Bűn ​és bűnhődés 1584 csillagozás

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés

Dosztojevszkij ​számára – írja Rosa Luxemburg, a forradalmár asszony – »kizökkent az idő«, amikor látta, hogy egyik ember megölheti a másikat. Nem lelheti békéjét, mert ismeri azt a felelősséget, amely ezért a szörnyűségért valamennyiünket terhel. Aki csak egyszer is átélte az ő Raszkolnyikovját… az többé sohasem rejtőzhet el a maga csigaházacskájába, a filiszterség és az önhitt egoizmus tojáshéjába…"
A Bűn és bűnhődés a mély és tiszta szellemű, de ellentmondásokkal küzdő s meghasonlott lelkű géniusz legzártabb, legművészibb gonddal szerkesztett alkotása. Talán ezzel magyarázható, hogy világszerte a Bűn és bűnhődés lett életműve legismertebb darabja. A páratlan lélekábrázolás, az emberi jellemek szuggesztív erejű rajza, a magával ragadó stílus, a mesteri kompozíció, a kapitalista nagyváros sikátorainak, piszkos bérkaszárnyáinak, fojtott levegőjű odúinak szorongatóan hiteles képe az írásművészet halhatatlan alkotásai közé emeli művét. A „detektívregényből” így lesz klasszikus… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1866

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Európa Diákkönyvtár, A Világirodalom Remekei, Horizont könyvek, Európa Zsebkönyvek, Európa Diákkönyvtár, A világirodalom klasszikusai, Orosz Remekírók, Klasszikus Regénytár (kék), Klasszikus Regénytár, A világirodalom klasszikusai

>!
Európa, Budapest, 2018
736 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634059011 · Fordította: Görög Imre, G. Beke Margit
>!
Európa, Budapest, 2018
736 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634059226 · Fordította: Görög Imre, G. Beke Margit
>!
Syllabux, 2016
464 oldal · ISBN: 9786155296918 · Fordította: Soproni András

32 további kiadás


Enciklopédia 28

Szereplők népszerűség szerint

Rogyion Romanovics Raszkolnyikov · Szonya (Szofja Szemjonovna Marmeladova) · Dmitrij Prokofjics Razumihin · Arkagyij Ivanovics Szvidrigajlov · Porfirij Petrovics · Dunya (Avdotya Romanovna Raszkolnyikova) · Aljona Ivanovna · Andrej Szemjonovics Lebezjatnyikov · Ilja Petrovics · Katyerina Ivanovna · Lizaveta Ivanovna · Mikolaj Gyementyev · Nasztaszja Petrovna · Pjotr Petrovics Luzsin · Pulherija Alekszandrovna · Szemjon Zaharovics Marmeladov

Helyszínek népszerűség szerint

kerületi kapitányság


Kedvencelte 605

Most olvassa 157

Várólistára tette 690

Kívánságlistára tette 283


Kiemelt értékelések

>!
Łaetitia
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés

Nem bírok elszakadni tőle. Vele vagyok éjjel-nappal, ágyban párnák közt, a suliban a pad alatt, a menzán kaja mellett, kimegyek vele a parkba is. Ha rá gondolok felgyorsul a szívverésem és érzem, ahogy az ereimben dübörögve száguldozik a vér. Már kiugranék miatta az ablakból. Lassan harmadik hete együtt vagyunk és most már ki merem mondani: teljes szívemből szeretlek és utállak Rogyion Romanovics Raszkolnyikov, te ambivalens ruszki lekvár.

7 hozzászólás
>!
gabiica P
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés

Wow. Meglepően nagyon tetszett. Olvastatta magát, végig fenntartotta az érdeklődésemet, ma szinte le sem tudtam tenni. Klasszikusokat félve veszek a kezembe, ugyanis nem mindig van megfelelő hangulatom hozzájuk, de ez most nagyon jókor jött.
Beleégett az egész a tudatomba, nehezen fogok szabadulni tőle, az biztos.
Remekül megírt történet. A nyelvezete egyáltalán nem volt problémás, teljesen érthető.
A történet egy klasszikus formába csomagolt krimi, ami miatt még inkább tetszett. Tökéletesen jelenik meg benne az orosz világ, amitől szintúgy mindig tartok egy kicsit, de ez tényleg nagyon jó volt. Újat nem hiszem, hogy tudnék róla mondani, semmi olyat, amit más már nem mondott el előttem. Nagyon jó volt, ezt bátran ajánlom mindenkinek!

