnyáinak, fojtott levegőjű odúinak szorongatóan hiteles képe az írásművészet halhatatlan alkotásai közé emeli ezt a művet. A „detektívregényből” így lesz klasszikus remek, minden idők egyik legmegrázóbb lélekrajzregénye.

Eredeti megjelenés éve: 1866

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Európa Diákkönyvtár Európa · A Világirodalom Remekei Európa · Horizont könyvek Kriterion · Európa Zsebkönyvek Európa · Európa Diákkönyvtár Európa · A világirodalom klasszikusai Kossuth · Orosz Remekírók Európa · Klasszikus Regénytár (kék) Révai · Klasszikus Regénytár Révai · A világirodalom klasszikusai · Matúra klasszikusok Ikon · Európa Diákkönyvtár Európa · Olcsó Könyvtár Szépirodalmi · Dosztojevszkij művei Magyar Helikon

>!
Európa, Budapest, 2023
496 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635046836 · Fordította: Soproni András
>!
Európa, Budapest, 2023
736 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634059011 · Fordította: Görög Imre, G. Beke Margit
>!
558 oldal · ISBN: 9786158193139

46 további kiadás


Enciklopédia 46

Szereplők népszerűség szerint

Rogyion Romanovics Raszkolnyikov · Szonya (Szofja Szemjonovna Marmeladova) · Dmitrij Prokofjics Razumihin · Dunya (Avdotya Romanovna Raszkolnyikova) · Arkagyij Ivanovics Szvidrigajlov · Porfirij Petrovics · Katyerina Ivanovna · Aljona Ivanovna · Andrej Szemjonovics Lebezjatnyikov · Ilja Petrovics · Lizaveta Ivanovna · Mikolaj Gyementyev · Nasztaszja Petrovna · Pjotr Petrovics Luzsin · Pulherija Alekszandrovna · Szemjon Zaharovics Marmeladov

Helyszínek népszerűség szerint

kerületi kapitányság


Kedvencelte 833

Most olvassa 238

Várólistára tette 981

Kívánságlistára tette 521

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

Łaetitia>!
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés

Nem bírok elszakadni tőle. Vele vagyok éjjel-nappal, ágyban párnák közt, a suliban a pad alatt, a menzán kaja mellett, kimegyek vele a parkba is. Ha rá gondolok felgyorsul a szívverésem és érzem, ahogy az ereimben dübörögve száguldozik a vér. Már kiugranék miatta az ablakból. Lassan harmadik hete együtt vagyunk és most már ki merem mondani: teljes szívemből szeretlek és utállak Rogyion Romanovics Raszkolnyikov, te ambivalens ruszki lekvár.

12 hozzászólás
Karinthy>!
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés

A bűn vajon relatív? Lelkiismeretünk teszi azzá?
Elmenekülhetünk saját emberi természetünk elől?
Van jogunk mások élete és sorsa felett dönteni?

Lélektani regény, melyben alapvető sorskérdéseket boncolgat az író.
Végül az igazság és az emberi természet törvényei kerekednek felül.

Mert Dosztojevszkij szerint „ nincs boldogság a kényelemben, a szenvedés a boldogság ára.”

Mert a lélek mégis vétót kiált.

Csillagos ötös súlyos és letehetetlen olvasmány!

1 hozzászólás
reccs P>!
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés

Azt hittem 700 oldalon keresztül főhősünk nyavalygását olvashatom majd, aki egyébként egy megátalkodott sötét tekintetű baltásgyilkos. Szerencsére tévedtem, egyáltalán nem erről van szó. Helyette rengeteg érdekes karakter, történetszál, korrajz, társadalomábrázolás és persze nagy gondolatok, eszmék kerülnek elő. A regény fő kérdése, hogy át lehet-e lépni a társadalmi normákat? Ekörül vonultatja fel a szereplőket, akik mind egy-egy eszmét, egy-egy gondolkodásmódot képviselnek. Egyszerre felkelti az érdeklődést mindenki nézőpontja iránt, és közben valahogy el is távolít tőlük. A történeteikből ismerhetjük meg a múltjukat, jellemüket, világképüket, és ezek fűződnek össze Raszkolnyikov kísérletével, hogy spoiler
Az első 100 oldal érdekes volt, aztán kezdtem megijedni, hogy sose fogom befejezni, mert ha nem is unom, de bosszant, nem szeretem az antihősöket, akiknek nem remélhetek boldog befejezést. De valahol a 200. oldalnál elhangzott egy párbeszéd, ami új lendületet adott, és ki is tartott a végéig. Hihetetlenül olvastatja magát, pedig a fő cselekményt egy novellában is össze lehetne foglalni, tehát a maradék pár oldal filozofálgatás, embertípusok, nagy eszmék szembeállítása egymással. Ami külön tetszett, ahogy Dosztojevszkij a nőkhöz áll ebben a regényben. Emberek, és nem csak nők. Szonya, Dunya, Katyerina Ivanovna mind nagyon kidolgozott szereplők egy-egy érdekes történetszállal. Egyébként pedig minden szereplő van olyan érdekes, hogy érdekeljen a története.

