A ​játékos 148 csillagozás

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A játékos Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A játékos Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A játékos Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A játékos Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A játékos Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A játékos Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A játékos

Dosztojevszkij „A játékos” című, 1866-ban írott kisregényében a főhőst ördögi, démonikus erővel ragadja magával két különböző, de intenzitását, lefolyását tekintve nagyon hasonló szenvedély: a szerelmi érzés és a játékszenvedély. A történet előrehaladtával a hősnő iránt érzett vágyat a fiatalembernél olyan értékben váltja fel a rulett iránti szenvedély, hogy követhetetlenné válik: meddig tart az élet, és hol kezdődik a játék. A játék életté válik, az élet pedig játékká.

A játékos naplója címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1866

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Közművelődési könyvtár · Klasszik Alinea

>!
Alinea, Budapest, 2012
208 oldal · ISBN: 9789639659926 · Fordította: Szabó Endre
>!
Fapadoskonyv.hu, Budapest, 2012
196 oldal · ISBN: 9789633297797 · Fordította: Szabó Endre
>!
Dekameron, Budapest, 2002
158 oldal · ISBN: 9639331236 · Fordította: Szabó Endre

3 további kiadás


Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Sophie Blanchard


Kedvencelte 15

Most olvassa 7

Várólistára tette 78

Kívánságlistára tette 35


Kiemelt értékelések

eme P>!
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A játékos

Dosztojevszkijnek nem kell nagyregényt írnia ahhoz, hogy nagyot alkosson, nem szükségesek évek hozzá, elég egy röpke hónap. De milyen hónap… http://moly.hu/karcok/321667
Nagy, megszállottságig fajuló szenvedélyek, lelki gyötrelemek, anyagi gondok, sötét bugyrok és patyolattisztaságú felvillanások, méltóság és megaláztatás, eltökéltség és gyenge magamegadás – minden egyszerre, egymással viaskodva forrong és kavarog saját és hősei bensejében. Nem csoda, hogy így tud írni a mélységről, hogy ilyen elevenné tudja rajzolni alakjait, hogy ennyire mainak érezzük őket, ahogy azok is. Kellett ehhez egy dosztojevszkiji élet is, meg persze a látás, megfigyelés és elemzés zseniális képessége. A személyes érintettség és ironikus eltávolodás, a megértés és a keserű nevetni tudás kettőssége.
Zero – noir – rouge… Rulett. Orosz rulett. Mert Dosztojevszkijnél nem kis tétben játszik az ember. Beleveti magát a kiismerhetetlen kifürkészésének hajszájába, a káosz, a véletlen rendjének, rendszerének megértésébe – és végül beengedi életébe a káoszt és a véletlent. Tehetsége, „jóravalósága”, tiszteletre méltósága már csak hipotetikusan létezik, egy mindig elodázott holnap délibábos képében, a mát a játék határozza meg. A szédülten forgó golyó.
A humorral átitatott baboulinka szálért külön csillag – remekül oldja a sötét tónust, még olvasmányosabbá teszi a nagyregényeknél amúgy is könnyebben befogadható történetet.
A legjobb Dosztojevszkij-kisregény az olvasottak közül.

7 hozzászólás
Gregöria_Hill >!
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A játékos