>!
Karinthy P
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés

A bűn vajon relatív? Lelkiismeretünk teszi azzá?
Elmenekülhetünk saját emberi természetünk elől?
Van jogunk mások élete és sorsa felett dönteni?

Lélektani regény, melyben alapvető sorskérdéseket boncolgat az író.
Végül az igazság és az emberi természet törvényei kerekednek felül.

Mert Dosztojevszkij szerint „ nincs boldogság a kényelemben, a szenvedés a boldogság ára. ”

Mert a lélek mégis vétót kiált.

Csillagos ötös súlyos és letehetetlen olvasmány!

>!
kalypso
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés

Elég nagy szégyen, hogy orosz szakosként csak tavaly kezdtem el ismerkedni Dosztojevszkij nagyregényeivel, s talán még ennél is kellemetlenebb a tény, hogy mind a mai napig fogalmam sincs róla, hogy olvastam-e már korábban ezt a kötetet, vagy csak a kötelező tanulmányok, órai megbeszélések hatására ragadtak meg a fejemben a cselekmény apró morzsái, melyek összekavarodtak Stendhal Vörös és feketéjével. Végül arra a következtetésre jutottam, amennyiben korábban már olvastam, nagyobb hatással kellett volna lennie rám, mint ez alkalommal, ami pedig elég lehetetlennek tűnik. Ugyanakkor minden rosszban van valami jó: soha semmi nem adja vissza azt az érzést, amikor az ember először olvas el egy jó regényt, mi több, néha azt kívánom, bár feledhetném a kedvenceimet, hogy az élmény teljes tisztaságával, teljes erejével taglózzon le újra meg újra, minden korábbi tapasztalat és a rárakódó asszociációk mocska nélkül. Mivel azonban a feledés adományát tartalmazó kapszulát még nem dobták piacra, a második olvasás már valószínűleg nem lesz ilyen, nyugtat azonban a tudat, hogy van még mit olvasnom Dosztojevszkijtől.

Ami magát az írót és a regényt illeti, Dosztojevszkij zseniális abban, amit művel. A regénnyel, a hőseivel, az olvasóval egyaránt. Minden egyes szava helyén van, s minden egyes szóval bővül a rácsok száma az olvasó körül, aki az utolsó pillanatban ébred rá, hogy menthetetlenül rászedték. Nem úgy csal kelepcébe, ahogyan Csehov teszi, ügyeskedéssel és ravaszsággal, Dosztojevszkij egyszerűen befalazza az olvasót, amíg az rejtegetni próbálja magát, mert az az érzése, hogy egy régen halott író a sorain keresztül még mindig belelát a lelkébe. (Ha tudná ezt, biztosan jót kacagna most rajtam odaátról.) A legszebb az, hogy egy pillanatra se képzeltem magam egyik főhős helyébe sem, mégis mélyen átéltem azt a poklot, amely rájuk várt. S lehetek túl érzelgős, vagy lehetek ideggyenge, de a regény végére magam is belázasodtam. Ez a olvasmány is egy olyan keserédes pillanat, amit át kell élni az életben legalább egyszer. Megkockáztatom, úgy kellene ezt a könyvet is osztogatni, mint a Bibliát, legyen csak otthon mindenkinek egy, mert ebben a kötetben kis túlzással minden benne van, ami az élethez kell. Szorongatóan jó érzés volt olvasni, kár, hogy másodszorra már nem lesz ugyanolyan. Vagy ki tudja.