Ne hagyjon senkit elrettenteni, hogy hosszú, hogy orosz realizmus, hogy filozofikus eszmeregény, hogy sokan félbehagyják és rosszakat mondanak róla… Dosztojevszkij zseniális író volt, és pontosan tudta (vagy csak érezte), hogyan kell elérni, hogy több száz oldalon és több száz éven keresztül lekösse és maradandóan elgondolkodtassa az olvasóit.

Timár_Krisztina I>!
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés

A krimi, amelyikben még a gyilkosság előtt megtudjuk, ki a gyilkos, mindenki mindenből óriási drámát csinál, a helyszín pedig a Szentpétervár nevű pokol. Ott lehet a legkiterjedtebb diskurzusokat folytatni az igazságról. Mármint a pokolban.

Bizony, Szentpétervár a pokol. De minimum a mitikus alvilág. Amikor pedig az ember erre rájött, akkor máris végtelenül izgalmas helynek tekintheti, ahol nagyon sok fontos dolog kiderülhet. Ha az ember ugyanis már egyszer (legalábbis jelképes értelemben) meghalt, akkor egyúttal rengeteg ideje lett magában és hangosan is elmélkedni, oldalakon keresztül dialógusokat folytatni más halottakkal, és mivel halottnak hazudni nem érdemes, hamar előkerül az igazság is. Mindjárt minimum hatféle.

Részletes értékelés a blogon:
https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/2023/01/06/alvilagjar…

>!
Európa, Budapest, 1981
662 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630720477 · Fordította: Görög Imre, G. Beke Margit
pannik>!
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés

Hidegrázós, idegeket felborzoló, nehéz olvasmány.
Azt gondolom, többszöri próbálkozás után, kezdem Dosztojevszkij nagyságát meglátni, megérteni, értékelni.
Ettől a könyvtől is féltem, nem csak azért mert óriás klasszikus, hanem azért is mert Dosztojevszkij írta, és még azért is mert a címe valami mély, elvont, filozofikus boncolgatást sejtetett velem. (Ebben azért van is valami, nem teljesen volt alaptalan a sejtelmem).
Meg kell mondanom Raszkolnyikov tettének indító oka még így végig olvasva sem kristályosodott ki előttem teljesen, de végül is mindegy, nagy vonalakban értem (azt hiszem) ami elegendő.
A szereplők a nagy Oroszország korabeli nyomorúságának legmélyén vergődnek. Vívódásaik nem csak az éhezés, fázás és nincstelenség, hanem a belső értékek ilyen körülmények közötti megtartása körül is forognak. A lecsúszott orosz nemesség kínlódásainak és a nagy tettek elvégzéséhez szükséges áldozatok meghozatalának minden részletét megismerhetjük olvasás közben. Elmerülhetünk a főhős lelkének legmélyében, valamint még néhány hozzátartozója, barátja és üldözői is megmutatják gondolataik, saját vívódásaik mélységeit.
A regény eseményei lassú folyásúak, egy helyben és kis körben toporgunk, majd apró lépésekkel bukdácsolunk előre. A végkifejlet lassan teljesedik be.
A bűn és a bűnhődés elválaszthatatlanok, a bűn tett azonnal hozza magával hitvesét a bűnhődést. Megjárjuk ezt az utat Raszkolnyikovval, zseniális megfogalmazások és epizódok, talán még ezeknél is jobb mellékszereplők és élethelyzetek tárulnak fel. Szonja és családja nyomorúsága a legszívbemarkolóbb nekem, nevelőanyja szerencsétlensége és az ő óriási áldozata torokszorító.
A végkifejlet kicsit enyhíti a regény során fenntartott feszültséget, ad egyfajta feloldozást, de a korabeli, orosz emberek nyomorúságából kapott dózis ezt követően is nyomasztva rajtunk marad. Erre ugyanis nem tud az író sem feloldást, sem enyhítést adni.

dagikám>!
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés

Második könyvem az írótól, és azt kell mondjam nem okozott csalódást, sőt teljesen magával ragadott.Ez a mű sokkal jobban tetszett, mint a Karamazov-testvérek.
Egy fiatal férfi, Raszkolnyikov, lelki vívódásait kísérhetjük figyelemmel, miután gyilkosságot követ el. Nem tudja feldolgozni, örlődik. Napról, napra, óráról órára változik az álláspontja a környezete hatására.
A címe ellenére nem volt filozofálgatás a könyvben, és emiatt nőtt a szívemhez. Sosem gondoltam volna, hogy ennyire magával tud rántani egy orosz regény, de ez a könyv mindenképp kedvenc lett és újraolvasós.