Tetszett, sőt most, hogy eltelt egy kis idő, még jobban is, mint amikor éppen befejeztem. Egy filmváltozatát sem láttam, de azt én is tudtam, hogy „a rulett regénye”. Ezért eleinte azt gondoltam, hogy ez inkább afféle 19. századi orosz veszedelmes viszonyok, ahol van egy még viszonylag racionálisan gondolkodó szereplő, a narrátor, aki majd (társadalmi) hasznot húz ebből a raklap szenvedélybetegből, ha sikerül manipulálnia őket, ő a játékos. Nem sokkal később, amikor nekiláttak úgy tisztességesen tolni a zsetont a pályaházban, és kiderült, hogy az addigi csak egy tea melletti bohóckodás volt, már azt gondoltam, hogy ja nem, mégiscsak a rulett regénye. Érdekes, ahogy napról-napra változik a szereplők társadalmi árfolyama attól függően, hogy mennyit nyertek vagy veszítettek éppen, habár az, hogy az ilyen gyenge kötésű és teljesen aszimmetrikus kapcsolatok nem lehetnek biztonságosak, nem túl meglepő. Az emberi viszonyokkal való játék amúgy is inkább sakk, intelligens tervezést, hosszabb távú stratégiát igényel. Az eszetleneket 3 lépésből veri. Egyébként annak az embernek, aki kicsit sem kockáztató személyiség, soha nem vesz rettenetesen erőt rajta a kockáztatás szomja, és az utolsó ötezreséből mindig a villanyszámlát fizetné ki és maximum a maradékból venne egy kaparós sorsjegyet, a haja égnek áll attól, amit ezek művelnek. Tényleg nagyon nehéz belehelyezkedni, bár Dosztojevszkij úgy tud írni, hogy van, amikor az olvasó (én) kicsit meglázasodik, még a füle is piros lesz az izgalomtól, ugyanis pár pillanatig az ötlet, hogy másnap felteszi, fel ő, az egész fizetését, nem tetszik teljesen agyamentnek, és azt is biztosan tudja, hogy ő csak nyerhet. (”az előérzetek bizonyos kombinációja, az akaratnak valamely rendkívüli ereje, a képzelődéssel való önmérgezés vagy efféle – én nem tudom; de én velem ezen a soha nem feledhető estén csoda történt.”). Ugyanebben a varázslatos pillanatban az ember abban a mondatban sem érzi az élet kinyújtott középső ujját, hogy „majd okosan játszom”. Sajnos nem tudom, hogy áll az orosz nyelv a gambler és player kifejezésekkel. De a regényben a legnagyobb player végül is mlle Blanche.
Az a fajta, aki majd 1917-ben öngyilkos lesz Leningrádban és ez is a játék része, a matt.

14 hozzászólás
sztinus>!
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A játékos

Amennyire imádtam tinikoromban a regényeièrt, most csalódom benne, a Fèlkegyelmű utàn másodszor. Nekem nem ütött akkorát, mint vàrtam.
De most legalább nem pazaroltam rà sok időt.

Stone>!
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A játékos

Skorpió lévén egész sok mindent tudhat a sötétségről. Nagyon élővé tudja faragni a figuráit, még a legfelszínesebb utolsó ribiről is pontos kép él a fejemben annak alapján, ahogy D felrója a sorokat. A szenvedély ismerős terep. A besült szenvedély viszont nem az én játszóterem, de valamennyire meg tudom érteni hősünket. Nagyon tetszettek az eszmefuttatásai a francia, orosz, angol szerelemről. Mit keres egy nő, mit tud és mi iránt gyúl szenvedélyre. A büszkeség levetkőzése, avagy épp az ellenkezője. Benne van az alantas, a gyötrődés, a sértettség, a gyengédség. Amikor önkezűleg szabdaljuk szét a saját életünket. Mert még egyszer, csak most, utoljára, aztán holnap…

4 hozzászólás
Tarja_Kauppinen IP>!
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A játékos

A függőségek természetrajza: elsőre még jó ötletnek tűnik, másodikra már egyenesen kiválónak, amikor meg leesik a húszfilléres, addigra általában már késő.
Nem késő persze, sosem késő, gondolom. A függőséggel járó rengeteg strapának – már csak az anyagi veszteségnek is – jobb elejét venni mindazonáltal oly módon, hogy a lehetséges csapdákat már jó előre elkerüljük, mintsem végigjárni a leszokás rögös útját.
Bár a személyes tapasztalataim ezzel kapcsolatban – szerencsére – csekélyek. Én inkább az a véglet vagyok, aki nem iszik még kólát se. (A szerencsejáték-szenvedély nem tudom, mennyire aktuális manapság, de nem hiszem, hogy lényegét tekintve számottevően különbözne bármely más szenvedélybetegségtől – legyen az akár a netfüggőség, akármi.)
Talán épp emiatt – egyfajta beállítottság kérdése lehet, hogy valaki a szenvedélyre fogékony-e avagy sem – a szerelmi szál teljesen hidegen hagyott. Olyannyira, hogy ezt utólag írom csak ide. A többi értékelés juttatta mindössze eszembe ugyanis, hogy volt szerelmi szál egyáltalán.
A függőségek kérdése azonban elég aktuális – sajnos – ahhoz, hogy mégis csak jól felcsillagozzam. Nem kell rulett, alkohol, egyéb végletek ahhoz, hogy az ember csapdába essen.
Nézzünk csak körül.

