A ​félkegyelmű 358 csillagozás

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A félkegyelmű Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A félkegyelmű Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A félkegyelmű Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A félkegyelmű Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A félkegyelmű Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A félkegyelmű Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A félkegyelmű Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A félkegyelmű Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A félkegyelmű Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A félkegyelmű Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A félkegyelmű Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A félkegyelmű Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A félkegyelmű Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A félkegyelmű Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A félkegyelmű Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A félkegyelmű Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A félkegyelmű Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A félkegyelmű Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A félkegyelmű Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A félkegyelmű Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A félkegyelmű Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A félkegyelmű Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A félkegyelmű

Az író így vallott a Bűn és bűnhődés mellett mindmáig legnagyobb hatású és legnépszerűbb művéről: „Egy tökéletes szépségű embert szeretnék ábrázolni. De nincs ennél nehezebb a világon, különösen most… A szép az eszményi, de se a mi eszményünk, se a civilizált Európáé nincs még kidolgozva. Csak egy tökéletesen szép személyiség van a világon: Krisztus…” Dosztojevszkij tehát félreérthetetlenül kimondja, hogy művének hőse, Miskin herceg nem más, mint a XIX. század orosz társadalmába helyezett „földöntúli jellemű” lény. Vajon mit hozhat a világnak ez az eszményi szépségű ember? Elcsitíthajta-e a szenvedélyeket, diadalmaskodhat-e a pénz, az önzés hatalma felett, és egyesítheti-e embertársait a szenvedés és a szeretet jegyében? … Ezt a kérdést tárja az olvasó elé gyönyörű regényében az író. S a sokszálú történet elbeszélése során a maga teljességében mutatkozik meg a géniusz írásművészete: előttünk áll mind a tragikus, mind a lírikus, mind a szatírikus Dosztojevszkij.

Eredeti cím: Идиoт

Eredeti megjelenés éve: 1869

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: A Világirodalom Remekei, Horizont könyvek, Orosz Remekírók, Európa Klasszikus Regények

>!
Fapadoskonyv.hu, Budapest, 2010
716 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632999890 · Fordította: Makai Imre
>!
Jelenkor, Pécs, 2002
682 oldal · keménytáblás · ISBN: 9636762902 · Fordította: Makai Imre
>!
Jelenkor, Pécs, 2000
684 oldal · ISBN: 9636762902 · Fordította: Makai Imre

14 további kiadás


Enciklopédia 24

Szereplők népszerűség szerint

Lev Nyikolajevics Miskin · Nasztaszja Filippovna

Helyszínek népszerűség szerint

Franciaország · Szibéria


Kedvencelte 114

Most olvassa 66

Várólistára tette 314

Kívánságlistára tette 108

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
csillagka P
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A félkegyelmű

Fjodor nadrágja mögül búj elő az a Orosz irodalom (vagy valami ilyesmi)
Nekem is illene nagyon meghatódnom és könnyes szemmel dicshimnusz zengem a múlt egyik legnagyobb géniuszának nagysága felett. Nem teszem, hiszen a zseni, zseni marad akárhogyan is fényezik, és ismerte annyira az emberi lelket hogy tőlem, földi halandótól nem míves szavakat, hanem bevésődött gondolatokat vár, nem dumát, hanem értelmet. Misi fia, tanítom, mesterem, mentorom ezen a rücskös, göröngyökkel teli úton egyet mesélj már el, csak úgy késői csodálódnak, honnan ismerted te a szomszédaimat, barátaimat, a társadalmat ahol élek? Nagy hóhányó egyébként a mágus, tökéletes drámát varázsol elénk, amely itt és ma játszódik, még is fantasy elemeket tartalmaz, hiszen Miskin fehér-ló nélkül is azonnal herceg, nem erről a világról való tünemény.
Tökéletes, magával ragadó olvasmány arról, hogy mennyire nem tudunk mit kezdeni a jósággal és az önzetlenséggel.