6 hozzászólás
>!
Youditta
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés

Mit nem mondtak el/mit nem írtak le erről a könyvről itt a molyon? Mindent és semmit. Mindent annak, aki olvasta, s semmit annak, aki nem. Nem puffogtatom én sem a sokszor leírt mondatokat, de annyit igen, hogy zseniális mű és meghajtom a fejem Dosztojevszkij előtt újra és újra.

10 hozzászólás
>!
Dün SP
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés

Amilyen egyszerűnek tűnt ez a regény a tartalma alapján, pont annyira bizonyult sokrétű és élvezetes olvasmánynak. (Sőt. Ha lehet, még inkább.) Dosztojevszkij karakterábrázolása lenyűgözött, nem csupán Raszkolnyikov tekintetében, de rajongtam például Lebezjatnyikov és Pjotr Petrovics kettősét, Porfirij Petrovics alakját, módszereit, ahogyan a regény végén elment Raszkolnyikovhoz…
Ott volt aztán Rogya és Szonya kapcsolata, volt egy beszélgetésük – emlékszem egy esti vonatút során olvastam –, amiről Jekyll és Hyde jutott eszembe, és az ő musicalbéli hölgypartnereikkel való megnyilvánulásaik.
Ó, és Szvidrigajlov! Az ő figurája olyan ördögi volt, és mégis, urambocsá' szinte szimpatizáltam vele.
Egyáltalán, attól tartok Raszkolnyikov karaktere sem váltott ki belőlem kellő mértékű ellenszenvet, ami nem azt jelenti, hogy egyetértettem volna a módszereivel, de érdeklődve figyeltem az elgondolásait, motivációit, korholtam a körülötte lévőkkel szemben tanúsított bánásmód miatt, aztán pedig hálásan gondoltam rá a jótetteiért.
Igazi bőr alá bújós, gondolatokba férkőzős történet ez, rendkívül emlékezetes és az oroszabbnál is oroszabb.

6 hozzászólás
>!
ÁrnyékVirág
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés

Először tizenhat évesen olvastam, akkor nagyon tetszett. Néhány éve már érik bennem az újraolvasás, valahol sejtettem, hogy most más lesz. Most is nagyon tetszett, de megdöbbentően más volt. Akkor leginkább a Rogya lelkivilágába merültem bele, átéreztem minden gondolatát, jött, hogy sírjak és átkozódjak vele együtt. Most inkább kívülről szemléltem őt, és nagyobb figyelmet kaptak a női szereplők, Szonya és Dunya. És amire első olvasáskor szinte fel se figyeltem, most pedig nagyon élveztem: az apró jellemzések, az orosz lelkivilág bemutatása egy, a történet szempontjéból jelentéktelen párbeszéden keresztül, vagy akár egy asztalon levő tárgyak leírása által. Talán ebben rejlik Dosztojevszkij zsenialitása, hogy egy néhány mondattal képes az ember legfontosabb jellemzőit megrajzolni.
Mikor befejeztem a könyvet, nagyon sok gondolat kavargott bennem. A bűnhődés nincs mindig arányban a bűnnel. A bűn igazából relatív, saját lelkiismeretünk teszi azzá. És talán a legfontosabb üzenete számomra: saját természete elől senki sem menekülhet.

16 hozzászólás
>!
Kiss_Csillag_Mackólány P
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés

Ezt a könyvet is színház miatt vettem a kezembe.
Rettenetesen féltem tőle. Nekünk annak idején ez nem volt kötelező, bár sokáig kacérkodtam a gondolattal, hiszen az oroszok mindig közel álltak hozzám.
Nagy csalódás volt, de szerencsére ez esetben pozitívan csalódtam.
Meglepően könnyen olvasható volt, de egyébként nem is értem, így utólag, hogy miért is féltem tőle.
Hiszen sok orosz írótól olvastam már, és még eleddig egyszer sem csalódtam.
Annak ellenére, hogy könnyen olvasható volt, meg-megálltam útközben, mert a magvas gondolatok, pontosabban inkább a vezérgondolat mély szeget ütött a fejembe.
Valóban van olyan bűn, ami méltányolható csak azért, mert jó cselekedetnek szánom az elkövetéséből származó „hasznot”?
Közben persze felébredt a saját lelkiismeretem, vajon én elég becsületes vagyok-e erre a világra.
Még egy fontos gondolat cikázott sokáig a fejemben az olvasás után, hogy én vajon elmentem volna-e Szibériáig azért a férfiért, akit megvetnek, büntetnek, mert akárhogy is nézzük, bűnös lélek?
Valószínűleg, sőt, biztosan igen.

