Tanulmányok Ormos Mária 70. születésnapjára
Ormos Mária történész
1953-ban szerezte meg történelem-magyar szakos diplomáját a debreceni egyetem bölcsészkarán. Oktatói pályája a debreceni, illetve a szegedi egyetem történelem tanszékein az ötvenes években kényszerűen röviden végződött. Történész karrierje több éves kitérő után 1963-tól az MTA Történettudományi Intézetében bontakozott ki. Ettől kezdődően folyamatosan publikált hazai és külföldi levéltári forrásokon nyugvó 20. századi magyar és egyetemes történeti témákból. 1968-ban kandidátusi, 1980-ban akadémiai doktori címet szerzett. 1984-ben Padovától Trianonig című művéért Akadémiai Díjban, Mussolini című könyvéért 1987-ben Kiadói Díjban részesült, s ez évben választották az MTA levelező tagjai sorába is. 1984 óta a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem főállású professzora. Ugyanebben az évben három éves, majd 1987-től öt éves rektori megbízatást kapott. Egyetemirányító, történeti intézetet és bölcsészkart szervező tevékenysége mellett kutatói munkáját továbbra… (tovább)
Ormos Mária történész
1953-ban szerezte meg történelem-magyar szakos diplomáját a debreceni egyetem bölcsészkarán. Oktatói pályája a debreceni, illetve a szegedi egyetem történelem tanszékein az ötvenes években kényszerűen röviden végződött. Történész karrierje több éves kitérő után 1963-tól az MTA Történettudományi Intézetében bontakozott ki. Ettől kezdődően folyamatosan publikált hazai és külföldi levéltári forrásokon nyugvó 20. századi magyar és egyetemes történeti témákból. 1968-ban kandidátusi, 1980-ban akadémiai doktori címet szerzett. 1984-ben Padovától Trianonig című művéért Akadémiai Díjban, Mussolini című könyvéért 1987-ben Kiadói Díjban részesült, s ez évben választották az MTA levelező tagjai sorába is. 1984 óta a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem főállású professzora. Ugyanebben az évben három éves, majd 1987-től öt éves rektori megbízatást kapott. Egyetemirányító, történeti intézetet és bölcsészkart szervező tevékenysége mellett kutatói munkáját továbbra is a sokoldalúság jellemzi, melyről több mint húsz monográfiája, több száz tanulmánya, cikke, TV- és rádióinterjúja, hazai és nemzetközi konferenciaszereplései tanúskodnak. Tudományos és egyetemszervező munkássága elismeréseként az MTA és az Európai Akadémia rendes tagjává választják s kitüntetettje a Széchenyi-, a Szent-Györgyi Albert-, a Szilárd Leó- és a francia Palmes Academiques-díjaknak. A magyar történeti problémákat széles európai dimenziókba helyezte, s ebben kiváló idegennyelv ismerete is – különösen francia, olasz és német nyelvekből – szerepet játszott. Mind kutatásaiban, mind egyetemi előadásaiban nem vált szét a magyar és az egyetemes história, hanem ezekben szerencsésen ötvöződik a „magyar történész – egyetemes történész” habitus. E kutatói-oktatói ars poetica ölt testet Ormos Mária iskolateremtő munkásságában, az általa vezetett „Európa és Magyarország története a 19-20. században” pécsi Történész Doktori Programban is.