>!
SteelCurtain
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A félkegyelmű

Az már Dosztojevszkij zsenialitása, hogy ez a történet nem hullott apró darabjaira, mert oly sokat markolt, oly sok szálból szőtte, hogy logikusan csak egy anarchikus szólottó nyereményjegyzéke sülhetett volna ki belőle. Mint ahogyan ahhoz is zseniálisan kell írni, hogy az olvasó ne felgyújtani, hanem türelmetlenül tovább olvasni akarja annak a rengeteg visszataszító, undorító alaknak a meséjét, akikkel Fjodor Mihajlovics benépesítette ezt a gigantikus méretűvé duzzasztott regényt. Annak ellenére is élveztem az olvasást, hogy a mestert olykor elragadta fanatizmusa és demagóg szólamokkal párnázta ki a regényt. De azt még a szerző zsenialitása sem volt képes megvilágítani nekem, hogy a Jézus-epigon Miskin herceget miért kellett hétköznapi latrok, betyárbecsülettel megvert gazemberek helyett árulók, csalók, pitiáner tolvajok és beteges hazudozók légiójával körülvenni. És hát a mélységesen hívő Dosztojevszkijnek csakugyan az lett volna a célja, hogy Isten küldöttét határozatlan, naiv, s olykor egyenesen pipogya alaknak állítsa be? Ez még a magamfajta ateistát is zavarba hozza.

>!
Emmi_Lotta IMP
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A félkegyelmű

Három napig alig voltam képes másra, mint olvasni ezt a jelző-sincs-rá-milyen regényt, és közben kevés alvásokkal szinte egy szuszra lenyomtam a majdnem 630 oldalt.
Ha a világ első 10 legjobbját kellene megadni, abban is biztos benne volna (számomra).
Dosztojevszkij egy észveszejtő zseni, most ehhez nem tudok többet hozzátenni.

>!
Európa, Budapest, 1973
628 oldal · keménytáblás · Fordította: Makai Imre
10 hozzászólás
>!
kaporszakall P
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A félkegyelmű

Szóval muszáj néha klasszikusokat is olvasni, különben elfelejtjük a mércét. Amihez a – mennyiségileg oly bőséges – huszadik századi termést viszonyíthatjuk.

És – bár ez a könyv is vagy negyven év után került újra elő – rögtön meg is állapíthatom (némi elfogultsággal, mert ő az egyik kedvenc szerzőm): Dosztojevszkijnek még a hibái is többet érnek, mint sok más író erényei.

A kezdet – a regény első része – zseniális: huszonnégy órába és kétszáz oldalba belezsúfol annyi eseményt, konfliktust, lélektant és filozófiát, amiből sok kortárs szerző nem csupán egy, hanem több 5-600 oldalas kötetet is fölvizezne. Felvonul szinte az összes lényeges szereplő, az egész társulat – a későbbi figurák csupán statiszták. Shakespeare és kora óta nem írtak ilyen színvonalon.

Az író egyéni tapasztalatai, saját lelki gyötrelmei is felbukkannak e lapokon: spoiler. S kirajzolódik a két főszereplő, Miskin herceg és Nasztaszja Fillippovna alakja (mint Krisztus és Mária Magdolna parafrázisa) – a háttérben a szerelemtől és a hímivarú birtoklási vágytól félőrült Rogozsin démonikus figurájával.

A második részben, a rövid bevezetés után jön a hideg zuhany: a pavlovszki nyaralás köreibe benyomuló ’lázadó’ kamaszok erőltetett története. ’Ezt most miért, Mester…?’ – kérdeztem magamban, bár itt spoiler a hercegnek sikerül némileg gyakorlatias színben feltűnnie, ami kimenekíti őt a vérszegény próféta kliséjéből. Mégis – főleg a terjedelem miatt – ez a rész nem tesz jót a regénynek; olybá tűnik a szememben, mint egy szikár, izmos ember derekán a zsírhurka… S a súlyos tüdőbeteg Ippolit figurájáról is – bocsánat érte – a nála jóval életszagúbb Ippolit Matvejevics Vorobjanyinov jut eszembe, a Tizenkét szék-ből… Egy jellem viszont példaértékű: kevés olyan derűsen cinikus gátlástalan görény akad a világirodalomban, mint az e lapokon kibontakozó Lebegyev. Lámcsak: ennek a betegséggel, határidőkkel, adósságokkal küszködő írónak milyen remek humora volt…!

