A ​játékos 192 csillagozás

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A játékos Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A játékos Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A játékos Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A játékos Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A játékos Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A játékos Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A játékos Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A játékos Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A játékos

Dosztojevszkij „A játékos” című, 1866-ban írott kisregényében a főhőst ördögi, démonikus erővel ragadja magával két különböző, de intenzitását, lefolyását tekintve nagyon hasonló szenvedély: a szerelmi érzés és a játékszenvedély. A történet előrehaladtával a hősnő iránt érzett vágyat a fiatalembernél olyan értékben váltja fel a rulett iránti szenvedély, hogy követhetetlenné válik: meddig tart az élet, és hol kezdődik a játék. A játék életté válik, az élet pedig játékká.

A játékos naplója címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1866

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Közművelődési könyvtár Révai · Klasszik Alinea · Helikon Zsebkönyvek Helikon · Olcsó Könyvtár Szépirodalmi

>!
Helikon, Budapest, 2021
240 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634797432 · Fordította: Devecseriné Guthi Erzsébet
>!
Alinea, Budapest, 2012
208 oldal · ISBN: 9789639659926 · Fordította: Szabó Endre
>!
Fapadoskonyv.hu, Budapest, 2012
196 oldal · ISBN: 9789633297797 · Fordította: Szabó Endre

5 további kiadás


Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Sophie Blanchard


Kedvencelte 16

Most olvassa 13

Várólistára tette 113

Kívánságlistára tette 87


Kiemelt értékelések

eme>!
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A játékos

Dosztojevszkijnek nem kell nagyregényt írnia ahhoz, hogy nagyot alkosson, nem szükségesek évek hozzá, elég egy röpke hónap. De milyen hónap… http://moly.hu/karcok/321667
Nagy, megszállottságig fajuló szenvedélyek, lelki gyötrelemek, anyagi gondok, sötét bugyrok és patyolattisztaságú felvillanások, méltóság és megaláztatás, eltökéltség és gyenge magamegadás – minden egyszerre, egymással viaskodva forrong és kavarog saját és hősei bensejében. Nem csoda, hogy így tud írni a mélységről, hogy ilyen elevenné tudja rajzolni alakjait, hogy ennyire mainak érezzük őket, ahogy azok is. Kellett ehhez egy dosztojevszkiji élet is, meg persze a látás, megfigyelés és elemzés zseniális képessége. A személyes érintettség és ironikus eltávolodás, a megértés és a keserű nevetni tudás kettőssége.
Zero – noir – rouge… Rulett. Orosz rulett. Mert Dosztojevszkijnél nem kis tétben játszik az ember. Beleveti magát a kiismerhetetlen kifürkészésének hajszájába, a káosz, a véletlen rendjének, rendszerének megértésébe – és végül beengedi életébe a káoszt és a véletlent. Tehetsége, „jóravalósága”, tiszteletre méltósága már csak hipotetikusan létezik, egy mindig elodázott holnap délibábos képében, a mát a játék határozza meg. A szédülten forgó golyó.
A humorral átitatott baboulinka szálért külön csillag – remekül oldja a sötét tónust, még olvasmányosabbá teszi a nagyregényeknél amúgy is könnyebben befogadható történetet.
A legjobb Dosztojevszkij-kisregény az olvasottak közül.

7 hozzászólás
SteelCurtain>!
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A játékos

Dosztojevszkijtől meglepően felpörgetett ritmusú regény. Azonban a mester a pingponglabdaként cikázó párbeszédek során is éppoly nagyvonalúan kalauzolja az olvasót, mint a hosszú vívódásokat ábrázoló nagy regényeiben. Főszerepben a játékszenvedély, mely az emberi lélek végtelen számú kísértetét képes előcsalni a mélyből. És milyen változatosak ezek a kísértetek! Van itt kérem minden, mint a vurstliban; pénzsóvárság, rangkórság, szerelem, hogy csak úgy vaktában emeljünk ki valamit a sötét örvényből. De a legjellemzőbb itt is, mint minden Dosztojevszkij műben, a nyomorúság. Legyen előttünk felhalmozott zsetontorony,mi a vége? Van egy álmunk a hirtelen meggazdagodásról? Holnap talán lesz egy másik álmunk is, egy karéj száraz kenyérről, amivel valaki megszán. A játékasztal mellett semmi sem bizonyos, csak a nyomorúság.
Csoda is lett volna ha Dosztojevszkij figyelmét nem kelti fel.