1 hozzászólás
szelesteirita>!
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés

„Nem előtted borultam le, az ember töméntelen szenvedése előtt borultam le…”

A Bűn és bűnhődéssel viszonylag hosszú történetem van most már. Gimnazistaként olvastam kétszer (pár év kihagyás volt a két olvasás között), és arra emlékszem, hogy a nagy gondolatokat vágyó lelkem, amelyik égni akart és tudott eszmékért, teljesen el volt varázsolódva. És itt egy kis gondba ütközök, mert ennél jobban nem tudok visszaemlékezni. Semmi konkrétum, csak egy nagy lelkesültség maradt meg.

Ezek után, 16-18 évvel később most megint itt vagyok. És bizton állíthatom: nagy klasszikusokat időnként bizony újra kell olvasni. Egészen elementáris erővel szólt most hozzám Dosztojevszkij Raszkolnyikov lelkén és tettein keresztül. Felnőtt fejjel, az ifjúság lelkesültségét és hevességét kicsit elengedve most a következőket adta nekem ez a történet.

Sokmindenről szól, agyonelemezhető: ember feletti emberek, némi Nietzsche áthallás, a törvény felettiség, a bűn relativizálása, a pszichológia, jogrendszer, a kis emberek tettei, a történelem mozgatórugói, igen, ezek mind-mind benne vannak. Ami engem most mégis megszólított és olyan mélyen, hogy az olvasás óta nem ereszt, az annak a gyönyörű meséje, hogy az ember mennyire társas lény. A lelkiismeretében is már ez az egymásra utaltság szólal meg: Raszkolnyikov sem viseli a bűnét, meg kell osztania azt valakivel. Ez, és a bűnből való lehetséges menekülés, vagyis a megbánás utáni új élet egy igaz kapcsolatban – ez nekem most a világ legmegnyugtatóbb dolga. Az ember persze gondolhat, érezhet, loboghat és eléghet nagy dolgokért. Mindeközben az igazi élet csak a te és én kapcsolatban létezik. Ez a viszonyrendszer ad alapot az élethez, segít élni és túlélni. A bűnbánat rögös és sokszor fájdalmas útját is. Mindannyian erre vágyunk, ez az út, amerre megyünk.

Raszkolnyikov szenvedése, lázálmai, elmélkedései mind ide vezetnek. Ez a válasz az életre. És én azt mondom, olvassatok Dosztojevszkijt, mert ezt úgy mutatja be, ahogy csak kevesen tudják!

2 hozzászólás
gabiica P>!
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés

Wow. Meglepően nagyon tetszett. Olvastatta magát, végig fenntartotta az érdeklődésemet, ma szinte le sem tudtam tenni. Klasszikusokat félve veszek a kezembe, ugyanis nem mindig van megfelelő hangulatom hozzájuk, de ez most nagyon jókor jött.
Beleégett az egész a tudatomba, nehezen fogok szabadulni tőle, az biztos.
Remekül megírt történet. A nyelvezete egyáltalán nem volt problémás, teljesen érthető.
A történet egy klasszikus formába csomagolt krimi, ami miatt még inkább tetszett. Tökéletesen jelenik meg benne az orosz világ, amitől szintúgy mindig tartok egy kicsit, de ez tényleg nagyon jó volt. Újat nem hiszem, hogy tudnék róla mondani, semmi olyat, amit más már nem mondott el előttem. Nagyon jó volt, ezt bátran ajánlom mindenkinek!

Kabódi_Ella P>!
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés

Rogya, innen a jövőből üzenem, hogy ölni nem fain. Pláne olyan indokkal nem, amivel te tetted. Bármi, ismétlem, bármi más magyarázat jobb lett volna ennél, komolyan mondom. Akkor talán megértettem volna, miért is nyertél a végén megbocsátást. Hiszen meg se bántad a tetted, egyetlen pillanatra se! Téged is valaki más bűnbánata váltott meg.

Érdekes és felemelő a bibliai párhuzam egy kényszerből prostituálódott fiatal lánnyal, mert ebben van valami mélyebb, valami igaz. Bár azt továbbra sem értem, miért nevezzük bukottnak azt, aki nem követett el bűnt. Szonya egyértelműen a legtisztább lélek az egész regényben.