A harmadik részben a statiszták révén gördül előre a cselekmény, a társasági intrikák és szerelmi spekulációk, bár lekötik az olvasót, egyben laposítják is a történetet; messze alatta vagyunk az első rész csúcsainak. Ugyanakkor fokozatosan előlép a háttérből a negyedik fontos szereplő (best supportive actress): Jepancsin tábornok legkisebb lánya, Aglaja.

Végül a negyedik részben mind a mű erényei, mint a hibái a legélesebben mutatkoznak meg. A VII. fejezetben bekövetkezik az, amit elkerülni reméltem: az író a saját rögeszméi szócsöveként üzemelteti Miskin herceget; egy rettenetes pravoszláv-szlavjanofil szónoklatot zúdítva a meghökkent pétervári társaságra, meg a rémült olvasóra. Nem csoda, hogy a herceg újra visszakerül a ’hibbant’ kategóriába. Rögtön ezután (VIII. fejezet) viszont a regény egyik legnagyszerűbb jelenete jön: Aglaja és Nasztaszja Filippovna összecsapása – ennek a két Tajgetosz-pozitív nőnek a küzdelme felejthetetlenül szép, s megint Shakespeare jut róluk az ember eszébe… Végül a befejezés: az első rész drámájának méltó lezárása. A gong utolsó kondulására lemegy a függöny.

Még a statiszták nyüzsgésének – önmagához mérten gyengébb – fejezetei közben sem lehet letenni. S bár a Feljegyzések a holtak házából és a Karamazovok egyenszilárdságát nem éri el, de emlékezetes, erőteljes munka. Mégis: fél csillagot levonok a VII. fejezetbeli direkt prófétálásért – az ilyesmit csak nehezen bocsátom meg…