2 hozzászólás
Cukormalac>!
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A játékos

A Helikon zsebkönyves sorozata időről időre elhozza azokat a klasszikusokat és finoman a látóterembe helyezi az olyan műveket, amiket nem feltétlenül olvasnék el magamtól (inkább mondom azt, hogy egyáltalán nem és akkor az már tényleg igaz is), azonban a kézre álló kivitelezés, a csábító borítók, a szimpatikus formátum és sodorhatóság / sodratás off közelebb hozzák azt a világot / szerzőt / hangulatot / érzést, amiben született és amit közvetíteni szeretne adott könyv. Azonban ha van világ, ami távol áll tőlem klasszikus szépirodalom terén, akkor az nem más, mint az orosz. Én tényleg az vagyok, aki a Háború és békét a nyugdíjas évekre tartogatja (bár ki tudja, akkor sem kerül-e majd parkolópályára…), Ivan Iljiccsel sem mostanában szeretne megismerkedni és huszonkét éves fejjel nem feltétlenül érzi magát eléggé érettnek a Bűn és bűnhődéshez. (Anna Kareninával kezdeni? Öhm… nna, azzal még várnék egy picit, kösz.)

Anyeginnel is megszenvedtem a középsuliban, a Csinovnyiknál csak értetlenül néztem, hogy akkor most ez volt a vicc?, A három nővért meg már nem is említem, annak ugyanis meglesz a böjtje nemsokára… Negatív élményből tehát akad azért elvétve, ezért is volt bennem egy alapvető távolságtartás mindeddig a „nagy oroszokat” illetően. Dosztojevszkij kisregénye mégis szimpatikusnak bizonyult a fentebb felsorolt aspektusok miatt, bár ettől az F. M. névkiírásról állandóan egy orosz rádió jutott eszembe, ahol végtelenítve szól a Russian Lullaby link, ami élből nagyobb büntetés, mint a kényszermunka, de ezt levetkőzve hagytam, hogy hadd rántson be az amúgy ismeretlen történet, amitől komolyan nem tudtam, mit várhatok.

Mivel szeretem a teljesen képtelen asszociációkat, nem szégyellem kimondani, itt és most nekem Puskin találkozott a Kaviár és lencsével, leöntve egy hatalmas adag francia pezsgővel és kínzó szerelmi szenvedéssel, ami nem feltétlenül jó pont. Fiatalemberünk feljegyzései akármennyire is olvastatták magukat, rám nem gyakoroltak annyira mély hatást (talán mert nem vagyok sem szerencsejáték-, sem pedig másmilyen „függő”, hála ég!), bár az kétségtelen, hogy a lélekábrázolás az jelest érdemelne – akármennyire is sok volt időnként, meg terjengős, ilyen rövid terjedelemben is biztosan jól műveli ezt Dosztojevszkij (összehasonlítási alapom nem lévén csak arra hagyatkozhatok, amit mások mondanak, hmm…), de én megint csak nem tudtam arról meggyőződni, hogy jelenleg elég vagyok ahhoz, hogy jobban belevessem magam a klasszikus orosz irodalomba. A fordítás mondjuk parádés, választékos, igazán lírai, színes és érzékletes, minden valószínűség szerint az vitt el magával nagyon. Másra nem tudom fogni.

>!
Helikon, Budapest, 2021
240 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634797432 · Fordította: Devecseriné Guthi Erzsébet
1 hozzászólás
Gregöria_Hill>!
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A játékos

Tetszett, sőt most, hogy eltelt egy kis idő, még jobban is, mint amikor éppen befejeztem. Egy filmváltozatát sem láttam, de azt én is tudtam, hogy „a rulett regénye”. Ezért eleinte azt gondoltam, hogy ez inkább afféle 19. századi orosz veszedelmes viszonyok, ahol van egy még viszonylag racionálisan gondolkodó szereplő, a narrátor, aki majd (társadalmi) hasznot húz ebből a raklap szenvedélybetegből, ha sikerül manipulálnia őket, ő a játékos. Nem sokkal később, amikor nekiláttak úgy tisztességesen tolni a zsetont a pályaházban, és kiderült, hogy az addigi csak egy tea melletti bohóckodás volt, már azt gondoltam, hogy ja nem, mégiscsak a rulett regénye. Érdekes, ahogy napról-napra változik a szereplők társadalmi árfolyama attól függően, hogy mennyit nyertek vagy veszítettek éppen, habár az, hogy az ilyen gyenge kötésű és teljesen aszimmetrikus kapcsolatok nem lehetnek biztonságosak, nem túl meglepő. Az emberi viszonyokkal való játék amúgy is inkább sakk, intelligens tervezést, hosszabb távú stratégiát igényel. Az eszetleneket 3 lépésből veri. Egyébként annak az embernek, aki kicsit sem kockáztató személyiség, soha nem vesz rettenetesen erőt rajta a kockáztatás szomja, és az utolsó ötezreséből mindig a villanyszámlát fizetné ki és maximum a maradékból venne egy kaparós sorsjegyet, a haja égnek áll attól, amit ezek művelnek. Tényleg nagyon nehéz belehelyezkedni, bár Dosztojevszkij úgy tud írni, hogy van, amikor az olvasó (én) kicsit meglázasodik, még a füle is piros lesz az izgalomtól, ugyanis pár pillanatig az ötlet, hogy másnap felteszi, fel ő, az egész fizetését, nem tetszik teljesen agyamentnek, és azt is biztosan tudja, hogy ő csak nyerhet. (”az előérzetek bizonyos kombinációja, az akaratnak valamely rendkívüli ereje, a képzelődéssel való önmérgezés vagy efféle – én nem tudom; de én velem ezen a soha nem feledhető estén csoda történt.”). Ugyanebben a varázslatos pillanatban az ember abban a mondatban sem érzi az élet kinyújtott középső ujját, hogy „majd okosan játszom”. Sajnos nem tudom, hogy áll az orosz nyelv a gambler és player kifejezésekkel. De a regényben a legnagyobb player végül is mlle Blanche.
Az a fajta, aki majd 1917-ben öngyilkos lesz Leningrádban és ez is a játék része, a matt.