3 hozzászólás
Rituga P>!
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A játékos

Nagyon lassan haladtam vele. Ez természetesen nem a könyv hibája, hanem az enyém. Azt hiszem, olvasási válságban szenvedek. Még ez sem vont le semmit a kisregény olvasási értékéből. Nagyon szuper, szerintem. Dosztojevszkij nagyszerűsége a lélek és jellem nagyon finom ábrázolásában rejlik. Ezt a csodát egy kisregényben is szépen be tudta mutatni. A függőség bemutatása szintén fantasztikus. A téma pedig nem is lehetne ma aktuálisabb. Csak körül kell nézni. Tobzódunk a függőségekben.

berg>!
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A játékos

Anna Dosztojevszkaja könyvéből már ismertem az A játékos megírásának hátterét. Talán azért, mert nem volt idő úgy megmunkálni, mint a regényeket (vagy szándékosan, mert rövid), mindenesetre itt a párbeszédekben, szituációkban jobban látható, hogy milyen rétegek rakódnak egymásra. Ezt a kisregényt olvasva az írót egyszerre kívülről és belülről is láthatjuk, megfigyelhetjük, ez nagyon izgalmas benne. A későbbi regények előtt elolvasva A játékos megkönnyítheti azok befogadását, bár, úgy kevesebb lesz a felfedezés.
Nagyok voltak a várakozásaim, most sem csalódtam. Pénzért, határidőre – mesterit. Bárcsak így tudnék én is dolgozni.

anesz P>!
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A játékos

Régóta bakancslistás számomra ez a kisregény. Egyrészt azért, mert amikor olvastam Dosztojeszkaja önéletírását, ott megtudtam, hogy ennek a könyvnek az írása közben találkozott a későbbi második feleségével (gépírónőként neki diktált az író), másrészt, mert tudtommal Dosztojevszkij is játékfüggő volt, amíg egyszer drasztikus döntéssel le nem állt, így nagyon hitelesen tudta leírni a dolgokat.
Várakozásomban nem csalódtam, de először megzavart, hogy a könyv második felében kap rá a rulettra a narrátor. Előtte olyan, mintha a nagymamáról írná mindezt külső szemlélőként. Nekem nem mindig volt logikus, hogy mit miért csinál az elbeszélő, de ő ilyen csapongó, hajlítható jellemű ember. Az pozitív, hogy a végén ezt be is látja, de tragikus, hogy ezen akkor sem tud változtatni.
Érdekes volt a külföldön élő oroszok lelkiállapotáról, mindennapjairól olvasni. Ezek a lengyelek azonban…!
Aki szereti az írót, annak mindenképpen ajánlom ezt a kisregényt is olvasásra, nem fog csalódni!

ggizi P>!
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A játékos

Egyre inkább kezdem azt érezni, hogy az orosz irodalom nem az én asztalom. Fogok még próbálkozni persze, de most is merő szenvedés volt részemről ez a mű.
A karakterek annyira zavaróak és idegesítőek voltak, hogy nem sok pozitívumot tudtam felfedezni az egész történetben. Egyedül a végén éreztem a kialakult játékszenvedély erős érzelmi hatását, de azt megelőzően szinte érzelemmentes és monoton volt ez az egész szerelmi hacacáré (ami eléggé háttérbe is szorult a kapzsi és számító érdekek miatt). Ráadásul a „hősnő” is (bár semmivel sem volt kiemelkedőbb a többi női szereplőtől) túl színpadias és önző volt, az utolsó cseppig kihasználva Alekszej Ivanovics esztelen rajongását. Az összes megnyilvánulását Akarom! Követelem! Tegye! stílusban adta elő. Brrr…
Egyik karaktert se tudtam megkedvelni és így a történet se bírt közel kerülni hozzám. Igaz, hogy elég jó jellemrajzokat és -változásokat láthattunk a történet előrehaladtával, de mindez így sem az én világom.