3 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A félkegyelmű

Félve fogok bele az értékelésbe, mert az élményt úgyse tudom leírni, tehát valami mást kell leírnom. Okoskodni kicsit. Dosztojevszkij Miskinben a tökéletes szépségű embert akarta megalkotni. Magyarán Jézust. És ezért a regény címének azt választotta, hogy Идиот, tehát idióta. A félkegyelmű ma már nem hat olyan durván, de amikor ezt a magyar címet kapta a könyvet, ugyanolyan sértő volt, mint ma az idióta. A könyvben sokszor leidiótázzák Miskin herceget, aki valóban nem egy tanult ember, kicsit naiv is, és ami főleg meghökkentő benne: szeretet van benne, nem gyűlöl senkit sem! Rogozsin meg akarja ölni, de megbocsát érte. A „barátai” folyton kigúnyolják vagy sértegetik, de ő megbocsátja. Erre a mai ember azt mondja, hogy idióta. Hogy ez nem normális. Nem normális dolog olyannak lenni, mint Miskin. A normális az, ha bosszút állsz azon, aki meg akart ölni, vagy saját kezeddel, vagy a rendőrség útján. Ha börtönbe került, megnyugszol, és örülsz neki, hogy rab lett abból az emberből. Megérdemli, ezt mondod. Hiszen megölhetett volna! Félsz tőle. Normális az, ha megsértődsz. „Mert hisz megsértődni néha nagyon kellemes, nem igaz?”, mondja Zoszima sztarec a Karamazovokban. Aki szereti az ellenségeit, idióta. Aki megbocsát, az idióta. Vagy ha nem is idióta, de legalábbis kicsit buta, vagy inkább gyenge. Igen, aki nem áll bosszút, az gyenge. Vagy ha nem áll bosszút, legalább ne bocsásson meg. Az férfiatlan. Ma már a nőktől is elvárjuk, hogy ne bocsáson meg, tehát nőietlen is. Nincs benne büszkeség! Azt szoktuk mondani, hogy legyen már benned tartás! Ezt jelenti a tartás, ezt a férfiasságot, a megbocsátásra való képtelenséget. Álljunk csak szépen bosszút, és viseljük el, ha a bosszúért bosszút állnak rajtunk, akkor majd visszabosszulhatunk, stb. Ha tartás van benned, ha elveid vannak, akkor nem állsz szóba, akkor megsértődsz, akkor nem ülsz le vele egy asztalhoz. Ha idióta vagy, mint Miskin herceg, akkor is megbocsátasz, ha meg akartak ölni. Jézus egyértelműen idióta volt, mondjuk ki. A tarotban az utolsó, számozatlan lap „A bolond”, az Arlequin, a bohóc. Ő is idióta. Jó akarsz lenni? Dosztojevszkijt olvasol? Buzi-e vagy? Miskin meg akarja menteni Nasztaszja Filippovnát, a bukott, szerencsétlen nőt, talán a legszerethetőbb szereplőt, de nagyon érdekes megnézni, hogyan akar rajta segíteni: nem kényszeríti, de követi őt, figyeli, és ha kell, közbeavatkozik. Sajnos Miskin ügyefogyott kicsit, úgyhogy megmenteni nem tudja őt. De lehet, hogy csak azért, mert N.F. nem akarja, hogy megmentsék, ő elbukni akar, bele a sárba, élve a pokolra szállni. Miskin fel akarja vinni a mennybe, de ő nem akar fölmenni, ő nem idióta. Rogozsin is a pokolba tart, ő nem idióta. Nem lehet senkit megváltani, aki maga nem akarja, hogy megváltsák. Talán Miskin is tudja ezt, de mégis próbálkozik, kényszerítés nélkül. Miskin nem fekszik le egy nővel sem, tehát idióta, férfiatlan. Nem iszi fenékig az élet serlegét. Különben szokásos Dosztojevszkij-regény: remekmű. Minden szereplőről lehetne egy hosszú esszét írni, de nem kell, mert Dosztojevszkij már megírta, regényformában. Miskin végül is nem lett a tökéletes szépségű ember, nem lett Jézus, mert az ilyen normális embert nem lehet ábrázolni. Viszont azt lehet ábrázolni, hogyan fogadják azt az embert, aki szeretne normális lenni. Sok nagy regény szól erről, a Don Quijote, a Zabhegyező, az Idióta, a Hamlet, a Háború és béke (Pierre és Andrej), az Anna Karenyina (Levin), a Feltámadás (Nyehljudov), az Utas és holvilág, de be is fejezem, szóval sok. De persze Dosztojevszkijnél a mellékszereplők is nagyon fontosak, mind félrecsúszott egzisztenciák, hisztérikusak, őrültek (de nem idióták, az Miskin), ahogy általában. Nevetségesek is, mert Dosztojevszkijnek nagyon jó humora van. Nagy tehetsége van ezekhez a nevetséges emberekhez, Hamvas is tőle tanulta el Hoppy Lőrincet, akit egyébként az Idiótában Lebegyvnek hívnak. Magunkra ismerhetünk bennük. Nem ismerek egyetlen Miskint se, de egy országnyi Dosztojevszkij-mellékszereplővel élek együtt.

9 hozzászólás
>!
Rea P
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A félkegyelmű

Olyan régóta készültem elolvasni, és minimum katarzist vártam ettől a regénytől, ezért most veszettül sajnálom, hogy ez valamiért mégis elmaradt. Persze így is kaptam jókora élményt és bizonyosságot, hogy újabb írót találtam,akitől akár azonnal kezdeném a következő könyvet. Dosztojevszkij annyira jól megformált karaktereket vonultat fel, hogy nemám nyugodtan olvasgatom, és ismerkedem velük, hanem szinte indulatokat váltottak ki belőlem. Egyszerre bosszantottak és imádtam a szereplőit. Tele a regény igazi színházi komédiába hajló nagyjelenetekkel, ami néha már fárasztott is, továbbá számomra kissé túlzottan tapintatoskodó, udvariaskodó párbeszédekkel, másfelől letaroló szókimondással, nagyszerű gondolatokkal, megoldás nélküli kérdésekkel,tépelődésekkel. Hazugság, képmutatás,szerelem, és mennyi őrület, csupa-csupa nagy érzelem tanúi leszünk. Plusz egy letűnt társadalmi korkép is egyben. Miskin herceget persze, hogy megszerettem a már idealizált Krisztusi jóságával, tisztességével,érzékenységével, csak éppen elég kiábrándító szembesülni azzal, hogy ilyen formában mennyire követhetetlen példa, még akkor is, ha szívünk mélyén titokban irigyeljük érte, mert azért ilyen tulajdonságokat birtokolni egy kegyelmi állapot lehet csakis. Ezért tetszik nekem is, hogy mennyire kifejezőbb, több értelműbb a cím magyar fordítása: A félkegyelmű, mint az eredeti jobban leminősítő: idióta szó. A regényhősök mind felejthetetlenek lettek számomra:Nasztaszja, Rogozsin, Lizaveta Prokofjevna, Kolja, Ivolgin tábornok … (Aglaját kevésbé voltam képes megkedvelni)
A regénynek még jócskán kéne ülepedni bennem, eléggé felzaklatott a vége, habár dehogy vártam happyandet, mégis meglepett. És el is fáradtam a hatszázvalahány oldal végére.