Nos, a színház?

Ha előbb látom a darabot, soha az életben a kezembe nem veszem a könyvet.
A Vígben láttam, számomra katasztrofális rendezésben, csapnivaló játékkal, és felháborító, dühítő hanggal. A szöveget alig lehetett hallani, viszont a zene, a hangszerek fülsértőek voltak.
spoiler

4 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
gb_

Mindenki azt gondol magáról, amit akar, és az él a legvidámabban, aki mindenkinél jobban be tudja csapni saját magát.

>!
BZsofi +SP

– Hm… így van az… kezünkben tartjuk a sorsunkat, és minden kicsúszik a markunkból, csak azért, mert gyávák vagyunk… Igen, ez alapigazság…Érdekes, hogy mitől fél a legjobban az ember: az új lépéstől, az új, lényeges szótól.

6. oldal (Európa, 1993)

Kapcsolódó szócikkek: félelem
>!
tgorsy

Az ember, amilyen aljas, mindent megszokik

29. oldal (Kriterion, 1973)

>!
Exupéry

Nincs a világon nehezebb, mint őszintének lenni, és nincs könnyebb, mint hízelegni.
Ha az őszinteségben csak egyetlenegy hang hamis, már megvan a disszonancia, és azzal együtt a botrány.
De ha a hízelgés végig, az utolsó hangig hamis, akkor is kellemes, akkor is élvezettel hallgatják.
Sekélyes élvezet, de élvezet. És bármilyen vaskos a hízelgés, legalább a felét elhiszik. Ebben a tekintetben aztán mindegy, hogy milyen társadalmi rétegből való, és a műveltség milyen fokán áll valaki.

>!
Ftuner

Van úgy, hogy találkozunk valakivel, talán sose láttuk addig, de alighogy rápillantunk, érdekel, mielőtt egy szót is váltottunk volna.

13. oldal

>!
tgorsy

Hitvány az ember… és hitvány, aki emiatt hitványnak mondja

159. oldal (Kriterion, 1973)

>!
czegezoltanszabolcs

A hazugságot szeretem. A hazugság az ember egyetlen kiváltsága a többi élőlény felett. A hazugság vezet el az igazsághoz! Hazudok, tehát ember vagyok. Egyetlen igazságot se fedeztek fel úgy, hogy előbb tizennégyszer vagy száztizennégyszer ne hazudtak volna. És ez tiszteletre méltó, alapjában véve. De mi még hazudni se tudunk a magunk eszével! Hazudj a magad módján, és megcsókollak érte. A magam módján hazudni majdnem többet ér, mint más nyomán igazat mondani. Az első esetben ember vagy, a másodikban csak szajkó.

>!
nola P

…kezünkben tartjuk a sorsunkat, és minden kicsúszik a markunkból, csak azért, mert gyávák vagyunk…

>!
Frank_Spielmann I

Mindennek van határa, és ezt veszedelmes átlépni, mert ha egyszer átléptük, nincs visszatérés.

Negyedik rész, 2. (Pjotr Petrovics)

Kapcsolódó szócikkek: Pjotr Petrovics Luzsin
6 hozzászólás

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Vladimir Nabokov: Lolita
Charles Dickens: Szép remények
Charles Dickens: Nagy várakozások
James Joyce: Ulysses
Albert Camus: Közöny
Alekszandr Szergejevics Puskin: Jevgenyij Anyegin
Oscar Wilde: Dorian Gray képmása
Wilde Oszkár: Dorian Gray arczképe
Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe
Émile Zola: Thérèse Raquin