1 hozzászólás
K>!
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A játékos

Az első kör rulettig nekem kicsit lapos volt, a második fele meg a legvége tetszett. Kicsit sok volt szerintem a mellékszál, viszont az excentrikus bábuska szórakoztató volt, a végkifejlet pedig (egykori aktív "játékosként") hatásos.


Népszerű idézetek

berengar>!

Mi vagyok én most? Egy semmi. Mi lehetek holnap? Holnap feltámadhatok halottaimból, és újrakezdhetem az életet. Megtalálhatom magamban az embert, mielőtt végképp elveszett volna.

Fatma>!

Ki nem állhatom önt éppen azért, mert oly sokat megengedtem önnek, de még inkább ki nem állhatom azért, mert szükségem van önre.

15. oldal

Bazslázs>!

Pontosan olyan ez, mint amikor a vízbefúló a szalmaszál után kapkod. Lássa be, hogy ha az illető nem fuldokolna, nem nézné faágnak a szalmaszálat.

39. oldal

Kkatja P>!

– Jó gyerek voltál – mondta Blanche a sírástól szepegve – ostobának látszottál, de az neked igen jól állt.

190. oldal

berengar>!

Nekem roppant tetszik, amikor az emberek nem köntörfalaznak, hanem őszintén, fesztelenül viselkednek. Mi értelme is önmagukat megcsalni? Ez a legnagyobb meggondolatlanság, a legcéltalanabb erőfeszítés volna!

Bazslázs>!

Hát igazán olyan kedves nekem az az álom? Bizony: nagyon kedves; talán még negyven év múlva is emlékezni fogok rá…

126-127. oldal

Stone>!

– Milyen szépen tudnak az angolok mindig felelni – jegyezte meg –, én nem tudom miért, de mindig szerettem az angolokat: össze sem lehet őket hasonlítani a franciákkal.

44. oldal

berengar>!

A feszült várakozás e pillanata olyan érzést keltett bennem, amilyenhez hasonlót Madame Blanchard élhetett át, mikor Párizsban a léghajóból lezuhant a földre.

Kapcsolódó szócikkek: Sophie Blanchard
1 hozzászólás
berengar>!

Mert szépnek szép; azt hiszem, szép. Hiszen másokat is megőrjít. Sudár, arányos termetű. De nagyon is karcsú. Azt hiszem, csomóba lehetne kötni, vagy kétrét hajtani. Lába nyoma nagyon keskeny, hosszúkás – megőrjíti az embert.

berengar>!

Des Grieux olyan volt, mint minden francia, vagyis vidám és szeretetreméltó, ha ez az ő szempontjából szükségesnek és előnyösnek mutatkozott, de kilátástalanul unalmas, ha a vidámság és szeretetreméltóság szükségtelenné vált. Ritka eset, hogy a francia önként, természeténél fogva szeretetreméltó, legtöbbnyire mintha parancsszóra és számításból volna az.


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Lev Tolsztoj: Kreutzer szonáta / Családi boldogság
Lev Tolsztoj: Családi boldogság / Szergij atya
Vlagyimir Galaktyionovics Korolenko: Maruszja
Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Régimódi földesurak
Lev Tolsztoj: Iljics Iván halála és egyéb elbeszélések
Lev Tolsztoj: Családi boldogság
Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Az arckép
Reviczky Gyula: Apai örökség
Lev Tolsztoj: Gazda és cseléd / Hadzsi Murat
Lev Tolsztoj: Úr és szolga