24 hozzászólás
>!
GTM P
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A félkegyelmű

Felejthetetlen minden alakja, mélyen belém égett egy-egy megrázó részlete. Ez volt az első nagyregény, amit kamaszként elolvastam, és talán meg is értettem. Miskinbe szerelmes voltam, Nasztaszja Filipovnát máig is a világirodalom egyik legkülönlegesebb, legszebb és legtragikusabb nőalakjának tartom. A könyvet meg a top10-ben. Alig várom az újraolvasást. Kíváncsi vagyok, miként hat majd annyi év után. Remélem, ugyanolyan elementáris erővel.

12 hozzászólás
>!
Kiss_Csillag_Mackólány P
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A félkegyelmű

Ez aztán szép könyv volt.
Hatalmas mű, rengeteg szereplővel és cirkalmas történettel.
Visszamenőleg végiggondolva ennek ellenére teljesen egyszerű a történet, csak rettenetesen kacifántosan, bő lére eresztve, és apró részletekkel megtűzdelve kaptuk meg.
De nem lehetett letenni, bár az elején kell egy kis idő a nyelvezet megszokásához, néha egész bekezdéseket kellett újraolvasni, ez esetben nem lehetett átsiklani egy-egy apró részleten sem. Már csak azért sem, mert rögvest betoppan egy új szereplő, akiről aztán azt sem tudnánk, hogy került oda.
Tökéletes a felépítése, tökéletes a szereplők jelleme, néhol a jellemtelensége is.
Fillipovna természetesen az érthetetlen, és mégis az egyik legjobban érthető jellemtelen jellem.
Kedvenc persze a herceg, aki mint annak idején Szervusz Szergej, mindig belekeveredik valamibe, és mindig a maga kárán tanul. Mégis kedvenc.
Arról pedig, hogy ki a félkegyelmű, hosszasan tudnék vitatkozni.
De az az érdekes benne, hogy attól függ, melyik részénél jártam a történetnek, azt láttam éppen az aktuális félkegyelműnek.
Úgy éreztem többször is, hogy játszik velem Dosztojevszkij.
Annak különösen örültem, hogy nagyon sokat megtudtam az olvasáson keresztül magáról az íróról is. Többek között ismeretlen volt számomra korábban a betegsége, ami még emberibbé tette.

>!
Chöpp 
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A félkegyelmű

Ezzel a remekművel láncolt magához először Dosztojevszkij. Nem értettem – akkor még – Miskin herceget miért mondják félkegyelműnek. Ma már értem. Ebben a bolond világban egy álmokkal, vágyakkal teli értelmiségi csakis félkegyelmű lehet. Magam is annak vallom magam.

1 hozzászólás
>!
sztinus P
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A félkegyelmű

Háború és bèke utóérzetem volt vègig olvasás közben. Régen rajongtam Tolsztojért, idèn nagyregènyét tekintve untam és nem tudtam részese lenni a könyvnek. Régen rajongtam Dosztojevszkijért, nagymesternek tartom azóta is, emiatt is nagyon vártam a Fèlkegyelműre, és rèmeset csalódtam. Mint az elôbb említett művet, itt is döcögve haladtam, untam, egyàltalàn nem érintett meg a cselekmèny, szàmomra semmi érdekes nem történt. Idôközben jutalmaztam magam más könyvekkel, ès a vègèn is csak annyit mondhatok el, elolvastam, kész.