14 hozzászólás
Stone>!
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A játékos

Skorpió lévén egész sok mindent tudhat a sötétségről. Nagyon élővé tudja faragni a figuráit, még a legfelszínesebb utolsó ribiről is pontos kép él a fejemben annak alapján, ahogy D felrója a sorokat. A szenvedély ismerős terep. A besült szenvedély viszont nem az én játszóterem, de valamennyire meg tudom érteni hősünket. Nagyon tetszettek az eszmefuttatásai a francia, orosz, angol szerelemről. Mit keres egy nő, mit tud és mi iránt gyúl szenvedélyre. A büszkeség levetkőzése, avagy épp az ellenkezője. Benne van az alantas, a gyötrődés, a sértettség, a gyengédség. Amikor önkezűleg szabdaljuk szét a saját életünket. Mert még egyszer, csak most, utoljára, aztán holnap…

4 hozzászólás
sztinus>!
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A játékos

Amennyire imádtam tinikoromban a regényeièrt, most csalódom benne, a Fèlkegyelmű utàn másodszor. Nekem nem ütött akkorát, mint vàrtam.
De most legalább nem pazaroltam rà sok időt.

Tarja_Kauppinen IP>!
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A játékos

A függőségek természetrajza: elsőre még jó ötletnek tűnik, másodikra már egyenesen kiválónak, amikor meg leesik a húszfilléres, addigra általában már késő.
Nem késő persze, sosem késő, gondolom. A függőséggel járó rengeteg strapának – már csak az anyagi veszteségnek is – jobb elejét venni mindazonáltal oly módon, hogy a lehetséges csapdákat már jó előre elkerüljük, mintsem végigjárni a leszokás rögös útját.
Bár a személyes tapasztalataim ezzel kapcsolatban – szerencsére – csekélyek. Én inkább az a véglet vagyok, aki nem iszik még kólát se. (A szerencsejáték-szenvedély nem tudom, mennyire aktuális manapság, de nem hiszem, hogy lényegét tekintve számottevően különbözne bármely más szenvedélybetegségtől – legyen az akár a netfüggőség, akármi.)
Talán épp emiatt – egyfajta beállítottság kérdése lehet, hogy valaki a szenvedélyre fogékony-e avagy sem – a szerelmi szál teljesen hidegen hagyott. Olyannyira, hogy ezt utólag írom csak ide. A többi értékelés juttatta mindössze eszembe ugyanis, hogy volt szerelmi szál egyáltalán.
A függőségek kérdése azonban elég aktuális – sajnos – ahhoz, hogy mégis csak jól felcsillagozzam. Nem kell rulett, alkohol, egyéb végletek ahhoz, hogy az ember csapdába essen.
Nézzünk csak körül.

3 hozzászólás
Rituga P>!
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A játékos

Nagyon lassan haladtam vele. Ez természetesen nem a könyv hibája, hanem az enyém. Azt hiszem, olvasási válságban szenvedek. Még ez sem vont le semmit a kisregény olvasási értékéből. Nagyon szuper, szerintem. Dosztojevszkij nagyszerűsége a lélek és jellem nagyon finom ábrázolásában rejlik. Ezt a csodát egy kisregényben is szépen be tudta mutatni. A függőség bemutatása szintén fantasztikus. A téma pedig nem is lehetne ma aktuálisabb. Csak körül kell nézni. Tobzódunk a függőségekben.

Buzánszky_Vírus_Dávid>!
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A játékos

Első könyvem az írótól.
Bár nem ezzel szerettem volna kezdeni, de szembe jött, aztán gondoltam miért ne. A feljegyzések az egérlyukból és a félkegyelmű volt tervben.