Mindenesetre a filozófia része számomra túl fajelméletesre, a megoldás a végén meg túl keresztényire sikeredett. Itt ez a jóságos, önzetlen, ártatlan női alak, aki korántsem ostoba, mégis vállalja a száműzetést, a megaláztatást, csak hogy egy rideg, számító vadidegent megválthasson vele. Látom ebben a hatalmas, diadalmas szépséget, ez mondjuk igaz.

Szonya győzelmének őszinte szívvel örülök tehát, Rogya meg kénytelen beérni azzal, hogy az ő megmenekedését kelletlenül elviselem. Gondolom, őt ez éppen annyira nem bántaná, mint ahogy nem bántotta az se, hogy baltával legyilkolt két embert. Nem pénzért, éhségből vagy kényszerből tette, hanem hogy megtudja, milyen ember is ő. Megtudtuk mind, ám míg engem ez elborzasztott, őt inkább csak dühítette. Csalódott volt, dühös, kiábrándult, dölyfös, mert megbukott az elmélete, de a bűnbánat az valahogy végig messze elkerülte.

A bűnhődés az én fejemben egészen másként zajlana le, de én se Dosztojevszkij nem vagyok, se földi angyal, aki hisz az ember alapvető jóságában mindenek felett. Rogya, Rogya, csak egy picike lelkifurdalást éreztél volna, egy szemernyit, hogy legalább szánni tudnálak! Hisz a bűnhődés és a megváltás enélkül mégis mennyit ér?

„Szánjon meg bennünket az, aki mindnyájunkat megszánt, aki megért mindent és mindeneket, ő az egyedüli, egyedüli bíró.”

7 hozzászólás

Népszerű idézetek

gb_>!

Mindenki azt gondol magáról, amit akar, és az él a legvidámabban, aki mindenkinél jobban be tudja csapni saját magát.

BZsofi P>!

– Hm… így van az… kezünkben tartjuk a sorsunkat, és minden kicsúszik a markunkból, csak azért, mert gyávák vagyunk… Igen, ez alapigazság…Érdekes, hogy mitől fél a legjobban az ember: az új lépéstől, az új, lényeges szótól.

6. oldal (Európa, 1993)

Kapcsolódó szócikkek: félelem
tgorsy>!

Az ember, amilyen aljas, mindent megszokik

29. oldal (Kriterion, 1973)

Ftuner>!

Van úgy, hogy találkozunk valakivel, talán sose láttuk addig, de alighogy rápillantunk, érdekel, mielőtt egy szót is váltottunk volna.

13. oldal

Exupéry>!

Nincs a világon nehezebb, mint őszintének lenni, és nincs könnyebb, mint hízelegni.
Ha az őszinteségben csak egyetlenegy hang hamis, már megvan a disszonancia, és azzal együtt a botrány.
De ha a hízelgés végig, az utolsó hangig hamis, akkor is kellemes, akkor is élvezettel hallgatják.
Sekélyes élvezet, de élvezet. És bármilyen vaskos a hízelgés, legalább a felét elhiszik. Ebben a tekintetben aztán mindegy, hogy milyen társadalmi rétegből való, és a műveltség milyen fokán áll valaki.

tgorsy>!

Hitvány az ember… és hitvány, aki emiatt hitványnak mondja

159. oldal (Kriterion, 1973)

Frank_Waters I>!

Mindennek van határa, és ezt veszedelmes átlépni, mert ha egyszer átléptük, nincs visszatérés.

Negyedik rész, 2. (Pjotr Petrovics)

Kapcsolódó szócikkek: Pjotr Petrovics Luzsin
9 hozzászólás
nola P>!

…kezünkben tartjuk a sorsunkat, és minden kicsúszik a markunkból, csak azért, mert gyávák vagyunk…

czegezoltanszabolcs>!

A hazugságot szeretem. A hazugság az ember egyetlen kiváltsága a többi élőlény felett. A hazugság vezet el az igazsághoz! Hazudok, tehát ember vagyok. Egyetlen igazságot se fedeztek fel úgy, hogy előbb tizennégyszer vagy száztizennégyszer ne hazudtak volna. És ez tiszteletre méltó, alapjában véve. De mi még hazudni se tudunk a magunk eszével! Hazudj a magad módján, és megcsókollak érte. A magam módján hazudni majdnem többet ér, mint más nyomán igazat mondani. Az első esetben ember vagy, a másodikban csak szajkó.

267. oldal

1 hozzászólás

Említett könyvek


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe
Vladimir Nabokov: Lolita
Charles Dickens: Nagy várakozások
Oscar Wilde: Dorian Gray képmása
Charles Dickens: Szép remények
Zola Emil: Az emberi dúvad
James Joyce: Ulysses
Mario Puzo: A Keresztapa
Albert Camus: Az idegen
Charles Dickens: Nickleby Miklós élete és kalandjai