Népszerű idézetek

>!
Soós_Norbert

Legalább egy emberrel úgy akarok beszélni mindenről, mint önmagammal.

477. oldal (Jelenkor Kiadó)

>!
Rawalpindi

Szív kell ahhoz, hogy valaki megértsen valamit!

495. oldal, Negyedik rész, 3.,Európa Könyvkiadó, 1973

>!
Sárhelyi_Erika I

A legidősebb szépen muzsikál, a középső kitűnő festő, de erről sokáig nem tudott senki semmit, és ez csak a legutóbbi időben, akkor is véletlenül derült ki. Egyszóval – rendkívül sok dicséretes dolgot mondanak róluk. De akadnak rosszakarók is. Egyesek szörnyülködve emlegetik, hány meg hány könyvet olvastak.

18. oldal (Európa, 1972.)

>!
Rea P

Egyebek között azon tűnődött el, hogy epileptikus állapotában csaknem közvetlenül a roham előtt (ha ébrenlétben jött rá a roham) volt egy olyan fokozat, amikor a lelki sötétség, a nyomasztó szomorúság közepette némely pillanatban mintegy megfeszült egész életereje. Életérzése, öntudata szinte megtízszereződött ezekben a villámgyorsan tovatűnő pillanatokban. Elméjét, szívét rendkívüli fény világította be; mintha egy csapásra lecsillapodott volna minden izgalma, kétsége, nyugtalansága, és feloldódott volna valami derűs és harmonikus örömmel, reménnyel, értelemmel és a végső ok ismeretével teli magasztos nyugalommal.
(Miskin herceg gondolatai)

229. oldal

18 hozzászólás
>!
Szédültnapraforgó

Tudod-e, hogy a nő, kegyetlen gyúnyolódásával, képes agyongyötörni a férfit, és még csak lelkiismeret-furdalást sem érez egyetlenegyszer sem, mert magában mindannyiszor azt gondolja, ha az emberre néz: „Most ugyan holtra kínzom, de később majd mindenért kárpótolom a szerelmemmel…”

494. oldal

>!
Aurore

[Jepancsin] Annyira tisztelte, és néha annyira félt a feleségétől, hogy szinte már szerette is.

I. rész - 2 (Európa 1996, 25. old.)

>!
Frank_Spielmann I

Hiszen a szocializmus is a katolicizmus szüleménye, katolikus a lényege! Az is, akárcsak édestestvére, az ateizmus, a kétségbeesésből ered, a katolicizmus ellentételként, a szó erkölcsi értelmében, hogy önmagával pótolja a vallás elvesztett erkölcsi hatalmát, hogy kielégítse a megszomjúhozott emberiség lelki szomjúságát, és ne Krisztussal, hanem szintén erőszakkal váltsa meg! Ez is erőszakkal kivívott szabadság, ez is karddal és vérrel való egyesítés! „Ne merj hinni Istenben, ne merj magántulajdont tartani, ne merj egyéniség lenni, fraternité ou la mort, két millió fej!”

628. oldal

6 hozzászólás
>!
Rawalpindi

Aki szülőföldjét megtagadja, az az istenét is megtagadja.

555. oldal, Negyedik rész, 7.,Európa Könyvkiadó, 1973

>!
MrClee IP

Az egyéni jó cselekedet mindig megmarad, mert az az egyén szükséglete, az egyénnek az az élő szükséglete, hogy közvetlen hatást tegyen egy másik egyénre.

410. oldal


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Lev Tolsztoj: Anna Karenina
Johann Wolfgang Goethe: Vonzások és választások
William Makepeace Thackeray: Hiúság vására
Eliza Orzeszkowa: A folyó partján
Lev Tolsztoj: Háború és béke
Romain Gary: Lady L.
E. T. A. Hoffmann: Murr kandúr életszemlélete
Henry James: Egy hölgy arcképe
Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Holt lelkek
Giuseppe Tomasi di Lampedusa: A párduc