Őszintén szólva ez a rövid történet nem hagyott túl mély nyomot bennem.
Nem volt vele bajom, csak nem is maradt meg belőle semmi extra. Ennek ellenére élveztem, viszont messzemenő következtetéseket nem fogok ez a kötet alapján levonni az íróról.

A történet pontosan arról szól, amire asszociálunk a cím alapján. Egy figura beleszerelmesedik a rulettbe, az ő mindennapjait, gondolatait, környezetét követhetjük nyomon. Az ő szemén keresztül megismerhetjük a szerencsejáték szépségét, de természetesen az árnyoldalát is.

Az egérlyuktól azért ennél többet várok, még ha összességében ez sem volt negatív élmény.

kolika>!
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A játékos

A kötet középpontjában a játékszenvedély áll. A szerző személyesen is megtapasztalta ezt a függőséget,s ezért tud hiteles képet nyújtani a rulett asztal mellett tipródók gondolatairól, viselkedéseiről. A gyors és könnyű nyerés lehetősége, s az ehhez vezető út izgalmat jelent a játékosok számára, s hatására minden elhomályosodik. A korábbi megfontolások, elhatározások semmivé válnak. A külvilág és annak problémái a játék idejére megszűnnek, hogy aztán újult erővel csapjanak le. A néhány perces fogadkozást órákig, utolsó pénzig tartó kábult játékidők követnek. A játékszenvedély megfertőz mindenkit, legyen az régi, vagy újdonsült játékos.
A kötetben érdekes figurák vonulnak fel, s helyenként nehéz is volt jól elkülöníteni a bonyolult nevű szereplőket. A nagymama alakja kimagaslik a többiek közül, s neki nagyon szurkoltam, hogy térjen már észre.
A kötet témáján kissé meglepődtem, de olvasva a szerző életrajzában, hogy maga is játékos volt, értem, hogy miért gondoltam olyan valóságosnak a kötetben leírtakat. A szerző jól építi fel a kötetet, a feszültségeket fokozza, s habár sejtjük, hogy hova lyukad ki a történet, azért én mindvégig reménykedtem valami megnyugtatóbb befejezésben.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

berengar>!

Mi vagyok én most? Egy semmi. Mi lehetek holnap? Holnap feltámadhatok halottaimból, és újrakezdhetem az életet. Megtalálhatom magamban az embert, mielőtt végképp elveszett volna.

Fatma>!

Ki nem állhatom önt éppen azért, mert oly sokat megengedtem önnek, de még inkább ki nem állhatom azért, mert szükségem van önre.

15. oldal

Bazslázs>!

Pontosan olyan ez, mint amikor a vízbefúló a szalmaszál után kapkod. Lássa be, hogy ha az illető nem fuldokolna, nem nézné faágnak a szalmaszálat.

39. oldal

berengar>!

Nekem roppant tetszik, amikor az emberek nem köntörfalaznak, hanem őszintén, fesztelenül viselkednek. Mi értelme is önmagukat megcsalni? Ez a legnagyobb meggondolatlanság, a legcéltalanabb erőfeszítés volna!

SteelCurtain>!

Tudja kérem, hogy kegyed talán egyáltalában nem is szép? Képzelje: én még azt sem tudom! Szép-e a kegyed arca vagy sem? A szíve valószínűleg nem jó, esze, lelke nem nemes; mindez lehetséges.

Kkatja P>!

– Jó gyerek voltál – mondta Blanche a sírástól szepegve – ostobának látszottál, de az neked igen jól állt.

190. oldal

Stone>!

– Milyen szépen tudnak az angolok mindig felelni – jegyezte meg –, én nem tudom miért, de mindig szerettem az angolokat: össze sem lehet őket hasonlítani a franciákkal.

44. oldal

SteelCurtain>!

A franciák még azt is eltűrték, mikor elbeszéltem azt, hogy két évvel ezelőtt láttam otthon egy embert, akire 1812-ben csak azért lőtte ki a puskáját egy francia vadász, hogy a töltéstől megszabadítsa a fegyverét. Az az ember akkor tízéves fiú volt, ama családok egyikéből való, amelyek nem értek rá akkor Napóleon elől Moszkvából elmenekülni.

Avenyir>!

…szerettem volna kimenni a szobámból, messzire, a világ végére, ahol a vihar meg a villámok születnek.

A háziasszony

Fatma>!

– […] A játék mellett csinál valami mást?
– Semmit.

196. oldal


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Reviczky Gyula: Apai örökség
Lev Tolsztoj: Regények és elbeszélések I-II.
Theodor Fontane: Hajó Koppenhága felől
Charles Dickens: Kis Dorrit
Anne Brontë: Wildfell asszonya
Ivan Szergejevics Turgenyev: A küszöbön
Honoré de Balzac: Emberi színjáték IX.
Ivan Vazov: Rabigában
Gustave Flaubert: Madame Bovary
Dickens Károly: Karácsoni ének